Keressen minket

Természetvédelem

Kőhegyi Dániel kiállítása

Nagy sikerrel zárult Kőhegyi Dániel kiállítása

Közzétéve:

Kőhegyi Dániel, amatőr fotós, azon természetszerető emberek közé tartozik, akik csendben élik mindennapjaikat. Nem keresik a rivaldafényt vagy a nagy elismerést. A munka mellett a természetfotózás olyan hobbi és szenvedély számára, amely, ha egyszer „megfertőzi” az embert, többé nem ereszti.

Fotó: Kőhegyi Dániel

Hajnalban, napkeltekor már fényképezőgépével keresi a lehetőségeket Apaj és Szigetbecse határában. Egészségügyi okok miatt gyakran autóval cserkel, hogy megtalálja a szebbnél szebb madarakat, amelyek mintha sokszor tudnák, mi a célja. A vadmadarak valahogy megérzik a természetfotós szándékait. Bár felszerelése korlátozza a képek technikai minőségét, tudásával és tapasztalatával jelentősen képes ellensúlyozni a technika korlátokat. Ezt Pest vármegyében sokan tudják, és éppen ezért sokan kedvelik is őt, hiszen szerénységével kitűnik a természetfotósok szűk közösségéből.

Ismertsége miatt szinte mindig érkeztek hozzá megkeresések. Először a ráckevei Árpád Múzeum vezetője, Jáki Réka, majd a Szigetbecsei Emlékmúzeum vezetője, Deminger Ágnes „ostromolta” az önálló kiállítás megszervezésének ötletével. Dániel azonban mindig csak annyit mondott: „Majd jövőre.”

A  kitartó hölgyek azonban nem adták fel. Felesége, Anikó is titokban szervezkedni kezdett, mígnem kész tények elé állították a fotóst:
„Augusztus elején a Szigetbecsei Emlékmúzeum André Kertész terme üres, rád vár mindenki. Döntened kell!”

Nem volt visszaút. Sok év várakozás után megtört a jég. A felkészülésre több hónap állt rendelkezésre, így sikerült kiválasztani a legszebb fotókat a madarak, épületek és növények kategóriájában. A képek kiválasztásában és a kiállítás elrendezésében Fodor Piroska segített, aki jelentős művészettörténeti tapasztalattal bír, és restaurátorként is sokat tett a magyar értékek megőrzéséért.

Fotó: Kőhegyi Dániel

A megnyitó előtt azonban váratlan probléma adódott: a felkért nyomda nem a kívánt minőségben készítette el a képeket. Egy közeli barát segítségével az utolsó pillanatban sikerült olyan minőségben újranyomtatni őket, hogy azok a nagyközönség elé kerülhessenek.

Aki valaha szervezett előzetes regisztráció nélküli programot, tudja, milyen aggodalommal jár: nyár van, az emberek nyaralnak. Augusztus 2-án délután négy órakor azonban az ellenkezője történt – közel 160 látogató érkezett az Andrè Kertész Emlékmúzeum programjára. Soósné Mihélisz Edina, Szigetbecse polgármestere, valamint Dr. Sárdi Péter, Ráckeve díszpolgára fogadták a vendégeket és nyitották meg a kiállítást.

A látogatók nagyságrendje rekordnak számított, ami a szervezőket és a résztvevőket is meglepte. A tapasztalatok alapján a jövőben nagyobb kiállítói teremmel készülnek majd Kőhegyi Dániel fotóinak bemutatására.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom