Keressen minket

Vadászat

Életem kanja

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

2004. július 2-án Gáborral tartottunk egy közös barátunk és egykori iskolatársunk, Endre Mátrában lévő vadászterületére. Még erdészeti középiskolában szerettük meg a vadászatot, és azóta is hódolunk szenvedélyünknek lehetőségeinkhez képest. Már régóta terveztünk egy közös vadászatot, ám csak mostanra jött össze.

Vendéglátónk kicsit késve érkezett Pásztóra, de a kötelező adminisztráció és egy közeli kis faluban lévő szállásunk elfoglalása után azonnal indultunk a területre. Endre több lest szór disznóknak, így már előre eltervezte, kit hova ültet. Nekem egy olyan les jutott, amelytől jobbra búzatábla feküdt, a les előtt illetve balra sűrű, nagy kiterjedésű galagonyás bozóttenger burjánzott. Balra a lestől úgy 70 méterre volt egy szóró, ami egy kisebb tisztáson volt kialakítva.

Még világosban sikerült elfoglalni a helyünket, így maradt időm a természetben gyönyörködni. Hamarosan megjelent egy szép suta a szórón, evett pár szem kukoricát. Perceken keresztül néztem a keresőtávcsőben, majd szép csendben, komótosan tovább állt. Nem vett észre, örömmel konstatáltam, hogy nincs rossz szelem, reméltem, így is marad.

Már jócskán sötét volt, amikor a búzában tőlem elég messze feltűnt egy szarvas. A 7×50-es orosz keresőtávcsővel jól láttam a sziluettjét, viszont ivarát megállapítani nem tudtam, feltételeztem, hogy egy tehén. Ebben megerősített Gábor sms-üzenete, aki a tehéntől nem messze ült és jól látta. Láttam már két vadat, lelki örömöm egyre csak fokozódott. Ekkor úgy éreztem, hogy ha nem is látok már más vadat, akkor is megérte kijönni.

Úgy éjfél körül hallottam, hogy a galagonyásban mozgolódás kezdődik. Minden idegszálammal a zaj irányába és azonosítására figyeltem. A hang egyre erősödött, ráadásul többfelől hallottam. Pár perc múlva egyértelműen felismertem, hogy disznók okozzák a zörgést. Bíztam benne, hogy először kijönnek a szóróra, mielőtt bemennek a gabonába elemózsiázni.

Reményeim valóra váltak, mert a konda kijött a szóróra. A keresőben jól láttam a feketén „világító” kocák és a kisebb, szürkébb malacok alakját. Kocát a társaságnál nem volt szabad lőni, így egy nagyobb malacot vagy süldőt kerestem a kondában. A szóró szélén láttam is két, egyértelmű szürke foltot, amint a szélen lévő kukoricát eszegeti. A 7×64-es ZKK-t a vállamhoz vettem és a 7×50-es Meoptában megkerestem a két süldőt.

Azaz kerestem volna, mert nem ment olyan könnyen. Bár telihold volt, a felhők takarták Luna Asszonyt, így elég rosszak voltak a látási körülmények. A puskalámpát természetesen meg otthon felejtettem. Végre megtaláltam kiszemeltjeimet, és mozgás alapján megcéloztam az egyiket.

Hangos dörrenés szakította félbe az éji természet nyugalmát. A konda azonnal szélnek eredt, ismételni szemernyi esélyem sem maradt. Füleltem, hátha hallok valami egyértelmű hangot, hörgést, ami alapján biztos lehetek magamban. Becsapódást nem hallottam, ezért felhívtam a közelben ülő Gábort, de ő sem hallotta azt a jellegzetes, buffanó hangot.

Igazából most voltam mérges magamra, amiért otthon hagytam a lámpát. Önvádaskodás közben jött Endre telefonja, hogy rálőtt egy disznóra, talált is vérnyomot, húsdarabokat, de aztán nem talált több nyomot. Megbeszéltük, hogy reggel keresünk utána, illetve tájékoztattam a velem történtekről.

A lövésem után egy-másfél órával hatalmas ágreccsenésre és egy fácánkakas jajveszékelésére lettem figyelmes, amely balról jött. Lankadó figyelmem azonnal megélénkült és a hang irányába koncentráltam. Csak félve mertem reménykedni Diana kegyeiben. A hang okozója szép lassan, de közeledett felém. Folyamatosan füleltem, de hirtelen megszűnt a növényzet zörgése.

Már-már lemondtam volna a lövésről, amikor megütötte fülemet a kukorica ropogtatásának számomra oly’ kedves hangja. A keresőben egyből megtaláltam a nagy szürke foltot. A disznó szép lassan eszegetett, nem érezte magát veszélyben.

Izgatottan vártam picit, hátha véletlenül koca és malacokkal van, de percek múlva is csak egyedül lakmározott. Felvettem a puskámat és megkerestem a szálkereszttel a disznót. Már biztos voltam benne, hogy kan és abban is, hogy ekkorát még életemben nem lőttem.

Mikor szépen megmutatta a jobb oldalát, gondos célzás követően meghúztam a ravaszt. Szinte egy időben ezzel hallottam egy puffanó hangot. Füleltem, de semmilyen zörgést, zajt nem hallottam. A becsapódás hangja miatt biztos voltam benne, hogy találtam.

Hívtam Gábort, ő is jól hallotta a becsapódást, de menekülő zörejeket nem. Egyre biztosabb voltam benne, hogy sikerült elejtenem.

Nemsokára megjöttek a barátaim, velük néztük meg a szórót. Lámpafénynél találtunk is vérnyomot, de nekem nem tűnt meggyőzőnek. Továbbá a kan feltételezett mérete miatt is úgy döntöttünk, hogy majd reggel folytatjuk az keresést.

Reggel először Endre disznóját kerestük meg. Nem volt egyszerű, mert többször is megszűnt a vérzés. Végül közel félórás keresés után a rálövés helyétől kb. 40 méterre, az erdőszélén találtuk meg a szív és tüdőlövéses emsét.

A töret átadása és a zsigerelés után felpakoltuk a zsákmányt a platóra és elindultunk az én disznóm felkutatására.

Hamar megtaláltuk az esti utolsó nyomot, azonban utána megszűnt a vér. Hárman kerestük három irányban. Én találtam is a rálövéstől lefelé néhány cseppet, de utána semmi. Végtelennek tűnő percek után Gábor kiáltott fel. Megvan a disznó!

Pont a sűrű szélén feküdt el, szerencsénk volt, hogy nem ment beljebb. A szájából kiálló ékességekből egyből tudtam, hogy ez életem eddigi legnagyobb disznója!

Zsigereléskor kiderült, hogy a lövés blatton találta el, a 11,2 grammos S&B gellert kapva végigment a vitális szerveken és a bal hátsó combjában állt meg. A rálövés helyétől úgy tizenöt-húsz métert ment el. Zsigerelve 102 kg nyomott.

A bal nagyagyar 17,2 a jobb 16 cm hosszúnak bizonyult, sajnos mindkettő enyhén sérült volt. A kisagyarak körmérete 7 illetve 6,8 centi.

Hihetetlen boldog voltam, ezt az érzést csak azt tudja megérteni, aki vadászik, aki már átélt hasonlót. Különösen azt tette számomra emlékezetessé a vadászatot, hogy két jó barátom társaságában hozhattam terítékre életem kanját.

Másfél hónappal később beszéltem Endrével, aki azt mondta, hogy megtalálták a másik disznómat is, korának megfelelő állapotban.

Előző este felült a lesre és kijött neki egy konda. Rálőtt egy süldőre, de a sötétben nem találta meg. Másnap kimentek kutyákkal, de azok egy tetemhez vezették őket. Azóta a lesen nem vadászott (legálisan) senki, ezért nagy százalékban valószínűsítették, hogy az általam lőtt disznó lehet az. A galagonya sűrűjében feküdt, úgy tíz méterre a másiktól.

Végül aztán a kutyák megtalálták a barátom disznóját is. Azóta az a les és szóró még jobban belopta magát a szívembe.

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.