2004. július 2-án Gáborral tartottunk egy közös barátunk és egykori iskolatársunk, Endre Mátrában lévő vadászterületére. Még erdészeti középiskolában szerettük meg a vadászatot, és azóta is hódolunk szenvedélyünknek lehetőségeinkhez képest. Már régóta terveztünk egy közös vadászatot, ám csak mostanra jött össze.

Fotó: Agro Jager News

Vendéglátónk kicsit késve érkezett Pásztóra, de a kötelező adminisztráció és egy közeli kis faluban lévő szállásunk elfoglalása után azonnal indultunk a területre. Endre több lest szór disznóknak, így már előre eltervezte, kit hova ültet. Nekem egy olyan les jutott, amelytől jobbra búzatábla feküdt, a les előtt illetve balra sűrű, nagy kiterjedésű galagonyás bozóttenger burjánzott. Balra a lestől úgy 70 méterre volt egy szóró, ami egy kisebb tisztáson volt kialakítva.

Még világosban sikerült elfoglalni a helyünket, így maradt időm a természetben gyönyörködni. Hamarosan megjelent egy szép suta a szórón, evett pár szem kukoricát. Perceken keresztül néztem a keresőtávcsőben, majd szép csendben, komótosan tovább állt. Nem vett észre, örömmel konstatáltam, hogy nincs rossz szelem, reméltem, így is marad.

Már jócskán sötét volt, amikor a búzában tőlem elég messze feltűnt egy szarvas. A 7×50-es orosz keresőtávcsővel jól láttam a sziluettjét, viszont ivarát megállapítani nem tudtam, feltételeztem, hogy egy tehén. Ebben megerősített Gábor sms-üzenete, aki a tehéntől nem messze ült és jól látta. Láttam már két vadat, lelki örömöm egyre csak fokozódott. Ekkor úgy éreztem, hogy ha nem is látok már más vadat, akkor is megérte kijönni.

Úgy éjfél körül hallottam, hogy a galagonyásban mozgolódás kezdődik. Minden idegszálammal a zaj irányába és azonosítására figyeltem. A hang egyre erősödött, ráadásul többfelől hallottam. Pár perc múlva egyértelműen felismertem, hogy disznók okozzák a zörgést. Bíztam benne, hogy először kijönnek a szóróra, mielőtt bemennek a gabonába elemózsiázni.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Reményeim valóra váltak, mert a konda kijött a szóróra. A keresőben jól láttam a feketén „világító” kocák és a kisebb, szürkébb malacok alakját. Kocát a társaságnál nem volt szabad lőni, így egy nagyobb malacot vagy süldőt kerestem a kondában. A szóró szélén láttam is két, egyértelmű szürke foltot, amint a szélen lévő kukoricát eszegeti. A 7×64-es ZKK-t a vállamhoz vettem és a 7×50-es Meoptában megkerestem a két süldőt.

Azaz kerestem volna, mert nem ment olyan könnyen. Bár telihold volt, a felhők takarták Luna Asszonyt, így elég rosszak voltak a látási körülmények. A puskalámpát természetesen meg otthon felejtettem. Végre megtaláltam kiszemeltjeimet, és mozgás alapján megcéloztam az egyiket.

Hangos dörrenés szakította félbe az éji természet nyugalmát. A konda azonnal szélnek eredt, ismételni szemernyi esélyem sem maradt. Füleltem, hátha hallok valami egyértelmű hangot, hörgést, ami alapján biztos lehetek magamban. Becsapódást nem hallottam, ezért felhívtam a közelben ülő Gábort, de ő sem hallotta azt a jellegzetes, buffanó hangot.

Igazából most voltam mérges magamra, amiért otthon hagytam a lámpát. Önvádaskodás közben jött Endre telefonja, hogy rálőtt egy disznóra, talált is vérnyomot, húsdarabokat, de aztán nem talált több nyomot. Megbeszéltük, hogy reggel keresünk utána, illetve tájékoztattam a velem történtekről.

A lövésem után egy-másfél órával hatalmas ágreccsenésre és egy fácánkakas jajveszékelésére lettem figyelmes, amely balról jött. Lankadó figyelmem azonnal megélénkült és a hang irányába koncentráltam. Csak félve mertem reménykedni Diana kegyeiben. A hang okozója szép lassan, de közeledett felém. Folyamatosan füleltem, de hirtelen megszűnt a növényzet zörgése.

Már-már lemondtam volna a lövésről, amikor megütötte fülemet a kukorica ropogtatásának számomra oly’ kedves hangja. A keresőben egyből megtaláltam a nagy szürke foltot. A disznó szép lassan eszegetett, nem érezte magát veszélyben.

Izgatottan vártam picit, hátha véletlenül koca és malacokkal van, de percek múlva is csak egyedül lakmározott. Felvettem a puskámat és megkerestem a szálkereszttel a disznót. Már biztos voltam benne, hogy kan és abban is, hogy ekkorát még életemben nem lőttem.

Mikor szépen megmutatta a jobb oldalát, gondos célzás követően meghúztam a ravaszt. Szinte egy időben ezzel hallottam egy puffanó hangot. Füleltem, de semmilyen zörgést, zajt nem hallottam. A becsapódás hangja miatt biztos voltam benne, hogy találtam.

Hívtam Gábort, ő is jól hallotta a becsapódást, de menekülő zörejeket nem. Egyre biztosabb voltam benne, hogy sikerült elejtenem.

Nemsokára megjöttek a barátaim, velük néztük meg a szórót. Lámpafénynél találtunk is vérnyomot, de nekem nem tűnt meggyőzőnek. Továbbá a kan feltételezett mérete miatt is úgy döntöttünk, hogy majd reggel folytatjuk az keresést.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Reggel először Endre disznóját kerestük meg. Nem volt egyszerű, mert többször is megszűnt a vérzés. Végül közel félórás keresés után a rálövés helyétől kb. 40 méterre, az erdőszélén találtuk meg a szív és tüdőlövéses emsét.

A töret átadása és a zsigerelés után felpakoltuk a zsákmányt a platóra és elindultunk az én disznóm felkutatására.

Hamar megtaláltuk az esti utolsó nyomot, azonban utána megszűnt a vér. Hárman kerestük három irányban. Én találtam is a rálövéstől lefelé néhány cseppet, de utána semmi. Végtelennek tűnő percek után Gábor kiáltott fel. Megvan a disznó!

Pont a sűrű szélén feküdt el, szerencsénk volt, hogy nem ment beljebb. A szájából kiálló ékességekből egyből tudtam, hogy ez életem eddigi legnagyobb disznója!

Zsigereléskor kiderült, hogy a lövés blatton találta el, a 11,2 grammos S&B gellert kapva végigment a vitális szerveken és a bal hátsó combjában állt meg. A rálövés helyétől úgy tizenöt-húsz métert ment el. Zsigerelve 102 kg nyomott.

A bal nagyagyar 17,2 a jobb 16 cm hosszúnak bizonyult, sajnos mindkettő enyhén sérült volt. A kisagyarak körmérete 7 illetve 6,8 centi.

Hihetetlen boldog voltam, ezt az érzést csak azt tudja megérteni, aki vadászik, aki már átélt hasonlót. Különösen azt tette számomra emlékezetessé a vadászatot, hogy két jó barátom társaságában hozhattam terítékre életem kanját.

Másfél hónappal később beszéltem Endrével, aki azt mondta, hogy megtalálták a másik disznómat is, korának megfelelő állapotban.

Előző este felült a lesre és kijött neki egy konda. Rálőtt egy süldőre, de a sötétben nem találta meg. Másnap kimentek kutyákkal, de azok egy tetemhez vezették őket. Azóta a lesen nem vadászott (legálisan) senki, ezért nagy százalékban valószínűsítették, hogy az általam lőtt disznó lehet az. A galagonya sűrűjében feküdt, úgy tíz méterre a másiktól.

Végül aztán a kutyák megtalálták a barátom disznóját is. Azóta az a les és szóró még jobban belopta magát a szívembe.