Vadászat
Fényképezőgéppel Gemencen
Október van. Az erdő észrevétlenül kiszínesedett és a nyirkos ködfátyolba burkolódzó, vizek felett messzire száll a vadlibák panaszos szava. A holtág sötét tükrén sárga nyárfalevelek mozaikja. Valahonnét a túlsó parti erdő szederindás sűrűjéből egy erőtlen, elnyújtott szarvasbőgést hoz valami fuvallat.
Lezajlott az erdőn a hetekig tartó szarvaslakodalom, alig szólnak már a bikák. Esténként az erdőből hazafelé tartva, nem hallok már távoli, visszhangzó puskalövést, véget ért a nagy vadászat. Agancsokkal „felékesített” autóikon elutaztak a messziről jött vadászok és így talán, az itthon maradt alkalmi kísérőik, a hivatásos vadászok is megpihenhetnek. Az erdő mélyén elrejtezkedő vadászházak személyzete is kifáradt, nem bánják, hogy újból otthon tölthetik az estéket, a családdal.
Ilyenkor már korábban sötétedik. A látszólag a Dunába alámerülő Napot, vöröslő korongja előtt húzó récecsapat búcsúztatja. Naplemente után, az alkonyi légmozgás egyre hűvösebb levegőt hoz és hidegek az éjszakák. Délelőtt pedig csak nem akarnak felszáradni a harmatos legelők. Évtizedek óta, minden évben néhány napot kint töltök bőgés idején, puska nélkül Gemencen.
Napközben a rétek, vízpartok melletti eldugottabb helyeken figyelem a madarakat, állatokat, vagy a szélre is ügyelve óvatoskodom a nyiladékokon, vallatom az erdőt, hogy merre járnak a szarvasok. Estefelé felkapaszkodom egy ígéretesnek vélt magaslesre – ahol tudom, aznap nem fognak ülni vadászok –, vagy ritkás bokrok rejtekébe telepedek le az erdőszélen.
Néhány hivatásos vadász szívesen veszi, ha a vadat nem zavarva járom, figyelem a területet és alkalmi segítőjükként elmondom, hogy hol, mit láttam. Ezt szarvasbőgés idején egyeztetni tanácsos velük – már csak a balesetveszély miatt is. Baja környékén szarvas egyébként mindenütt van az ártéri erdőben. De velük nekem sincs mindig szerencsém: Vagy nem jönnek elég közel a leshelyemhez, vagy árnyékban maradnak, esetleg a közben kiváltó vaddisznók miatt állnak odébb. Ha fénykép nem is lesz mindig a zsákmányom, azért sokat hallok, látok – az állatvilág egy-egy mulatságos pillanatának ellesése is emlékezetes élmény marad. Egy ilyen, szeptemberi délutánról mesélnék most:
„Széncinegék bujkálnak a les körüli bokrok ágai között. Sokáig nem történik semmi, csak a leveli békák hangoskodnak, így időnként távcsővel vallatom a vadföld túloldalán az erdőszegélyt. Most fekete rigó riad fel a közelből, majd egy róka óvatoskodik át a nyílt területen. Középen kicsit megáll és a földhöz szorított orral szaglászik, aztán nyoma vész a szemközti, gyüricés sűrűben.
Egy barátposzáta is átvizsgálja a galagonyákat, somokat, később a kéklő égen cikázó, könnyű röptű gyurgyalagok szórakoztatnak el. Fekete harkály röpül át a fiatalos felett, s míg nézem, valahonnét vaddisznó terem előttem a réten. Nemsokára hangoskodó malacai és tavalyi süldők is kibújnak a szederből. Átvonul előttem a népes konda, elől anyu, mögötte a csíkosok. Egy kismalac valahol lemaradt, most égre meredő farokkal, némán iszkol a család után.
Alig tűnnek el a disznók, szemből szarvastehén lép ki a fák alól. Sokáig fürkészi a környéket, de végül meg-megállva legelni kezd. Borja csatlakozik hozzá, így most már ketten vannak. Nem, már hárman. És végre megszólal a bika is, valahol mögöttük az erdőben. Röviden, érces hangon bőg, hangja elnyomja a távoli Dunáról hallatszó motorcsónak egyhangú moraját. Mire végre ő is kilép, teheneit követve, azok már négyen vannak. Két borjúval és egy nyársas bikával kiegészülve legelésznek, időnként fel-felkapva a fejüket.
A fel-felerősödő tücsökciripelést elnyomva a koronás nagyot bődül és a kis bika jobbnak látja kissé eltávolodni a csapattól. A nagyobb bika ez erdő széléig követi, kétszer is megállva, rövideket bőgve. Fakó színű állat, sötétebb nyakkal. Sáros oldala elárulja, hogy nem régen dagonyázott. Hosszú szemágú, páratlan tizennégyes, de agancsa nem szabályos. Középkorúnak vélem. Most visszafordul, felemelt fejjel próbál szagot fogni, majd a tehenek felé indul.
Majdnem a lesem előtt megáll, kapar, nekem háttal lefekszik és röviden bőg. Most meg, mintha bóbiskolna. De nem, feláll és a vadföld túloldalán eltünedező háreme után ered. Arrafelé, ahol az erdőbe beváltanak, felmordul egy másik bika is, mire ez meglódul és összezárul mögötte a sötét erdő.

Visszatapsolnám, de közben árnyékba borult előttem a kiürült „színpad”, így én is készülődöm. A cserkészúton kifelé haladva vagy négy helyről is hallok szarvasbőgést, sőt az esti, erdei neszekbe, a nyiladék tájékán agancs-csattogás is vegyül.
Gyorsan sötétedik, a Nap már régen nincs az égen. A Duna felől lassan úszik be a tisztás felé a mindent elrejtő nagy fehérség. Belevesznek a verekedő szarvasok, már csak a szétváló bikák agancsa úszik a páratenger felett. Kanalas gém csapat húz el felettem és a szürkületben egymás után toccsannak a kacsák lármás csapatai a közeli Öreg-Cserta vízén.
No, ideje indulni. Útközben azért megállok, hogy egy vadkan kagylóvacsoráját megfigyeljem a magas parti útról. Talán húsz méterre lehet, de a fotózáshoz elegendő fény már régen nincs. Rám se hederít. Úgy látom a kagyló után a következő fogás a sulyom. A szürke gém viszont már régen „kiszúrt”, még egy lépés és hangos méltatlankodással fel is rebben. Vele tart, egy bakcsó is.
A túlsó parton egy fiatal bika dagonyázik önfeledten, nem törődik a gémek riasztásával. Majd disznók ugranak meg előttem, kelletlenül a diósnál, ahol az autót hagytam. Ma nem volt szerencsém a fotózással, sőt öreg, nagy agancsú szarvasbikát sem láttam. De azt a középkorú, farkaságast megemlítem a kerületvezető vadásznak, hátha érdekli. Elég soká mutogatta fejdíszét bőgés közben, nem volt nehéz lerajzolni.”
* * *
(Megjegyzés: Ha Gemencen szarvasbőgéskor szeretnénk fényképezni, nem kell megvárni a szeptembert. Augusztus közepén már „orgonálnak” a bikák, huszadika után már zeng az erdő. Nagy előny, hogy ennek a hónapnak a végén a puska sem szól még. A java bőgés általában szeptember elseje és tizedike között zajlik. Gemencen napközben, a nyílt területeken is látni lehet vadat. Ha fotózni akarunk és ismerjük is a területet, azért tanácsos nem csak a hivatásos vadászokkal, a természetvédelmi őrökkel is előtte egyeztetni, esetenként a fotózáshoz a kért engedélyeket beszerezni.
Ha sem vadászni, sem fényképezni nem szándékozunk, de kíváncsiak vagyunk a szarvasbőgésre, akkor elég, ha „java bőgéskor”, például a délutáni kisvasúttal Pörbölyről kimegyünk a Malomtelelő-tóhoz és felkapaszkodunk a megfigyelő toronyba.
Míg az esti vonattal visszatérünk, általában elég alkalom kínálkozik a bőgést hallgatni, vagy a rétre kiváltó állatokban gyönyörködni. Talán még jobb helyszín erre a – szintén Pörböly közelében, a gátőrháznál található – másik tanösvény, illetve megfigyelő torony, a Duna Nyéki-holtágánál. Az 55-ös úttól csak húszperces sétára van és itt a kisvonat sem jár, csendesebb környék. De holtágparton horgászva, a vízen csendben evezve, vagy a „kék túra” útvonalán gyalogolva is sok állathoz, madárhoz kerülhetünk közel – ha ügyesek és szerencsések vagyunk.)
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login