Keressen minket

Vadászat

FeHoVa 2005

Közzétéve:

Feltöltő:

Rekordszámú, nyolcvanötezres látogatottsággal zárt az idei FeHoVa, amely egyértelmű sikertörténetnek bizonyult mind a kiállítók, mind a látogatók, mind a rendezvény szervezőinek szemszögéből. Bebizonyosodott, hogy a vásárlóerő növekedésével együtt növekszik évről-évre ez a kiállítás, amelynek néhány prominens személyiségétől és kiállítójától gyűjtöttünk össze véleményeket, összegzéseket, a teljesség igénye nélkül.


Vélemények az idei FeHoVáról

Tihanyi Klára, az Expo igazgatója
Én azt mondom, hogy ez a mostani FeHoVa minden idők legsikeresebb kiállítása volt, legalábbis a számok ezt mutatják. Mind a kiállítói számok, mind a külföldi résztvevőknek az aránya, az, hogy új országokból is érkeztek kiállítók (finn, namíbiai, dél-afrikai, kongói, belga, angol). Olyan márkák is felvonultak, amik eddig még nem, pl. most volt először önálló kiállítói területe a Holland & Hollandnak.

A látogatói létszám több, mint tíz százalékos emelkedést mutat az elmúlt évihez képest. Tavaly összesen 72 ezer látogatója volt a négy kiállításnak – ez nem csak a FeHoVáé, hanem a másik háromé is együtt–, és ez az idén 80 ezer fölé emelkedett (végleges, nem auditált adatok szerint 85 000 látogató volt –– A szerk.).

A kiállítókkal elbeszélgetve szinte mindenki sikertörténetnek könyveli el a mostani kiállítást. Ugyanez elmondható szakmai oldalról is, a szombati napon kilátogatott Benedek Fülöp úr, az FVM államtitkára, és gratulált a szervezőknek, pedig idén az FVM nem vett részt a kiállítás finanszírozásában. Ennek következtében az egész erdőrészletet, az éttermet az Expo finanszírozta, a programokat, a színpadi részt pedig egy védnöki megállapodás keretében közösen a Védegylettel és a Kamarával állítottuk össze. Ez összességében egy nagyon jó kombináció, mi értünk a szervezési részhez, partnereink a szakmai oldalhoz.

Nagyon sok segítséget kaptunk a Nimród Vadászújságtól, mert például dr. Zoltán Attila úr hívott fel, hogy a Hídvégi Bélának lenne ez a szafaribemutatója, ezt is meg kellett szervezni, össze kellett hozni, finanszírozni, és nem sorolom tovább, hogy ez a bemutató mennyi előmunkálatot igényelt. Szerencsés volt az is, hogy az itt bemutatott egészalakos preparátumok most jöttek be az országba, így itt is lett egy megállójuk a múzeumbe történő elhelyezésük előtt.

A hagyományos programok, vadászkutya-bemutató, solymászat, íjászat az mindig sok embert vonz, a lövészet úgyszintén, a szarvasbőgő versenyt Stohl András vezette, több színpadi program pedig Klauszmann Viktor konferálásával zajlott le. Óriási siker volt az Afrika-show, ahol szinte még a fenyőfákról is lógtak az emberek, és amelyet a BonoboTours szervezett, amely egy újonnan alakult kongói utazási iroda. Összességében tehát nagyon jó volt a kiállítás, nehéz lesz jövőre felülmúlni.

Hídvégi Béla kiállítását hagyományteremtő céllal hozták létre az érdekvédelmi szervezetek, a következő években mindig kiválasztanak egy világotjárt vadászt, aki térítésmentesen bemutathatja trófeáit itt a FeHoVán. Én magam is támogatom ezt a kezdeményezést, ezért is vállaltam el, hogy a vadászok hozzám küldjék el jelentkezésüket. A döntést természetesen egy szakmai grémium hozza meg minden évben.

Idén nagy újdonság a horgászoknak nyitott új pavilon, amely talán érdekelheti a vadászokat is, hiszen sok vadász horgászik is egyben. A korábbi években nem volt önálló pavilonja a horgászat szerelmeseinek. Ez köszönhető annak is, hogy sikerült megállapodást kötni az egyik vezető horgászati cikkeket forgalmazó céggel. Úgy gondolom, a látogatottság növekedése köszönhető a horgászoknak is. A 300 ezres horgásztábornak ha csak egy százaléka jön ki, az is háromezer ember…

Egyébként nagyon szeretem a vadászokat, nagyon kedves emberek, sokan hívtak is már vadászatokra, de én kicsit idegenkedem az állatok elejtésétől. A feeling, ez a barátságos légkör, nagyon szimpatikus.

Pintér István, FVM Vadászati és Halászati Főosztály
Ma magánemberként vagyok a kiállításon, a tegnapi nap folyamán Benedek Fülöp államtitkár úrral hivatalosan voltunk itt. Véleményem szerint a FeHoVa évről-évre fejlődik. Amitől több, mint a környező országok kiállításai, az az, hogy élettel van megtöltve. Jó itt kiállítónak lenni, és jó itt vendégnek lenni. Ez most már a vadászati társadalmi események egyik kiemelkedő rendezvénye az év során, és komolyabb, mint a bécsi vadászati kiállítás. Több a kiállítók száma, és idén minőségi termékek jelentek meg, itt vannak a Holland & Holland fegyverek, ami azt is jelenti, hogy a hazai vásárlóerő erősödik.

Az, amit tíz évvel ezelőtt másképp ítéltünk meg, és nem gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik, nagyon igényessé vált a hazai vadásztársadalom a minőségi ruházatokra és vadászati eszközökre, örvendetes, hogy van fizetőképes kereslet ezekre a termékekre is. Én úgy gondolom, hogy a FeHoVának nagyon komoly jövője van, remélhetőleg a Hungexpo privatizációja nem fog ezen változtatni.

Ma elsősorban vásárolni jöttem. Itt szinte minden termék egy helyen megtalálható, nem kell egyik-másik üzletbe utánajárni, a termékeket össze lehet hasonlítani, ennek megfelelően viszonylag könnyen és gyorsan be tudják vásárolni a vadászok az egész évi szükségletüket. Megjelentek az északi – svéd, finn – ruhák, amelyek extrém időjárási viszonyokra lettek kifejlesztve, nagyon jó anyagból vannak, vízhatlanok, ezek nagyon hasznosak tudnak lenni téli vadászatok idején, akár egyéni akár társas vadászatról van szó. Ha egész nap ül az ember szakadó esőben, amire idén bőven volt példa, akkor egy ilyen ruházat egész más komfortérzetet eredményez.

Pechtol János, az OMVV ügyvezető elnöke
Az összbenyomásom egyértelműen nagyon pozitív, rendkívül sikeres az idei rendezvény. A kiállítóknak a köre bővült, más földrészekről is van bemutató. Nekem rendkívül szimpatikus volt, hogy több helyen megjelentek a szépen kikészített preparátumok. Hídvégi Béla kiállításával elindítottunk egy olyan hagyományt, hogy minden évben külföldön járt magyar vadászok trófeái szerepelhetnek majd. Hogy mikor, és ki lesz a következő, egy pályázat fogja eldönteni, ami meg lesz hirdetve újságban. Ebben az évben még nem volt pályázat, csak bemutató. A következő esztendőkben egy zsűri fogja kiválasztani, aki legközelebb Hídvégi Béla helyébe lép.

A kísérőprogramok folyamatosan működnek, szerintem kell a divatbemutató és egyéb programok, más földrészek megjelenése érdekli a vadászokat, és a Hungexpo ezt jól fogta meg. Hogy egy kicsit haza is beszéljek, a szakmai kísérő programok szervezésére a két országos képviseletet, a Védegyletet és a Kamarát kérték fel, és munkatársaink nagyon lelkesen végezték ezt a munkát.

Ha visszatekintünk, ez a 12-ik FeHoVa, és mi már az első alkalmakkor is próbálkoztunk azzal, hogy szakmai programokat rendezzünk, de soha nem volt elég érdeklődő. Nekem ezért meggyőződésem, hogy a szakmai fórumoknak évközben valahol másutt van a helye, amikor kizárólag egy vadfajra vagy témára koncentrálunk, és oda meghívjuk azokat, akiket ez érdekel. Itt az elsődleges az, amit lát a látogató, tehát jön, kereskedik, vásárol, találkozik. Találkozóhelyek vannak, amelynek lényege, hogy az alföldi vadász a nyugat-dunántúlival összejön, kezet foghatnak egymással, és újra átértékelik azokat a szép emlékeket, élményeket, amelyeket az előző évben már egyszer átéltek, és itt szervezik meg majd a következő esztendőt. Én mindig azt mondom, hogy a vadászoknak a tábora egy nagy család, és ezek a családtagok, akik szanaszét szóródtak a világban és az országban, azok ilyenkor összejönnek egy ilyen ünnepségre, családi ünnepségre. Az étterem pavilonban történő elhelyezésével a vadászoknak idén több lehetőségük van, hogy leüljenek, elbeszélgessenek, ha már itt töltenek egy napot.

Most néztem meg a tegnapi látogatottságot, 36 ezer látogató volt tegnap, óriási tömeg. Én úgy gondolom, az összlátogatói létszám olyan 80-100 ezer között lesz. Ebben természetesen benne van a másik három kiállításra látogatók száma is, de a szervezőkkel beszélgetve megegyezhettünk abban, hogy ez a csarnok az, amelyik mindig tele van. Nekem meggyőződésem, hogy az ötvenezres vadásztáborból mintegy 20––25% minden évben biztosan eljön, és persze nem egyedül, mert jön vele a barát, a család, az ismerős.

A másik, ami fontos, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy több helyen, több standon szakmai szempontból megjelent a természetvédelem. A természetvédelem – a Természetvédelmi Hivatal – vezető emberei itt vannak, kiadványaik sorozatát látom néhány standon. Meggyőződésem, hogy ez a csapat, miután látta, hogy itt mekkora érdeklődés van irányukban is, és hogy mennyire együtt tud gondolkodni majd a vadász és a természetvédő, ez ennek a kiállításnak egy kiemelt szerepe. Ezt felmérve és nagy örömünkre, ők maguk kezdeményezték, hogy jövőre már önálló standon szeretnének itt lenni.

Bíró Gabriella, OMVK–OMVV
Az OMVK és az OMVV közös standján idén jelentős szerepet kapott a természetvédelem. A Natura 2000-ről szóló posztert és kiadványokat sok látogató tekintette meg és érdeklődött bővebben felőle. A Természetvédelmi Hivatal munkatársai mind a négy nap kint voltak a standunkon és információval szolgáltak az érdeklődőknek. A Vadászkamara és a Védegylet jelentős szerepet vállalt a színpadi programok szervezésében és lebonyolításában. A kürtölés, a vadászkürt használata most először került a színpadi programok sorába, a standon megtekinthetőek, a színpadon pedig meghallgathatóak voltak a különböző kürttípusok. A legtöbb nézőt vonzó program idén is a szarvasbőgő verseny volt, melyet immár hatodik alkalommal szerveztünk meg. A verseny első három helyezettje részt vesz az idei Európa-bajnokságon is.

Hídvégi Béla
Az élet iróniája, hogy amikor körülbelül négy héttel ezelőtt benn voltam a Nimród szerkesztőségében, Török Henrik említette, hogy szeretnének felkérni egy félórás beszélgetésre a Klauszmann Viktorral. Ez egy nyílt beszélgetés lett volna, ahol bárki bármit kérdezhetett volna velem kapcsolatban. Ugyanakkor én említettem már a főszerkesztő úrnak, hogy milyen jó volna egy kis kiállítást, egy élethű diorámás kiállítást rendezni a FeHoVán, mert amikor én itt voltam bármelyik évben, nem láttam semmi mást, mint vadászati termékeket, illetve néhány fejtrófeát, amely véleményem szerint nem annyira vonzó, és nem adja meg az alapját és eleganciáját ennek a kiállításnak, amit megérdemelne. Erre azt mondta a Török úr, hogy megbeszéli a kiállítás igazgatóságával, hogy tudnának-e nekem adni egy 50-60 nm-es területet, amelyen ki tudnék állítani, illetve én össze tudnék-e szedni egy megfelelő kiállítási anyagot.

Ez megint egy különleges szituáció volt az életemben, mert szinte abban a pillanatban jött az én preparátoromtól, Ausztriából egy komoly anyag, amelyik dél-afrikai és namíbiai állatokból áll. Így ez lett itt kiállítva. Ehhez jött még az SCI szerint a világon harmadik, a Rowland Ward szerint világelső bezoár kecském, amelyet szintén nagyon gyorsan szállítottak haza. Ez annak is köszönhető, hogy a vadásztató cégem a dortmundi vadászati kiállításon már be akarja mutatni ezt a rekord bakot, a preparátorom pedig egy hónap alatt megcsinálta.

Egy új területén voltam a vadásztatónak, olyan helyen, ahol korábban 15 évig nem vadásztak. Négy hétig vadásztam a kecskére, amely háromszori próbálkozást, oda- és visszarepülést jelentett. Én voltam az első, akit beengedtek ide, nagyon nehéz vadászat volt, második alkalommal egyet el is hibáztam, és harmadik kiutazásra sikerült ezt meglőni. Ennek a szépséghibája, hogy csak a régi szisztéma szerint (Rowland Ward) világrekord, 145 cm az egyik szarv, a másik húsz centivel kevesebb, mivel le van törve a vége.

Az SCI-szerint a két szarv hosszának összege számít, de hát így is harmadik a világon. Egy fantasztikus öreg, 12 éves állat, amely egy feneketlen, függőleges szakadékba zuhant a lövést követően. 21 óráig tartott, amíg köteleken leereszkedett hozzá egy helybéli és felhozta a bőrt, mert ott lent kellett kizsigerelni. Nem volt túl messze, mintegy 200 méterről lőttem.

Volt ott egy kicsivel kisebb, amit már majdnem meglőttem, amikor ez kijött, és akkor a kísérővel együtt mind a ketten azt mondtuk, hogy ez egy jóval öregebb bak, és aztán ezt lőttem meg. Ezután történt, hogy azt se tudtam 21 órán keresztül, hogy megvan-e ez az állat vagy nincs, mert a lövés után eltűnt, és ha nem találtunk volna egy helyi pásztort, aki ismerte ezt a vidéket, soha nem tudtuk volna kiszedni a szakadékból.

Több különleges állatot hoztam ide, egy óriási, a világon hetedik karakált, feketeszájú impalát, amely nem akkora mint a közönséges impala. Ez kisebb szarvú antilopfaj, két helyen lehet rá vadászni a világon, az egyik Namíbia. Nagyon vigyáznak rá, hogy megtartsák a jellegzetességét, és ne keveredjen a közönséges impalákkal. Látható, milyen fekete az orra, itt kettő van belőlük, az egyik ötödik, a másik hetedik a világon. Itt van egy white springbock, ez is hatodik a Safari Club International (SCI) szerint, valamint egy nagyon szép a dik-dik, és a fokföldi antilopom is óriás a maga nemében. Hoztam egy fokföldi kudut, amelyik szintén nagyon nagy a nagykuduk öt alfaja között.

Ez a kiállítás hagyományteremtő lesz, sikerült meggyőznöm a kiállítás igazgatóját, hogy minden évben adjon egy területet ingyen, és segítse azt az illetőt, akit egy bizottság javasol, hogy az ő trófeáit érdemes lesz kiállítani a jövőben. Itt olvasható a kiállítás mellett, hogy hogyan lehet jelentkezni a FeHoVa igazgatójánál, ami nagyon nagy dolog, és nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak koponyákat, hanem diorámákat is lássanak a látogatók. Ezeket a gyerekek is nézik, és láthatja mindenki, hogyan is néznek ki ezek az állatok.

A kiállításon olvasható felhívás a következő volt:
„A Hungexpo Rt. a Nimród vadászújság és az OMVV kezdeményezésére, hagyományteremtő szándékkal bemutatja Hídvégi Béla egzotikus trófeagyűjteményének egy részét. Az elkövetkező FeHoVára várjuk magyar vadászaink jelentkezését, akik szívesen kiállítanák trófeáikat. Jelentkezzenek a Hungexpo Rt.-nél, Tihanyi Klára igazgatónál. E-mail: fehova@hungexpo.hu”

Bús János, a Forest Kft. ügyvezetője
Magyarországon a Forest Kft. a Beretta legnagyobb hazai forgalmazója és értékesítője. A vadászok szinte minden típusú Beretta-fegyvert kerestek a mostani kiállításon, a szezon elsősorban a sportfegyvereknek kedvez, amelyből az alsó kategóriától a felső kategóriáig minden típus kapható nálunk. Például a 686E Sporting 430 000 Ft-ért, a 682 Gold E Sporting 698 000 Ft-ért, a DT10 pedig 1 300 000 Ft-ért talált gazdára. Vadászfegyverek közül a Silver Pigeon a fő sláger, de egyre nagyobb kereslet mutatkozik az exkluzív kivitelű fegyverek iránt, ami azt jelenti, hogy tavaly óta nagyjából megduplázódott a felső kategóriás fegyverek eladása. A félatuomata fegyverek iránt továbbra is fennmaradt az érdeklődés.

Dr. Ignácz Magdolna, Kommunikáció-Natura BT
Az idei Fehova felüdülés volt a tavalyihoz képest. Tágasabb pavilonok, a látogatók meg tudtak állni a standok előtt, pihenhettek a színpad programjai alatt és újból róhatták köreiket. Igen jó tapasztalat, hogy egyre többen keresik a vadászatokról szóló filmeket s mindig a legújabbakat. A Magyarországi Vadászatok filmsorozatnak immár a hatodik, Apróvadvadászat című része is megjelent a FeHoVára. A nagyvadas filmek mellett jelentős keletje volt ennek is. S ahogy a technika haladt előre, a sorozat mindegyik részét DVD-formában is megjelentettük.

Kovách Sándor, KOS Vadászbolt
A vásár látogatottsága idén is hasonló hasonló volt az előző évihez, és élénk érdeklődés volt a termékeink iránt. Volt olyan termékünk, amely most jelent meg a piacon először, egész pontosan a Merkel KR1-es golyós ismétlőpuskák vagy Sauer cserecsöves Take Down fegyvere most mutatkozott be a hazai nagyközönségnek. Sok érdeklődő volt, a Nimródban megjelenő cikk alapján kifejezetten célirányosan jöttek hozzánk, hogy kézbe vegyék a Merkel világújdonságát.

A rendezés és kivitelezés a megszokott magas színvonalú, ami eltérő, hogy idén nem volt fogadás, ami kötetlen kereteket biztosított az egymással való ismerkedésre és üzletkötésre, mert itt napközben erre nem nagyon van mód, a kiállítókat lekötik az érdekődők a standokon. Idén a bécsi kiállításon is részt vettem, annál ez jobb. A Hohe Jagd ugyan nagyobb a FeHoVánál, de ott a svájci, német vevőkört céloznak meg, amelyik más kategóriájú vásárlóerőt jelent. Ebben a régióban – szlovák, horvát, szlován, román, ukrán viszonylatban – a FeHoVa vezet. Új távcsövünket itt mutattuk be először, a neve Red Dot. A japán távcsövek közül a felső kategóriába tartozik, szürkületi vadászatra alkalmas világítópontos távcső. Ára messze a márkás termékek ára alatt van, 56-os tárgylencséjű, nagyon jó minőségű termék.

Nagy Kálmán, a Vadász Könyvklub elnöke
Elég nagy volt az érdeklődés, több százan keresték meg a standot naponta. Avásárlók elsősorban a háború előtti szak- és szépirodalmi könyvek iránt érdeklődtek, annak ellenére, hogy ez már magas árkategóriát jelent, szinte mindegyik hiánycikk és árverési tétel. A háború utáni kiadványokból elsősorban Széchenyi- és Kittenberger-könyveket vásároltak. Nagyon jó eladási statisztikával zárjuk az idei FeHoVát, mintegy 800 darab könyvet hoztunk ki, és ha körülnézek azt látom, hogy körülbelül 150 darab maradt. Könyvek cseréjével is szívesen foglalkozunk, hogy könyvtárunk állományát javítsuk, és a vadászati kultúrának ebben a kis szeletében, a hagyományok megőrzésében és továbbvitelében részt vegyünk.

Nagy László, a TerraPrint Kiadó ügyvezetője
Összességében eladásainkat a végén fogjuk kiértékelni. Idén csak egy új könyvünk volt, tavaly nyolc. Tavaly nem voltunk a FeHoVán, így idén az a tavalyi nyolc is sokaknak új volt. Elsősorban Kászoni Zoltán erdélyi könyveit keresték, valamint Kovács László minden korábbi kiadványát, még a legelsők közül valót is. Mindent összevetve elégedettek vagyunk az idei kiállítással, mert nemcsak a konkrét eladásokat kell nézni, hanem a kiállítás reklámértékét is, amely hosszabb távú megtérülést is jelent.

Plavecz János ügyvezető, SwedTeam Kft.
Áprilisban nyitó nyíregyházi 500 nm-es áruházunk elsősorban svéd ruházatok forgalmazásával foglalkozik. Több mint százéves múlttal rendelkezik svéd partnerünk, és úgy alakítottuk ki kínálatunkat, hogy minden ruházati igényt ki tudnunk elégíteni, elsősorban a funkcionális vadászruházat a profilunk. Különlegességeink a 3D-s és 2D-s ruházat, amely véleményünk szerint fel fogja váltani a ma Magyarországon található 2-3-4 vagy 5 színnyomásos terepruházatot.

Ezek a ruházatok speciálisan a vadászok számára kikísérletezett nyári, őszi és téli mintával vannak ellátva, ami segíti a jó rejtőzést. Afrikai bakancsokat is árulunk, antilop-, kafferbivaly- és elefántbőrből. Ezek a termékek kézzel készültek, ezért magas árszínvonalat képviselnek. Áprilisban megnyíló áruházunk mellé terepíjász pályát illetve lőteret is tervezünk, és szeretnénk a szituációs lövészetet is egy telephelyen belül megoldani, azaz teljes vadászkomplexumot tervezünk, amely minden vadászati terméket árul.

Pongó Tamás, a Praktex Kft. ügyvezetője
A legközkedveltebb távcsövünk, amely az igen-igen nagy márkanevek nyomába lép, az Exakta, elsősorban a cserkelő, 10×50-es és 10×42-esek. E távcsövek tíz év garanciával és kiváló képminőséggel rendelkeznek, finom az élességállításuk és jók az optikai paramétereik. Cégünk imidzsét erre a márkára építjük, mintegy fél évvel ezelőtt jelentünk meg a piacon. Eladásaink is voltak, de célunk elsősorban az Exakta termékek népszerűsítése, szeretnénk, ha az ország vadászboltjaiban mindenhol megvásárolhatóak lennének termékeink.

Mi elsősorban importőrök vagyunk, és ellátjuk a szaküzleteket, vadászboltokat. Céltávcsöveket nem forgalmazunk, viszont van egy különlegességünk, a 18×50-es képstabilizátoros távcső. Aki használt már ilyet, az tudja, hogy milyen árkategória uralkodik e téren, az általunk most bevezetésre kerülő távcső ára 320 és 380 ezer forint között lesz.

Takács Viktor, T&T Videóstúdió
Tapasztalatom szerint a piacon még mindig nagy hiány van a vadászati, vadgazdálkodási szakmai témájú filmekben, ezt a hiányt próbálom én pótolni, hogy legalább egy kis szegmensét ennek a területnek feldolgozom a filmjeimben, lehetőleg olyan témákat választva, amelyeknek az elsajátítása egy kezdő vagy tapasztalatlan vadász számára hosszabb időt venne igénybe. Megpróbálom őket filmes eszközökkel tanácsokkal ellátni, ami persze nem azt jelenti, hogy az általam közöltek az egyetlen jó módszert jelentik.

Igyekszem saját, harmincéves hivatásos vadászi tapasztalataimat más szakemberek tapasztalataival kiegészítve filmes formában közreadni. Ebből aztán mindenki annyit hasznosít saját részére, amennyit jónak lát. Vadászcsaládból származom, édesapám mellett szereztem meg a vadászati tapasztalatokat, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Úgy érzem, igény van ezekre a filmekre, éppen ezért nem is kívánok a továbbiakban a kezdeti kisfilmes válogatásokat piacra hozni, hanem inkább a szakmai filmek irányában gondolkodom, amely iránt egyre nagyobb az érdeklődés és a kereslet. Ez a mostani kiállításon csak megerősítést nyert, több kazettát hoztam, mint amennyit igényeltek, ennek ellenére majdnem mind elfogyott.

Legtöbben a Vaddisznóvadászatot kerestét, illetve a szakmai filmeket, a Tesztvadászatot, amely játékos formában egy tudásfelmérő próba akar lenni, a Nagyvad találatjezéseinek egy igen jó kiegészítője, és a legújabb filmem az Őzhívás, amelyben megpróbáltam a különböző sípok használatát bemutatni, azt a módszert, amit én használok, illetve, mivel „mindenki másképp csinálja”, egyéb módszereket is. A bemutatott, nem megrendezett jelenetek jól illusztrálják a sípok használatának sikerességét, amely egyértelműen bizonyítja a használó hozzáértését, vagy hozzá nem értését. Ez az őz vadászatának – szerintem – legszebb módja, ezt igyekeztem megfilmesíteni.

Terveim között szerepel egy olyan film, amely bemutatja a magyar vadászok számára az egzotikus vadászati lehetőségeket. Két kontinensben gondolkodom jelenleg, egyik az európai, amely sajnos úgy néz ki, hogy pl. a medvevadászatnál gondok vannak, de szerepel majd benne medvevadászat, jávorvadászat, kőszáli kecske, zerge, illetve császármadár, amelynek hívásáról már készítettem felvételeket. Afrikai filmezési lehetőségek jelenleg anyagi okok miatt nem valósulhatnak meg, de távolabbi terveim között szerepelnek.

Tengerdi Győző ügyvezető, Tengerdi Kft.
Az idei FeHoVán nagyobb és más alakú standdal kezdtünk el dolgozni, 48 nm-es szigetstandon mutatkozunk be, amely körbejárható, nagyon sok trófeával, s ez meg is hozta az eredményét, mivel standunk elnyerte a FeHoVa legszebb standja címet. Az érdeklődés elég nagy, bár a konkurencia erősödik, az EU-csatlakozás után megjelentek a külföldi nagy vadászatszervező irodák is Magyarországon. Ki is állítanak, van német kiállító, Dél-Afrikából kettő, Namíbiából kettő számunkra konkurens kiállító is jelen van, és ezt érezzük.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy a jó referenciáink, a korrekt üzletmenet, a szép stand meghozza talán az eredményét a munkánknak. A tavalyi FeHoVához képest kicsit mintha átrendeződött volna a keresleti piac, az ázsiai vadászatokra, a finomságokra nagyobb az érdeklődés mint eddig. Korábban a dél-afrikai, namíbiai alapcsomagok nagyon kelendőek voltak, s bár még fennmaradt ezirányban is az érdeklődés, de sok ember már továbblépett ezeken, és inkább a finomságokat keresi. Sok ázsiai vadászatot publikáltunk a kiállítást megelőző időszakban, amely szintén generálhatja a nagyobb érdeklődést.

Egyik sláger a kőszáli kecske, amelyből tavaly majdnem húsz darabot lövettük, száz százalékkal jött haza mindenki, a másik a Nimródban megjelentetett kamcsatkai jávorvadászat, és úgy érezzük, erre is nagy az érdeklődés. Nem olcsó program, de sok komoly, potenciális vendég érdeklődött illetve jelentkezett erre. Siketfajdból két csomagot eladtunk, két nagyobb létszámú csoport fog menni, amelyekből az egyiket én fogom kísérni (ez egy oroszországi siketfajd-nyírfajd csomag).

Azzal, hogy a kamcsatkai medvét be lehet hozni, nagyon könnyűvé válik a helyzetünk, két csoport is körvonalazódik, hiszen tudjuk, hogy ezek a medvék nagyobbak mint az erdélyi barna medvék, árban pedig versenyképes a romániai vadászatokkal. Pézsmatulok vadászatra volt érdeklődő, amely jövőre lesz megoldható. Sok olyan vadfajra van érdeklődés, amelyet nem lehet behozni (elefánt, farkas, jegesmedve), ezeket nem vállaljuk, illetve csak ha a vendég vállalja, hogy kint hagyja a trófeát. Ezt minden kiadványunkban egyértelműen le is írtuk.

Afrikában most nagy divat a bivaly-csomag. Az a vadász, aki már egyszer vagy kétszer járt Dél-Afrikában vagy Namíbiában vadászni, meglőtte az úgymond kötelező antilopokat, utána a következő fokozat, a második-harmadik Afrika-vadászat mindig a bivaly. Erre nagyon nagy az érdeklődés, én is fogok kísérni csoportot, és úgy gondolom nagyon jó áron meg fogjuk lövetni a bivalyokat.

Dr. Tóth Sándor: A hírnév kötelez
A könyv első kiadása felcsigázta a kedélyeket, és a kívánság az volt, hogy próbáljam a 45-ös és az 50-es évek vadászattörténetét is feltárni, illetve az akadémiai Agrártörténeti Bizottság kérése pedig az volt, hogy a vadászati kutatás, oktatás, és mindaz ami a vadászattudományban történt, kerüljön bele ebbe a könyvbe. Nagy érdeklődést váltott ki a levéltárban is, hiszen ők foglalkoznak a 60-as évek Magyarországa történetének feldolgozásával, és ez illik abba a koncepcióba, hiszen érint egy csomó politikai kötődést, az akkori időszak társadalmi változásainak, gazdasági fordulatainak a jelei megjelentek a vadászatban.

Kérték, hogy a vadászat szociológiai kérdéseihez is valamilyen támpontot adjon az itt feltárt levéltári anyag. Ennél sokkal többet sikerült feltárni, hiszen a 45-ös indulástól kezdve, a nemzeti bizottságok, pártszövetségek korszakától kezdve végig lehet követni a fordulat évéig, és ezeknek a teljes irányító apparátusát, személyiségeit Nagy Imre miniszterlenökségétől Kovács István, Dobi István miniszterig, a későbbi MÉM-miniszterekig gyakorlatilag meg lehetett szólaltani őket. Ebben a könyvben nagyon izgalmas dolgok kerültek elő, a törvényekben, rendeletekben nem megjelenő passzusok.

A zsebből irányított vadászat gazdasági tanácsi és főtanácsi, majd MDP-határozatokat jelentett, amelyek megszabták a vadászat átalakulását, buktatóit és kötelezően előírt normáit. Ezért egy olyan mellékletsorral egészítettem ki ezt a kiadást, amely majdnem felhajthatatlan rendelkezéseket, utasításokat, határozatokat is tartalmaz. A könyv mottója és a kiadói fülszöveg is úgy szól, hogy a vadászattörténeti kutatásokhoz ad egy mankót, tehát aki komolyan érdeklődik, az innen ki tudja bogarászni a levéltári irathelyeket, és mindazt az információt megkapja belőle, aminek a nyomán el tud indulni mélyebb, akár személyek, akár események, akár intézmények vonalán a vadászatban.

Ez egy lezárt történelmi korszak, 1945-től kezdődik és 1990-nel lezárul, ami a magyar vadászat történetében azért nem a politikai levitézlésnek a kora volt, hanem a magyar vadászat fölfelé ívelő pályája, nemzetközi elismertetésének az útja. Ezidőtájt a nemzetközi vadászati tanácson keresztül, a különböző nemzetközi vadászati, természetvédelmi szervezeteken keresztül az SCI-ig olyan figyelem fordult a magyar vadászat felé, ami megalapozta a hírnevét.

A hírnév kötelez címválasztás a Nimróddal közösen történt, azért, hogy fejezze ki ez azt a felelősséget, amivel a tanúk kötelesek ápolni, gondozni, feltárni, közkézre adni a történeteket, hiszen ha mi elmegyünk, akkor egy nagy űr marad utánunk. Akik veszik a könyvet, azok is tanúi voltak ennek a korszaknak, alkotó részesei az elmúlt évtizedeknek, akár szövetségek, egyesületek vonatkozásában, akár erdészetek, állami gazdaságok tekintetében, ahol sok sikert könyvelhettek el.

Óriási munka volt az adatgyűjtés, csak a levéltári kutatás hat hónapot igényelt, hetente háromszori „foglalkozással”. Ezen túlmenően rengeteg olyan egyeztetésre volt szükség, ami sok közreműködőt, szereplőt igényelt. Sok munkatársnak hajtok fejet, hogy voltak szívesek rendelkezésemre bocsátani olyan dokumentumokat, amelyeket levéltárakban sem lehet megtalálni, olyan iratokat, amelyek személyre szólóak, pl. kinevezések, felmentések.

Preisz Gyula

Vadászat

Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Garabuczi Zoltán, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Putnoki járásban, Zubogyban vadászott. Élményeiről beszámolt lapunkank:

Desszantos kiképzés Zubogyban, a régi új barátommal, amikor mán csak a géppuska kellett vóna!

Február 23. A tátrai kirándulás után következő kis történetem most itt folytatódik. A Cserehát dombjai előttem, a szörnyű, komor tél utánam. A Valentin-nap elmúlt, de szívemben mélyen őrzöm, a legmélyebben, ahogyan férfi érezhet. Na, de oda se neki, mert hát lassan közeleg a szerelmes tavasz, tele bájjal, kacifántos fordulatokkal. Ez már a tűzló éve, ami robog és elsöpör mindent, vagy lezár, vagy belsőleg a legmélyebben átalakít, de csak azt, ami hiteles. Így az én szerelmemet is. Mondjuk, ha rajtam múlt volna, ez a kacifántos tűzló úgy járt volna, mint a csépai lókupéc lova, a Sanyi, ami az útkaparó porában megdöglött.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Régóta terveztük Szulej komámmal. Megígértem, és ha olykor nem is vagyok a legjobb barát, tudom, a lelke mélyén tudja, hogy hányadán állunk, mint két hisztis tesó. Mindketten makacsok, bolondok a magunk módján, néha kerék, néha talp, de azért a fröccsszezonra, egy jó irsai hosszúlépésre csak-csak megemeljük poharunkat, és nagyokat nevetve énekeljük Zorán kólóját. Hát a kocsiba pakolva meg is csörrent a szisszentésre váró jóféle balatoni irsai üvege. Mert hát, ha nem is azonnal, beváltom az ígéretem, ami nem más volt, mint egy közös vadászat, igazi fiús program. Igen, Pici, program. Csak neked. :-)))

A komám mán lázban volt teljesen, ahogy jómagam is. A három napra egy akkora málhazsák ruhát rakott oda, hogy az egy igazi desszantos kiképzésre is elegendő lett volna, de erre hamarosan visszatérek. Hozott mindent, az antalkék kabáttól kezdve a bundazokniig, a téli hótaposótól az aksis lámpán át: kis kés, nagy tőr, volt ott minden. Tán még a lelences gyerek is abban a nagy, hatalmas zsákban volt, amit amikor megemeltem, hirtelen még kaka-pisi egybe lett fél perc alatt.

Elindultunk, szecsó a kézben, alibi csoki a kocsiban, Szulej a navigátor, és mán röffent is a kis csühös, fullszervós Volvo újabb útjára, egyenest a Bükk és a Zemplén lankái közé, be a csodálatos Cserehát lába elé, ahová azóta B. komám is költözött. Így hát gyanús, hogy a folytatásnak sem lesz híja. Na, de mindent a maga idejében.

Szóval gurultunk, a Waze beélesítve, de valami furi volt, amikor Szulej felkiáltott a Kilenclyukú hídnál, a Hortobágyon:

– Naaa, Lákrávell, itt is jártam, ni mán, a hortobágyi nagy gulyahíd!

Én még tromfoltam is neki:

– Naa, Szulikám, látod, látod, hova hoztalak! Sightseeing in Hortobágy, majd viszünk hűtőmágnest.

Viszont valami gyanús lett. Amikor ősszel Dzsonival jöttünk, se híd, se marhák, se puszta nem volt, de ez akkor tudatosult bennem igazán, amikor Tiszalúcnál, a kompátkelőnél kötöttünk ki.

– Te, Szuli, ugye nem kapcsoltad ki a kompot a Waze-en?

– Háát, neem, de az autópályát igen. De mondtam én, hogy a Mappel jöjjünk. Sz@r ez a Waze.

– Na, ez fantasztikus – dörmögtem magamban.

Így hát nem volt mit tenni, Imrével romantikusan átkeltünk a Tiszán, szebbnél szebb kompszelfiket készítve az utókornak, mert hát, ha mán, csak adjuk meg a módját ennek a kacifántos, trendi divatnak, ha 11 méteres víz van alattunk.

Kompról le, útra fel. A szecsók is elfogytak, éhesek is lettünk a nagy emberi pánikban, de nem baj, oda se neki, sóvárogva folytattuk utunkat a szeretett cél felé. És láss csodát: Zemplén vármegye! Hejjh, de megörültünk, ki is szúrtuk az első dombokat, melyek sziluettjei nem messze voltak már Zubogytól.

Átrobogva Miskolc avasi lakótelepén, kis idő múlva elénk tárult a csoda, a fenséges, univerzumi békét sugalló Cserehát. Képe most merőben mást mutatott. Az idei tél más volt, mint az előzőek. Rekkenő mínuszok, tomboló szelek – no, nem Szulej gatyájában –, bebizonyították, hogy néha még csak-csak kifoghat az ember egy igazi téli, havas disznóhajtást, egy fagyos, dermedtre hűlt lesvadászatot, egy ropogó havon topogós éjszakai utánkeresést, a remetekanok fehér hótakarón kirajzolódó sziluettjét, az erdei cserkelés közben a nyakunkba hulló hódara bizsergető, hirtelen élénkké tevő érzését is.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

De Felsőnagycsécset elhagyva ekkor hirtelen Szulej mutogatására lettem figyelmes:

– Ni mán, mennyi tehén van ott az erdő tövin.

– Hjajjh, te főtehenész, ezek nem tehenek!

– Hát akkor mik?

– Pontosan azok, amiért jöttünk: a magyar erdők legnemesebb vadjai, a kárpáti gímszarvasok, vagyis Cervus elaphus.

– Szervusz, nem szervusz, pikk-pukk, oszt be a bográcsba.

– Na, menj a p..csába, te ragadozó vadember!

Mondanom sem kell, erre már hangosan, szakadva nevetve pillantottuk meg Ragály település tábláját.

– Nagycsecs, vagy Nagycsécs, Ragály… hát hova hoztál engem, te fiú?

Mondanom sem kell, itt már visítva vertem a kormányt a röhögéstől, így érkeztünk meg Zubogyba. Arra a csodás helyre, ahol a kalandjaink tovább folytatódnak. Nem is olyan soká, mert már délután kettő is lehetett, amikor a szállást elfoglaltuk. Nagyot is nézett a komám, amikor betekertem a kormányt a panzió udvarára. Tetszett neki nagyon: a szép külső, az igényes felszerelés, a mindig tiszta szobák, no és Erzsike és Pali vendégszeretete, ami hét határon párját ritkítja. Egyszerűen elmondhatatlan.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Ugyanúgy, mint a szomszéd faluban lévő falatozó, a Laci pecsenyéző. Ízes, magyaros kaják, kétliteres Bartell és a Mátyás keserű. És a nemzet aranya, a nélkülözhetetlen alibi csoki, aminek szó szerint fellegvára volt az objektum. Érkezésünk után degeszre is tömtük magunkat finomabbnál finomabb fogásokkal. A méret is jó volt, az ízvilág is párját ritkította, ezért nem féltünk repetázni. Aztán pedig jóllakott óvodás módjára cammogtunk vissza a kocsihoz, ami sebesen repített vissza minket szállásunk meleget és kényelmet adó birodalmába. Mint a sőre marhák az akolban, úgy pihegtünk az ágyainkon.

Itt a történet este, vadászat után folytatódott, Szulej komám nem kicsi izgalmára, akit összekeverve, enyhén alvós állapotomban majdnem összekevertem szeretett kedvesemmel, aminek a következménye egy hangos moraj, a semmiből a fejemre lecsapó párna, valamint Imre morgó hangja lett, amely álomba szenderített:

– Na, nekem itt nem fogsz latin lávörködni, nem Galuska vagyok, üljél meg, oszt aludjál, te dög, mer nekem itt nem lesz hónap se, vadászat se, Lörci-hörpi, me olyat rád teszek, hogy hat kőműves nem szedi le rólad.

Na, de mi is okozta félálombeli támadásomat komám ellen? Hát nem más, mint a késő délutáni cserkelésünk, melyhez most kanyarodok vissza.

Délután 5-re volt megbeszélve kísérőnkkel az indulás. Be is fordult a Ford az udvarra, motorja egyenletes ketyegése tudatta velünk, hogy szedelőzködjünk, mert akció lesz. Ekkor benyílt a panzió ajtaja, és láss csodát, ki állt ott: Dani, akinek nagyon megörültem. Tudtam, ha ő jön, egy biztos: kalandban nem lesz hiány. Az őszi utóbőgésben olyan, de olyan vadászélményeket kaptam tőle Dzsonival, amit élek, nem fogok elfelejteni.

Mehet a cucc a platóra, a puska a hátsó ülésre, és hajrá. El is nyeltek minket a Fehér-kő dombjai. Dani elmondta a haditervet, majd tarvadcsapatok keresésére indultunk. Az egyik fő bőgőhelytől nem messze olyan tarvadcsapatot pillantottunk meg, hogy tátva maradt a szánk. Elkezdtem számolni: 10, 20, 40, 60…

– 83 – szólalt meg Dani. – Na, ebből nem csemegézünk. Egy szarvasszem is éles, itt meg van 166 egyszerre.

Egy ideig még a kereső objektívjén keresztül vizslattuk őket, aztán csendesen tovább gurultunk, nehogy megzavarjuk a gigászi tarvadcsapatot. A szemben lévő domboldal felé vettük az utunkat.

– Itt kiszállunk. Töltsd be a puskát, apuskám, és gyalog megyünk tovább.

Ekkor kezdődött el az a része a küldetésnek, ami szerény művem címét ihlette. Több kilométer erőltetett menet dombon fel, dombon le, vízmosásba be, cserkelőúton át, dombon le, dombon fel. A komámmal az út felén összenéztünk, mivel Dani jó hegyi kísérő módjára úgy szedte a lábát, hogy elérjük a kiszemelt tehénrudlit, hogy szerintem az erdei gerillaharcosok is megirigyelték volna a tempót. Ekkor Szulej megszólalt, mán vártam:

– Hallod, hé, lassítsá mán kicsit, mer mán olyan emlékem van, mint amikor a katonaságba, a Dübörgőn vittem a géppuskát.

– Ohh, ezen segíthetünk – szólt Dani. – Ha szeretsz nosztalgiázni, akkor holnap reggel hozok neked egy vascsövet, azt majd a válladra lökheted, úgy meglesz a feeling.

Hát mondanom sem kell, ettől a mondattól hempergősre röhögtük magunkat mind a hárman. Majd tartottunk egy kis pihenőt, kifújtuk magunkat, aztán Dani megszólalt:

– Nooh, milyen a desszantos kiképzés, mehetünk tovább?

– Mi az hogy! – válaszolta Szulej.

De férfiasan bevallva, szerintem mindkettőnknek inkább lett volna kedve egy lesen csücsülni, mint ezt a kanosszajárást csinálni terep kettőben. Láss csodát, imáink meghallgatásra kerültek: egy leshez érkeztünk. A haditerv megvolt, honnan hova kellene várnunk a vadat, ami sajnos fényváltásig nem érkezett meg, így hát hazaindultunk.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Este annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk a helyi vendéglátós helyiségbe, ahol legurítottunk egy jó savanyú hosszúlépést kedvcsinálónak. A helyi jó arcok meg is találtak minket egyből, megjegyezvén, mi biztos jó kemények vagyunk, ha tél utóján is fröccsöt iszunk vacsora előtt. De hát az ilyen szófia beszédre mit sem adván vettünk inkább egy szerencseputtót, amíg a dürümünk elkészült. Vacsoránk után ittunk még egy búcsúfröccsöt, és hazaballagtunk.

Az esti folytatást és Imre inzultálását meg már elmeséltem. A nagy esti dünnyögés után nyugovóra tértünk, mert reggel 6.30-kor már Dani kopogtatott az ajtón, hogy hajrá, mehet a második felvonás. Nem is sejtettem még ekkor, hogy Diana ilyen kegyes lesz hozzánk, hogy két tarvadat is sikerült terítékre hozni.

De hát a duplázás néha máshol is összejön, nem csak az ..gyban. Szóval csapjunk is bele egyből a közepébe, mert hát a segítségünkre küldött Ford úgy kapaszkodott fel a domboldalon, mintha muszáj lett volna. Hacsak az égiek közbe nem szóltak volna, mert közbeszóltak a felázott gyepen, és úgy csapta keresztbe a seggit, mint Gina Lollobrigida. De nem adtuk fel: ami nem megy egyből, megy utána. El is értük a fantasztikus panorámát adó dombtetőt.

Most cserkelni indultunk. Hjajjh, de jó, igazi erdei vadászat, nincs is ehhez fogható. A mezítelen erdő, a korhadó, nedves fák és az avarillat, az emberderéknyi tölgyek cseres illata. De most egy levél sincs, nincs takarás, nincs kefesűrű aljnövényzet. Lassan haladunk előre, fel egyenest a szemközti tetőre.

– Naa, ez, ez a tempó az igazi – szólalt meg komám.

Mire Dani kontrázott:

– Még most húzunk bele, főgéppuskás.

Így teltek a lépések egyre csak, egyre csak beljebb a Cserehát mesés cseresében. Aztán hirtelen megállt.

– Halkan legyetek, ott vannak. Érzem őket, az illatukat.

– Hát én bár már a bográcsban érezném az illatukat – válaszolt Szulej, egyre csak pirosodó arccal.

Mert hát nekünk, alföldi legényeknek azért csak volt olyan pulzusunk, mintha egy Kamagrát toltunk volna, mán nem is tudom, hova. A szemünk úgy dülledt, na jó, kimondom ismét: mint a régi desszantos katonai kiképzésen, a Dübörgőn.

Megálltunk. Amikor rendbe szedtük a pulzusunkat, meg is pillantottuk a tehénrudlit. 1-2-3 borjú, egy ünő és két tehén volt a dombtetőn. Ferdén a tavalyi makkokat fitették, és a jövések vitamintól duzzadó rügyeit, háncsát csipegették. Lassan haladtak előre. Ekkor Imre egy fa mellé ereszkedett, és bár vállán most nem volt géppuska, de mégis úgy olvadt bele a fába, mint Rambo.

Dani már vette is a lőbotot, és hallgattuk a forgatókönyvet, hogy amikor a fák között a ferdéből egyenes lesz, akkor a kezem már a schnellen legyen, mert folyamatosan mozognak, de ott lesz az a lélegzetnyi idő, az a rövid pillanat, amikor tudni fogom, hogy itt az idő a tiszta lövéshez.

Lassan haladtak, pont úgy, ahogyan én tettem Mauserem a lőbotra. Ekkor egy ágacska rövid, de annál hangosabb csendje törte meg a csendet. Lépés közben nem figyeltem, és a válasz erre hat pár szarvasszem szuggesztíven, mélyen figyelő tekintete volt.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Itt nem volt idő tapogatni, nézegetni. Az első villás fa közül kivillanó testen pihent az optikám szálkeresztje. Tudtam, hogy az egyik kisebb, satnyább borjú lesz, mert a két tehén a csapat legvégén haladt, de nem bántam. Az ilyenek sose tudnának életerős, kormos testű bikáknak világot adni, csak a kis, vékonyka, borzos testű, örök közepes ivadékok látnák meg a napvilágot, ami a vadgazdának és a genetikának sem kedvez. Farkasokról most nem beszélek, de a mi dolgunk az ilyen egyedek kivétele az állományból.

Ekkor dördült el a kölyökágyú. Mélyen, hosszan szólt a völgyben, hangjára varjak repültek fel a környező fákról. Az erdő csendes lett, az elmúlás csendes, néma zaja volt a levegőben. Nem szenvedett, a 9,3-as titán tette, amire tervezték.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

A csendet Szulej komám hangja törte meg:

– Óhh, Lákrávell, mekkora tehén, ebből egy üst hús lesz! Jajj, a lába, óhh, hagymával a májaaa, mán resztelem, mán dísztelem, hjajjh, de nagyot eszünk este, komám!

– Kisebb lesz, Szulej, de lesz benne anyag, ne aggódj.

– Garabuczi Zoltán! Gratulálok a szép, tiszta, kimért lövéshez – szólalt meg ekkor kísérőnk.

Majd elindultunk elejtett borjúnk felé.

– Jól döntöttél, gyenge és kisebb, mint a többi.

Kértem néhány percet a fotók elkészülte után, hogy megéljem a pillanatot. Szeretem mélyen a szívembe zárni, elraktározni az erdei élményeimet, mert nemcsak vadűzés, hanem erdőzúgás is. De több erdőzúgás. Nem volt trófeás vad, mégis rőtet kapott, és én is az elejtésért. Majd Imre nyugalmára a máj is a helyére került.

– Mi a terved, Zoli? – kérdezte Dani.

Majd összenéztünk, és mély hangon szóltam csendesen:

– Van még a napban…

Autóba ültünk, és továbbindultunk. A szemközti oldal, a Fehér-kő volt a cél. Ismertem a helyet, az egyik őszi fő bőgőhely, sok-sok mérges hangú daliával. Mennydörgésszerű, öblös hangjuk, a terjengő bikaszag, a szerelem érzése még mindig itt van szívemben. Mélyen, mint a hiány. A bikák kedvesüket kereső hiányának érzése. Akkor sem volt ott. Most sincs. De az érzés bennem lüktet, mélyen, de már nem mérgesen, nem bántva, hanem csendesen, már csak inkább a távolból figyelve, de egyre magabiztosabban, stabilabban várva rá.

Meg is érkeztünk oda, ahol a nyáron Dani egy cserkészutat vágott a kefesűrű kökényesbe, mert tudtuk, az út végi domb alján ott lesznek a tarvadak, mint az óramű. A kérdés csak az volt, vajon mennyi és milyen korúak. Mert volt három csapat is, amely sűrűn látogatta az erdei tisztás alján lévő sózót és a zsenge, lassan sarjadó fűvű legelőt.

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Szulej a kocsiban maradt, és távolról figyelte az eseményeket távcsövön keresztül, mert itt a közelség miatt három ember már sok lett volna. Ekkor pillantottam meg: öt borjú.

„Áhh, komám” – gondoltam magamban –, „huncut a sors, csak azt akarja, hogy ismét elhozzalak, mert ebből most nem lesz tehén, még ha a csillagokat is imádkozom le az égről.”

Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News

Szabad kezet kaptam. Nagyjából mind forma-forma volt. Most egy sántikálósat szemeltem ki, mert a többi négy olyan szép volt, mint egy festmény. Így meghúztam az elsütőt. A nagy mag útjára indult, és mély becsapódás jelezte a találatot. Dani rám nézett, és megszólalt:

– Garabuczi Zoltán! Megint! Te csak duplázni jársz Zubogyba?

Nevettem, és megköszöntem a csodás cserkelést. Szuper volt. Majd megint egyedül maradtam, amíg elment az autóért. Csodás percek voltak. Felderengtek az ősz színei, élményei, a bikák, a tehéncsapatok, az őszi táj, és most újra itt, ugyanazon a helyen. S bár a táj rideg és kopasz, de a fák mégis melegséget hordoznak, akárcsak a szívem.

Történetem most zárom, mert az esti resztelt máj még azóta is büfög, annyira hagymásra sikeredett, de egyszer tudom, letisztul minden, és újra találkozunk a festői szépségű csereháti cseres alján. Mert a történet ma megszakadt, de közel sincs még vége. Túl régi, túl mély ahhoz, hogy abbamaradjon.

Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Baranya vármegyei versenyző sikere az Eszéken megrendezett koronglövő U-18 Európa Bajnokságon

Eszéken rendezték meg az U18-as koronglövő Európa-bajnokságot

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Olimpiai Skeet szakágban a magyar válogatott tagjaként versenyzett az idei évben országos bajnoki címet is megszerző 17 éves Fekete Zalán, akinek ez volt első nemzetközi versenye.

Fotó: OMVK

A tehetséges baranyai fiatal derekasan helyt állt az erős mezőnyben, legeredményesebb magyarként a 15. helyen végzett az egyéni versenyszámában.

A négy napos verseny során csapatversenyben harmadmagával a bronzéremig jutott, úgy, hogy a dobogó harmadik fokáért folytatott küzdelemben Zalán „arany találatával” sikerült 6-4-re legyőzni Csehország csapatát.

Fotó: OMVK

A kiváló sportlövő édesapja mellett már gyerekkorától járta az ormánsági erdőket, 2025-ben tette le a vadászvizsgát, jelenleg már ifjúsági vadászként erősíti a baranyai vadászok közösségét. A koronglövő tudását az Ormánsági Erdész-Vadász-Lövész Egyesület által működtetett Körcsönye-pusztai lőtéren fejleszti.

Részvételét az Európa Bajnokságon az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezete is támogatta, kiváló eredményéhez ezúton is gratulálunk és sok sikert kívánunk a folytatáshoz!

Forrás: Horváth Csaba titkár – OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Hivatásos vadászok szakmai versenye Fejér vármegyében

Soponyán rendezték meg a Fejér vármegyei hivatásos vadászok szakmai versenyét

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Fejér vármegyében a hivatásos vadászok szakmai versenye 2026. június 2-án, Soponyán került megrendezésre.

Fotó: Molnár Gabriella – OMVK

Az idei megmérettetés jelentős érdeklődés mellett, kiváló hangulatban zajlott. A verseny reggelén Haas Béla hivatásos vadász alelnök és Weidinger István titkár köszöntötte a megjelenteket. Az eligazítást követő feladatsor lövészettel kezdődött, majd tesztírás, végül egyéb sokrétű, gyakorlati feladat (kürtszignálok felismerése, fás és lágyszárú növényismeret, vadászkutyák felismerése, vadkárismeret, vadbetegségek ismerete és egyéb rendészeti ismeretek, valamint összetett felismerési szám (vadfaj, korcsoport, elejthetőség, becsült távolság) várta a versenyzőket. A részeredmények összesítését követően Weidinger István titkár úr értékelte a versenyt, kiosztotta a díjakat, gratulált valamennyi részvevőnek, megköszönte a szervezési munkát.

A Fejér vármegyei hivatásos vadász verseny győztese NYÁRI ZOLTÁN, így ő képviselheti vármegyénket a 2026. július 8-9-én, Nyírségben megrendezésre kerülő országos versenyen. A résztvevők között értékes vadászati lehetőségek kerültek kiosztásra. A VADEX Zrt. által felajánlott fődíj boldog tulajdonosa Horváth Bálint🦌

🏆 Első alkalommal került megrendezésre, hagyományteremtő céllal a Fejér Vármegye legjobb Sportvadásza verseny. A 2026. év legjobb Sportvadásza címet TÓTH PÉTER érdemelte ki.

Mindenkinek köszönjük a részvételt és gratulálunk a kiváló teljesítményhez.

Forrás: Weidinger István – OMVK

Fotók: Molnár Gabriella

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom