Vadászat
Egy kezdő vadász tétova lépései
Mottó:
Egy kis önirónia sohasem árt,
Ajánlom nagybátyámnak, akinek nyomán elindultam ezen a csodálatos úton, feleségemnek, aki mindig támogatta terveimet, fiamnak, aki velem tartott ebben a nagy kalandban és barátomnak Dávid Tamásnak.
Már tizenéves koromtól vonzalmat éreztem az ember legősibb tevékenysége, a vadászat iránt. Mivel a koromból adódóan fegyvert nem tarthattam, a másik zsákmányszerző tevékenység, a horgászat ejtett rabul. Sokáig úgy gondoltam, hogy nem lehet mindkettőt egyszerre űzni, ezért 30 évig csak horgásztam. 47 évesen döntöttem úgy, hogy vadászni is fogok. Így lettem őszülő fejjel kezdő vadász.
Az első
Egyik legjobb barátom, Dávid Tamás segítette szárnypróbálgatásaimat. Tőle kaptam az első meghívást társasvadászatra, fácánhajtásra. Igyekeztem a lehető legvadásziasabban felöltözködni. Nem szerettem volna leégni a vadásztársak előtt. Feleségem szakértő segítségével beszereztünk egy vadászkalapot, hisz kalap nélkül nem vadász a vadász.. Már előző este összekészítettem a szükséges felszerelést: lőszert, aggatékot, ruházatot, okmányokat, patronövet, bicskát. Még egyszer áttanulmányoztam a vadásztanfolyamon tanult biztonsági előírásokat és etikai ismereteket.
A reggeli találkozó a vadásztársakkal jól sikerült, mert az egyik legtekintélyesebb idős vadász is szintén horgászott, hamar megtaláltuk a közös hangot.
Eligazítás: – Lőhető a fácánkakas és a tollas, szőrmés kártevők.
Megkezdtük az első hajtást. Tisztességesen, becsületesen csörtettem a nádban, ahogy illik. Nem hagytam ki egyetlen sűrű területet sem. Egy-két őz rohant el mellettem, de madarat nem láttam.
A második hajtás egy sűrű bokros, nádas, szederindás terület volt. Madár itt se jött nekem. A vadászlázam egyre fokozódott, hisz a koronglövő lőtéren már elfogadható szinten lőttem a korongot, s elég szerencsétlennek éreztem magam, hogy a madarak esélyt se adnak a sikerre.
A harmadiknak egy disznótelep mögötti füves, bokros sűrűt hajtottunk. Balról egy hajtó jött mellettem, jobbról Szili, kutyájával. Éreztem, hogy jönni fog a madaram. Reméltem, hogy toronykakas jön, mint ahogy azt nagyon sok vadászkönyvben olvastam, s megmutathatom lő-tudásomat, ami talán elismerés vált ki vadásztársaim között.
Ekkor jobbról kiabálást hallottam, szóltak a puskák is. – Jön a toronykakasom! – gondoltam. Hamarosan a látóterembe került egy madár, jó magasan jött a hajtóvonal fölött. Vállhoz kaptam a fegyveremet elé tartottam másfél métert, elhúztam a ravaszt, a madár összekapta a szárnyát s jött lefele, mint a kő.
– Szép lövés – mondta Szili –, de ez tyúk volt, azt tudod?
Hamarosan megleltük a madarat, de az örömömet erősen lerontotta, hogy a tarka-barka kakas helyett egy szürke tyúk jutott nekem. Igazából a barátom vigasztalása sem enyhítette elkeseredésem: Már más is lőtt tyúkot, s az avatáskor legalább tyúkra fekhetsz. A további hajtásokban sem szaporodott tovább zsákmányom. A vadászavatást becsülettel tűrtem, de még mikor hazaértem, akkor is égett az ülepem.
Vadásszá avatásom
A második
A barátom ellátott a szükséges gyakorlati jótanácsokkal, ami a vadásztanfolyamból kimaradt. Ha nem látod a színét a kakasnak, figyeld, hogy sokkal hosszabb a farka, sokkal nagyobb a tyúknál, és felszálláskor kakatolhat. A tyúk szárnya felszálláskor burrogó hangot ad. Az új információkkal felvértezve készültem a következő vadászatomra. Már az eligazítás előtt a meghajtandó területen lévő kis tóra, beszálló vadkacsákat láttunk.
Az első és a második hajtáson nem jött nekem madár. A harmadikon egy nádas szélénél állítottak le. A nádasból kitörő fácánok vonalára merőlegesen, amelyek a közeli fasorba tartottak. Nagyon tetszett a hely, hisz már messziről láthattam a közeledő madarat, és felvenni is könnyű volt a frissen kelt őszi árpáról.
Az érkező kakasra a jobb oldali szomszédommal egyszerre tettünk lövést. Valószínű mindketten eltaláltuk, de mivel én voltam a vendég, ezért én rakhattam az aggatékomra. Végre egy kakas! Visszaálltam a helyemre, s ekkor hirtelen feltűnt egy hosszú farkú madár (vagy csak nekem tűnt hosszúnak?). Azonnal lövést tettem rá, mire Pálfi Andris barátom megszólalt. Szép lövés volt, kár hogy tyúk Úgy éreztem, jobb lenne elsüllyedni. Felvettem a tyúkot, és aggatékra tettem.
Alighogy fölálltunk a következő hajtásra, egy szépséges madár próbált a hajtóvonalon áttörni, de lövésem ebben megakadályozta. Egy színpompás kakas volt. Kezdett az előbbi fiaskó miatti rosszkedvem elmúlni. Már három madár volt az aggatékomon.
Ezután négyes-ötös csoportokban kisebb területeket hajtottunk meg. Nekünk egy parlagon hagyott füves terület jutott. Tomival a két sarkot álltuk el, a többiek kutyával felénk hajtották a vadat. Már messziről láttam, hogy pontosan felém száll egy kakas, de mozdulatlanul vártam hogy lőtávolba érjen. Mikor lövésre emeltem a fegyverem, a madár balra elkanyarodott, és már szólt is a puska. Az első lövést elhibáztam, nagyobb elétartást húztam és már esett is a kakas.
– Négy! – áradt szét bennem a siker csodálatos érzése. (Furcsa kettősség ez a vadászatban, hisz ami nekem siker és a zsákmányszerzés felemelő érzése – talán az ősember érezhette ezt – az a vad életébe kerül.)
Ebéd után azt a területet hajtottuk, ahol vadkacsákat láttuk leszállni. De jó lenne kacsát lőni, kivívni vadásztársaim elismerését gondoltam magamban. Nem sokkal a hajtás megkezdése után két kacsa repült felém. Az első csővel elhibáztam, a másik csővel nagyobb előretartást fogva sikerült az egyik kacsát elejtenem. Leírhatatlan volt örömöm, ráadásul még egy kakast is lőttem ebben a hajtásban.
Az Állami Gazdaság melletti területek következtek, ahol egy kakast szárnyaztam, de sikerült a szaladó madarat meglőnöm, terítékre hozni.
Az utolsó hajtásban egy nagy, füves, nádas területet hajtottunk. A hajtóvonal bal szélére kerültem, és Tomi barátom szólt, hogy gyorsítsak, a vonal előtt 50-60 méterre menjek, így lezárva a vadak útját. Jött is a kakas, elég nehéz lövésre jobbról balra keresztben. – Jó nyolcvan centit elé tartani! – lövés, és már esik is a madár.
Hét fácán és egy kacsa, úgy gondolom, ezek azok a napok, amik aranybetűs ünnepek egy vadász életében. (Azért egy kis tüske maradt bennem a tyúk miatt.)
A harmadik
Megingathatatlan elhatározással indultam neki a következő vadászatnak. – Inkább ne lőjek semmit, csak tyúkot ne! Az első hajtásban még madarat se láttam, nemhogy közelről, de még távolról se.
– Sebaj, majd jön az én madaram is!
A következőben Tomi jött balról mellettem, köztünk csak egy puska nélküli hajtó volt. A kakas Tomi előtt kelt, és előttem repült el. A periférikus látásommal úgy érzékeltem, hogy a fiú jóval előbbre van, mint a hajtóvonal. – Nem biztonságos – gondoltam, így nem is tettem lövést a madárra. Lehet, ha már rutinosabb lettem volna, megoldottam volna a biztonságos lövést. (Ez a fránya volna!)
Tomi: – Miért nem lőttél? – Nem tudtam, a srác előttem volt. – Bíztam benne, hogy a fiú ért a szóból anélkül, hogy megbántanám, vagy elvenném a kedvét. Azért sajnáltam az elszalasztott lehetőséget, éreztem, hogy egyre fokozódik a vadászlázam.
Felálltunk a következő hajtásra. Elég hosszú volt a hajtóvonal, tekintettel, hogy balatonfüredi vendégvadászok is voltak köztünk. A Marcal folyóval párhuzamosan hajtottunk. A folyó túlsó felén egy kombájn kukoricát aratott, és az összes madár az előttünk lévő gazos, nádas, sásos területen lapult. Repültek a fácánok, szóltak a puskák. Végre egy kakas kelt tőlem jobbra, és előttem repült jobbról balra.
Amint elém ért rálőttem az egyik csővel. – Mellé! – Másik cső, megtörik a madár röpte. De közben hallom, hogy mások is tettek rá lövést. – Nem az enyém a madár. – Az illendőség is úgy diktálja, hogy ilyen esetben átengedjem vadásztársamnak a zsákmányt. – Majd jön az enyém is, ami majd csak tisztán az enyém lesz. – Ne késlekedj, ahogy felreppen, lődd meg! – biztatom magam.
Ekkor mintegy végszóra fácán vágódik fel jobbról, tisztán nekem. – Kapáslövés az egyik csővel. – Repül tovább. – Másik cső. – Szép lövés! – összekapja magát a madár. – Ezzel a lövéssel biztos kivívom vadásztársaim elismerését – gondolom. Ráadásul a hajtóvonal közepén voltam, úgyhogy mindenki láthatta.
– Egy láda sör! – kiáltja egy hang. Majd Sebők Tomi nyugodt stílusában közli: – Lali, ez tyúk volt.
Most nyíljon meg a föld! Cifrát káromkodok, amivel még súlyosbítom etikátlan viselkedésemet.
– Ki ez a hülye, aki lövi a tyúkot?
– Vendég – hallom.
Egy pillanat alatt így lehet eljutni a diadaltól a pokol legmélyebb bugyráig. Hisz én visszaéltem a barátom bizalmával, aki engem megtisztelt azzal, hogy vendégvadászként részt vehettem ezen a társasvadászaton.
Szili hozza a madarat, valamit motyogok, és hibát hibára halmozva még a kalapom is elfelejtem megemelni. Miért nem győződtem meg arról, mire lövök? – Itt már nem csak etikai a gondom, hisz a vadásznak minden kétséget kizárólag meg kell győződnie arról, hogy mire lő.
– Elkapott a vadászláz? Vagy ami még súlyosabb: – A lő-düh? – A vadásznak tudnia kell uralkodni magán, kordában tartani ösztöneit, aminek híján sajnos már nem egy nagyon súlyos vadászbaleset történt. Erősen mardosott az önvád, és arra gondoltam, ha lőnék pár kakast, az se közömbösítené hibámat.
A vadászat hátralevő részén kétszer is átgondolom, mire lövök, rendre meg is előznek lövéseikkel vadásztársaim. Kompetencia osztáskor egy kakast kapok, és mintha még ez is része lenne kálváriámnak. Hisz nem érdemlem! Búcsúzáskor mintha részvétet vélnék felfedezni társaim szemében.
Tomival megbeszéljük, hogy még a héten vadászunk valamit, valahol. Hazafele nem nagyon nézek a fiam szemébe, aki hajtóként velem tartott. Nagyon rossz érzés leégni a gyerek előtt.
Hétközben: tépelődés, önvád, álmatlan éjszakák. Feleségem vigasztal: – A róka úgyis megette volna azt a tyúkot.
Megosztom bánatomat nagybátyámmal, aki egy nagy múltú igaz vadász. Fizesd be a tyúk árát, és máskor jobban figyelj! Nagynéném szerint is megette volna a róka a tyúkomat.
Beindul a vezérhangya: az a tyúk legalább tíz tojást rakott volna, abból lett volna öt kakas, az olasz vadászok háromezerért lövik darabonként, az tizenötezer és ez még ráadásul háromszor Még tagja sem vagyok a társaságnak és már ekkora kárt okoztam. Teljes kétségbeesés.
– Soha nem lesz becsületem ebben a csapatban, fel se vesznek maguk közé – kesergek feleségemnek.
– Nem úgy ismerlek, mint aki feladja – biztat, és jól esik, hogy Ő ennyire mellettem van.
Egész héten várom barátom telefonját, a szégyenem miatt én nem is kezdeményezek hívást. – Látod nem hív, biztosan szégyell – kesergek feleségemnek. – A barátságotok sokkal mélyebb annál, minthogy egy ilyesmi beárnyékolja. Most már szedd össze magad! El kell ismerjem, igaza van. (A véletlenek egybeesése, hogy barátom egész héten elfoglalt, a vadászterület kialakításán fáradozik.)
Megbüntetem magam – határozom el, és már tudom is, mi a legnagyobb büntetés számomra. Ahogy a horgásznak az, hogy nem pecázhat, a vadásznak ugyanúgy az, ha nem hódolhat szenvedélyének. A következő vadászatra nem mehetek el, határozom el.
Arra gondoltam, ha mégis a lő-düh volt a tyúklövés oka, elmegyek a kemenesmagasi skeet lőtérre és ellövök két doboz patront. Két legyet egy csapásra, és még a sörétlövő technikámra is ráfér a gyakorlás. Gyorsan meg is beszélem a lőtérvezetővel a lövészetet, a társasvadászat délelőttjére. (Biztos, ami biztos, így nem eshetek kísértésbe.)
Jön is a meghívás, természetesen töretlen a barátságunk. Mondom a tervemet Tominak. Bölcsen rám hagyja: – Ahogy gondolod. – És az utána jövő hétvégén? – Ott leszek – mondom, és valami kimondhatatlan jó érzés árad szét bennem. – Bízik bennem a barátom!
Szeretem a lőtéri tevékenységet, hangulatot. A lövészet fejleszti a reflexeket, a koncentráló-képességet, itt lehet megtanulni készség szinten a biztonságos fegyverhasználatot, önfegyelmet, és nem utolsó sorban nem a szerencsétlen apróvadon gyakorlok, esetleges sebzést, elhullást okozva.
Két rottét lövök 25-25 korongra 52% és 64%-os eredménnyel. Örülök neki, mert a puskám mindkét csöve teljes szűkítésű, eléggé összehordja a sörétet. Nem baj, mert amit eltalálok, az nem fog szenvedni, amit meg elhibázok, az meg hadd menjen sértetlenül.
Érdekes, de ez a pár vadászat is javított a technikámon. Jól éreztem magam,szimpatikus emberekkel lőttem.
És eljött a hétvége, a vadászat napja. Barátom újabb tanácsokkal látott el.
– Ne kapkodj, van időd felismerni a kakast, és még arra is, hogy meglődd.
A reggeli találkozóra az elsők között érkezünk fiammal és két haverjával. Gyülekezett a társaság, és én a szemekben kutattam, vajon van-e valami nyoma a múltkori esetnek. Semmi! Mindenki udvariasan üdvözöl, a régebbi ismerősökkel kellemesen csevegünk. Hatalmas kő esik le a szívemről.
– Most nem szabad több hibát elkövetni!
Lőhető a fácánkakas, tollas, szőrmés kártevők, és korlátozott számban a nyúl – hangzik el az eligazításon. – Nyúl! Még nem lőttem, de nagyon szeretnék – gondolom.
A második hajtásban az elszáradt arany vesszőből úgy húsz méterről egy nyúl próbál áttörni a hajtáson. Mintha egy láthatatlan erő emelné a puskát és vezetné a kezemet. Pontos lövés, és megvan az első nyulam. A későbbiekben még két kakast lövök, mindkét esetben ugyanaz az érzés, mintha nem is én vezetném a puska csövét. Kezdek elszállni magamtól, aztán egy csúnya hibázás helyre tesz. Ráduplázok egy rókára, mindkét csővel elhibázom.
Terítékkészítés és az újdonsült nyúlvadász avatása. Hasalok a puskámon és a nyúlon, szemerkél az eső. Hallom a hangom, ahogy a fogadalomtételt mondom. Fogadom a gratulációkat. – Remélem, jövőre már, mint a társaságunk tagja veszel részt a vadászaton! – mondja az egyik idősebb vadász. Ennél kedvesebbet még nem hallottam. Elfogadtak! Kimondhatatlanul boldog voltam.
Hát nem szép az Élet!?
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login