Keressen minket

Vadászat

Berti históriája

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

A történet régebben kezdődött, amikor Andor barátom vadász lett, és rendszeresen kijártunk a Beregdaróc és Csaroda községek közötti csodálatos területünkre disznót vadászni.

A találkozó Andoréknál volt, ahol akkor óvodás unokája mindig nagy figyelemmel kísérte megbeszéléseinket. Aztán az oviban hallott egy mesét, amelyikben Berti a vaddisznó szerepelt. Innentől fogva elég gyakran mondogatta indulásunk előtt, hogy „Papa, lődd meg nekem a Bertit!” Természetesen elég sokszor elmaradt a várva várt lövés, de attól kezdve gondolataimban a Berti mint egy hatalmas nagy kan vésődött be a sok emlegetés folytán.

Valójában csak gondolataimban létezett, olyasmi volt, mint a csodaszarvas. Aztán amikor a határban jó tenyérnyi nagyságú disznónyommal találkoztam mindig azt gondoltam, ez talán a Berti lehet.

Egyszer aztán gyanús lett az ügy, mert a Ducskós erdőn lévő „nullás lesemnél a szórón óriási disznónyomot találtam. István vadőrünkkel megnéztük és megállapítottuk, hogy ez lesz a Berti. Aztán a képzeletből valóság lett és a nyoma alapján meg is kereszteltük. Beindult ám ezek után a gépezet.

Az amúgy is rendszeresen etetett szóróra még több élelem lett kihordva. A Berti pedig élt és degeszre ehette magát lányos zavarában. Nagyfiú lévén vigyázott is a kabátjára rendesen, mert amikor a lesről bámultam mindig túljárt az eszemen és soha sem mutatkozott.

Tudtam, hogy a közelben van. Sokszor éreztem a szagát, hallottam amint szuszog, veszi a levegőt. Volt amikor a fasorból rám fújt. Na várjál pajtás, egyszer majd csak el fogod téveszteni, és a 30-06-os csinál a zakódon akkora lukat, hogy csak na. De a Bertit ez a beszéd sem hatotta meg és tovább dőzsölt.

A nullás lesről nézve

Sokáig bírtuk mindketten, mígnem az egyik este már jócskán sötétedéskor az erdő szélén tőlem jobbra vagy 300 méterre észrevettem a majdnem derékig érő kaszálón egy irdatlan nagy fekete tömeget. Berti! Kiáltottam magamban. Valószínű, hogy már látott engem, és tudta hogy lőtávon kívül nyugodtan szimatolhatja a nyári illatokat, de lassan azért csak közeledett.

Aztán egy óriási durranás az 5-ös les irányából, és az én drága Bertim egy szemvillanás alatt kereket oldott. Ez az én szerencsém! Andor barátom is pont most tudta eltángálni azt a koszos süldőt, amikor én már majdnem vizet fakasztottam a puskám tusából nagy izgalmamban. Hát ez nem jött össze, de legalább már láttalak!

Pár hét múlva vadőrünk izgatottan telefonál, hogy a repcetábla szélén lőtt egy rókát és a lövés zajára egy óriási disznó ugrott ki a mocsaras tó széléről és nyugodt kocogással felé közeledik.

Azt is közölte, hogy a 222-es szolgálati fegyver van nála és mit tegyen? A válasz egyszerű volt, hogy meg ne rémiszd azzal a kis kaliberűvel. Elmondása szerint még egy tehén is megindult a borjával a nagyra nőtt repcésben, de a disznó jóval magasabb volt a borjúnál. Szerinte ez az én Bertim volt.

Egyre többet jártam a nullás lesre, de nem sikerült puskavégre kapni, pedig azon a részen portyázott rendszeresen.

Egyik hétvégén Krisztina vadásztársnőm érkezett férjével, Tiborral hozzánk Budapestről. Miután a Bertit már hírből ismerték felajánlottam, hogy Kriszti jöjjön velem és lőhet a lesemről egy disznót akár a Bertit is. Tibor meg a vadőrrel menjen egy másik helyre. Kora délután indultunk a területre, mert még egy őzbakkilövés is engedélyezve volt. Kerestünk és láttunk is bakokat, de nem sikerült lövéshez jutni. Krisztina váltig emlegette, hogy inkább üljünk már fel a lesre, a disznólövés jobban érdekelné.

Rendben van, mivel már az eső is elkezdett cseperegni, irány a fedett les. Magasan ráérünk, mert még nagyon korai az idő. Gondoltam úgyse lesz még semmi sem kinn a szórón. Megbeszéltük, hogy először majd én felmegyek a lesre és szétnézek a szóró körül is. Amint az utolsó létrafokra léptem azt hittem az ütő is megáll bennem. A szórón egy pár disznó látszott, de egy pillanat alatt kiderült, hogy az csak egy disznó, és átér a szórón. Atya Isten! A Berti van előttem, és nyugodtan táplálkozik.

Óvatosan lecsúsztam és közöltem Krisztivel, hogy várja a Berti. Lett ám adrenalin, meg vérnyomás. Megbeszéltük suttogva, hogy felmegy, leül az ülőkére, és nyugodtan próbálja megcélozni és meglőni. Én csak a felső létrafokig követem és onnan veszem célba, de csakis ha eltalálja, és szükséges neki még egy gyors lövés, akkor lövök.

Mindketten céloztunk. Lenyűgöző volt a nagy disznó látványa. Aztán hirtelen DURRRRRR. Egy másodpercre megállt az idő. Még a madarak is elhallgattak. Berti szép lassan megfordult, és finoman belépett az erdőbe. Krisztinának nem volt lehetősége még egy lövésre, én pedig nem tartottam illendőnek az elhibázott disznóra rálőni, mert tisztán láttam a lövedék becsapódását.

Szegény vadásztársnőt a sírás kerülgette. Nem akarta elhinni, hogy elhibázta. Leszálltunk és megvizsgáltuk a rálövés helyét. Még az erdőt is végigpásztáztuk a szóró környékén, de nem találtunk semmit.

Én is szívből sajnáltam. Talán ha még egy kicsit vár a lövéssel, mert különben 150 méterről úgy lövi az őzet, ahogy az elő van írva. De hát az nem jelent ekkora izgalmat. Még másnap is kerestük, de hiába. És Bertit ezzel a cselekedettel vérig sértettük. Úgy eltűnt, mint a kámfor. Egy darabig még megvolt a lába nyoma a szórón, de lassacskán elmosta azt is az eső, na meg összetaposták a vadak. Hát így jártunk, kár volt érte.

Ősz lett és a Beregszászi erdőn lévő szóróm melletti kukoricásnak nagyon nekiestek a disznók. Csekő Jóska vadásztársam, aki a kukoricás tulajdonosa, le is vágatott az erdő alatt egy pár sort, hogy tudjuk a disznókat lőni, riasztani. Lőttem is egy süldőt, de míg kihúztuk megállapítottuk, hogy Bertinek is itt van a friss nyoma.

Hát előkerültél! Ezután csak ide jártam lesni.

Egyik alkalommal Józsi bátyám megelőzött és felült a lesre. Én tőle vagy 300 méterre foglaltam helyet. Még teljesen világos volt, amikor hallottuk lövését. Telefonált is, hogy belelőtt egy hatalmas disznóba és menjünk már oda segíteni. Kerestük, de hiába. Berti, merthogy Ő volt, sértetlenül eltolta a kerékpárt. Különben semmi baja nem lett, mert a lövedék a hasa alatt vágódott a földbe.

A riasztás viszont sikkesen megtörtént, mert őkelme megint csak eltűnt. A fél társulat már ismerte legendáját és mindenki fente rá a fogát. Aztán Endre vadásztársam küldött egy SMS-t november elsején, halottak napján, hogy gyújtsak egy szál gyertyát a Bertire. Hirtelen elöntött a melegség. Szegény Berti hát mégis eltévesztetted! Aztán a hír mégsem volt teljesen igaz, mert méretei nem azt igazolták. De hogy teljesen eltűnt a környékről az már biztos.

Január vége felé egyik nagyon régi barátom ültettem fel a nullás lesre a Ducskós erdőn, ami a Beregszászi erdőtől jó másfél kilométerre van. Gondoltam, had szellőztesse ki magát a kórház szagától a főorvos úr. Neki is bejött a Berti, de úgy, hogy a fasor túloldalán a les lábától 5-6 méterre. Miután lőni csak úgy lehetett, hogy fel kellett állni, eközben a les megreccsent és a fasorba beugró disznóra odavetett lövés nem talált rendesen.

A nagy hóban végigjártuk az erdőt. A lábnyom mellett néhány centire volt pár csepp vér, de nem volt komoly a sérülés. Vagy két kilométert mentünk a nyomon, de sehol sem állt meg, rendesen járt. A horzslövés pedig, ami a combját érte, meg sem kottyant neki. Már van legalább egy sebe, mégis vidáman él. Miután a szomszéd társulat felé vette az irányt majdnem biztosra vettem, hogy többé nem találkozunk

Aztán újra kitavaszodott. Júniusban megint megkezdtük a disznó lesvadászatát. Az én szóróim, ha vadászunk, ha nem, mindig etetve vannak. A kezdés meg is hozta az eredményt. Egymás után három kiülés alkalmával még igen korán elejtettem egy-egy kan süldőt.

Aztán 2005. június 12-én vasárnap valami csodálatos napra ébredtem. Tettem a dolgom, mint ahogy az máskor is szokás. Délután megbeszéltem Lengyel Berti barátommal, hogy felül velem a nullás lesre. Még a nap aranyszínű koronája magasan szántotta a horizontot, de mi már a lesen ültünk és reménykedtünk a szebb jövőben.

A látvány csodaszép. A bokrok, fák zöldellnek, a kaszálón magas a fű, megannyi minden színű virág. Ettől szebbet elgondolni sem lehetne. Körülöttünk zajlik az élet, madarak énekelnek, darazsak zümmögnek, a szúnyogok pedig kegyetlenül csípnek. Mi pedig szívjuk a friss levegőt és bámulunk jobbra-balra, de legfőképp előre a kb. 110 méterre lévő szóró felé. A szóró mögötti fasoron vágtunk egy ötméteres lyukat, így a túloldali tarlóra is rálátunk.

Az első vendégünk egy dámbika. Szépen bejön a szóróra és nyugodtan megkezdi felséges vacsorája elfogyasztását. Csipegetés közben nagyritkán megemeli kezdetleges barkás agancsú fejét, aztán megnyugodva tovább lakmározik. Nem nagyon zavarja a közelben kiabáló kakukk sem. Körülbelül 25 percig tartott a vacsora, és amilyen csendben jött, ugyanúgy távozik a tőlünk balra lévő ősláp, a Navat-tó irányába egy kis hűsítőre.

Tovább várakozunk, lassacskán kezd szürkülni. A kivágott lyukon keresztül gímeket látunk a búzatarlón a mocsár felé sétálni. A madarak elcsendesednek, de a mocsár felől zörgéseket hallunk. Néha őzek riasztanak. Az egyik tőlünk 150-–200 méterre úgy kiabál, mint a fába szorult féreg. Valaki miatt nagyon nem tetszik neki a rendszer.

Besötétedik, de a Hold már szépen jön fel a csillagok közé. Így aztán Ő lesz a lámpásunk, mert a keresőtávcsővel nagyon jól látunk. Később aztán teljes lett a csend. Közeledik a célul kitűzött este tíz. Na, barátom, szép csendben kezdjük elpakolni cuccainkat aztán irány haza. Berti a hátizsákba pakolja a kint lévő lomot, ami egy mozdulattal már a hátára is kerül. Azért mielőtt lemásznánk nézz már körül! Adtam ki a végső utasítást. Amint a keresőt a szeméhez emeli rögtön suttogja, hogy lát egy nagy disznót a fasorban lévő kivágásban.

Lett ám izgalom. Óvatosan visszaültem helyemre, hogy megnézzem a delikvenst. Első pillantásra ki is jelentettem, hogy kár az izgalomért, mert a dám jött vissza. A fűben akkora nagy testet láttam, de mire barátom újra odasúgja, hogy disznó, már én is tisztán felismerem. Itt a Berti! Mert ekkora hatalmas jószág csak Ő lehet.

Gyorsvonat módjára beindul a szívem, adrenalin az egekben, izgalom a tetőfokán. Beengedem a szóróra, döntök hirtelen. De Berti csak állt mozdulatlanul. Már bekapcsolt világító ponttal célzom a puskatávcsövön keresztül, de várok, mert mindenem remeg. Most nem engedlek el! Gondolataimban gyorsan átszaladnak a vele szembeni kudarcok. A nagy disznó lassan lép egyet az erdő irányába, és újra megáll.

Barátom susogja, hogy lődd, mert elmegy. Na innen aztán nem! Veszek egy mély lélegzetet, és biztos célzás után nagy durranással útjára engedem a 11,7 grammos lövedéket. Az én Bertim ezt már valószínűen nem is hallja, mert a golyó a lapockája tetejébe csapódik és eltöri a gerincét. – Megvan! – szólok hangosan, mert láttam amint eldőlt, mint egy zsák. A lövedék becsapódása is tökéletesen, tisztán hallatszott. Nézem a keresővel, de nem látom a fűben.

A várakozás percei lassan telnek. Közben felhívom a vadőrt, na meg a vadászmestert. Aztán leszállunk a lesről, visszaballagunk a hátul hagyott autónkhoz és a fasoron túl odahajtunk a rálövés helyére. Már messziről észrevesszük, hogy ott fekszik a mi Bertink. Mert, hogy Ő, az már nem vitás. Remegő kézzel megsimogatom, és a könny majdnem kicsordul a szememből.

Kettesben

Bocsáss meg Pajtás, ez így sikerült! Vegyes érzelmekkel bámulom az általam oly nagyra becsült vadat. Nem tudom, hogy örüljek-e vagy sírjak. Mindenesetre örömömben is nagyon meg vagyok hatva, és már sajnálom is.

Nemsokára megérkezik Pista, a vadőr, Endre vadásztárssal. Majd kis idő múlva Liba Endre barátom is odajön párjával együtt, már egy egész népes sereg vesz körül. Fényképeket készítenénk, de még szerencse, hogy csak a második után merül le az akku. Ez a Berti bosszúja. Azért csodálgatjuk a kiálló agyarakat. Úgy saccoljuk magasan aranyérmes lesz. Az utánfutóra öten is alig bírjuk felrakni zsigerelés után. A leadott súly 180 kiló volt, tehát élősúlyban magasan túlszárnyalta a kétszázat.

A Berti története ezzel lezárult. A trófea az elvárásnak megfelelően 23 centi fölötti, csodálatosan szép, szabályos, és aranyérmes lett. Korát nyolcévesre becsülték. Az elkészített kép és a rövid történet hamar megjelent a megyei sajtóban, látható volt az interneten is. Jöttek is sorban a gratulációk, melyet bárkivel szemben hasonló esetben én is szívből megtennék.

Vadászat

Tolna vármegyei “dúvadhét” összefoglalója

Print Friendly, PDF & Email

Befejeződött a Tolna vármegyei “dúvadhét”

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Tolna vármegyében 2024-ben első alkalommal került meghirdetésre dúvadhét. A dúvadfajok gyérítésére meghirdetett időszak a kiírás szerint 2024. február 15. 00:00 órától február 28. 23:59 óráig tartott.

Fotó: OMVK

Tolna vármegyében 2024-ben első alkalommal került meghirdetésre dúvadhét. A dúvadfajok gyérítésére meghirdetett időszak a kiírás szerint 2024. február 15. 00:00 órától február 28. 23:59 óráig tartott.

Fotó: OMVK

Összesen 33 fő nevezett, amelyből 21 fő hivatásos vadász és 12 fő sportvadász volt.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

2024. március 1-én a meghirdetett dúvadhét zárásakor összesen 27 fő sikeres nevező jelent meg, a 33 nevező vadászból. A terítéken 191 róka, 159 borz 50 aranysakál és 3 nyest, összesen 403 vad volt.

Fotó: OMVK

Helyezések:

 

név státusz aranysakál róka nyest borz pontszám összes vad
Vincze Viktor hivatásos 17 31 1 16 580,5 65
Stein Krisztián hivatásos 3 39 11 470 53
Fábián Bence hivatásos 22 23 312 45
Szabotin Zalán sport 3 23 8 298 34

 

  1. helyezett: Vincze Viktor Gyulaj Zrt.
  2. Stein Krisztián Gyulaj Zrt.
  3. Fábián Bence Kocsolai Dám Vt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Különdíjazottak, a legjobb eredményt elért hivatásos vadász és sportvadász:

Vincze Viktor hivatásos vadász Gyulaj Zrt.

Szabotik Zalán sportvadász Kocsolai Dám Vt.

 

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom
ewident logo