Vadászat
Az éjféli nagy kan
Számomra minden év nagy vadászati idénye Péter-Pál nap környékén kezdődik, mikor intenzíven beindul a sertevad vadászata. Így volt ez 2008-ban is.
A korábbi évekhez képest a Hasznos környéki búzák, így az Akasztó-dombi területrész is, kevés sikert hozott a helyi vadászoknak. A vaddisznók száma mintha megcsappant volna az elmúlt évekhez képest. A különféle gabonák vetése előtt a vaddisznók megállapodást kötöttek a gazdákkal! Ez arról szólt, hogy az előző évek gyakorlatától eltérően ne alacsony növésű fajtákat vessenek, hanem magas szárúakat.

Fotó: Lantos István – Agro Jager News
Ennek köszönhetően a vaddisznók szinte a Nimródok számára beláthatatlan utakat vájtak a gabonában, ez biztosította számukra a szabad mozgást. A vadász csak ült hosszú, méla lesben hol az egyik, hol a másik búzaföld mellett, bízva abban, hogy egyszer csak meglátja a lőhető disznót.
A magas búzában azonban esténként a kocák vígan és biztonságban terelgették malacaikat, az előző évi süldők pedig örömmel csapódtak hozzájuk. A nagy kanok megvárták, míg a csapat apraja-nagyja jól lakik, ők csak ezután léptek a színre. Szinte hangtalanul jártak-keltek a búzába vájt és számukra már jól ismert járatokon.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A vadász ment, és Amikor tudott, beiratkozott a körzetnaplóba. Hajtogatta a lapokat és nézte, hogy ki, mikor és mit lőtt. Néha esett egy-egy süldő, vagy csak a hibázás került bejegyzésre. Nagy kanról semmi hír. Senki nem látott és nem hallott róla. A múlt évben esett a területen egy szép 21 centiméteres agyarú kan idén pedig semmi.
Néha láttunk egy-egy fekete sörtéjű fejet kivillanni a magas gabonából, amint végighúzza a szálakat és jóízűen lakmározik, de mivel nem tudtuk, hogy kan vagy koca, a lövés elmaradt. Számtalan este telt el azzal az Akasztó-dombon, hogy úgy jöttünk le a lesről: talán majd holnap vagy holnapután szerencsénk lesz.
* * *
Vendégvadászt vártam Szolnok mellől, gondoltam, hátha neki nagyobb szerencséje lesz. Felültettem az Akasztó-dombi ígéretesebb lesre, felhívtam a figyelmét arra, hogy óvja a kocákat. Mindketten bizakodva figyeltük, hallgattuk a mozgásokat.
Későn este, kilenc órakor a lesem mellett szinte hangtalanul osont be egy nagy jószág. Úgy haladt a búzában, hogy tudtam a távcsövemmel is tisztán követni.
Látható és lőhető, de nem lövöm, hiszen szemben ül a vendégem! Várni kell, hátha neki bejön valami lőhető vad, és élménnyel gazdagon megy haza. Gondolataimban az járt, hogy valamikor látom-e még ezt a nagy kant? Biztos voltam benne, hogy kan és valami erősen azt sugallta, hogy lesz még ennél egy izgalmasabb találkozásunk is.
Telt-múlt az idő. A szúnyogok meg a bögölyök hamar megtaláltak. Előkerült a szúnyogriasztó, de nem sokat használt. Gondolataim még mindig a nagy kan körül jártak, amikor egy lövés jött a vendégem felől. Talán ráment a nagy kan és sikerült terítékre hoznia? De jó lenne!
Kis idő múlva hívott a mobiltelefonomon, amit már nagyon vártam.
– Mi van Zsolti? Mire lőttél?
–Egy süldőre – volt a válasz.
–És megvan? – kérdeztem.
– Nem tudom.
Hát nem a nagy kan ment ki neki gondoltam.
A keresés nem vezetett eredményre, sajnos hibázás volt. Így a vendég csak jó, baráti szóval és figyelmes fogadtatással, nem pedig szép és maradandó élménnyel mehetett haza.
Hát ilyen a vadászat és a vadászszerencse!
A vendéghívást követő napokban a gondolataim újra visszatértek kedvenc területemre, az Akasztó-dombra. Vajon mikor vágják a búzát? Megtudtam, hogy július 12-én aratnak ezen a területen. Aznap nagy izgalommal mentem a beírókönyvhöz. Vajon lesz-e még hely? És melyik les lesz szabad? Szívem nagyot dobbant, Amikor kinyitottam a könyvet: az Akasztó-dombra még senki nem jegyezte be magát. Beírtam magam az egyik lesre.
Kiérve a területre, láttam, hogy az erdő szélén a búzát levágták. Már jó korán elfoglaltam a helyemet, minden vadászkelléket a kezem ügyébe raktam és vártam. Kilenc óra felé jött két-három koca a malacaival, vígan eszegettek. A kocák néha beszaladtak az akácosba, a malacok futva követték őket, aztán az egész kezdődött elölről. Jól elszórakoztam a látottakon. Tizenegy óra felé a családok úgy, ahogy jöttek, hangtalanul elvonultak
Gondolataim még az előző élmény körül forogtak, mikor a tarló sarkában valami nagy, sötét folt jelent meg, ami az előbb még nem volt ott. Izgalom fogott el. Csak nem egy nagy kan? Szabad szemmel is láttam, hát még egy 8×56-os keresőtávcsőben! Felemeltem a fegyveremet, a céltávcsőben azonban nem láttam semmit. A hátam mögül mindeközben feljött a hold, és az erős holdvilág távcsövemben is elsőbbséget élvezett… A nagy disznó a tarlóról lelépett. Ugyan hová tűnt? Figyeltem, hallgatóztam.
Kis idő elteltével a lesemhez közel a kökénybokor megmozdult. Erősen összpontosítottam. A nagy disznó előttem jött ki a tarlóra és nyugodtan eszegetett! Felemeltem a fegyveremet, a céltávcsőben a disznó körvonalai szépen kirajzolódtak. Ezt nem szabad elhibáznom! gondoltam. Rákapcsoltam a puskalámpámat, a disznó állta. Céloztam, majd elhúztam az elsütőbillentyűt.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Csett. Semmi!
A disznó is hallotta azt, amit én, hatására a kökénybokorban kötött ki. Hangtalanul ürítettem a csütörtököt mondott lőszert, majd újat toltam a helyére. A szemem le nem vettem a kökénybokorról. A szuggerálásom bejött, a nagy disznó, ahol elugrott, ott újra visszatért! Engedtem, hogy keresgéljen a tarlón és nyugodtan eszegessen. Kis idő múlva úgy döntöttem, most már célzok és lövök.
A puskalámpát a fekete alakra kapcsoltam, majd jól irányzott célzott lövést adtam le a disznóra. Még megijedni sem volt ideje. Nagyon jó lövés volt. Felborult és csak a száját tátogatta.
Közelről megszemlélve legszívesebben egy nagyot ordítottam volna örömömben, hogy mások is hallják, de persze nem így tettem. Az órára pillantottam és láttam, hogy a sikeres napnak pont vége. Éjfél van!
Vadásztársam, Laci, a szomszéd területen őrizte a kártevőktől a búzáját. Hívásomra segítségemre jött. A gratulációt követően együtt törtük fel a kant és elevenítettük fel a csak percekkel korábbi, felejthetetlen élményeket. A vadleadó helyen a gyönyörű jószágnak nem tudtuk megmérni a súlyát, mert a mérleg elromlott. Úgy 140 kilósra taksáltuk.
Másnap hívott a hivatásos vadász, hogy az agyarat kifőzte és szép, reményteli, éremvárományos a trófea. A bírálaton az egyik nagy agyar 23,5, a másik 22 centisnek bizonyult, így a trófea 118,2 nemzetközi pontot kapott. Sóhajtottam egyet és nyugtáztam, hogy eddig nagyon sikeres a 2008-as évem, mivel második 20 centiméter feletti agyarast sikerült terítékre hoznom.
Írta: Lantos István, a Szorospataki Bányász Vadásztársaság tagja

Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.

Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.

Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131









You must be logged in to post a comment Login