Keressen minket

Vadászat

Az éjféli nagy kan

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Számomra minden év nagy vadászati idénye Péter-Pál nap környékén kezdődik, mikor intenzíven beindul a sertevad vadászata. Így volt ez 2008-ban is.

A korábbi évekhez képest a Hasznos környéki búzák, így az Akasztó-dombi területrész is, kevés sikert hozott a helyi vadászoknak. A vaddisznók száma mintha megcsappant volna az elmúlt évekhez képest. A különféle gabonák vetése előtt „a vaddisznók megállapodást kötöttek a gazdákkal”! Ez arról szólt, hogy az előző évek gyakorlatától eltérően ne alacsony növésű fajtákat vessenek, hanem magas szárúakat.

Ennek köszönhetően a vaddisznók szinte a Nimródok számára beláthatatlan utakat vájtak a gabonában, ez biztosította számukra a szabad mozgást. A vadász csak ült hosszú, méla lesben hol az egyik, hol a másik búzaföld mellett, bízva abban, hogy egyszer csak meglátja a lőhető disznót.

A magas búzában azonban esténként a kocák vígan és biztonságban terelgették malacaikat, az előző évi süldők pedig örömmel csapódtak hozzájuk. A nagy kanok megvárták, míg a csapat apraja-nagyja jól lakik, ők csak ezután léptek a színre. Szinte hangtalanul jártak-keltek a búzába vájt és számukra már jól ismert járatokon.

A vadász ment, és Amikor tudott, beiratkozott a körzetnaplóba. Hajtogatta a lapokat és nézte, hogy ki, mikor és mit lőtt. Néha esett egy-egy süldő, vagy csak a hibázás került bejegyzésre. Nagy kanról semmi hír. Senki nem látott és nem hallott róla. A múlt évben esett a területen egy szép 21 centiméteres agyarú kan – idén pedig semmi.

Néha láttunk egy-egy fekete sörtéjű fejet kivillanni a magas gabonából, amint végighúzza a szálakat és jóízűen lakmározik, de mivel nem tudtuk, hogy kan vagy koca, a lövés elmaradt. Számtalan este telt el azzal az Akasztó-dombon, hogy úgy jöttünk le a lesről: talán majd holnap vagy holnapután szerencsénk lesz.

* * *

Vendégvadászt vártam Szolnok mellől, gondoltam, hátha neki nagyobb szerencséje lesz. Felültettem az Akasztó-dombi ígéretesebb lesre, felhívtam a figyelmét arra, hogy óvja a kocákat. Mindketten bizakodva figyeltük, hallgattuk a mozgásokat…

Későn este, kilenc órakor a lesem mellett szinte hangtalanul osont be egy nagy jószág. Úgy haladt a búzában, hogy tudtam a távcsövemmel is tisztán követni.

Látható és lőhető, de nem lövöm, hiszen szemben ül a vendégem! Várni kell, hátha neki bejön valami lőhető vad, és élménnyel gazdagon megy haza. Gondolataimban az járt, hogy valamikor látom-e még ezt a nagy kant? Biztos voltam benne, hogy kan és valami erősen azt sugallta, hogy lesz még ennél egy izgalmasabb találkozásunk is…

Telt-múlt az idő. A szúnyogok meg a bögölyök hamar megtaláltak. Előkerült a szúnyogriasztó, de nem sokat használt. Gondolataim még mindig a nagy kan körül jártak, amikor egy lövés jött a vendégem felől. Talán ráment a nagy kan és sikerült terítékre hoznia? De jó lenne!

Kis idő múlva hívott a mobiltelefonomon, amit már nagyon vártam.
–– Mi van Zsolti? Mire lőttél?
–– Egy süldőre –– volt a válasz.
–– És megvan? –– kérdeztem.
–– Nem tudom.
„Hát nem a nagy kan ment ki neki” – gondoltam.

A keresés nem vezetett eredményre, sajnos hibázás volt. Így a vendég csak jó, baráti szóval és figyelmes fogadtatással, nem pedig szép és maradandó élménnyel mehetett haza.
Hát ilyen a vadászat és a vadászszerencse!

A vendéghívást követő napokban a gondolataim újra visszatértek kedvenc területemre, az Akasztó-dombra. Vajon mikor vágják a búzát? Megtudtam, hogy július 12-én aratnak ezen a területen. Aznap nagy izgalommal mentem a beírókönyvhöz. Vajon lesz-e még hely? És melyik les lesz szabad? Szívem nagyot dobbant, Amikor kinyitottam a könyvet: az Akasztó-dombra még senki nem jegyezte be magát. Beírtam magam az egyik lesre.

Kiérve a területre, láttam, hogy az erdő szélén a búzát levágták. Már jó korán elfoglaltam a helyemet, minden vadászkelléket a kezem ügyébe raktam és vártam. Kilenc óra felé jött két-három koca a malacaival, vígan eszegettek. A kocák néha beszaladtak az akácosba, a malacok futva követték őket, aztán az egész kezdődött elölről. Jól elszórakoztam a látottakon. Tizenegy óra felé a családok – úgy, ahogy jöttek, hangtalanul – elvonultak

Gondolataim még az előző élmény körül forogtak, mikor a tarló sarkában valami nagy, sötét folt jelent meg, ami az előbb még nem volt ott. Izgalom fogott el. Csak nem egy nagy kan? Szabad szemmel is láttam, hát még egy 8×56-os keresőtávcsőben! Felemeltem a fegyveremet, a céltávcsőben azonban nem láttam semmit… A hátam mögül mindeközben feljött a hold, és az erős holdvilág távcsövemben is elsőbbséget élvezett… A nagy disznó a tarlóról lelépett. Ugyan hová tűnt? Figyeltem, hallgatóztam.

Kis idő elteltével a lesemhez közel a kökénybokor megmozdult. Erősen összpontosítottam. A nagy disznó előttem jött ki a tarlóra és nyugodtan eszegetett! Felemeltem a fegyveremet, a céltávcsőben a disznó körvonalai szépen kirajzolódtak. „Ezt nem szabad elhibáznom!” – gondoltam. Rákapcsoltam a puskalámpámat, a disznó állta. Céloztam, majd elhúztam az elsütőbillentyűt.

Csett. Semmi!

A disznó is hallotta azt, amit én, hatására a kökénybokorban kötött ki. Hangtalanul ürítettem a csütörtököt mondott lőszert, majd újat toltam a helyére. A szemem le nem vettem a kökénybokorról. A szuggerálásom bejött, a nagy disznó, ahol elugrott, ott újra visszatért! Engedtem, hogy keresgéljen a tarlón és nyugodtan eszegessen. Kis idő múlva úgy döntöttem, most már célzok és lövök.

A puskalámpát a fekete alakra kapcsoltam, majd jól irányzott célzott lövést adtam le a disznóra. Még megijedni sem volt ideje. Nagyon jó lövés volt. Felborult és csak a száját tátogatta.

Közelről megszemlélve legszívesebben egy nagyot ordítottam volna örömömben, hogy mások is hallják, de persze nem így tettem. Az órára pillantottam és láttam, hogy a sikeres napnak pont vége. Éjfél van!

Vadásztársam, Laci, a szomszéd területen őrizte a kártevőktől a búzáját. Hívásomra segítségemre jött. A gratulációt követően együtt törtük fel a kant és elevenítettük fel a csak percekkel korábbi, felejthetetlen élményeket. A vadleadó helyen a gyönyörű jószágnak nem tudtuk megmérni a súlyát, mert a mérleg elromlott. Úgy 140 kilósra taksáltuk.

Másnap hívott a hivatásos vadász, hogy az agyarat kifőzte és szép, reményteli, éremvárományos a trófea. A bírálaton az egyik nagy agyar 23,5, a másik 22 centisnek bizonyult, így a trófea 118,2 nemzetközi pontot kapott. Sóhajtottam egyet és nyugtáztam, hogy eddig nagyon sikeres a 2008-as évem, mivel második 20 centiméter feletti agyarast sikerült terítékre hoznom.

Lantos István, a Szorospataki Bányász Vadásztársaság tagja

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.