Vadászat
A mezőtúri öreg
Mezőtúri őzbakvadászat:
A tiszántúli Mezőtúr felé sietek autómmal. Rég’ látott barátaim, köztük Ádám Imre akit már évek óta ismerek és sokat vadásztunk együtt várnak rám. Utazásom célja egy igazi jó alföldi bak elejtése! A lehetőséget Imrének köszönhetem, aki a Berettyó Menti Vadásztársaság gazdasági vezetője. A számára megszavazott jutalombakot engedte át nekem.

A közel háromszáz kilométeres út hamar elfogyott miközben a gondolataim már a vadászat körül jártak. Kérdés kérdést követett a fejemben, vajon mekkora távolságra kell lőni, milyen helyen fog állni, és vajon mekkora lesz a BAK! Ugyanis az idei szezon legjobb bakját a szomszédos területen ejtették el. De ezeket a kérdéseket csak magamnak tehettem fel egyelőre, bár hamarosan mindre választ fogok kapni.
Késő délután érkeztem barátom háza elé, az udvaron már várt rám Rudival, a vadőrrel, aki kísérni és ha kell, segíteni fog a vadászaton. Alig tudtam üdvözölni a család többi tagját, már sürgettek, igyekezzek átöltözni, fogjam amire szükség van, mert máris indulunk a területre. Az üzekedés javában tart, a vad már korán kint tartózkodik a tarlókon. A sietségnek az is volt az oka, hogy nem tudtam sok időt vadászatra fordítani, másnap délután már indulnom kellett vissza, így legfeljebb három alkalommal próbálkozhattam.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Elhagyva a lakott területeket, belebámulva a véget nem érő rónaságba, most is, mint minden alkalommal mikor itt járok, próbáltam keresni a választ arra, hogy mi az, amit ennyire szeretek az Alföldben? Mert szeretem! A válasz: itt van körülöttem: az emberek őszinte barátsága, az illatok, a hangok, a végtelenbe futó rónák!
Barátaim szava ránt vissza ábrándozásaimból a valóságba. Innen Rudival ketten mentek tovább, a lövés után majd utánatok megyek autóval. Rudi! Aztán nehogy valami kölyökbakot lövess a barátommal, hadd mutassa mindenkinek ott Baranyában, milyen egy jó alföldi bak!
– Nem lesz semmi gond, már régóta figyelek három öreg harcost, ezek közül az egyiket szántuk neked. Éppen ideje, hogy átengedjék a helyet a fiatalabb, ígéretes trónkövetelőknek, hogy erőteljes, szép utódokat örökítsenek.
Kukoricával körülvett úton cserkeltünk, aminek a végén egy közel tízhektáros tarló volt, az egyik kiszemelt bak üzekedő területe. A tarlóhoz érve óvatosan kilestünk. A sarokban két őz feküdt, az egyik bak. Az, hogy a keresett öreg-e, még nem tudtuk megállapítani, mert túl messze voltak. Közelebb kell jutni hozzájuk!
Rudi intelmeit hallgatva miszerint csak a sutát figyeljem, nehogy észrevegyen, mert ha megugrik, magával viszi a bakot is, ha a bak vesz észre, az nem jelent nagy gondot, mivel nem szívesen hagyja ott az üzekedő sutáját próbáltunk a közelükbe jutni. Mikor már a távolság akár lövéshez is elegendőre csökkent szerinte, szerintem még mindig messze voltak. Távcsöveink bizonyították, hogy ez még nem az, amit keresünk. Kényelmesen elhelyezkedve vártuk, hogy a terület gazdája is megjelenjen. Ám ő ezt másként gondolhatta, mert nem mutatkozott, vagy netán távolabbi területről próbált új sutákat beterelni a territóriumába. A világosság fogytával visszahúzódtunk a vad zavarása nélkül.
Vacsora mellett bíztattuk egymást, hogy majd hajnalban, egy másik területen több eredménnyel járunk, a hajnali vadászat mindig eredményesebb. Reggel négykor ébresztelek! köszönt el Rudi.
Az alvásról csak annyit, hogy katonakoromra emlékeztet, amikor szolgálatban próbáltam lopva aludni tíz-húsz perceket, de az éjszaka így eltelt.
Hajnali négykor, amikor a Nap még csak valahol az orosz földeket kezdte melegíteni, kint leskelődtünk a területen, egy úgynevezett kubikgödör körül, aminek a nagysága egy futballpályáéval majdnem megegyezik. Ahogy kezdett erősödni a hajnali világosság távcsövön keresztül láttuk, hogy a gödör túlsó oldalán őzek mozognak. Barátaim ki mondták az ítéletet: a jobb szélén álló bak a keresett öreg, a te bakod, meglőheted.
A távolságot, mintegy kétszázötven métert, kicsit sokallottam. Imre javaslatára egy kis árok nyújtotta takarásban közelebb csúszhattam hozzá. Itt már én mentem elöl, Rudi mögöttem, Imre pedig távolról a bakot figyelte. A távolságot kétszáz méterre sikerült lefaragnom, felegyenesedve láttam, hogy a bak lefeküdt. A lehetőséget kihasználva egy villanyoszlop takarásában még tudtam egy kicsit lopni a távolságból.
Egy oszlopnak támasztva a fegyvert füttyel igyekeztem talpra állítani a vadat, de nem sikerült. Rudi próbálkozott a síppal, eredmény így sem volt. Lassan elindult felém úgy, hogy a bak is észrevegye. Erre fel is állt, a szálkereszt úgy éreztem jó helyen van, útjára engedtem a lövést.
Vártam hogy jelez a bak, vagy netán összeesik, helyette csak kisebb porfelhő jelezte, hogy fölé lőttem. A bak beugrott a gödörbe.
Közben barátaim odaértek hozzám, kérdezték, hova céloztam, jól be van-e lőve a puskám. A hibázástól rosszkedvűen válaszoltam kérdéseikre. Vigasztaltak, hogy várjunk még, hátha kijön valamelyik oldalon és még egyszer rálőhetek.
Halkan beszélgettünk. Egyszer csak Imre hirtelen rám szól: Itt a bak! Egy pillanatra észre sem vettem a gödör felém eső oldalán figyelő bakot. Lőjed! biztattak.
Guggoló helyzetben, szabadkézből céloztam és lőttem. Nem akartam hinni a fülemnek és a szememnek. Becsapódás, majd tűzben rogyott össze a szép bak. Azt hogy mit éreztem, leírni nem tudom. Barátaim gratuláltak és a felkelő Nap első sugarainál tettük ravatalára a mezőtúri Öreget.
Néhány percig magamra hagytak vele, hogy átérezzem a sikert, és a magam módján hajthassak fejet előtte. Újra és újra végigtapogattam rövid, de vaskos agancsát, amit 350-400 grammosra becsültünk. Feje és a nyakának majd negyedrésze teljesen ősz, valóban igazi öreg harcos.
A trófea a kidolgozás után Szolnokra kerül bírálatra, utána ígéretükhöz híven lakásom falára kiemelt helyre. Nagyon sok köszönet mezőtúri barátaimnak ezért a szép és felejthetetlen vadászatért!
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.

Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.

Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131








You must be logged in to post a comment Login