Vadászat
Farkasszemet néztem a rókával
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia Kedves Barátom!
Meghívást kaptam egy zentai kollégától, Atlagity Dejántól rókalesre. Délelött hallottuk egymást és megbeszéltük a délután négykori találkozót. A helyszin a Körösztös mögötti nádas. Az aszfalt út végénél leparkoljuk a kocsit, majd húsz percnyi gyaloglás a megdagadt latyakos sárban. Az én leshelyemhez érünk először. Itt egy kis keskeny, víz nélküli árok merölegesen fut be a nádasba. A rókák leginkább ennek az ároknak a partján jönnek ki a nádrengetegből.
Deján tovább megy olyan hét-nyolcszáz méternyit. A fűzfás magaslesére szándékozik fölülni. A szél keletről, a nádas felől fúj. Először a nádas szélétől olyan negyven méternyire, a kis árok partján fészkelődök egy vadrózsabokor tövében. Kicsit errébb, kicsit arrább, már a negyedik helyet próbálom, de sehogyan sem tetszik. A rózsabokrokon nincs levél. Átlát rajtuk az éles rókaszem. Habár jó az álcám. Fehér kötött sapka, fehér fölső rész, zöld bársonynadrág, dohánysárga csizma. Imitt-amott még megmaradt flekkekben a hó. Éppenséggel egy ilyen foltnak is gondolhatna a koma, vagy hóembernek.
De nem, nem tetszik és kész. Fogom a székem és elmegyek egésszen a nádas széléig. Bebújok egy öreg vadringló lelógó ágai alá. Leülök a tövébe és a derékvastagságú törzsnek támasztom a hátam. Letörök egy pár vékony ágat körülöttem. Jobbról-balról a törzs körül sűrű vadhajtás. Van köztük ceruza-, de félkarnyi vastagságú is. No ez igen. Ezt már szeretem. Háttal a nádasnak, előttem a vadrózsabokrokkal tarkított legelő. Én mindent látok, de engem csak az láthat aki belém botlik.
Belémbotlik? Hát mindenre számitottam, de erre nem. Mégis bekövetkezett. Sokszor megtörtént már, hogy a koma odajött a magaslesem alá. Még a létrára is fölágaskodott. Volt, hogy megjelölte az egyik oszlopot. No de hogy a földön ülve a róka belém botoljon!
Egyszer volt, hol nem volt. Ha hiszik, ha nem. Az én rókám, nagy peckesen kilép bal oldalt a nádasból, tőlem alig hét-nyolc méterre. Ásit. Nyújtózkodik egyet. Felém fordul. Moccani se merek. Pislantani sem. A szemem közé néz. Szinte szúr a tekintete. A puskám körösztbe az ölemben fekszik. Nincs esély. Fölemelni se tudnám. Nem is próbálkozok. Élvezem ezt a pillanatot. Hisz mindjárt megperdül és eltűnik a nádban. De nem, az én rókám megindul felém. Hol jobbra, hol balra billenti fejét. De egy pillanatra se veszi le rólam kíváncsi tekintetét.
Nem igaz, hogy nem ismert föl. Világos nappal van még, öt óra körül. Látom a nedves fekete orrát, minden szál bajuszát, a csillogó vörös koronaszőrök fekete végét. Hiszen itt van már előttem három-négy méterre. Nem tudom mit higgyek. Lehet, hogy ő is pont igy van ezzel. Mert látott ő már vadászt, nem is egyet, de olyant még biztos nem, aki előtt elsétálhat és az nem kapkod a puskája után.
Az én rókám egyszer csak visszahököl. Nyilván egy kis szagfoszlányt az orrához dörzsölt a lengedező szél. Tétován megfordul és elindul visszafelé. Nagyot hibáztam. Továbbra is mozdulatlanul kellett volna maradnom. Megvárni, hogy elmenjen úgy harminc méternyire tőlem és akkor óvatosan fölemelnem a puskát és… De nem, én fölkaptam a puskát az ölemből, előrehajoltam, de a vállamhoz se tudtam szorítani, a róka megérezte a mozdulatot és mint a villám ugrott be a nádba.
Egy kicsit dühös vagyok magamra. De csak egy nagyon kicsit, mert még mindig a bűvöletében tart az előző pillanat… Gyorsan fogom a cókmókom. Óvatosan, amilyen csöndben csak lehet, kis kerülővel egy száz méternyivel előrébb megyek, bal oldalt a nádas mellé. Ha én róka lennék, ravaszdi róka, biztos nem próbálkoznék ugyanott kijönni a búvóhelyemről, ahol a jóelőbb majdnem ráfáztam.
Most olyan húsz méternyire ültem le a nád szélétől egy vadszilvabokor mögé. Elmúlt egy húsz perc. Lassan kezd sötétedni. Már kezdtem azt gondolni, hogy mégsem egy rugón jár az agyunk a komával, amikor előttem, úgy negyven-negyvenöt méternyire egy szürke árny oson el egy rózsabokor mögött. Óvatosan ráemelem a puskám, és amikor kilép a bokor mögül elhúzom a ravaszt.
A dörrenésre fájdalmas sikoly a válasz. Fölpattanok. Rohanok, a nádas felől közelítem a vonagló testet. Már itt van előttem. Dühösen harapja a bal hátsó combját. De hiába, az csak nem akar engedelmeskedi, nem akarja elrepíteni a gazgáját minél messzeb ettől a szörnyű fájdalomtól. A róka is belátja, hasztalan noszogatni. Rémülten néz rám. Most megint találkozik a tekintetünk. Csak most egészen mást olvasok ki belőle: Fájdalmat és szemrehányást. Bevallom, egy kicsit elszégyelltem magam.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
KITEKINTŐ: Németoszág – A mosómedvék alkalmazkodnak: miért nem működnek már sokszor a csapdák?
Az elmúlt években jelentősen felerősödött az invazív mosómedvék elleni vadászat a németországi Bielefeldben
Az elmúlt években jelentősen felerősödött az invazív mosómedvék elleni vadászat a németországi Bielefeldben. De milyen módszerekkel próbálja a város visszaszorítani az állományt – és mennyire eredményesek ezek?
A Bielefeld városa (Észak-Rajna–Vesztfália tartomány) a múlt héten tette közzé a 2025/26-os vadászati év mosómedve-terítékét: összesen 1374 állatot ejtettek el. Ez jóval magasabb szám, mint az előző években. Összehasonlításképpen: 2022/23-ban 440, 2023/24-ben 700, míg 2024/25-ben 918 mosómedvét lőttek ki.

Fotó: Pixabay
A jelentős növekedés annak is köszönhető, hogy egyre több vadász vállalt szerepet a megelőzésben és az állomány gyérítésében. Bielefeld városának közrendészeti hivatala – mint alsóbb szintű vadászati hatóság – a szerkesztőség megkeresésére közölte:
„A város felhívását követően tavaly mintegy húsz vadász jelentkezett pluszban arra, hogy segítséget nyújtson az ingatlan- és háztulajdonosoknak a mosómedvék által okozott problémák kezelésében. Ez egyrészt tanácsadást jelent arra vonatkozóan, miként lehet megakadályozni, hogy a mosómedvék bejussanak az épületekbe, másrészt pedig csapdázással történő befogást a lakott, vadászatilag korlátozott területeken.”
Hogyan próbálják visszaszorítani a mosómedvéket?
Arra a kérdésre, hogy milyen módszerekkel próbálják a vadászok és a város csökkenteni a mosómedve-állományt, a hivatal a megelőzésre és a vadászatra hivatkozott:
„A város különféle tájékoztató anyagokkal – online felületeken, szórólapokon, telefonos megkeresések során – hívja fel a figyelmet a megelőzés fontosságára. Kiemelten kérik a lakosságot, hogy ne hagyjanak ki élelmet, például madár- vagy süneleséget, valamint akadályozzák meg, hogy az állatok feljuthassanak a tetőkre. A vadászterületeken a gyérítés lövéssel és csapdázással történik, míg lakóövezetekben és házak környékén kizárólag csapdázással.”
Tovább fokozzák a vadászatot?
Arra a kérdésre, hogy a város tervezi-e a mosómedvevadászat további intenzívebbé tételét, nem érkezett konkrét válasz. A hivatal szerint ez a vadászterületeken a vadászatra jogosultak döntésén múlik, a lakott területeken pedig az ingatlantulajdonosok igénye szabja meg a beavatkozás mértékét.
A város a populáció visszaszorításának sikerességéről sem tudott előrejelzést adni:
„Előrejelzés nem lehetséges, mivel nincsenek pontos adatok a mosómedve-állomány nagyságáról, és az jelenleg nem is mérhető fel megbízhatóan. Elképzelhető például az is, hogy az intenzívebb vadászatot kezdetben magasabb szaporodási ráta ellensúlyozza.”
A hivatal szerint a mosómedvék rendkívül tanulékony állatok, ami jelentősen megnehezíti a csapdázásukat:
„A csapdával történő vadászatnak az állatok tanulóképessége miatt megvannak a korlátai. Egyre több megfigyelés szól arról, hogy a mosómedvék alaposan megvizsgálják a csapdákat, de nem mennek bele. Többször azt is megfigyelték, hogy a mosómedvék kinyitották a csapdákat, amikor fajtársaik azokba beszorultak.”
Forrás: Pirsch
Van egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – Szakszerűtlenül elhelyezett vaddisznótetemek miatt nyomoz a rendőrség Iphofennél
Vaddisznótetemekkel teli utánfutó miatt nyomoz a kitzingeni rendőrkapitányság
Iphofen (Kitzingen járás). Szokatlan és egyben felháborító esettel foglalkozott szerdán délelőtt a kitzingeni rendőrkapitányság: a „NatURwald Wolfsee” erdei tanösvény parkolójában egy otthagyott utánfutóra bukkantak, amelyből erős bomlásszag áradt. A helyszínre érkező rendőrök gyanúja hamar beigazolódott – az utánfutóban több vaddisznótetem volt.

Egy Iphofen közelében lévő erdei parkolóban vaddisznótetemekkel teli utánfutót találtak – a rendőrség nyomoz. Fotó: DJZ
A rendőrséghez reggel 10:15 körül érkezett bejelentés az erős, kellemetlen szagról. A járőrök nemcsak a súlyos bomlásszagot észlelték, hanem az utánfutóból kifolyó szerves folyadékokat is – ami egyértelműen arra utalt, hogy az elhullott vadakkal vagy a vadfeldolgozásból származó maradványokkal nem megfelelően bántak.
A jármű tulajdonosát, egy 35 éves férfit a Neustadt an der Aisch–Bad Windsheim járásból azonosították, aki később megjelent a helyszínen és kinyitotta az utánfutót.
Az utánfutóból összesen nyolc vaddisznótetem került elő. A jelenlegi információk szerint ezeket szabályosan egy állati hulladékkezelő telepre kellett volna szállítani. Hogy az utánfutót miért hagyták egy érzékeny természeti területen, azt a folyamatban lévő nyomozás vizsgálja.
A kitzingeni rendőrkapitányság arra kéri az esetleges tanúkat, hogy akik információval rendelkeznek az utánfutó ott hagyásának időpontjáról vagy gyanús megfigyelésekről, jelentkezzenek a 09321/141-0 telefonszámon.
Forrás: DJZ
Van egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – ASP Wiesbadenben: csökkentették a korlátozási zónákat
Németországban, Wiesbaden térségében eredményesnek bizonyulnak az afrikai sertéspestis (ASP) elleni intézkedések.
Jó hírek érkeztek a járvány elleni védekezésből: az afrikai sertéspestis (ASP) elleni küzdelemben bevezetett intézkedések eredményesnek bizonyulnak. Ennek köszönhetően Wiesbaden városa két új általános rendelkezést adott ki, amelyek május 7-én léptek hatályba, és érezhető könnyítéseket hoznak a vadászok és a lakosság számára is.

Az új szabályozás központi eleme a korlátozási zónák módosítása. Az I-es számú védelmi zóna (zöld vonal) új határától északra eső területek teljes egészében kikerülnek a korlátozás alól. A vadászati gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezeken a területeken ismét lehet vadászni járványügyi korlátozások nélkül.
Az újonnan kijelölt I-es védelmi zónán belül – a zöld és a lila vonal között – szintén jelentős könnyítések lépnek életbe. A vaddisznóállomány vadászata itt most már szinte korlátozás nélkül lehetséges.
További enyhítések történtek a Schiersteiner Aue térségében is. Az utolsó korlátozásokat is feloldották: újra engedélyezett a vadászat, a kutyák – amennyiben más szabály ezt nem tiltja – szabadon futtathatók, valamint ismét megengedett például a kerékpározás a kijelölt utak mellett is.
Ugyanakkor a II-es számú védelmi zónában, a lila vonaltól délre továbbra is szigorú előírások maradnak érvényben. A úgynevezett „fehér zónákban” is fennmaradnak a korlátozások. Ezeken a területeken a vadászok feladata továbbra is a vaddisznóállomány következetes gyérítése, mivel az alacsony állománysűrűség továbbra is kulcsfontosságú az ASP további terjedésének megakadályozásában.
A vadászok mellett a lakosságnak is fontos szerepe van a védekezésben: a kihelyezett kerítések kapuit minden esetben zárva kell tartani. Az elhullott vagy gyanúsan viselkedő vaddisznók észlelését pedig haladéktalanul jelenteni kell a hivatalos bejelentési csatornákon.
A jelenlegi fejlemények azt mutatják, hogy a következetes vadászat és a fegyelmezett intézkedések meghozzák az eredményüket – ugyanakkor a veszély még nem múlt el teljesen.
Forrás: Wild und Hund


You must be logged in to post a comment Login