Vadászat
Farkasszemet néztem a rókával
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia Kedves Barátom!
Meghívást kaptam egy zentai kollégától, Atlagity Dejántól rókalesre. Délelött hallottuk egymást és megbeszéltük a délután négykori találkozót. A helyszin a Körösztös mögötti nádas. Az aszfalt út végénél leparkoljuk a kocsit, majd húsz percnyi gyaloglás a megdagadt latyakos sárban. Az én leshelyemhez érünk először. Itt egy kis keskeny, víz nélküli árok merölegesen fut be a nádasba. A rókák leginkább ennek az ároknak a partján jönnek ki a nádrengetegből.
Deján tovább megy olyan hét-nyolcszáz méternyit. A fűzfás magaslesére szándékozik fölülni. A szél keletről, a nádas felől fúj. Először a nádas szélétől olyan negyven méternyire, a kis árok partján fészkelődök egy vadrózsabokor tövében. Kicsit errébb, kicsit arrább, már a negyedik helyet próbálom, de sehogyan sem tetszik. A rózsabokrokon nincs levél. Átlát rajtuk az éles rókaszem. Habár jó az álcám. Fehér kötött sapka, fehér fölső rész, zöld bársonynadrág, dohánysárga csizma. Imitt-amott még megmaradt flekkekben a hó. Éppenséggel egy ilyen foltnak is gondolhatna a koma, vagy hóembernek.
De nem, nem tetszik és kész. Fogom a székem és elmegyek egésszen a nádas széléig. Bebújok egy öreg vadringló lelógó ágai alá. Leülök a tövébe és a derékvastagságú törzsnek támasztom a hátam. Letörök egy pár vékony ágat körülöttem. Jobbról-balról a törzs körül sűrű vadhajtás. Van köztük ceruza-, de félkarnyi vastagságú is. No ez igen. Ezt már szeretem. Háttal a nádasnak, előttem a vadrózsabokrokkal tarkított legelő. Én mindent látok, de engem csak az láthat aki belém botlik.
Belémbotlik? Hát mindenre számitottam, de erre nem. Mégis bekövetkezett. Sokszor megtörtént már, hogy a koma odajött a magaslesem alá. Még a létrára is fölágaskodott. Volt, hogy megjelölte az egyik oszlopot. No de hogy a földön ülve a róka belém botoljon!
Egyszer volt, hol nem volt. Ha hiszik, ha nem. Az én rókám, nagy peckesen kilép bal oldalt a nádasból, tőlem alig hét-nyolc méterre. Ásit. Nyújtózkodik egyet. Felém fordul. Moccani se merek. Pislantani sem. A szemem közé néz. Szinte szúr a tekintete. A puskám körösztbe az ölemben fekszik. Nincs esély. Fölemelni se tudnám. Nem is próbálkozok. Élvezem ezt a pillanatot. Hisz mindjárt megperdül és eltűnik a nádban. De nem, az én rókám megindul felém. Hol jobbra, hol balra billenti fejét. De egy pillanatra se veszi le rólam kíváncsi tekintetét.
Nem igaz, hogy nem ismert föl. Világos nappal van még, öt óra körül. Látom a nedves fekete orrát, minden szál bajuszát, a csillogó vörös koronaszőrök fekete végét. Hiszen itt van már előttem három-négy méterre. Nem tudom mit higgyek. Lehet, hogy ő is pont igy van ezzel. Mert látott ő már vadászt, nem is egyet, de olyant még biztos nem, aki előtt elsétálhat és az nem kapkod a puskája után.
Az én rókám egyszer csak visszahököl. Nyilván egy kis szagfoszlányt az orrához dörzsölt a lengedező szél. Tétován megfordul és elindul visszafelé. Nagyot hibáztam. Továbbra is mozdulatlanul kellett volna maradnom. Megvárni, hogy elmenjen úgy harminc méternyire tőlem és akkor óvatosan fölemelnem a puskát és… De nem, én fölkaptam a puskát az ölemből, előrehajoltam, de a vállamhoz se tudtam szorítani, a róka megérezte a mozdulatot és mint a villám ugrott be a nádba.
Egy kicsit dühös vagyok magamra. De csak egy nagyon kicsit, mert még mindig a bűvöletében tart az előző pillanat… Gyorsan fogom a cókmókom. Óvatosan, amilyen csöndben csak lehet, kis kerülővel egy száz méternyivel előrébb megyek, bal oldalt a nádas mellé. Ha én róka lennék, ravaszdi róka, biztos nem próbálkoznék ugyanott kijönni a búvóhelyemről, ahol a jóelőbb majdnem ráfáztam.
Most olyan húsz méternyire ültem le a nád szélétől egy vadszilvabokor mögé. Elmúlt egy húsz perc. Lassan kezd sötétedni. Már kezdtem azt gondolni, hogy mégsem egy rugón jár az agyunk a komával, amikor előttem, úgy negyven-negyvenöt méternyire egy szürke árny oson el egy rózsabokor mögött. Óvatosan ráemelem a puskám, és amikor kilép a bokor mögül elhúzom a ravaszt.
A dörrenésre fájdalmas sikoly a válasz. Fölpattanok. Rohanok, a nádas felől közelítem a vonagló testet. Már itt van előttem. Dühösen harapja a bal hátsó combját. De hiába, az csak nem akar engedelmeskedi, nem akarja elrepíteni a gazgáját minél messzeb ettől a szörnyű fájdalomtól. A róka is belátja, hasztalan noszogatni. Rémülten néz rám. Most megint találkozik a tekintetünk. Csak most egészen mást olvasok ki belőle: Fájdalmat és szemrehányást. Bevallom, egy kicsit elszégyelltem magam.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login