Keressen minket

Vadászat

Farkasszemet néztem a rókával

Közzétéve:

Feltöltő:

Szögi Tibor vadászlevelei

Szia Kedves Barátom!

Meghívást kaptam egy zentai kollégától, Atlagity Dejántól rókalesre. Délelött hallottuk egymást és megbeszéltük a délután négykori találkozót. A helyszin a Körösztös mögötti nádas. Az aszfalt út végénél leparkoljuk a kocsit, majd húsz percnyi gyaloglás a megdagadt latyakos sárban. Az én leshelyemhez érünk először. Itt egy kis keskeny, víz nélküli árok merölegesen fut be a nádasba. A rókák leginkább ennek az ároknak a partján jönnek ki a nádrengetegből.

Deján tovább megy olyan hét-nyolcszáz méternyit. A fűzfás magaslesére szándékozik fölülni. A szél keletről, a nádas felől fúj. Először a nádas szélétől olyan negyven méternyire, a kis árok partján fészkelődök egy vadrózsabokor tövében. Kicsit errébb, kicsit arrább, már a negyedik helyet próbálom, de sehogyan sem tetszik. A rózsabokrokon nincs levél. Átlát rajtuk az éles rókaszem. Habár jó az álcám. Fehér kötött sapka, fehér fölső rész, zöld bársonynadrág, dohánysárga csizma. Imitt-amott még megmaradt flekkekben a hó. Éppenséggel egy ilyen foltnak is gondolhatna a koma, vagy hóembernek.

De nem, nem tetszik és kész. Fogom a székem és elmegyek egésszen a nádas széléig. Bebújok egy öreg vadringló lelógó ágai alá. Leülök a tövébe és a derékvastagságú törzsnek támasztom a hátam. Letörök egy pár vékony ágat körülöttem. Jobbról-balról a törzs körül sűrű vadhajtás. Van köztük ceruza-, de félkarnyi vastagságú is. No ez igen. Ezt már szeretem. Háttal a nádasnak, előttem a vadrózsabokrokkal tarkított legelő. Én mindent látok, de engem csak az láthat aki belém botlik.

Belémbotlik? Hát mindenre számitottam, de erre nem. Mégis bekövetkezett. Sokszor megtörtént már, hogy a koma odajött a magaslesem alá. Még a létrára is fölágaskodott. Volt, hogy megjelölte az egyik oszlopot. No de hogy a földön ülve a róka belém botoljon!

Egyszer volt, hol nem volt. Ha hiszik, ha nem. Az én rókám, nagy peckesen kilép bal oldalt a nádasból, tőlem alig hét-nyolc méterre. Ásit. Nyújtózkodik egyet. Felém fordul. Moccani se merek. Pislantani sem. A szemem közé néz. Szinte szúr a tekintete. A puskám körösztbe az ölemben fekszik. Nincs esély. Fölemelni se tudnám. Nem is próbálkozok. Élvezem ezt a pillanatot. Hisz mindjárt megperdül és eltűnik a nádban. De nem, az én rókám megindul felém. Hol jobbra, hol balra billenti fejét. De egy pillanatra se veszi le rólam kíváncsi tekintetét.

Nem igaz, hogy nem ismert föl. Világos nappal van még, öt óra körül. Látom a nedves fekete orrát, minden szál bajuszát, a csillogó vörös koronaszőrök fekete végét. Hiszen itt van már előttem három-négy méterre. Nem tudom mit higgyek. Lehet, hogy ő is pont igy van ezzel. Mert látott ő már vadászt, nem is egyet, de olyant még biztos nem, aki előtt elsétálhat és az nem kapkod a puskája után.

Az én rókám egyszer csak visszahököl. Nyilván egy kis szagfoszlányt az orrához dörzsölt a lengedező szél. Tétován megfordul és elindul visszafelé. Nagyot hibáztam. Továbbra is mozdulatlanul kellett volna maradnom. Megvárni, hogy elmenjen úgy harminc méternyire tőlem és akkor óvatosan fölemelnem a puskát és… De nem, én fölkaptam a puskát az ölemből, előrehajoltam, de a vállamhoz se tudtam szorítani, a róka megérezte a mozdulatot és mint a villám ugrott be a nádba.

Egy kicsit dühös vagyok magamra. De csak egy nagyon kicsit, mert még mindig a bűvöletében tart az előző pillanat… Gyorsan fogom a cókmókom. Óvatosan, amilyen csöndben csak lehet, kis kerülővel egy száz méternyivel előrébb megyek, bal oldalt a nádas mellé. Ha én róka lennék, ravaszdi róka, biztos nem próbálkoznék ugyanott kijönni a búvóhelyemről, ahol a jóelőbb majdnem ráfáztam.

Most olyan húsz méternyire ültem le a nád szélétől egy vadszilvabokor mögé. Elmúlt egy húsz perc. Lassan kezd sötétedni. Már kezdtem azt gondolni, hogy mégsem egy rugón jár az agyunk a komával, amikor előttem, úgy negyven-negyvenöt méternyire egy szürke árny oson el egy rózsabokor mögött. Óvatosan ráemelem a puskám, és amikor kilép a bokor mögül elhúzom a ravaszt.

A dörrenésre fájdalmas sikoly a válasz. Fölpattanok. Rohanok, a nádas felől közelítem a vonagló testet. Már itt van előttem. Dühösen harapja a bal hátsó combját. De hiába, az csak nem akar engedelmeskedi, nem akarja elrepíteni a gazgáját minél messzeb ettől a szörnyű fájdalomtól. A róka is belátja, hasztalan noszogatni. Rémülten néz rám. Most megint találkozik a tekintetünk. Csak most egészen mást olvasok ki belőle: Fájdalmat és szemrehányást. Bevallom, egy kicsit elszégyelltem magam.

Zenta, Vajdaság

Vadászat

KITEKINTŐ: Görögország – újabb kutya pusztult el

Újabb kutya pusztult el Filíben – farkastámadásra gyanakodnak Görögországban

Published

on

 

 

Tovább olvasom

Vadászat

Koros bika a terítéken – Szántód

Koros gímbika esett Szántódon, a SEFAG Zrt. területén

Published

on

„Magyar vendégekkel, egy apa-fia párossal kezdtük meg az idényt. A vendégek augusztus 31-én érkeztek, így szeptember első reggelén már vadászhattunk is.

Fotó: SEFAG Zrt.

A száraz, vízhiányos körülmények miatt meglehetősen nehézkes a vad megközelítése cserkeléssel, így magaslesen várva próbálkoztunk. Az esti vadászaton hosszú várakozást követően végül az óvatosan elénk lépkedő visszarakott, öreg, 12 év körüli gímbika elejtésével nyitottuk meg az idényt Kerekiben” – osztja meg az olvasókkal Uracs István, a kísérő vadász.

Forrás: SEFAG Zrt.

Tovább olvasom

Vadászat

KITEKINTŐ: Az éghajlatváltozás a vonuló madarak görögországi útvonalait is befolyásolja

Az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolja a vonuló madarak útvonalait és telelését Görögországban.

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A hőmérséklet, a csapadék és mindenekelőtt a rendelkezésre álló táplálék jelentősen befolyásolhatja a vonuló madarak mozgását és görögországi telelését. A megfigyelések szerint az olyan fajok, mint az erdei szalonka és a különböző vízimadarak, gyorsan reagálnak az időjárás változásaira, és kedvezőtlen körülmények esetén más területekre húzódnak.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A kérdés a vadászok számára is különösen fontos, mivel az időjárás változása a madarak érkezésének időpontját és telelőterületeken belüli eloszlását egyaránt befolyásolhatja. Az iHunt.gr korábban már részletesen foglalkozott az időjárás és az őszi, illetve téli madárvonulás kapcsolatával.

  • A hideg idő kezdetben több vízimadarat terelhet Görögország felé.
  • A tartós fagy azonban arra késztetheti a madarakat, hogy még délebbre vonuljanak.
  • Az erdei szalonka alacsonyabban fekvő területekre húzódik, amikor a fagy miatt nehezebben fér hozzá a földigilisztákhoz.
  • A csapadék és a talaj nedvességtartalma jelentősen befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyiségét.
  • Az éghajlatváltozás nem minden fajra gyakorol azonos hatást, ezért következményeinek megismeréséhez hosszú távú tudományos megfigyelésekre van szükség.

A hideg Görögországba terelheti, de tovább is űzheti a madarakat

Az iHunt.gr Görögország egyik legnagyobb online vadászati szakportálja.

Periklísz K. Bírcasz, a Thesszáliai Egyetem vadbiológiai professzora és az egyetem Vadgazdálkodási Laboratóriumának igazgatója szerint a tél a vonuló madarak számára lényegében a táplálkozáshoz és a túléléshez legkedvezőbb körülmények folyamatos keresését jelenti.

Az északabbra fekvő területeken bekövetkező lehűlés nagyszámú madarat terelhet a görögországi vizes élőhelyek felé. Ha azonban az alacsony hőmérséklet tartósan fennmarad, és a táplálékhoz való hozzáférés nehezebbé válik, ugyanezek a madarak még délebbre vonulhatnak.

A madarak nagy számban történő megjelenése tehát nem pusztán attól függ, hogy hideg van-e. Meghatározó a hideg időszak hossza, az északabbra fekvő területeken uralkodó időjárás, valamint az is, hogy továbbra is hozzáférhető-e elegendő táplálék.

Az erdei szalonka a kedvező körülményeket és a táplálékot követi

Különösen érdekes az erdei szalonka viselkedése, amelyet a görög vadászok is jól ismernek. A faj helyzetének megértéséhez hasznos információkkal szolgálnak azok az adatok is, amelyek bemutatják, hol költ az erdei szalonka, és milyen körülmények kedveznek számára.

Erős lehűlés idején az erdei szalonka elhagyhatja a magasabban fekvő erdőket, és alacsonyabb területekre húzódhat, ahol a talaj még nem fagyott meg.

Ennek oka közvetlenül összefügg a táplálkozásával. A földigiliszták alapvető szerepet töltenek be az erdei szalonka étrendjében, a fagyott talajból azonban a madár csak nehezen tudja megszerezni őket. A csapadék és a talaj nedvességtartalmának növekedése ezzel szemben több alkalmas táplálkozóhelyet teremthet, ami a madarak nagyobb területen történő szétszóródásához vezethet.

Mi történik a vízimadarakkal?

Hasonló, de nem teljesen azonos folyamat figyelhető meg a vízimadaraknál. Európa északabbra fekvő területeinek lehűlése Görögország, különösen az ország északi részének vizes élőhelyei felé terelheti őket.

A récék, ludak és más vízimadarak nyílt vízfelületeket és hozzáférhető táplálékot keresnek. Ha azonban a rendkívüli hideg miatt befagynak a vizek, vagy jelentősen romlanak a táplálkozási lehetőségek, a madarak továbbvonulhatnak délebbre.

Nem minden faj reagál egyformán

A tudományos összkép jóval összetettebb annál az egyszerű összefüggésnél, hogy „minél nagyobb a hideg, annál több a madár”. Az egyes fajok ökológiai igényei eltérnek, ezért ugyanazokra az időjárási körülményekre is különbözőképpen reagálnak.

A mezőgazdasági területek madarainál például a helyi időjárás, valamint a madarak maradása vagy továbbvonulása közötti kapcsolat nem mutatható ki olyan egyértelműen, mint az erdei szalonka és a vízimadarak esetében.

Átalakulhatnak a telelőterületek

Hosszabb távon a hőmérséklet és a csapadék változása valószínűleg hatással lesz arra, hogy a vonuló madarak mely területeken telelnek, mennyi ideig maradnak ott, valamint milyen fajok jelennek meg a görögországi vizes élőhelyeken, erdőkben és mezőgazdasági területeken.

Periklísz Bírcasz ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az egyes évek között tapasztalható eltéréseket nem lehet automatikusan az éghajlatváltozásnak tulajdonítani. Annak megállapításához, hogy átmeneti elmozdulásról, a telelőterületek tartós megváltozásáról vagy valódi állományváltozásról van-e szó, rendszeres és hosszú távú megfigyelési adatokra van szükség.

Miért fontos mindez a vadászok számára?

A vonuló fajokra vadászók számára mindez megerősíti azt, amit már évtizedek óta tapasztalnak a terepen: a madarak jelenlétét nem csupán a naptári időszak határozza meg, hanem a költőterületeken, a vonulási útvonalak mentén és a telelőhelyeken uralkodó körülmények összetett együttese.

Az iHunt.gr korábban azt is bemutatta, hogy az erdei szalonka vonulása az időjárási körülményekkel függ össze, nem pedig olyan hiedelmekkel, mint a telihold hatása.

Különösen az erdei szalonka és a vízimadarak esetében idézhet elő jelentős helyváltoztatást a hőmérséklet, a csapadék, a fagy és a rendelkezésre álló táplálék mennyisége – akár ugyanazon a télen belül is.

Forrás: Ihunt

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom