Keressen minket

Vadászat

Lajossal Gyulajon

Közzétéve:

Feltöltő:

Kanizsa Lajos neve élesen cseng mind vadászberkekben, mind pedig a gáz és olajiparban. Barátságunk is innen ered. Több mint húsz éve Szolnokra kellett utaznom egy beruházást előkészítő tárgyalásra. Lajos, mint a beruházás vezetője, én pedig üzemvezetői minőségben. Már a viselt vadászkalapjaink is árulkodtak valamiről. A megbeszélés után természetesen váltottunk néhány szót a vadászatról, mert ismeretlenül is sokat tudtunk egymás szenvedélyéről a közös gázos kollégáknak köszönhetően.

Aztán eljárogattunk közös vadászatokra és mondhatom, igazi vadászbarátok lettünk. Vadászataink során Lajos volt a szerencsésebb. Főleg ha bikára vadásztunk. A disznóknál viszont én voltam a nyerő. Aztán rengeteget vadásztunk együtt. Nagyon sok szép közös élménnyel, emlékkel lettünk gazdagabbak. Szép számban lőttünk őzeket, disznókat, de a bikavadászat csakis Lajosnak jött össze együttlétünk során. Még a vendéglátóink is restellették ezt az eredménytelenséget részemről.

Egyik alkalommal Somogyban, Bőszénfán vadásztunk a bőgés elején. Volt olyan este, amikor rengeteg bikát láttunk, de kísérőm nem engedélyezte a lövést. Az egyik fiatal volt, a másik kicsi, a harmadik túl nagy. Szóval ezek a jelszavak jöttek. A megfelelő, „lőhető”, na az már nem.

Barátom akkor is lőtt egy érmes bikát. Igaz egy kicsi üröm is vegyült az örömbe, mert nem találták a sebzettet. A trófea hónapok múlva került csak elő egy patakból. Még szerencséje is volt, mert a víz alatt lévő koponya nem sérült meg.

Jani barátom ekkor azzal vigasztalt, hogy majd ő kitalál valamit. Úgy is lett. Szeptember végén hívott, hogy van egy dámbika-kilövése, amit nagy tisztelettel felajánl nekem. Természetesen rögtön el is fogadtam. Már csak nem leszek olyan szerencsétlen a dámmal is! Az odahaza, a Beregben is sikerülni szokott. Mikor megtudtam, hogy Gyulajra, a dámszarvasok Mekkájába kell mennem, majdnem még a telefont is megcsókoltam örömömben.

Egyik alkalommal Lajos közli, hogy úgyis ráér, elkísér Gyulajra. Természetesen csak az én tiszteletemre jön el, mert ott biztos a siker. Ő már előző évben járt ott, és majd elkalauzol engem. Legfeljebb egy süldőt fog lőni. Gyanús volt ez nekem, de hajrá, irány Gyulaj. Amikor a zárt terület bejáratához értünk és az őrző szolgálat igazoltatás után csak úgy tudta kinyitni a kaput, hogy közben jó néhány dámszarvast odább kellett tessékelni – az állam majdnem fennakadt. Azt hittem álmodom. Míg a vadászházhoz értünk rengeteg vadat láttunk.

Az eligazításon természetesen már nem egy nagy, hanem két kisebb bika elejtése volt a téma. Lajos ezt jól kifundálta, de engem ez nem zavart. Jobban érdekelt a vadászat, na meg a barátság, ami azóta is töretlen.

Hamar elfoglaltuk szálláshelyünket és vadászgúnyába öltözve puskával, hátizsákkal, na meg Berci barátommal, aki otthonról elkísért, nagy reményekkel vártuk az indulást. Kísérő vadászunk egy terepjáróba ültetett bennünket és elmondta, hogy mindkettőnkkel meglöveti dámbikáját. Természetesen én leszek az első lövő.

Amikor a kiszemelt területre értünk és kiszálltunk az autóból egyik dal szövege jutott eszembe. Mégpedig a száraz tónak nedves partja, na meg a kuruttyolás. Elmondhatatlan mekkora volt a barcogás zaja. Elindulunk a zaj irányába, és kísérőnk utasítására Lajos Bercivel egy fa mellett megállt, mi pedig tovább mentünk az előttünk 150 méterre lévő ülőkosár irányába.

Elkápráztató látvány fogadott. Az ülőke egy dombélre volt elhelyezve, előttünk a domboldalban összeszámlálhatatlan dámszarvas. Akármerre nézek, mindenhol dámot látok. A barcogás hevében van olyan, aki húsz méterre közelít meg. A bikák jönnek-mennek, néha csörtéznek egyet. Vadászszemnek úgy tűnik, mintha a mennyországban lenne. Nem győzök betelni a látvánnyal! Kísérőm nem kapkodja el a dolgot. Látszik rajta, hogy megfontolt, nagy tudású szakértője ennek a műfajnak. Hagyja, hogy gyönyörködjek. Mármint úgy, mintha az elejtés nem is lenne olyan fontos számomra. Nézegetjük, gusztálgatjuk a bikákat.

Mikor jól kigyönyörködtem magam és teljesen megnyugodtam, akkor kaptam egy választási lehetőséget két bika közül. Nekem valahogy a sötétebb színű tetszett jobban, azt választottam.

Eddig a puskával nem is törődtem. Már majdnem elfelejtettem, hogy miért is hoztam magammal. Óvatosan elővettem, célozgattam a kb. 50 méterre álló bikát, de nem állt elég jól.

Ez az állapot több percen keresztül is elhúzódott. Kísérőm láthatta rajtam, hogy nem vagyok valami kezdő, és azt mondta, hogy ha bevállalom, ellőhetem a jobb lapocka tetejét, mert akkor a lövedék ebből a szögből a szívét is fogja érni. Gondoltam ez a srác sem most kezdte. Na, de én sem! Feladat elvállalva, és a lövedék már suhan is a kitűzött cél irányába.

Nagy becsapódás hajszálpontosan a célzott helyen, és az én gyönyörű dámbikám összeesik és kileheli a lelkét. Egy darabig még nézhetem, de oda nem mehetek, mert a lövés zajára a többi dám még nagyon el se ment. Sőt már jönnek is vissza.

Kísérőm azt mondja, térjünk vissza Lajosékhoz és cseréljünk. Most ő következik. Azt a másik kiszemelt bikát meglőheti, ha addig el nem megy. Megtörténik a csere, csak én már nem idegesen, hanem fülig érő mosollyal állok a fa mellé, ahol az előbb még Lajos cidrizett. Bercinek elmesélem, hogy mi történt, és már az sem érdekelne, ha a barátom ötöt lőne.

Messziről figyeljük, hogy elöl valami nem stimmel, mert Lajosék az ülőkosarat otthagyva jobbra meg balra mozognak. Aztán visszajönnek hozzánk és közlik, hogy a másik bika lejjebb ment az erdőbe és alulról lehet megközelíteni. Ők elmennek a terepjáróval, mi pedig csendesen üljünk be az ülőkosárba. A parancsban az is állt, hogy semmi esetre sem hagyhatjuk el a helyünket. Természetesen úgy lesz, a biztonság mindenek előtt.

Amikor elfoglaljuk helyünket már újból nagy a barcogás. Egyedül az én szép bikám fekszik dermedten. Elővesszük fényképezőgépünket, és rengeteg fotót készítünk. Nem telik el fél óra sem és hatalmas lövés zajára riadunk meg. Lajos barátom ágyúja is megszólalt.

Kis idő elteltével a domboldalból szólnak, hogy mehetek a bikámhoz. Egyszerre érünk oda, és megkapom a várva várt töretet. Lajos már mosolyog. Az ő kalapján már ki van biggyesztve.

Meghatódottan gratulálunk egymásnak. Szép volt barátom. Szívből örülünk egymás sikerének. Ez az igazi vadászbarátság!

Az elejtett bikákkal még világosban érünk vissza a vadászházhoz, ahol fogadjuk a jelenlévők gratulációját. Azon a délutánon öten vadásztunk a területen és hat dámbikát ejtettünk. A bírálaton agancsaink bronzérmes minősítést kaptak. Ugyan a többi bika aranyérmes lett, de ez a mi örömünket cseppet sem csorbította.

Gyulaj és az ottani dámszarvasállomány azóta fogalom számomra. Bíztatok is mindenkit, hogy aki teheti, látogasson el oda. Biztos, hogy csodálatos élményben lesz része.

Köszönöm neked Jani barátom!

Vadászat

Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba

Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.

A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.

Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.

Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.

A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.

A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.

Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.

A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.

Forrás: Frank Péter – Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.

Tovább olvasom

Vadászat

29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn

2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.

A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.

Eredmények

Férfi egyéni

  1. Siffer Géza – 47 találat
  2. Hüll László – 45 találat
  3. Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)

Női egyéni

  1. Hettyei Emőke – 45 találat
  2. Hettyei Anita – 39 találat
  3. Hettyei Bianka – 29 találat

Csapatverseny

  1. Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
  2. Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
  3. Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat

Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat

Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK

A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.

A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.

Fotó: Szegedi László

Forrás: -PS- OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Hivatásos vadászok regionális válogató versenye

A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,

Published

on

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK

20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.

Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!

Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!

Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom