Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

Egy remek vadásznap

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Hideg eső szitál. Az esődzsekimről lecsorgó víz lassan átáztatja a combomon a nadrágot.

Hirtelen fuvallat támad és egyszerre vizes hópelyhek jelennek meg az esőcseppek között. Arra gondolok, hogy ha munkáltatóm kényszerítene rá, hogy ilyen körülmények között valamit is csináljak, azonnal panaszt tennék ellene minden elképzelhető fórumon. Ha nyilvánosságra kerülne a dolog, bizton számíthatnék a nagyközönség szimpátiájára.

Mivel azonban kedvtelésemnek hódolok itt a magasles szellős és kényelmetlen ülődeszkáján, kitartok. Mi több, nem is háborgok. Sőt, ha hazamegyek még nekem kell feleségem fejmosását végighallgatni, hogy teljesen elment az eszem, ilyen zegernye időben fúvatni magam a széllel, mikor még a pusztai betyárok is fedél alá mennének.

Nem vitatkozom, mert milyen érvet tudnék itt felhozni? Ezt nem lehet ép ésszel megmagyarázni, még magamnak sem. A nem-vadászok egyszerű kézlegyintéssel elintéznék, hogy az nem más, mint a barbár gyilkolási ösztön. Igen ám, de most vadászszezonon kívül vagyunk és az összes felszerelésem egy távcsőből és egy fényképezőgépből áll.

Óvatosan letörlöm az orrom hegyét csiklandozó esőcseppet és a szememmel végigpásztázom a keresztben húzódó, útnak használt nyiladékot. Ezen az úton jár keresztül az a szarvasbika, amit meg szeretnék pillantani. A nyomok, amelyek bivalynyomnak is elmehetnének a méretük révén, nem hazudnak. Ugyanezeket a nyomokat láttam a szomszédos csemetekertben is, amikor egy reggelre több, mint ezer juharcsemetének találtam a csúcshajtását leharapva. Gondos és alapos munkát végzet az erdő koronás királya, hogy nehogy egyetlen csemete is kimaradjon a sorban. Még arra is ügyelt, hogy egyforma magasságban legyenek leharapva.

Természetesen felháborított a dolog, már csak azért is, mert két kerítést is át kellett ugrania, hogy a csemetékhez jusson, de „amúgy” nem haragszom rá. Most is csak szeretném megpillantani, hogy milyen. Erre jogosultnak érzem magam, mivel az én munkám is hozzájárult, ahhoz a nem kétségesen kapitális méretű agancshoz, amit ekkora nyomtól elvár az ember. A kapitális agancshoz sok táplálék és ásványi anyag kell, amiből sok van a csúcsrügyekben. Hát, ehhez járultam én hozzá, eléggé közvetlenül, de akaratlanul.

Azon morfondírozok magamban, hogy mégis a fenti jogosultsági érzésen kívül, mi tart engem itt felgallyazva, amikor valószínű, a bika a fenyves sűrűben meghúzódva várja az idő jobbra fordulását. Már harmadszori félórás meghosszabbítást adok magamnak a kint maradásra, mert ismerve a csalóka időérzéket, ezek a félórák alig hosszabbak a valóságban tíz-tizenöt percnél. A zsebemben nem kezdek kotorászni és nem akarok megmozdulni, mert hátha akkor történik valami ebben a kihaltnak tetsző erdőben.

Muszály, hogy más magyarázat is legyen, viszem tovább a gondolat fonalát. Őseink sok ezer évvel ezelőtt az emberré válás folyamán a táplálékláncban egyre feljebb küszködték magukat. A bogyóevés és gyökérgumó-rágcsálás szintjéről lassan a ragadozók közé emelkedtek, míg végül a csúcsragadozók versenytársai lettek. Sőt, gyakran azokat fel is váltották ebben a szerepben.

Ez egy rendkívül hosszú folyamat volt, amit a vadászat kialakulása és türelmes fejlesztése, tökéletesítése tett lehetővé. Mindez szoros kölcsönhatásban állt az akkori vadászok intelligenciafejlődésével, vagyis az emberré válásban, mert egyik a másiknak feltétele.

Ma úgy tekinthetjük a vadászatot a gyűjtögetés mellett, mint a másik legősibb területhasznosítási formát. A növényvilág által képviselt természeti erőforrások az állatvilágban összpontosultak, amelyek kiaknázása fordulópont volt saját evolúciónkban. Csak növényi táplálékon az agyvelőnk sosem tudott volna akkorára növekedni.

A csúcsragadozók hiányát, vagy állatfajok eltűnését gyakran írják a vadászok számlájára. Leggyakrabban azonban komplikáltabb okok pecsételték meg ezek sorsát, amire jó példa a DDT kiterjedt használata, ami a ragadozó madarak tojáshéját tette tönkre, sok fajt sodorva a teljes kipusztulás szélére. A DDT-t már nem használjuk, de vannak más, még komplikáltabb károkat okozó vegyszerek, amiknek úgy tűnik, hogy a méhészet a következő áldozata. Vagyis nem elhanyagolható az elővilágra gyakorolt hatásuk.

Nem kis irónia van abban, hogy éppen a vadászott fajok vannak a legnagyobb számban és a legjobban elterjedve, nem kis károkat okozva az erdő- és mezőgazdáknak. Valószínű, hogy rendelkezünk olyan technikai eszközökkel és természettudományos ismeretekkel, hogy ennek teljes egészében elejét tudnánk venni, ezen fajok teljes kiirtásával.

Ez nem lehet cél, ezen a felismerésen már régen túl vagyunk. Ezért a vadászatnak nemcsak törvényei, hanem etikai szabályai is vannak. Pl. a vadászfegyverek fejlődése megállt egy szinten és nem vette át azokat a messze hatékonyabb fegyvereket, amelyeket a hadsereg használ.

Nem sokkal humánusabb eltűrni, vagy közvetett módon mérsékelni a vadon élő állatok, ezen belül a vadászható fajok kártételét, megtartva a terület -és erőforrás-hasznosítás azon formáját, amit a vadászatnak hívnak?

Igaz ugyan, hogy az élelmiszer-szükségletünket egykori állatfajok élőhelyén termeljük meg, de mégis az itt élő állatok az ember termését eszik, legalább részben. Ez erkölcsi alapot ad ahhoz, hogy az irtás helyett visszatérjünk az etikusabb, ősi területhasznosítási módhoz, s így vegyük ki a magunk részét a megtermelt javakból. Föleg, ha hozzávesszük, hogy ezek a fajok éppen az emberi gazdálkodásnak köszönhetően vannak jelen, legalábbis gyakran az emberi beavatkozás előtti állapotokhoz képest, sokszoros méretű populációban.

Ugyanakkor a közjóléti hasznosításba a vadászaton kívül belefér az ezen élővilág megfigyelésére, fényképezésére irányuló turizmus is, amelyre figyelemmel kell lenni a vadászatnak. Ennek kölcsönösnek kell lennie, mert az ártatlannak tűnő madárles oly mértékben zavarhatja a költést, párzási rituálét, hogy messze negatívabb hatást fejt ki, mint a szűk időtartamra korlátozódó vadászat.

Tudomásul kell vennünk, hogy az emberiség puszta létével és létfenntartásával messze nagyobb hatást fejt ki az élővilágra, mint a szervezett és szabályozott, tervszerű vadgazdálkodáson alapuló vadászat valaha is fog.

A vadászathoz fűződő viszonyunk tehát nagyon régi és bonyolult. Ha az anyatermészet azt akarta volna, hogy vegetáriánusok legyünk, akkor olyan fogazatunk lenne, mint a nyúlnak, vagy a kecskének, meg olyan gyomrunk, mint a szarvasmarhának. De nem olyan van. A mienk inkább hasonlít a disznó vagy medve fogazatára, vagy emésztőrendszerére, amelyek mindenevők. Mi is azok vagyunk, és a vadászat révén lehettünk azok.

És ennek is része van abban, hogy félig megdermedve figyelem az egyre fehéredő erdőt. Mindinkább több a hópehely az esőcseppek között. Lassan kifehéredik a magasles padlója, korlátja. Úgy döntök, hogy hazamegyek.

Elgémberedett lábam alig hajlik, ujjaimban alig van erő, amikor meg kell markolni a létra jeges fokát. Az utolsó pár fokot esve, szánkázva teszem meg, némi zajt okozva huppanok a földre. Az általam keltett zaj rögtön ágrecsegéssé és csörtetéssé válik, ahogy a kis szarvascsapat átrobajlik a szűk nyiladékon és eltűnik a túloldalon. A bika is köztük volt, még távolódóban is hallom agancsának koppanásait a fákon. Nem tudtam jól megfigyelni, mert mire megfordultam már távolodóban voltak a fák között.

Hát mégis itt voltak! Itt álltak észrevétlenül az erdőszélen, és várták a kedvező pillanatot, amikor ügyetlenkedésemmel megzavartam őket. Mégsem fagyoskodtam hiába! Micsoda remek nap!

Csincsa Tibor, erdőmérnök
Ontario, Kanada

Vadászat

Elesett a Bélus-völgyi király

Print Friendly, PDF & Email

Oravecz Attila és kedves vendége, szarvasbőgésben egy ismeretlen, de annál inkább kívánatos és minden vonatkozásban elejthető szarvasbikával találkozik, amelyre lövést tesznek, de birtokba csak másnap tudják venni. Segítségükre az ismert utánkereső, Ruszinkovics Dániel érkezik, aki Maja nevű vérebbel indul meg a nyomon…

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bélusvölgye Vadásztársaság területén járunk, amely 7800 hektáron gazdálkodik. Nyúlványerdők, telepített erdők csíkjai vezetnek a nagy erdőtömb közepéből, amelyet mezőgazdasági területek öveznek, miközben elhagyott régi szőlők, gyümölcsösök kedveskednek a vadnak, mert erről a vidékről eltűntek már a régi öregek. Talán értük is bőgnek ilyenkor odabent a szarvasok, egy-egy rom mellett, az öreg körtefák alatt. Mesebeli táj, ahol ma királyok laknak s akiktől így, szeptemberben hangos a táj..

A Bélus-völgyi király. Fotó: Oravecz Attila

Oravecz Attila, a társaság hivatásos vadásza hallgatja az estéket, a hajnalokat. Meg-megáll és lesi, figyeli az erdőt: merre járnak a szarvasok, merre mozog a vad, hogy fordul, hogy jár a szél? Kikaszált, sárgára égett gyepek várják az esőt, nemcsak itt, hanem feljebb, a szomszédban is, a vármegyében és jóformán mindenütt. Szinte perzsel a nap, perzsel a levegő, de éjjel már szólnak a bikák, a legnagyobbak. Itt vannak, visszatértek..

A Téglás erdőnél aprócska, mozdítható les áll. Előtte jól levágott, az erdő aljáig zúzott résszel. Ahogy kell – gondolta magában s félszemmel a naptárt leste, mert szeptember első napjára már 12 bika is beállt, felvette a helyét és akinek jó füle van, hallhatja, más és más egy-egy strófa.

A sűrűben a gyümölcsösök, a sarjas erdők és a gondosan karbantartott itatók, dagonyák megtartják a vadat és a felsült rétre még a tehenek nem hozzák ki a tarvadat. Így nehéz megfigyelni a bikákat is. Még úgy is, hogy vaddisznóra jóformán nem vadásznak és a szarvasé volt az erdő egész nyáron.

Készülj az apróvadas idényre! Megérkeztek a legújabb FRANCHI sörétesek a FROMMER pesti üzletébe! Kattints a képre!

Meglepetés nem érte, hiszen tudták ezt és a vadászatok során helyben, rögtön kell bírálni – nincs mese. Van úgy, hogy eltelik 2-3 nap is, anélkül, hogy megszólalna a puska, miközben a vendéggel annyi bikát látnak, hogy mire odakerül a sor, a lövés előtt lámpaláz már messze a múlté. Különleges hely ez s a nap, nap utáni cserkelések alatt örök barátságok születnek.

Végre befordult az autó. Oravecz Attila várta már a vendéget, de most másként, hiszen régi barátja érkezik, akivel sok napot, ha úgy vesszük, az évek során, hónapot töltöttek kint. Ő az az ember, aki látott egy-két bikát s olyan kérdésekre nem is kell válaszolnia odakint, hogy akkor miért nem lőttek? Ilyen nincs és ha vendég is, ha kísér is, jóbaráttal vadászni teljesen más érzés s ahogy ő megbízik benne, az fordítva is igaz. A vendég nem lő nagyobb bikát véletlenül, de véletlenül sem esik nagyobb, mint amilyet szeretnének…és nincs tovább. Vadászni indulnak.Egyáltalán nem akartak nagy bikát lőni és a Téglás lesen hallgatták az esti koncertet. Olyan sűrű ott az erdő, hogy cserkelni lehetetlenség, amikor a takarásból kilépett a gímbika.  Persze hang alapján beazonosította, de Oravecz Attila nem látta. Vadkamerákkal próbálták „megcsípni”, de rendre kikerülte és – mint a derült égből a villámcsapás, – ott állt előttünk.

A Bélusvölgye Vadásztársaság éves szinten 45 gímszarvasbikát ejt el. A terület adottságai kiválóak, a társaság több tagja átlagon felül támogatja az egyesületet, de ahogy tartják Attiláról – nem ismer lehetetlent. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, abból nem lehet kiverni és biztosak lehetünk benne, hogy megcsinálja – mondta lapunknak Ruszinkovics Dániel – aki azt is hozzátette, hogy ennek ellenére felismeri, hogy mikor kell segítséget kérni. Így kerültem én is ide –  mesélte lapuknak Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső. De ne rohanjunk ennyire előre!

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A bika kint állt és úgy 11-12 évesre becsültem a korát – meséli tovább Oravecz Attila. Az egy napos lehűlés, az eső előtt jól jött és amikor a teheneit követve feltűnt, megdermedt a levegő a lesen. Óvatos volt, mert a sűrű szélén megállt, de nekünk ennyi éppen elég volt, hogy lebíráljuk. Ám ahelyett, hogy kilépett volna, éppen csak benézett a rétre és „uzsgyé” vissza. Sarkon fordult és eltűnt.

Ezen a nyáron kedveztünk a vadnak. A sűrű legeldugodtabb részein etettünk, hogy zavartalanul pihenhessen, táplálkozhasson a vad. Idén cukorrépát kaptak, de ímmel-ámmal nyúltak csak hozzá, miközben már gyűjtöttük a szénát s volt már olyan etető, ahova tettünk be idei lucernaszénát is.

A szarvasbikánk azután csak nem bírta tovább és a tehenei után fordult, s ahogy illik, ahogy egy király érkezik, lépésben egyenesen középre ment és belebőgött az estébe. Nem volt tőlünk 80-90 méterre.

Széles fejű, nagyon jól ült az agancstő és a rendkívül erős nyak, erős markúppal az sugallta, hogy lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk, ezt a pillanatot meg kell ragadni. Tolna vármegyei barátommal mind a ketten abban maradtunk, hogy ez itt is és náluk is, olyan gímbika, amely minden bírálaton megállja a helyét.

Agro Jager kitűző, amelyet Kalcsevics Csava vadászékszerész készített. Egyedi elképzelésed van, szeretnél ajándékba valami ékszert? Kattints a képre!

A .300WIN puskája eldördült. Rettentően jól jelzett a bika, de egy irdatlan sűrűbe váltott be. Amint lehetett körbeszimatoltunk, de sem én, sem pedig a vendégem gyakorlatilag semmilyen támpontot nem talált. Elugrást, persze azt megtaláltuk, de semmi más jelet nem.

Igen nehéz pillanatokat élt meg a két vadász a Bélusvölgye Vadásztársaság Téglás lesén, majd a rálövés helyén vizsgálódva. Mind a két vadász úgy jött le a lesről, hogy birtokba tudják venni a gímbikát, de ehelyett tanakodva álltak: bemenjenek és kockáztassák, hogy elugrik, vagy várjanak reggelig és segítséggel nyomába eredjenek, tartva attól, hogy éjjel kikezdi a vadat a farkas vagy más kisebb dúvad.

A legjobb svéd hangtompítók a FROMMER kínálatában! Részletekért kattints a képre!

Nem szerették volna kint hagyni, de kénytelenek voltak. Ezt diktálta a regula és a sötéttel bevonultak a vadászházba, miközben Oravecz Attila jóbarátját, az ismert vérebes utánkeresőt, Ruszinkovics Dánielt hívta.

Nagyon sokat gondolkoztunk. Biztos, hogy meg kell legyen a sűrűben és az este többször is átbeszéltük, hogy ki mit látott. Egymást biztatva sem lett jobb kedvünk, pedig a lelkünk mélyén mind a ketten tudtuk, hogy nem azért mondjuk, hogy nyugtassuk a másikat, hanem azért, mert az a gímbika ott vár bennünket!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ugyanilyen lövéssel, egy szegylövéssel emelkedett meg egy gímbika pár éve s bár sikerült terítékre hozni, sok kilométert kellett utána menni. Félő volt, ha megugrik, nehéz dolga lesz Daniéknak – tette hozzá Oravecz Attila.

Mindenki tudta, hogy nem akarta sem a kísérő, sem a vendég, hogy felkeljen a sebágyból.

Ruszinkovics Dániel Maja kutyáját vezetékre véve, puskájával a vállán benézett a sűrűbe. Senki nem szólt, hiszen a vérebvezető majd dönt és Dani fiatal kora ellenére jól tudja, mit kell ilyenkor tenni. A bika kettőt jobbra ugrott és arra próbáltam a Danit indítani – mesélte Oravecz Attila, de Maja elindult jobbra és azonnal elfordult balra. Csak összenéztünk, mert ő is és én is tudtam, hogy a kutyának mindig igaza van. Ott álltunk és elindultunk tehát balra.

A sűrűben várta a vadászokat a Bélus-völgyi király, amelyet Ruszinkovics Dániel kutyája dermedten talált meg. Fotó: Oravecz Attila 

Nehezen is haladtunk előre, de nem sokkal indulás után Dani már szólt is. Megállt, hátrafordult kissé, hogy a kutya dermedthez vezetéssel már jelzi a vadat.

Mit is mondhatnék, mit is mondhatna az, aki ott volt? Nagyon boldog voltam, örültem neki, hogy megtaláltuk a bikát, hiszen egy rálövés után, mikor elugrik a vad, senki sem tudhatja, hogy 100 méteres, 500 méteres vagy sok kilométeres utánkeresésre indulunk.

Hozzá kell tenni, hogy óriási erőfeszítésbe került, hogy a váltókon, cikk-cakkban ki tudjuk hozni a bikát és jól esett, Dani előtt is, hogy a vendégem mindenütt segített. Mi több, társa, aki másik irányba indult bikavadászatra, is kijött velünk, mert kellett, nagyon kellett a segítség, mire kiértünk egy olyan helyre, ahová be tudtunk menni kocsival. Mondhatom, hogy társasága is büszke lehetett rá, mert elnökhöz méltó viselkedéssel ott volt közöttünk. Ha valami nekünk vadászat, akkor azt hiszem, ez a gímbika elejtése valóban vadászat volt. Ha az éjszaka nem is úgy telt, ahogy szerettünk volna, mégis minden kárpótolt bennünket, hiszen a bikánk ott feküdt bent. Úgy búcsúzott tőle a sötétségbe burkolódzó őszi erdő, ahogyan egy királyhoz illő, mert egész éjjel a szarvasbőgéstől volt hangos a Bélus-völgye…

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Oravecz Attila
Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Október 5-től indul a rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben

Print Friendly, PDF & Email

Folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az idei év őszén is folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása, valamint ezzel párhuzamosan az ebzárlat és a legeltetési tilalom bevezetése sem marad el az érintett térségekben. A repülőgépes vakcinázás 2024. október 5-től veszi kezdetét Magyarország déli és keleti vármegyéiben.

Fotó: NÉBIH

Az immunizálás során kisrepülőgépek segítségével juttatják ki a mintegy 670.000 vakcinatartalmú csalétket az érintett több mint 27.000 km2-nyi területre. A művelet ezúttal sem érinti a lakott, sűrűn beépített övezeteket. A rókavakcinázás október 5-től kezdődik az ország déli és keleti vármegyéiben, amelyhez kapcsolódóan ebzárlat és legeltetési tilalom lesz érvényben. Az egyes területekre vonatkozó időpontokról az illetékes járási állategészségügyi hivatal és a települési önkormányzat értesíti a lakosságot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A külterületeken plakátokkal figyelmeztetik a kirándulókat. A programba bevont területek tájékoztató jellegű térképe, továbbá az érintett települések vármegyei bontású listája a Nébih honlapján is megtalálható.

A Nébih a kilőtt rókák laboratóriumi vizsgálatával ellenőrzi a vakcinázás eredményességét. Az előző évek adatai azt mutatják, hogy az immunizálásban érintett területeken a rókák több, mint háromnegyede felvette a vakcinát tartalmazó csalétket.

Forrás: NÉBIH

 

Tovább olvasom

Vadászat

Családi napot szervezett a Somogyi Vadászhölgyek Klubja

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Szeptember 7-én a Somogyi Vadászhölgyek Klubja családi napot szervezett a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontban. Pár órára maroknyi csapatunktól volt hangos a környék. A gyerekek és felnőttek örömére egyaránt volt kutyás bemutató, Pomázi Ágoston izgalmas előadását és a vizsla munkáját érdeklődő figyelem kísérte – közölte az Országos Magya Vadászkamara Somogy Megyei Területi Szervezete Facebook oldalán.

Pomázi Ágoston a magyarországi vadászkutya munkavizsgák egyik kidolgozója, hazai és nemzetközi szinten is elismert szaktekintély mutatja be a gyerekeknek mire is képes egy magyar vizsla. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Máj Péter somogyi hagyományőrző huszárbemutatóval színesítette a programot, melynek keretében megismerkedtünk a huszárviselettel, korhű szokásokkal, fegyverekkel, felelevenítettük az 1948-49-es szabadságharcot és a közös nótázás sem maradt el. A Dráva menti Íjászok csapata rögtönzött történelemórát tartott a honfoglalás és az Árpád-kori kultúra ismereteiből, majd íjászbemutatóval folytatva, bárki kezébe vehette az íjakat és próbára tehette tudását.

Az OMVK területi szervezetein keresztül országszerte színes programokkal várta a családokat és a legkisebbeket. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Ebédre a vadászhölgyek batyus finomságokkal kínálták a résztvevőket. A terített asztal mellett jó hangulatú beszélgetéssel, a jövőre mindenkit visszavárunk búcsúszavakkal zártuk a napot.
Köszönjük a vadászkamara támogatását, szép és tartalmas napot töltöttünk együtt a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontban.

Kép és szöveg: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete

Tovább olvasom