Vadászat
A beregdaróci bika
Megfogadtam, hogy ezentúl nem csak disznóvadászatokról, hanem más egyebekről is beszámolok. Tulajdonképpen a vadászatok mindegyik módozatát szeretem. Sőt a szeretem szó elég enyhe kifejezés. Inkább az imádom, meg a rajongok érte kifejezés a helyén álló.
A vadászat szeretete, tisztelete gyerekkorom óta a véremben van. Ha ezt véletlenül társaságban említem, akkor kedves párom rögvest hozzáteszi, hogy „sajnos így vagy te a horgászattal is”. Teljesen igaza van a kedvesnek, mert néha nehezen tudom eldönteni, hogy most melyik hobbim erősebb nálam. Mikor az egyik, mikor a másik.
A 2005. évi bőgési szezonban Somogyban próbálkoztam, de szokásomhoz híven nem jött semmi sem össze. Szarvasbikát nem, szarvasagancsot pedig csakis a vadászházban láttam, mégpedig a falon. De hát ez az én dunántúli formám. Valahogy érezhetik rajtam a szabolcsi szagot, ezért bújnak el annyira előlem. Na, de majd csak kijön egyszer a lépés, és akkor megtudják, hogy az én szemem, na meg a puskám sem kismiska! Csak idő kérdése az egész. Igaz, hogy az eltelt igen sok év már hozhatott volna valami sikert…
* * *
A nagy bikák hazájából hazatérve itthoni vadásztársaim mindig mosolyogva kérdezték, hogy mi sikeredett. Én meg szomorúan magyarázkodtam, hogy hát az időjárás, a bőgés, a szerencse meg minden egyéb.
Idehaza, a mi társulatunknál is folyt még a bika vadászata. Egyik délután szólt Ricsei István vadőrünk, hogy ne búslakodjak odahaza, inkább menjek ki velük. A Beregdaróc melletti nádasba mennek Feri vadásztárssal, és ott én is felülhetek a szélen lévő lesemre, ahol a századik disznómat lőttem. Feri nagy bikát szeretett volna elejteni. Az volt a kérésük, hogy ha véletlenül az én oldalamra váltana ki az általuk keresett bika, jelezzem nekik, és megpróbálnak rácserkelni. Azért megbeszéltük, hogy ha valami jó selejt bika jönne hét kiló körül, én is bevállalnám. Rendben van, belefér, miután van még üres kvótánk
Ez a beszéd. Ezt már szeretem, és Berci barátom kíséretében már indultunk is elfoglalni a nagy lesemet. Már nem is érdekelt a messzi távolban történt sikertelenségsorozat. Majd idehaza sikerül bikát lőnöm – bíztattam magam, és a lesen ábrándozva vártam a szebb jövőt.
Először a nádas melletti kis tölgyes szélén őzek jelentek meg, de még bőven volt időnk a Nap még nagyon magasról szórta arany színű őszi sugarait. Hamarosan megjelentek a szúnyogok is. Na, ebből a fránya vérszívóból errefelé tengernyi él. Miután az ukrán–magyar államhatártól csak jó kilométerre vagyunk, itt aztán senki nem törődik az irtásukkal. A kis határ melletti falvaknak más gondjuk is akad bőven, amire kevéske pénzüket elkölthetik. Három megoldás létezik. A szúnyogháló, a spray, de leginkább a tűrés.
Amint a szúnyogokat csapkodjuk, észrevesszük, hogy a kis fiatalos csatornapart felőli végéhez közeli részén megjelent egy szarvastehén. A sűrűből gyenge bőgés hallatszik. A távolság jó 400 méter. Amint távcsövezek, látom, hogy még három tarvad előbújik a tehén mellé. Hátrafelé, a bőgicsélés irányába figyelgetnek. Hamarosan egy nagy testű és látszatra hosszú, méter feletti hegyes agancsot hordó bika jelenik meg, és elég unottan zavargatja a teheneket. Aztán egyre agresszívabb válik, és a tehenek átlósan megindulnak felénk.
A bika követi őket. Néha megáll és gyengén elbőgi magát. Hosszasan bámulom. Tisztán látszik, hogy nem az a méret, amit Feriék várnak. A jobb oldali agancsszáron egy hatalmas dárda, bal száron hegyes villa, néhány kicsike ág a szárakon. Viszont az is egyértelmű, hogy a többiekre veszélyes agancsú, sántikáló bikáról van szó. Az ő tulajdonságait csak nem kellene örökíteni.
Amint közelednek egyre jobban erősödik bennem a gondolat, hogy ezt a bikát meg kell lőni. Pista vadőrünket felhívom, és halkan elsusogom, hogy mit látok. Már látta ezt a bikát és bíztat, hogy lőjem meg, mert selejtnek tartja.
Már csak száz méterre vannak, de még mindig felénk közelednek. Azon a fasoron óhajtanak a magasles mellett átballagni, ahol mögöttünk a kukoricás van. Az első tehén eléri a fasort és megáll, majd szép csendesen átoson rajta. A többiek is hasonló módon követik. A bika vagy húsz méterre lemaradt, de ő is megáll a fasor előtt. Tovább már nem húzhatom az időt, bár még a fasor másik oldalára is lőhetnék.
A távolság maximum nyolcvan méter, amikor elhúzom a ravaszt. A bika a lövésre megugrik visszafelé. A találat jelzése nem volt valami rózsás. Lassan fut a fiatal tölgyes irányába, ahonnan jött. Nincs mese, lőnöm kell még egyszer. A lövés után sem lassul, de az újabb lövést a távolság miatt már értelmetlennek tartom.
Látjuk, hogy bement a fiatal tölgyesbe, ahol a két-három méteres sűrűben eltűnt. Távcsövezés közben észreveszem, hogy a fiatalos szélétől nem messze egy ponton nagyon mozog a fák teteje. Mondom is Bercinek, hogy ott lesz a bika.
Most kezdek csak izgulni. Hívom Pistát és elmesélem, hogy mi történt. Ők még várnak sötétedésig, majd idejönnek. Aztán újra rezeg a telefonom. Felveszem és Baracsi Endre vadásztársam kérdezi, hogy megvan-e a bika? A háza előtt ült és hallotta a lövéseket. Megkért, hogy várjuk meg. Felhúz egy bakancsot, és jön le a kertjén, aminek a végén ugyancsak az ő erdejében lehet a bika.
Természetesen megvárjuk, és közösen indulunk a bika csapáján. Ahol a fa mozgását láttam a lesről ott feküdt csodaszép vadam, de amikor közeledésemre csapott kettőt a fejével azonnal a puskám után kaptam. Felállni, mozdulni már nem tudott szegény, de még élt. Gyorsan visszaléptem párat, és egy kegyelemlövéssel megszabadítottam szenvedésétől.
Leírhatatlan az örömöm. Barátaim gratulálnak, és büszkén tűzöm kalapomra az Endre által átnyújtott töretet. Mennyire igaz a mondás, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon!

Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login