Vadászat
Egy igazi vadkacsázás Tiszafüreden
Nincsen párja az igazi, húzáson lőhető vadkacsának. Csak az értheti meg igazán, aki ezt már próbálta.
Amikor egy húszas-harmincas tőkésrécecsapat húz át a vadász feje felett a lőtávolság határán, amikor már csak a 8-as sörétre pottyan egy-egy darab, a 10-esre meg csak reccsen egy nagyot, de tovább repül, amikor a hajnali párás, verőfényes, ködös fényragyogásban elsüvít a vadász feje felett egy csörgőcsapat, vagy egy cigányrécepár, amikor egy kanalas réce-pár méltóságteljesen, jól felismerhető repüléssel, védettsége teljes tudatában, lőtávolon belül elhúz felettünk, amikor a darvak apróbb csapatai bejönnek a tocsogóra, messze hallatszó hangjukkal, amikor a nyári lúd családok kerülgetnek minket ritkán megszólaló gágogásukkal – gyönyörűség. És még nem is szóltam a gémekről, a bíbicekről, a cankókról, partfutókról és a seregnyi vízi madárról, a néha feltűnő, az előbbieket uzsonnának tekintő kányákról, héjákról sőt sólymokról.
A nap még csak alig kelt fel, és a fényes-párás ragyogásban mindez a vadász orra előtt történik, mintha egy híres rendező mindezt kimondottan a mi kedvünkért rendezte volna el. Örökre felejthetetlen pillanatok ezek, főleg a vadásznak, de „civil” néző sem feledheti egyhamar. Ilyen élményben a halandó természetjáró igen ritkán részesül. A vadász is csak nagyritkán. És ekkor jön el a vadász igazi pillanata: a természetet áhítatosan csodáló, azt elméje minden porcikájával védő-néző ember atavisztikus szerepéhez juthat: zsákmányt sejt.
Nagy tőkéscsapat közeledik a tocsogóhoz. A csapat repülési egysége megtörik, kisebb-nagyobb részek leválnak belőle, ereszkednek, körözni kezdenek. A vadász lapul a nádban, mint a róka, csak a szeme mozog szaporán. Néha belefúj kacsasípjába és figyel. Na, végre, egy ötös csapat szépen ereszkedve éppen emberünk felé szárnyal. Oda is érkezik, és piff-puff, az egyik kacsa megtörik. Messze hangzó, a vízre érkező toccsanásából a többiek már tudják – Sanyi megint lőtt egy kacsát.
No, ilyen élményekben volt részem Tiszafüreden a minap. Hosszú évek alatt leszoktunk az ilyen vadászatokról – az olaszok vittek el mindent, ami igazi vadkacsa. „Hála” a válságnak, ma már mi is részesülhetünk ilyen élményekben, csak az igazi olasz vadászok jönnek vadkacsázni – szerencsére! Aki nem próbálta még ki, nem is érti miről is írtam az imént. Nincs az a „NatGeós” film, ami felvehetné a versenyt a valódi megéléssel. És ilyenkor döbbenünk rá: Magyarország mennyire szép!
Ahogy példaképem, Széchenyi Zsigmond írta (általam átdolgozott fogalmazással): Nincsen párja a magyarországi vadászatoknak sehol a világban!
Hajnali húzás után – vadászok és vadőrök
Teríték a vadászháznál. A szerző balról, 20-as puskával
Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.

Fotó: Rendőrség
Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.
A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.
A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.

Fotó: Rendőrség
A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.

Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov
Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.
Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.
Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.
Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.
Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.

Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov
És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.
Stefan Sotirov, Bulgária
You must be logged in to post a comment Login