Vadászat
Horgászbot és vadkacsák
Vége felé jár az őzek násza, a szerelemben megfáradt bakok a legsűrűbb erdőrészekbe vonulnak, hogy kipihenjék az elmúlt hetek fizikai és lelki fáradalmait. A korai keléseket, hosszú cserkeléseket, emberpróbáló vendégkíséréseket maguk mögött tudó vadászok azért szerencsére nem maradnak újabb vadászati lehetőség nélkül. Augusztus 15-ével indul a vadkacsaszezon, és lehetőség nyílik az örvös galamb vadászatára is. Sajnos a szarvasbőgésre készülő nagyvadas területek gazdái nem szívesen fogadják a beálló helyek közelében durrogtató „kacsabolond” kollégáikat.
Természetesen igazuk van a területzavarás kérdésében, szerencsére azonban vannak olyan területrészek is, ahol nem fenyeget a nászra készülő fővad háborítása. A megszállottak itt zavartalanul puskázhatnak a tarlókról a vízre húzó, illetve onnan kirepülő tőkésekre. Ezekre a maradandó vadászélményt nyújtó hajnalokra és nyár végi estékre való ráhangolásként adom közre egyik kissé bizarr kacsás élményemet. Talán tanulsággal is szolgálhat vízi vadászattal próbálkozó vadásztársaimnak.
Mielőtt azonban a történetbe bonyolódnék, szükségesnek tartok némi magyarázatot fűzni írásom szokatlannak tűnő címéhez. A gyanútlan olvasó a cím láttán teljes joggal teheti fel a kérdést: – Hogyan gondolja ez a faragatlan – magát vadásznak mondó fickó –, hogy horoggal fogott vadkacsákról szóló történettel traktálja a becsületes kacsavadászokat? Az esetleges háborgás jogos, és akár valóságalapja is lehet. Suttyó koromban magam is hallottam elvetemült egyénekről, akik a fagyos télben a kazlak mellett kapirgáló fácánokat fogták kenderfonalra kötött, tűből hajlított horoggal, amit előzőleg néhány szem kukoricával preparáltak.
Sőt! A hetvenes években egy balatoni horgászat alkalmával szemtanúja voltam, amint egy idős horgász vaskos káromkodások kíséretében, a stégen tipródva, repülő vadrécét „fárasztott” nagy igyekezettel. A látszat itt csalt, mint utólag kiderült az áldozat a kifelé csévélt szerelék végén repkedő kenyérgalacsint kapta be, és pechjére a horog az alsó csőrkávájába akadt. Az eset happy enddel végződött, mivel némi birkózás után a mohó kacsa horog nélkül tűnhetett el a nádasban. Nos, az én esetemben – ahogy az a következőkből kiderül –, egészen más okból, és minden hátsó szándék nélkül került a horgászbot az események középpontjába.
Múlt év decemberének elején magányos, hajnali kacsalesre szántam el magam, miután vadőrünk megjegyezte, hogy érdemes lenne a télre beállt, de még jégmentes halastó partján korai órán próbálkozni a rendszeresen beszálló tőkésekkel. A biztatáson felbuzdulva a következő hajnalon még koromsötétben ott toporogtam a csöndben hallgató, nádassal övezett halastó partján. A parkolóban egyetlen autót, motort sem láttam, így megnyugodtam, hogy az esetlegesen lehulló sörétek nem veszélyeztetnek senkit. A vadőri útmutatásnak megfelelően a horgászoknak kiépített, tóba nyúló sarkantyú végén susogó nádcsomó takarásában lecövekeltem. Arra gondoltam, hogy innen van esélyem úgy lőni a mezőről beszálló madarakra, hogy még a tópartra essenek, és ezzel elkerüljem a decemberi „vizes munkát”. Később kiderült, hogy spekulációm merő naivitás, és aznapi gyötrődéseim okozója lesz.
A lassan nyomuló szürkületben már láttam az égerfák csúcsát, szemben felsejlett a túlparti nádas vonala is. Hamarosan néhány loccsanás, majd érces hápogás törte meg az eddigi, szinte tökéletes csendet. – Na, itt vannak az elsők! – gondoltam, és már lendítettem is a puskát a még alig kivehető mező irányába, ahonnan sűrű szárnysuhogás, recsegő hangzavar közeledett, majd fecskeszerű villanással áthúzott a fejem felett egy kis csapat csörgőréce, és máris a szürke vízen hangoskodott tovább. Ők ugyan érdektelenek voltak számomra, de megmutatták, hogy honnan várhatom a testesebb rokonokat.
Számításom gyorsan valósággá vált, mert az égersor felett feltűnt vagy nyolc-tíz tőkés és máris fordultak felém leszállásra készülődve. – Na, most, amíg nincsenek a víz felett! – huzakodtam neki, és gyors duplával köszöntöttem a reggeliről érkezőket. A lövésekre, ha nem is az első, de a harmadik kacsa kibukott a csapatból, és a parttól alig egy méterre élettelenül csapódott a vízre. – Ezt még elérem! – nyugtattam magam, de többre már nem volt időm, mert vitorlázva érkezett az újabb récekülönítmény, amit újfent duplával fogadtam. „Javult” a lőkészségem, mert most a sorban második madár kalimpált lefelé, de már jóval beljebb toccsant a vízre. Most kezdtem kicsit aggódni a továbbiak miatt, annál is inkább mivel a hírtelen feltámadó déli szél a tó közepe felé sodorta kacsáimat.
Mivel már egész világos volt, több réce nem mutatkozott, tehát sürgősen mentőakcióba kezdtem. Számba vettem a lehetőségeket: néhány csónak ugyan „horgonyzott” a horgásztanyánál, azonban szigorúan lakatra voltak zárva, horgász meg véletlenül sem áztatott a tóparton. Eszembe jutott otthon hagyott vizslám, akit úgysem küldtem volna be a néhány fokos vízbe. Felhívtam hát vadőrünket, aki sajnálkozott, de nem tudott jönni, viszont adott egy tippet: – Szaladj fel a faluba a Müller Józsihoz, neki van horgászbotja, rádobálással talán ki lehet hozni a kacsákat.
Kaptam az ötleten, pár perc múlva már öreg vadászcimborám kapuján dörömböltem. Józsi megismerve a tényállást, töprengve vakarta fejét majd akcióba lendült: – Ugyan van horgászbotom, de valahol a szőlőhegyen a pincében hányódik. (Az, hogy mit keres egy horgászbot a hegyen, ahol legfeljebb a ciszternában akadhat némi víz, akkor nem is ütött szeget a fejembe.) Vadásztársam gyorsan döntött, és már ugrottunk is a vén Nivába, erős gázszagot hagyva magunk mögött poroltunk a szőlőhegy irányába. Józsinak két hegyi hajléka is volt egymás mellett, és természetesen a második épület utolsó hordója mögül került elő az életmentő horgászszerszám.
Hát, ami azt illeti, megviselt készség volt minden szempontból. A két és fél méteres bambusz boton régi peremfutó orsó árválkodott, a rácsévélt zsinór is erősen elhasználtnak látszott. A damil végén gömbólom, két előke egyes horoggal. Ennyi volt a szerelés, de hát „olyan kalappal köszönünk, amilyen van”, gondoltam. Miután jogosítványom fontosságára hivatkozva kivédtem aranyszívű cimborám szíves invitálását egy pohárka Vöröshegyi-vörösre, visszadübörögtünk a faluba, ahonnan egyedül – azaz dehogy, a BOT-tal kettesben – siettem a tóhoz.
Szorongva lestem ki a nádfal résén, hogy vajon hol hányódnak a kacsáim. Először megörültem, mivel az egyik úgy tizenöt méterre lebegett a vízen, és mintha egyre közelebb sodródott volna. Hanem a másik bizony túl a harminc méteren, egy kákacsomón fennakadva vesztegelt. Előszedtem boldogult horgászkorom idevágó ismeretanyagát, és miután a botot orsóstól beáztattam, megkezdtem a mentő műveletet. Hát bizony az első dobások csak néhány méteresre sikerültek, ám az öreg zsinór megemberelte magát, és hamarosan túldobtam a közelebbi récét. Kezdődhetett a „gereblyézés”, amiben néhány évtizede egész jó voltam, most azonban, a hatvanon túl, már nehezebben ment a mutatvány, annál is inkább, mert tartottam az elakadástól, és a kívánatosnál gyorsabban csévéltem.
Egyre biztosabban dobtam, és úgy a tizedik kísérlet körül beakadt az egyik horog a kacsa lábába. Tovább nem tekertem, hanem óvatosan hátrálva vontattam a „fogást” és néhány perc múlva már kezemben tartottam a szép tőkést. Időközben szerencsém fordulni látszott, az elakadt távolabbi kacsa elszabadult, és lassan vitorlázva közeledett. A sikeren felbuzdulva folytattam a dobálást, és idegfeszítő húsz perc után – amit még egy leakadás is fűszerezett –, társa mellé fektettem a második kacsát is. A művelet vége felé már csak azért drukkoltam, hogy horgász ne vetődjön arra (ha már időben nem jött!), és ne legyen tanúja formabontó ügyködésemnek.
Az igazán érdekes az lett volna, ha egy horgász ellenőr járőrözik erre, és kéri az engedélyemet meg a fogási naplómat. Magyarázhattam volna, hogy én nem víz alatti, hanem repülő zsákmányra hajtottam, ahhoz pedig nem kell horgászjegy! Kérdés, hogy elhitte-e volna a kacsákkal alátámasztott érvelésemet?
Ilyen vidámságokkal szórakoztattam magam, miközben néhány fotót készítettem, és a kocsiba rámoltam vadász-horgász vegyes felszerelésemet. Tíz óra is elmúlt már, amikor a horgászbotot köszönettel visszaszolgáltattam jogos tulajdonosának, aki nagyvonalúan csak így kommentálta tóparti produkciómat: – Mondtam én, hogy sikerülni fog, az ilyen öreg „cucc” többet ér néha, mint két kényes magyar vizsla.
Történetem elején bizonyos tanulságokról tettem említést, amelyek a hosszú hazaúton fogalmazódtak meg bennem: – Ha a vadász vízparti kacsázásra adja a fejét, jó, ha előbb tájékozódik a majdnem biztosan vízbe eső zsákmány birtokba vételének lehetőségeiről. Jó időben, a vízben szívesen dolgozó kutya teljes biztonságot jelent, még a sebzetten menekülő madarat is előkeríti. Hidegben, télen azonban más a helyzet, az értékes eb egészségének védelme fontosabb minden vízbe lőtt madárnál. Ilyen esetekben érdemes tájékozódni csónak ügyben, és nem árt, ha a fegyver mellé elpakolunk egy jó villantózó horgászbotot, hatékony hármas horgokkal felszerelve. Jómagam biztosan ezt teszem a jövőben, mert nem minden bokorban terem ám olyan felkészült vadász cimbora, aki csak azért tárol szőlőhegyi présházában muzeális jellegű horgászbotot, hogy azt megszorult kacsavadász cimboráinak kölcsönadhassa. Szerencsére nekem van egy ilyen barátom!
Vadászat
KITEKINTŐ: Valójában hány vaddisznó él Csehországban?
A cseh Svět myslivosti vadászati szaklap cikket közölt a csehországi vaddisznóállományról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2025-ben a Svět myslivosti című vadászati szaklapban cikksorozat jelent meg arról, hogyan lehet a vaddisznó biológiájával kapcsolatos ismereteket a vadgazdálkodási gyakorlatban alkalmazni. Eredetileg nem számítottunk arra, hogy a sorozatot folytatni kell, azonban jól látható, hogy a helyzet továbbra is változik, és a nyilvánosságban számos, a vaddisznóállománnyal kapcsolatos információ jelenik meg.
Az egyik visszatérő kérdés a vaddisznó állománynagysága: vagyis valójában hány vaddisznó él Csehország területén. A közelmúltban a médiában egymillió egyedről is szó esett, ezért úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a vaddisznókkal kapcsolatos tévhitek tisztázását.
Fotó: Pixabay
Vaddisznóteríték Európában
A Svět myslivosti Csehország egyik legnagyobb és legismertebb vadászati szakmédiuma. Ábra: Svetmyslivosti
Korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk a vaddisznó populációdinamikájával, különösen a szaporodási sikerrel, a környezeti feltételek változásával és a táplálékforrások folyamatos bővülésével.
A rendelkezésre álló táplálék, valamint más tényezők Európa-szerte a vaddisznóállomány növekedéséhez vezettek. Ezzel a folyamattal számos európai kutatócsoport foglalkozik. A közép-európai vaddisznóteríték elmúlt évtizedekben tapasztalt alakulását a Svět myslivosti 2025/3. számában mutatták be. Ha egész Európát összehasonlítjuk, az ENETWILD tudományos kezdeményezés adatai adhatnak támpontot, amely összesítette az Európában elejtett vaddisznók számát.
Az ENETWILD szerint a legtöbb vaddisznót Németországban ejtik el: 2022-ben 881 886 példányt. Ezt Franciaország követi 842 802 példánnyal.
Mindkét ország éghajlati adottságai kedvezőek a faj számára, és jelentős mennyiségű természetes táplálék, például makk és bükkmakk áll rendelkezésre. A tölgy és a bükk bő termésű évei napjainkban ráadásul jóval gyakrabban fordulnak elő, mint korábban.
Jelentősebb lemaradással következnek a dél-európai országok: Spanyolországban 2022-ben 434 542, Olaszországban pedig 313 080 vaddisznót ejtettek el.
Lengyelországban 2020-ban 376 008 példány került terítékre. Ennél az adatnál azonban figyelembe kell venni, hogy az afrikai sertéspestis jelentősen megtizedelte a lengyel vaddisznóállományt.
Csehország következik 240 011 elejtett vaddisznóval, szintén 2020-as adattal. A rangsor másik végén az északi országok találhatók. Finnországban 2022-ben mindössze 1413 vaddisznót ejtettek el, Norvégiában pedig évente csupán néhány százat, 2021-ben például 449-et.
Ezekben az északi országokban a vaddisznó történelmileg nem volt őshonos, ezért még ezek a viszonylag alacsony számok is azt mutatják, hogy a faj európai elterjedési területe tovább bővül, és állománya növekszik.
Kivételt jelent Svédország, ahol 2022-ben 119 972 vaddisznót ejtettek el. Ha azonban a teríték nagyságát a vadászterület egységére vetítjük, Csehország Európa-rekordernek számít.
A vaddisznóállomány nagyságával kapcsolatban természetesen az állománycsökkentés hatékonysága is rendszeresen felmerül. A tudományos szakirodalomban már olyan vélemények is megjelentek, amelyek szerint a hagyományos, szabadidős vadászat önmagában nem tölti be kellően hatékonyan a vaddisznóállomány csökkentésében elvárt szerepet.
Valószínű, hogy a jövőben egyre gyakrabban találkozunk majd ilyen álláspontokkal.
Miért nehéz meghatározni a vaddisznóállomány nagyságát?
A patás vadfajok állománynagyságának becslésénél figyelembe kell venni az adott faj biológiáját. Általában az elejtett állatok nyilvántartott számából lehet kiindulni, bár ezeknek az adatoknak is megvannak a korlátai.
A szarvasfélék esetében alkalmazható az úgynevezett visszaszámításos módszer. Ennek lényege, hogy az elejtett és elhullott állatok adatai alapján visszamenőleg megbecsülhető, hány nőivarú egyednek kellett lennie az állományban ahhoz, hogy a hosszú távon elejtett mennyiséget biztosító szaporulat létrejöhessen.
A nőivarú állatok számához ezután az ivararány alapján hozzá lehet számítani a hímeket és a fiatal állatokat is. A vaddisznó esetében azonban a helyzet jóval bonyolultabb.
A számítást nehezíti, hogy a kifejlett kocák és a süldők eltérő számú malacot hoznak világra. Emellett egy adott időpontra sem egyszerű meghatározni az állomány nagyságát, mert a mai körülmények között a fialás gyakorlatilag egész évben előfordulhat.
Az idősebb kocák jellemzően tavasszal ellenek, míg a fiatalabb, süldő korú nőivarú egyedek többnyire később, gyakran nyáron hozzák világra malacaikat. Ugyanakkor szinte az év bármely szakában találkozhatunk frissen született malacokkal.
A becslést az is nehezíti, hogy a vaddisznót egész évben vadásszák. Ha tehát a szaporodás utáni állománynagyságot próbáljuk meghatározni, ahogyan az más patás vadfajoknál megszokott, figyelembe kell venni, hogy Csehország szabad területein ez a létszám valójában soha nincs jelen egyszerre.
Tavasszal, a fialási időszak alatt már folyamatosan vadásszák a süldőket, különösen a fiatal kanokat. A hőkamerás eszközök egyre szélesebb körű használatával ezek az állatok könnyebben megtalálhatók és viszonylag pontosan azonosíthatók.
Később, nyáron, még azelőtt, hogy a süldők egy része fialna, már megkezdődik a tavasszal született malacok vadászata is. Ezek ekkorra elérhetik a körülbelül 20 kilogrammos testtömeget, így vonzó vadászati lehetőséget jelentenek.
Ezért a tavaszi időszakhoz kötött becsült populációnagyság valójában nem jelenik meg egyetlen pillanatban teljes egészében a természetben.
A csehországi vaddisznóállomány nagysága egy európai kutatás szerint
Mivel a vaddisznók számának meghatározása fontos és érdekes kutatási téma, több európai vizsgálat is készült az állománynagyság becslésére. A legfrissebb eredményeket egy, az European Journal of Wildlife Research tudományos folyóiratban 2026 februárjában megjelent tanulmány közölte.
Smith és munkatársai két egymástól független adatforrást használtak fel a vaddisznó európai állománynagyságának becsléséhez. Az egyik a Global Biodiversity Information Facility adatbázisában szereplő helyi előfordulási adatokból állt, a másik pedig a hivatalosan jelentett terítékadatokból.
Ezeket az adatokat a környezet jellemzőivel is összevetették. Modern statisztikai modellezési módszerekkel európai léptékű vaddisznó-sűrűségi modellt készítettek.
Az eredményeket ezután 77 európai helyszín tényleges populációsűrűség-becsléseivel hasonlították össze. Ez lehetővé tette az egyes országokra vonatkozó becslések pontosítását az afrikai sertéspestis megjelenése előtti állapotokra vonatkozóan. A vaddisznóállomány nagyságát kétféle módszerrel határozták meg. Az egyik modell a faj előfordulási adataiból indult ki, a másik pedig az elejtett vaddisznók számából.
Az eredmények jelentősen eltértek egymástól. Az előfordulási adatokon alapuló modell Csehország vaddisznóállományát 88 994 példányra becsülte. Az elejtési adatokon alapuló modell ezzel szemben 305 602 vaddisznóval számolt. Mindkét modellt a vadászati idény megkezdése előtti, vagyis nyár végi–kora őszi populációsűrűséghez igazították. Ez az az időszak, amikor elméletileg a vadászat még nem csökkentette jelentős mértékben az állományt.
Ha a két becslés egyszerű átlagát vesszük, akkor a vadászat előtti időszakban 197 298 vaddisznós becsült állománynagyságot kapunk.
Kísérleti számítással meghatározott állománynagyság
Ezt az értéket egy módosított visszaszámításos módszerrel is megpróbálhatjuk ellenőrizni. A számítás természetesen hipotetikus, és több bizonytalan feltételezésre épül, de legalább hozzávetőleges becslést adhat.
Kiindulási alapnak a 2023-as rekordterítéket, kerekítve 250 ezer vaddisznót vesznek. Feltételezik továbbá, hogy az állomány növekedése még nem állt meg, hanem hosszabb távon tovább folytatódik.
Ábra: Svetmyslivosti
Ez azt jelenti, hogy a 250 ezer elejtett állatnak legalább ugyanekkora megszületett malacmennyiségnek kell megfelelnie ahhoz, hogy az állomány stabil maradjon vagy tovább növekedjen. Felmerül tehát a kérdés: hány kocára van szükség 250 ezer malac megszületéséhez?
A számítás során azt feltételezik, hogy:
- a malacok 70 százalékát kifejlett kocák hozzák világra, átlagosan hat malaccal kocánként;
- a malacok 30 százaléka 12–18 hónapos fiatal nőivarú egyedektől származik, átlagosan 3,5 malaccal egyedenként;
- a kifejlett kocák 95 százaléka vesz részt a szaporodásban;
- a fiatal nőivarú egyedeknek pedig mintegy 50 százaléka szaporodik.
A teljes állománynagyság becsléséhez a hímek számát is meg kell határozni.
Feltételezésként egy kifejlett kan jut három kocára.
A fiatal kanok és nőivarú süldők arányánál pedig abból indulnak ki, hogy a vadászat során a kanokat nagyobb arányban ejtik el, ezért a szezon végére két nőivarú süldőre nagyjából egy kan jut.
Ezek alapján a csehországi vaddisznóállomány nagysága a szaporodási időszak előtt, vagyis a vadászati főidény végén, március végén–április elején körülbelül 115 ezer példányra becsülhető.
Ez a következőképpen oszlana meg:
- körülbelül 31 ezer kifejlett koca;
- 72 ezer, 10–14 hónapos süldő;
- körülbelül 12 ezer kifejlett kan.
Ebben a számban még nincsenek benne a frissen megszületett malacok. Jól látható, hogy még ez a becslés is nagyon messze van azoktól a sajtóban megjelent állításoktól, amelyek szerint Csehországban egymillió vaddisznó él.
Még akkor is, ha ehhez a 115 ezerhez hozzáadjuk az újonnan születő mintegy 250 ezer malacot, a maximális elméleti állománynagyság is csak mintegy 365 ezer példányt jelentene.
Ez az érték nagyjából összhangban van az előbb bemutatott európai kutatás felső becslésével. Fontos azonban ismét hangsúlyozni, hogy még ez a mintegy 365 ezres állomány sem fordul elő egyszerre Csehország területén, mivel a vaddisznók vadászata folyamatos.
Miért tűnik ez „ilyen kevésnek”?
Az európai tanulmány és a kísérleti számítás eredménye az egymilliós médiabecsléssel összehasonlítva meglepően alacsonynak, akár alulbecsültnek is tűnhet.
Ez abból a gondolatból fakad, hogy ha évente rendszeresen több mint 200 ezer vaddisznót ejtenek el Csehországban, akkor ennél nyilván sokkal több állatnak kell élnie az országban.
Ez azonban elsősorban a szarvasféléknél lenne igaz. A vaddisznó esetében éppen ellenkező a helyzet. A vaddisznó úgynevezett r-stratégista faj, vagyis viszonylag alacsony kiinduló állománynagyságból is rendkívül nagy szaporulatot képes létrehozni. Vegyünk egy leegyszerűsített példát. Ha egy átlagos vadászterületen kora tavasszal 40 vaddisznó él, akkor 1:1 ivararányt és kocánként öt malacot feltételezve a szaporodás után az állomány létszáma körülbelül 140 példányra emelkedhet.
Ebből évente akár 100 vaddisznót is elejthetnek úgy, hogy az állomány hosszú távon mégsem csökken. A közúti vadbalesetek és más elhullási okok ehhez képest viszonylag kis szerepet játszanak a teljes állomány alakulásában.
És mi történne akkor, ha valóban egymillió vaddisznó élne Csehországban?
A korábbiak alapján könnyen elképzelhető, milyen ütemben növekedhetne egy ekkora kiinduló állomány, és milyen következményekkel járna mindez, például a cseh mezőgazdaság számára.
A tanulmány a Cseh Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma tanácsadói tevékenységének támogatásával készült.
A hivatkozott szakirodalom jegyzéke a cikk szerzőinél érhető el.
Szerzők:
Ing. Jan Cukor, Ph.D.
Erdészeti és Vadgazdálkodási Kutatóintézet, valamint Cseh Agrártudományi Egyetem, Prága
doc. Ing. Miloš Ježek, Ph.D.
Cseh Agrártudományi Egyetem, Prága
Forrás: Svetmyslivosti
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Újabb Baranya vármegyei házisertés-állományban jelent meg az afrikai sertéspestis
Ismét megerősítették az afrikai sertéspestis (ASP) vírusának jelenlétét egy Baranya vármegyei házisertés-állományban.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma ismét megerősítette az afrikai sertéspestis (ASP) vírus jelenlétét egy Baranya vármegyei házisertés-állományban. Az országos főállatorvos azonnal elrendelte a szükséges járványügyi intézkedéseket a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében. A térségben a vaddisznóállományban jelentős a vírus jelenléte, ezért a sertéstartóknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk állományaik védelmére és a járványvédelmi előírások szigorú, következetes betartására.
Fotó: NÉBIH
Egy Baranya vármegyei Kölkeden található, 27 sertést tartó gazdaságban erősítette meg a Nébih laboratóriuma az afrikai sertéspestis vírus jelenlétét augusztus 18-án. Az elfekvő, étvágytalan állatok és az elhullás a betegség megjelenésére utalt, ezért haladéktalanul megkezdték a mintavételt. Dr. Nemes Imre országos főállatorvos elrendelte a gazdaság lezárását, valamint a szükséges járványügyi intézkedések végrehajtását. Az állomány felszámolása jelenleg folyamatban van.
A gazdaság ASP szempontjából korlátozás alatt álló területen található. A térségben a vaddisznóállományban a vírus jelenléte jelentős, ezért a járványvédelmi szabályok betartása különösen fontos. A Nébih felhívja a sertéstartók figyelmét, hogy állományaik védelme érdekében fokozottan ügyeljenek az előírások maradéktalan betartására.
Kiemelten fontos a gabona alaptakarmányok minimum 30, míg a szalma 90 napos külön tárolása, pihentetése. Almozásra, illetve a sertések etetésére csak ezt követően használhatók. Az állományok védelmét szolgálja a telepek zártan tartása, a fertőtlenítési előírások maradéktalan végrehajtása és a vaddisznókkal való akár közvetett érintkezés megakadályozása is. Szokatlan elhullás vagy megbetegedés esetén pedig haladéktalanul értesíteni kell az állatorvost.
Az ASP emberre nem veszélyes, ugyanakkor a betegség megjelenése jelentős gazdasági károkat okozhat a sertéságazat számára. Az üzletekben kapható magyar sertéshús és húskészítmények biztonságosak, azokat a hatósági állatorvosok ellenőrzik. Vásárolják és fogyasszák bátran!
A témában minden további aktuális és fontos információ elérhető Nébih tematikus aloldalán:
https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis
Forrás: NÉBIH
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – Schleswig-Holstein tartomány 50 000 euróval támogatja az inváziós fajok csapdás vadászatát
Schleswig-Holstein tartomány parlamentje támogatja a vadászokat a nutria, a mosómedve és a nyestkutya gyérítésében.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A tartományi parlament támogatja a vadászokat a nutria, a mosómedve és a nyestkutya gyérítésében
Schleswig-Holstein tartomány 50 000 eurót biztosít a csapdás vadászat támogatására. Az erről szóló indítványt a tartományi parlament a CDU, a Zöldek, az FDP és az SSW szavazataival fogadta el, míg az SPD ellene szavazott. A Schleswig-Holsteini Tartományi Vadászszövetség (LJV) üdvözölte a döntést, amelyet a természetvédelem, az őshonos fajok védelme, valamint a vidéki térségekben tevékenykedő vadászok szempontjából is fontos jelzésnek tart.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
– A csapdás vadászat nélkülözhetetlen eszköz az inváziós fajok állományának hatékony visszaszorításában. Fontos és helyes jelzés, hogy a tartomány most támogatja ezt a tevékenységet – jelentette ki Hans Wörmcke, az LJV elnöke.
Egyre jobban terjednek az inváziós fajok Schleswig-Holsteinben
Az LJV tájékoztatása szerint az olyan inváziós fajok állománya, mint a nutria, a mosómedve és a nyestkutya, évek óta jelentősen növekszik. Ezek az állatok veszélyeztetik az őshonos fajokat, kifosztják a fészekaljakat, és károsítják az érzékeny élőhelyeket.
A szövetség szerint különösen a nutria okoz további problémákat a partvédelmi létesítményeknél. Kotorékkészítő tevékenysége miatt meggyengülhetnek a gátak, a part menti területek és az egyéb védművek.
A csapdás vadászat támogatásának célja, hogy segítse a vadászokat ezen inváziós fajok állományának csökkentésében. A támogatás pontos formája és feltételrendszere azonban egyelőre még nem ismert. Az LJV közlése szerint a részletes támogatási szabályokat jelenleg dolgozzák ki.
Az LJV az inváziós fajok következetes vadászatát sürgeti
A Tartományi Vadászszövetség ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a pénzügyi támogatás csupán az első lépés lehet. A szervezet saját közlése szerint tudományos monitoringprogramokkal követi nyomon az inváziós fajok terjedését, és további intézkedéseket tart szükségesnek.
Az LJV álláspontja szerint az inváziós fajok vadászatát az egész tartomány területén fokozni kellene. Ez kifejezetten vonatkozik a Schleswig-Holsteini Természetvédelmi Alapítvány kezelésében álló területekre is, amelyek a szövetség megítélése szerint menedékhelyet biztosíthatnak a mosómedve, a nutria és a nyestkutya számára.
A csapdás vadászat támogatásával Schleswig-Holstein most egyértelmű politikai jelzést ad az inváziós fajokkal szembeni fellépés ügyében. Az LJV azonban további intézkedéseket sürget annak érdekében, hogy hosszú távon is hatékonyan vissza lehessen szorítani e fajok terjedését.
Forrás: Wildundhund
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KITEKINTŐ: Valójában hány vaddisznó él Csehországban?
Újabb Baranya vármegyei házisertés-állományban jelent meg az afrikai sertéspestis
Nekrológ
KITEKINTŐ: Az Európai Unió agrárpiaci kilátásai 2026-ban
KITEKINTŐ: Németország – Schleswig-Holstein tartomány 50 000 euróval támogatja az inváziós fajok csapdás vadászatát
KITEKINTŐ: Szerbia – Új kutatás tárta fel a sakálok vándorlását
…márpedig nincs.
Az ORFK válaszolt: jogok és kötelezettségek a gerle- és galambvadászat kapcsán
Alapos locsolást kapott északkelet, végre országszerte esett
KITEKINTŐ: Szlovákia – Három ország 70 fiatal lövésztehetsége vett részt a nemzetközi M-800-as versenyen
Az ORFK válaszolt: jogok és kötelezettségek a gerle- és galambvadászat kapcsán
“A sörétek a palatetőn pattognak, közvetlenül az udvarunk mellett” – vadászok miatt bosszankodnak Kiskundorozsmán
KITEKINTŐ: Az aranysakálok terjedési útvonalai és élőhelyhasználata
Aranysakálra várt, vaddisznókant ejtett el a 6 mm Creedmoorral
Dr. Bencsik András a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium területi közigazgatásért felelős államtitkára
Lakócsa: Somogy vármegyei házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
Tiszteletet a vadászoknak a közösségi médiában!
Ritka szerencse a Fízkút Vadásztársaság területén: fehér borz került terítékre
FEGYVERMESTER: A 6 mm-es és a 6,5 mm-es Creedmoor-lőszerek, valamint azok BC-értékei
You must be logged in to post a comment Login