Keressen minket

Vadászat

Találkozásom egy medvével

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Nem akarok senkit megijeszteni sem elbátortalanítani a természettől, de meg kell értenie annak, aki bemerészkedik az erdők világába, és fel kel legyen készülve arra az esetre, hogy nagy valószínűséggel találkozhat medvével. És nem csak azért mert köztudottan az erdő a vadállatok élővilága, hanem azért is, mert az erdők egyre fogynak országszerte, a medvék viszont a fogyáshoz képest szaporodnak.

Forrás: origo.hu

Forrás: origo.hu

A medvék nem szeretik az urbanizációt, nem csoda, mert az emberek közül sem mindenik kedveli. A szakemberek pontosan tudják, hogy hány négyzetkilométer szükségeltetik egyetlen egyednek a megélhetéséhez. A medve-ember incidensek legfőbb oka tehát a területféltés, a terület védése. Ami nem jelenti azt, hogy meggyőző magyarázatul szolgáljon, sok száz embernek a megsebesülésére vagy erőszakos halálára. Ezért volna égetően nagy szükség arra, hogy a vadállomány számát tudományosan szabályozzák az erdősített területek függvényében. Amit nálunk valamilyen oknál fogva nem alkalmaznak, sőt az ország összes szemetes konténerek körül portyázó, emberekhez szokott medvéit is Székelyföldön engedik szélnek a legnagyobb felelőtlenséggel.

Már harminc éve lakom Szeltersz völgyében kisebb megszakításokkal. Úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet. Járom az erdőket, mezőket, hegyeket, völgyeket, télen, nyáron. Már nem is tudom számon tartani hány medvét, láttam életemben, a legtöbbet tisztes távolságról. Párat közelről is szemrevételezhettem de nem annyira közelről, hogy bajom származna belőle. Mostanig.

Ha igazságos akarok lenni, be kell vallanom, ez is az én hibámból adódott. Voltak ugyanis előjelek, ami a veszélyre utaltak, csupán én nem tulajdonítottam nekik kellő fontosságot, átsiklottam fölöttük. Egy olyan kétszáz méterre az otthonomtól a fenyvessel borított oldalban bóklásztam a magyar vizslámmal. Az egész erdős terület két, háromszáz méter széles sávon terül el, de nem több ötszáznál, amit keletről a töltött út, nyaralók sora és az ezekkel párhuzamosan szaladó Vargyas folyó határol. Nyugatról pedig a fennsík, amelyet legelő gyanánt használják.

Ismertem, hogy ezen a környéken medvebarlang létezik, azt is tudtam, hogy telente ott húzzák meg magukat, és tavaszra ott szülik meg bocsaikat és most tavasz van. Többször is jártam arra de soha nem közelítettem meg annyira, mint az esemény idején. Egyszerűen belebambultam az erdő világába, saját gondolataimba és a rég várt tavaszi ébredésbe, és nem tartottam számon hol, merre járok. Kutyám előttem haladt a földet szimatolva én meg utána baktattam és eleinte fel sem tűnt, hogy a medve csapásán haladok a barlang fele. Egy adott pillanatban azt is észrevettem, hogy nagyon beleadta magát a szimatolásba, hátsó fele reszketni kezdett mintha hideg rázná.

Ekkor figyeltem fel, hogy a medvecsapásán járok. Ezt a felfedezést egybevetve a kutya szokatlan viselkedésével azonnal el kellett volna kerülnöm a helyet széles ívben. De még akkor sem indult be a veszélyérzetem, gondtalanul és magabiztosan tovább folytattam utamat. Kis híján ez lett az utolsó tévedésem. Ugyanis amikor a barlang irányába érkeztünk elől a vizsla és utána én, az anyamedve vérfagyasztó ordítással támadt a kutyára mivel elsőnek őt vette észre.

Reakciója természetes volt, hiszen a barlangban rejtőzködtek bocsai miközben, megjelenik itt hajléka előtt egy veszedelmes állat, abból a fajtából, amely kitudja mennyi kellemetlenséget okozott neki. A szerencsétlen állat szélsebesen kereket oldott, nem neheztelek rá, amiért életét mentette, hiszen genetikája vadnyúl elfogására van beállítva nem medveölésre.

A feldühödött fenevad figyelmének központjában ezután én kerültem mivel nem volt nagy távolság közöttünk. Áldott szerencsémre ott azon a helyen ahol összetalálkoztunk egy vállamig érő kő állott közöttünk. Ahogy harciasan két lábra emelkedett jóval a kő fölé, és fölém magasodott.

Én a legtöbb medvét, amit életemben volt szerencsém látni mindeniket nyurgának, hosszú orrúnak, és idomtalannak ítéltem meg. Ez egészen más volt, jól kifejlett, hatalmas, kerek fejű, rövid orrú, szép egyed. Akkora szájat tátott, hogy ha akarja, könnyedén befalhatta volna fejemet! Ordítása olyan hangosan és félelmetesen hatott, mint egy hajókürt hangja, abban a pillanatban én is elordítottam magam, minden bizonnyal félelmemben.

Vagy kétszer összeordítottunk, mint két vadállat, az egyik, figyelmeztető fenyegetéssel, a másik reménytelen kétségbeeséssel! A következő pillanatban két kézre emeltem a nálam lévő fejszét és nem tudom elképzelni mi adott erőt arra, talán a halálfélelem, hogy a feje felé sújtsak vele. Ütésem lehet, hogy talált, lehet, hogy nem talált, de egy bizonyos, a szerszám úgy kirepült a kezemből, mint egy nádszál. És mintha azzal vágtam volna el a borzasztó bőgést, hirtelen megszűnt. Abban a pillanatban, hogy odacsaptam, éreztem, ugyan karomon egy égető ütést, amiről azonnal meg is feledkeztem.

A támadó visszavonult, gyors ügetéssel tűnt el, nem bírtam szemmel követni, hogy merre. Ha akkor úgy dönt, hogy folytassa a támadást teljesen ki lettem, volna szolgáltatva neki. De nem így történt. Lehet, hogy isteni beavatkozás hatására hagyott ott, lehet, hogy az ütéstől megsebesült és megijedt.
Amikor reszkető inakkal később hazaérkeztem a szomszédom ott állt a kapu előtt és izgatottan rám kiáltott:
– Valakit megtámadott a medve, ide hallatszott az udvaromig, két medvebőgés és két emberi kiáltás!
– Én voltam az, az ember! – mondtam, és akkor éreztem meg, hogy jobb alsó karomon az ing lucskos a vértől.

Óvatosan felhúzta inge ujját és megmutatta még mindig duzzadt, két varrott sebét, amelyek arról árulkodtak, hogy nagyon mélyek lehettek. De látszottak még éppen gyógyulni kezdő karmok által vájt párhuzamos barázdák.
– Szerencsém volt, mindenki azt mondja és nekem is az a meggyőződésem – mondta fanyar mosollyal.

Hosszú ideig hallgattam és vártam, ismertem gyermekkori barátomat és azt is tudtam, hogy akkor sikeredik ki a legjobb sztori, ha nem ostromolom kérdésekkel az alanyt, hagyod beszélni!

– A fiamat megkeresték telefonon valamelyik újságtól, hogy közvetítsen, volna-e kedvem interjút adni a balesetem kapcsán? Nana, hogy elutasítottam, a feleségem is az én véleményemen van. Azt hiszik ezek a szenzációhajhász újságírók, hogyha pillanatnyi hírnevet szereznek nekem, akkor már bele is megyek egy újabb átélésbe! Mert hála ugyan az isteni gondviselésnek, hogy nem zabált fel a fenevad, azért egy ilyen visszaemlékezés nem jár ingyen. Azt mondtam a fiamnak, jöjjön el ide az újságíró úr, elkísérem én a barlang közelébe, de nem nagyon közel, addig ahonnan meg tudom mutatni a bejáratot. És ne felejtsen el egy magyar vizslát is magával hozni. Ha már elmegy oda, akkor a baltámat is hozza vissza, ha csak bele nem szorult a medve homlokába. Élje át mindazt, amit én átéltem és akkor az írása még hitelesebbé válik.

– Van egy az enyémnél még érdekesebb medvetörténet, egészen új csak a napokban hallottam hallgass meg elmondom neked, mert ilyent még nem hallottál. Felháborító, sőt tűrhetetlen állapotnak tartják azok az emberek, akik Málnavész-patakból fuvarozott, egyelőre mondjuk úgy, hogy kitermelt fával kereskednek. Mert addig, amíg a bíróság másként nem dönt becsületes kereskedőknek, számítanak. A bíróság pedig nem siet döntést hozni az ilyen ügyben, mivel jelen pillanatban, Romániában senkinek nem áll érdekében az erdők védelme. Akarom mondani majdnem senkinek, mert íme nem is olyan rég megjelent a térségben egy önjelölt erdővédő, aki egyúttal bocsait féltve őrző harcias anyamedve. Ha kell, kiáll az erdei útra, és ha ott akarnak elhaladni ama „becsületes fával kereskedő emberek”, hogy fenyőket döntsenek, és rönköket szállítsanak szekereiken. Tehát elállja az utat, és olyan erőfitogtatásba kezd, hogy visszhangzik az erdő rettenetes ordításától! Két hátsó lábára emelkedve, száját hatalmasra tátja és mancsaival félreérthetetlen jelzéseket ad, mintha azt mondaná:
– Takarodjatok, parazita népség, nem hagyom, hogy élőhelyemet elvegyétek! Oltalmazó fáimat letaroljátok, bocsaimat halálra rémítsétek!

A lovak ilyenkor megbokrosodnak, tapodtat sem mennek tovább, az emberek megrémülnek, semmi kedvük ujjat húzni a területét védő fenevaddal. Valahol az út közelében lehet a barlangja ahol a bocsait világra, hozta ösztönszerűen, védi a területet és ez által a környező erdőt is. Gyűlölik az állatot, de félnek is tőle, nincs mit tenniük, szerre megfordítják szekereiket és mennek, ha tudnak kevésbé kockázatos lelőhely után nézni.

– Derék medve ez a medve, le az összes kalapokkal előtte! Többre képes szál egyedül, mint negyed évszázad alatt az összes kormányok, erdészetek, (Ocol silvic), rendőrség és nem utolsó sorban a környezet és a természetvédelem együttvéve! Ezért értelmes dolog volna kihasználni a kedvező lehetőséget, szerintem még két anyamedvét kellene odatelepíteni bocsostól és akkor már három váltásban, tudnának őrködni. Hiszen időnként az állatnak is pihennie kell, meg aztán ráadásul anyai kötelességek is léteznek a világon, ha már család van!
Lábadozó embertől elvárható gyenge nevetést hallatott aztán megkérdezte:
– Jó történet mi?

Bólintottam, közben csodáltam barátomat, hogy nem táplál haragot támadója iránt. Mintha kitalálta volna gondolataimat levonta humánus következtetését az ügy kapcsán:
– Ha már mellettünk élnek nem tehetünk egyebet, mint tisztelnünk őket és megtartani közöttünk a kellő távolságot!

Ahogy elbúcsúztam barátomtól, és az események hatása alatt még mindig, a szelterszi töltött úton tapostam idejétmúlta orosz kerékpáromat, azon gondolkodtam, hogy ebben a medve-ember ügyben nagyon nehéz mind a két fél által elfogadott igazságos döntést hozni. Vajon kinek adna igazat egy elfogulatlan bíró, aki nem túlzott állatvédő, de nem is „én az ember” központú gondolkodású?

Ahogy a természet megnyugtató élőképei suhantak el mellettem baloldalt, a szálegyenes fenyők, hatalmasra dagadt zöldmohájú kövek és az éppen rügyeit bontó meztelen aljnövényzet bemutatásával. Nem is olyan messze az úttól diszkréten eldugott szemétkupacokat fedeztem fel kerékpárom ülésének magasságából.

Íme az ember belerondított a vadak szűkre szabott életterébe is! Az emberi szemétnek minden fajtáját felfedeztem ott elhaladtomban. Ezt a medvék nem hordták ide sem idegen földről érkezett emberek kikre, ráfoghatnánk! Ezeket a szelterszi völgyben lakó emberek halmozták fel, rosszindulatból vagy meggondolatlanságból, mert egyébként mivel magyarázható ez, az értelmetlen dolog, hiszen minden hónap első szombatján elhordják a szemetet csak össze, kell szedni és a kapu elé helyezni.

A Vargyas vize valamikor gazdag élővilágban bővelkedett, vize iható volt. Manapság is lehet horgászni, de halat is fogni már nagyon ritkán. Az ok egyszerű az ember ide is belerondított. Mert legtöbben, akik nyaralót építettek a nyaralóba fürdőszobát, modern konyhát és vécét rendeztek be elfelejtettek emésztőgödröt ásni. Így a vécé, konyha és a fürdőszoba minden terméke vegyszerestől, mindenestől egyenesen a patak vizébe csordogál. Nyári aszályok idején, amikor a vízhozam lecsökken olyan szagossá válik, mint egy pöcegödör. A patak uraim, a hegyi patakvize, amely értelemszerűen kristálytisztán kellene, csordogáljon medrében. Az erdők is egyre fogynak, de nem csak itt, hanem az egész világon.

Lássuk be, mi emberek mindenképpen azon vagyunk, hogy a környező élővilág rovására minél nagyobb életteret és kényelmet biztosítsunk magunknak. Ezt mi természetesnek tartjuk, és csak nagyon keveset beszélünk negatív következményeiről. Mi emberek mindenkit bánthatunk a vírusoktól egészen a medvékig és a bálnákig. De mi történik akkor, ha a természet bánt minket? Nem bírjuk elviselni, méltánytalannak tartjuk! Ez a mindenkori ember kettős mércéje:
– Én ember, bánthatok, de semmi esetre sem bántódhatom!

Sebők Mihály

erdely.ma

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Felülmúltuk önmagunk: Balaton-felvidéki dúvadhét

Print Friendly, PDF & Email

Balaton-felvidéki dúvadhét eredményei:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászati év utolsó napján a diszeli Artemisz Vadászház udvarán gyülekeztek a Balaton-felvidéki tájegység jogosultjai, hogy közös terítékkel adják meg a végtisztességet az elmúlt héten puskavégre került vadnak.

A VII. Balaton-felvidéki dúvadnapok közös terítéke. Fotó: – OMVK

Surányi Péter tájegységi fővadász köszöntötte a vadászatra jogosultak küldötteit, és ismertette a dúvadhét eredményét. Idén, amikor már hetedik alkalommal gyűltünk össze, a tájegység 18 vadgazdálkodási egységéből 15 vett részt a szimultán dúvadgyérítésben. Ennek eredménye lett az az összesen 92 vad: 39 róka, 15 borz, 7 aranysakál, 6 nyest, 17 szajkó, 7 dolmányos varjú és egy szarka, amiket kürtszóval búcsúztattunk. A Csobánc Vt. 23, a Bakonyerdő Zrt. 12, a bronzérmes Újkúti Vt. pedig 11 darabbal járult hozzá a közös terítékhez. Mint azt Surányi Péter kiemelte: nem a dúvadhéten kell elvégezni az egész éves dúvadgyérítést, az esemény célja a figyelemfelhívás, és az alkalom teremtése a szakmai tapasztalatcserére.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A házigazda Baracskay Lajos, a Csobánc Vt. elnöke, a vármegyei vadászkamara titkára röviden bemutatta a vadásztársaság adottságait, gazdálkodását. A kétszázat is meghaladja a teríték gímből, a vaddisznó háromszáz alá esett. Volt, hogy az 500-at is meghaladta, de a fokozott gyérítés eredménye már látványos. A legfőbb károsítóvá a szarvas lépett elő. A vadászterület kezelését megnehezíti az, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan költöztek ide a nagyvárosból, akik aztán nem is mentek vissza: ezáltal a nyaralóövezetben mára jóval nagyobb a terület zavartsága, mint 2020 előtt volt. Vendégkörük stabil, a vadászati lehetőségek értékesítése nem jelent problémát.

Fotó: OMVK

Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza az agancstőrothadással kapcsolatos kutatás jelenlegi állásáról tartott előadást. Mint elmondta: kezdetben valamilyen gennykeltő baktérium jelenlétére gyanakodtak, ám hamar kiderült, hogy a gennyesedés csak másodlagos fertőződés eredménye, a tünetegyüttes nem bakteriális fertőzésre vezethető vissza. Kialakulásában sokkal inkább a különböző mikotoxinok játszanak szerepet, de nem kizárható régen betiltott növényvédő és rovarölő szerek, illetve a mikroműanyagok hatása sem. Kezdetben dámszarvasnál figyelték meg a tünetegyüttest, de azóta már őznél és gímnél is megjelent. A dámbikáknál az azonos korú egészséges egyedek átlagban 1,3 kg-mal nehezebb agancsot raktak fel, mint az érintettek, de a károsodás nem kizárólag a hímivart érinti. A teheneknél, sutáknál a termékenyülés drasztikus visszaesése, illetve vetélés tapasztalható akkor, ha a takarmány mikotoxinnal szennyezett. Ennek elkerülése érdekében érdemes mellőzni a földről való etetést (használjunk vályút, tálcát) illetve ne etessünk törtszemet, hanem csakis teljes értékű, helyesen tárolyt, bevizsgált szemes vagy szálas takarmányt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Amint azt Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője, ASP-tanácsadó megfogalmazta: azután, hogy az afrikai sertéspestis 2018-ban megjelent Magyarországon, volt remény arra nézve, hogy a Duna vonalát nem fogja átlépni a betegség. Sajnos nem így lett, a dunakeszi vadaskertben megjelent a kór, és tovább is terjedt. Veszprém vármegye egyelőre mentes az ASP-től, és szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy az elejtett vadat szabadon értékesíthetjük. Azonban kártérítés (aminek összege március 1-től egységesen 20 000 forint/db lesz, csak addig jár majd, amíg van vaddisznó, ez pedig – ha a vírus ideér – már nem lesz egyértelmű. Érdemes minden legális eszközt (ezek köre bővült a közelmúltban) igénybe venni ahhoz, hogy elérhető legyen az 1 vaddisznó/200 ha sűrűség, ami hatékonyan lassítaná az afrikai sertéspestis terjedését.Greskó Károly örvényesi sportvadász a lőfegyverrel végzett ragadozógyérítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ez a tevékenység nem csak az apróvadas területeken bír jelentőséggel, a sakálok és a rókák az őzgidákból és a malacokból is vámot szednek. Létszámuk eredményesen apasztható ugyanakkor csalsípok használatával és állandó etetőhelyekkel. A csalsípoknál előnyben részesíti a műanyagból készülteket, mivel azok hidegben sem vetemednek meg, és kevésbé hangolódnak el. Érdemes először hosszabban, 10-15 másodpercig fújni, majd 5-10 másodpercnyi szünet után ismét egyszer, már rövidebben. Ezt 10-15 perc várakozás kövesse. Ha van hallótávolságban éhes ragadozó, bizonyára közelíteni fog. Előfordulhat ugyanakkor, hogy rossz irányból, szél alól fog érkezni, ekkor pedig következő alkalommal már bizalmatlan lesz a sípot hallva.

A rókák és a sakálok vonszalék segítségével, illetve rendszeresen etetett helyeket fenntartva is puskavégre kaphatóak. Ekkor fontos, de kifizetődő is a kitartás. Egy alkalommal nem kevesebb, mint kilenc rókát lőtt együltő helyében, igaz, ekkor már sötétedés előtt a lesen volt, és kitartott másnap hajnalig. Aki erre vállalkozik, az jól teszi, ha háttámlás magaslest épít, és a meglőtt rókákat csak a vadászat legvégén, és nem minden sikeres lövés után szedi össze. Az etetők távolsága a lestől nem mellékes, rókánál ne legyen közelebb, mint ötven, sakálnál, mint száz méter. A sakálok ugyanis szeretnek „vágni egy kört” az etetőhely körül, hogy szagot fogjanak. Ebbe a körbe pedig jó, ha a les már nem esik bele…

Az előadások elhangzása után kiváló estebéd elkültésére került sor, de a jelenlévők nem csak ezért maradtak. Jó volt kihasználni az együttlétet arra is, hogy egymás tapasztalataiból épülve kicsit tovább lássunk, mint a saját vadászterületünk határáig…

Forrás: OMVK

Tovább olvasom