Vadászat
Erdészeti és vadászati múzeumot avattak fel Csákberényben
Gróf Merán Fülöpről nevezte el új bemutatóhelyét a Vértesi Erdő Zrt.
A mai csákberényi művelődési ház helyén – habár romjaiban, de egészen az 1950-es évekig állt az a kastély, amelynek szülötteit és lakóit a rendszerváltásig éppen úgy „kötelező” volt elfelejteni, mint ahogy erről a hajdanvolt kastélyról sem beszélhettek az emberek.
Pedig e kastélyban, ezernél több trófea és vadászfegyver között élt és alkotott a 19. század jelentős természetfestője, a valójában színvak Lamberg Ferenc, itt született 1924-ben a sajnos nemrég elhunyt Meran Ferenc, később világhírűvé lett afrikai vadász a belga királyi ház fővadásza, és persze ifjabb Meran Fülöp gróf is, aki hazájától távol lett nemzetközi hírű vadászíró, muzeológus. Apja, a 120 évvel ezelőtt született idős gróf Merán Fülöp, a móri járás egykori vadászati felügyelője pedig közvetlenségével, emberszeretetével olyan mély nyomot hagyott a környék lakóiban, hogy máig is emlegetik őt. A Vértesi Erdő Zrt. által most átadott, Právetz Antal csákvári erdészeti igazgató által megálmodott, gyönyörű vadászati és erdészeti múzeumot nem is lehetett volna másról, mint idős Merán Fülöpről elnevezni.
Csákberényt három oldalról öleli körbe az erdő, nem véletlen hát, hogy az említettek mindannyian a Vértes vadregényes erdeiben járva kötöttek örök szövetséget a természettel. Igazi őserdők voltak itt: amint Bedő Albert országos főerdőmester 1885-ben, A magyar állam erdőségeinek gazdasági leírásai című munkájában írja, több mint 11,5 kilogramm agancssúlyú szarvas ejtetett Csákberényben, mely gróf Lambergé. Az akkori erdőkről sokat megtudhatunk Lamberg Ferenc rajzaiból, akit különcnek is tartottak, mivel nem szeretett vadászni. Annál inkább szívesen kószált a Vértes rengetegeiben, hogy megörökítse a sok szépséget. Egy anekdota szerint például 1861 júliusában éppen a csókakői várromot rajzolta egy szarvaskép hátterének az erdőben, amikor lecsapott a vihar. Kocsisával a csókakői Vörösházba menekültek, s amíg az égzengés tartott, faszén, korom és tej keverékével készült festékével gyönyörű faliképet varázsolt a ház nagyszobájába. Közben persze a kocsis is múlatta az időt rendesen a helyi fehérbor kóstolgatásával, így mire a vihar elült, a kocsis is elpilledt kissé. A grófnak nem maradt más hátra, mint hazahajtani, és a kocsist az ágyba fektetni…
Lamberg Ferenc még láthatta 1857-ben az utolsó vértesi farkast, amely kitömve a már említett csákberényi kastélyba került, és láthatta azokat a vértesi ősszarvasokat, amelyek sajnos ugyancsak kipusztultak, s amelyek helyett a 19. század ötvenes éveiben a birtok akkori ura, Lamberg Rudolf alpesi birtokairól telepített ide szarvasokat. Ezt megelőzően, még 1838-ban került puskavégre a Vértes legnagyobb, aranyérmes aganccsal büszkélkedő szarvasa, amelynél nagyobbat azóta sem lőttek errefelé. Amiként Szabó Imre vadászati szakírótól tudjuk, Csákberény környékének szarvasállománya 1945-ig négyszer került a kipusztulás szélére. Először 1848-49 környékén, amikor a forradalmi orvvadászat miatt az állatok alig tíz százaléka maradt életben. Másodszor az 1890-91-es irtózatosan hideg tél idején, de a legnagyobb pusztítást mégiscsak a második világháború okozta, ekkor a szarvasok 96, az őzek, vaddisznók 90 százalékát kiirtották.
De nem csak az erdőben, hanem a csákberényi kastélyban is amely egy házasságot követően a Lambergek után a Merán családé lett hatalmas pusztítást végzett a háború. A család 1944-ben hagyta el az épületet, s habár ifjabb Meran Fülöp 1945 nyarán hazatér, hogy rendbehozza az épületet, a politikai nyomás miatt 1948-ban végleg Ausztriába távozik, ahol a Graz melletti Eggenberg kastélyban létrehozza az európai hírű Osztrák Nemzeti Vadászati Múzeumot. Apja szinte belerokkan a kastély és az itt őrzött értékek pusztulásába, s 1950-ben meghal.
Ezeknek az időknek is emléket állít az írás elején említett új vadászati és erdészeti múzeum, ahonnan egy új, a Vértes legszebb panorámáját tartogató tanösvény is indul. Aki erre az útra lép, nem csak természeti értékeket, hanem egy darabka igaz történelmet is megismerhet.
A Vértesi Erdő Zrt. erdészeti és vadászati múzeumát Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes, Bitay Márton államtitkár, Kocsis Mihály vezérigazgató, Vécsey László polgármester köszöntő beszédei után nyitották meg 2014. október 22-én.(a szerk.)
oee.hu
Vadászat
Vadkamera buktatta le az orvvadászokat
Az elmúlt hetekben tucatnyi hurkot helyeztek ki ismeretlenek Bázakerettyén egy erdőbe. Elfogták őket
Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy az elmúlt hetekben tucatnyi hurkot helyeztek ki ismeretlenek Bázakerettyén egy erdőbe. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassák a rapsicokat. A felvételeken látszott, hogy ketten rendszeresen kijártak ellenőrizni a csapdákat, míg november 4-én elejtettek egy vaddisznót.
A rendőrök aznap el is fogták a két elkövetőt, akikről kiderült, hogy hegyi birtokuk egymás szomszédságában van. A vadállatot személyautóval vitték el egyikük lakására, ahol feldolgozták. A disznó bőrét és belsőségeit visszavitték az erdőbe és szétszórták.
Az 50 éves bázakerettyei és az 58 éves borsfai férfiakat lopás vétsége és orvvadászat bűntette miatt hallgatták ki a Nagykanizsai Rendőrkapitányság nyomozói.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Béldi Balázs: Utánkeresés Dorkával
November elsején, a kora esti órákban hívott fel az egyik nagyon kedves kollégám és egyben jó barátom, hogy holnap reggel ráérnék-e esetleg egy utánkeresésre. Ez az a kérdés, amin egy vérebvezető nem sokat szokott gondolkodni, még akkor sem, ha a másnapi bokros teendők átszervezést is igényelnek. Megyünk és igyekszünk segíteni – mesélte az Agro Jager érdeklődésére Béldi Balázs vérebvezető.
A barátom elmondása szerint, a lővilág utolsó perceiben, egy friss gabona vetésen, egy villás bikára tett lövést. A vad „jelezte” a találatot, majd látszólag „ betegen” távozott, egy nagy kiterjedésű, nádas-sásos, olajfüzes erdőrészbe. Sötét színű vért talált a rálövés helyén. A beváltás helyét gondosan megjelölte, majd nagyon helyesen úgy döntött, hogy a sűrűbb részre már nem megy a sebzett után. Úgy észlelte, hogy a bika még megy előtte és az időközben beállt sötétben, már célzott lövést nem tudna tenni a sebzett vadra.
Részletekért kattintson a képre!
Másnap reggel 7 órára beszéltük meg a találkozót. Mindkét kutyámat, a 9 éves bajorhegyi vérebet, Dodót és a 1,5 éves hannoveri vérebet, Dorkát is magammal vittem. Dorka, becsületes nevén Uda Devana, tavaly májusban került hozzám ing. Ludovit Pitonak úr kiváló szlovákiai tenyészetéből. Sok-sok megtett kilométer mesterséges csapán és néhány sikeres munka gazdagítja már a közös élményeinket. Úgy döntöttem, hogy Dorkával próbálom terítékre hozni a tegnapi sebzett gímbikát.
A rálövés helyéről indítottam Dorkát, aki „kattogó, zakatoló” orral gyűjtötte az információkat az elugrás helyén, majd határozottan megindult a beváltás irányába. Viszonylag jól kontrollálható vérnyomon, biztosan haladtunk a sűrűben, a vadváltókkal gazdagon átszőtt területrészen. Egy tisztább foltban friss vaddisznótúrások voltak, itt már alig-alig volt vér, de Dorka néhány kör után kibogozta a helyes irányt és párszáz méter után, a már dermedt vadhoz vezetett minket. A vezetékmunka hossza 710 m volt. A lövés alacsonyan testközépen érte a bikát, másik oldalon lágy részen távozott a lövedék.
A kölcsönös gratuláció, töret átadás és a fotók elkészítése után már csak a szokásos kérdés következett: hogyan visszük ki innen…
Írta és fényképezte: Béldi Balázs
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Második éve visszajáró 6 fős német csoportunk terítéke Aliréten. A vendégeket Nagy Árpád, Váczi Sándor, Tomka Ákos, Veres István, Uracs István, Mónos Zoltán és Jakus László kísérte.
„A bőgés után a selejtezés időszaka következik, mikor is a gyenge képességű bikákat szelektáljuk ki az állományból. Ezeknek az egyedeknek az agancsai nem a kívánalmaink szerint alakulnak és nem szeretnénk, hogy a nem kívánatos formát továbbörökítsék.
Ez a privilégium a legjobb képességű agancsosokat illeti meg, a vadgazda célja ezeknek a kiemelkedő példányoknak az állományban tartása a golyóérettségi kor eléréséig. A terítéken fekvő egyedek (dám és gímbikák) zömében a fiatal korosztályból kerültek ki” – Jakus László, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének vadgazdálkodási ágazatvezetője.
Forrás: SEFAG Zrt.
You must be logged in to post a comment Login