Keressen minket

Vadászat

A tökös gazda esete

Közzétéve:

Feltöltő:

Nagyot dobbant a szívem, amikor reggel az ablakon kinézve azt láttam, hogy sűrű pelyhekben hull a hó. A szomszédban lakó kisebb gyerekek már kacarászva gurították a hólabdát, készült a hóember. Böbe kutyám a kerítésnél vidáman ugatva buzdította őket, így ő sem marad ki a tél ebbéli örömeiből.

Néztem a nyomot, melyet az egyre növő hólabda hagyott maga után a havas udvarban, és eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti kaland, mely a nyomok olvasásával függ össze.
Igaz, akkor már tavasz volt, méghozzá igen száraz, meleg tavasz. A vadászházban mindenki tette a dolgát, látszólag ugyanolyan napnak indult az is, mint a többi. A vadőr előkészítette a kocsit, az utánfutót megrakta élelemmel, majd együtt kimentünk terepre. Előbb a zárt vadászterületen etettünk és néztünk szét, majd a kinti területre indultunk. Lassan haladva szemlélődtünk. Tudtuk, hol milyen vadat keressünk, mire figyeljünk.
A nap lágyan simogatta arcunkat, miközben kitágult orrcimpával szívtuk magunkba a rét illatát. Néztük a sasok meg vércsék etetőhelyét meg a sok kóbor kutyát, melyet a ragadozó madaraknak kihelyezett élelem csalt oda. Megállapítottuk, hogy nem jól van ez így. Nem a kóbor kutyák a hibásak, hogy kóborlóvá váltak, hanem a sok lelketlen gazda, aki miután megunja jószágát, fogja, és kihozza az erdőbe, majd sorsára hagyja az állatot. Mi nem lőhetjük ki a kóbor ebeket, így szomorú szívvel továbbmentünk.

Nemsokára odaértünk ahhoz a részhez, amelyet azelőtt bokros-csalitos aljnövényzet borított, fácánoknak, nyulaknak természetes búvóhelyet adva. Ezt a részt valaki kibérelte, és beültette tökkel. Csakhogy a tök vízigényes, de ott nem volt megoldható a locsolás. Mi már a kollégákkal régóta megállapítottuk, hogy ez sem lesz kifizetődő vállalkozás, de akkor még nem tudtuk, hogy az élelmes gazda más módon szeretne pénzhez jutni. Erre csak néhány hét múlva jöttünk rá, amikor kaptunk egy felszólítást, hogy szerdán, tíz órakor jelenjünk meg a tökkel bevetett föld szélén, mert a bírósági szakértő akkor állapítja meg, hogy a vaddisznóink mekkora kárt okoztak az ültetvényben.

Csak néztünk bambán, mert tudtuk, hogy a területen alig volt tök, a vaddisznóink sem jártak arra, így meglepve mentünk ki a megadott napon. A tulajdonos megbízottja és a szakértő már javában mért, fotózott, na meg számolt. Nekünk csak biccentettek, és a mérés végén fölényesen közölték, hogy sokba fog ez kerülni az erdészetnek! Összenéztünk a vadőrrel, és megkérdeztük, hogy miről beszélnek. Avassanak már be minket is.
A szakértő elővette a digitális fényképezőgépét, és diadalmasan kezdte mutogatni, hogy milyen szép nyomokat fényképezett a tökös földön! Ezzel bizonyítja majd, hogy mekkora vadkárt okoztunk! Már számolt is, és megállapította, hogy az összeg néhány száz euróra rúg.
Néztük a képeket a kollégával, és nem győztünk csodálkozni! Akkora nyomok voltak, amekkorákat vaddisznótól mi még sohasem láttunk. Azon a területen egyébként korábban legeltetés folyt, birkákat és teheneket is sokszor láttunk arra, úgyhogy megkérdeztük a szakértőt, tud-e róla. Mondta, hogy nem, de nincs rá szüksége, mert a nyomok egyértelműek! Ebben egyet is értettem vele, csak azzal nem, hogy vaddisznótól származnak. Éppen arról kérdeztem, hogy milyen módon óvták ezt a területet, amikor az erdős részből megjelent egy marhacsorda a félkegyelmű tehénpásztorral, és egyenesen a tökön át vonultak le az itatóhoz. Mi is fényképeztünk, majd nevetve hazamentünk. A szakértő pedig azóta is tanulmányozza a nyomokat, de pert nem indított.

hetnap.rs

Click to comment

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Vadászat

Magányos éjszakai cserkelés a Körös ártérben – Egy emlékezetes vaddisznóvadászat

Csordás István vaddisznóra vadászott:

Published

on

A vadászat egy olyan szenvedély, amely nemcsak türelmet és kitartást igényel, hanem mély tiszteletet is a természet iránt. 2022. december 7-én éjszaka, egy emlékezetes vadászatban volt részem a Körös-Maros Nemzeti Park területén, a Körös ártér sűrűjében.

Fotó: Csordás IStván – Agro Jager News

Egyéni cserkelő vadászatot terveztem, és bár egyedül vágtam neki az éjszakának, nem voltam teljesen magam a területen – két másik vadász is próbára tette szerencséjét, tőlem 800 méter, illetve 1,3 kilométer távolságban.

A körülmények rendkívül nehezek voltak. A terep mocsaras, sáros, a növényzet pedig szinte áthatolhatatlan. Az éjszaka fagyos volt, a levegő dermesztően hideg, ami csak még inkább fokozta a vadászat izgalmát. A kezemben egy TIKKA T3X Super Varmint pihent, amelyhez Hornady Superformance 165gr SST lőszert használtam – egy megbízható fegyver, amelyben ezúttal sem kellett csalódnom.

Két-három órányi mozdulatlan várakozás után végre mozgást észleltem. A semmiből bukkant elő egy 11-13 egyedből álló konda, amely óvatosan haladt a sűrűben. Szívem hevesebben vert, ahogy figyeltem őket, és próbáltam kiválasztani a számomra legmegfelelőbb vadat. Végül döntöttem – egy jó méretű, bőven mázsa feletti példányra esett a választásom.

A lövés pontos volt, az első találat elérte célját, de a disznó még így is az ártér extrém sűrűjébe menekült. Kezdetben azt hittem, hogy 80 méterre sikerült elejtenem, ám a keresés során kiderült, hogy az első vérnyomot csak 135 méterre találtam meg. A terep nehézségei miatt vissza kellett mennem az autóhoz egy bozótvágó késért, majd négykézláb utat kellett vágnom a sűrűben, hogy megközelíthessem a vadat.

Mire elértem az elejtett vaddisznót, egy vadásztársam is a helyszínre érkezett, és közösen dolgoztunk azon, hogy kihozzuk a vadat – nem volt könnyű feladat, de sikerrel jártunk. Ez a terület különösen közel áll hozzám, így boldogan konstatáltam, hogy Diána istennő ismét mellém állt ezen az éjszakán.

A vadászat után a zsákmány húsát a családommal is megosztottam. Egy jó vadászat után nincs is jobb, mint egy ízletes pörkölt és néhány pohár pálinka a szeretteink körében. Ez az éjszaka nemcsak egy sikeres vadászat története volt, hanem egy felejthetetlen élmény is, amelyre mindig szívesen gondolok vissza.

Írta és fényképezte: Csordás István

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

A farkas és a prérifarkas – A méretkülönbség megértése

Farkas és a prérifarkas méretkülönbségei a Yellowstone Nemzeti Parkban:

Published

on

Először is érdemes megjegyezni, hogy a Yellowstone Nemzeti Park ad otthont az Egyesült Államok legnagyobb és legegészségesebb prérifarkasainak. A park bőséges táplálékforrást biztosít számukra, és a védett terület határain belül, valamint a zord telek hatására, ezek az állatok általában valamivel nagyobbra nőnek és hosszabb ideig élnek, mint máshol. Nem kérdés, hogy itt találhatók a legpompásabb példányok közül is a legimpozánsabbak.

Fotó: Yellowstone Through The Lens

Évente számtalan alkalommal találkozom olyan utazókkal, akik keresztezték egy ilyen robusztus Yellowstone-i prérifarkas útját. Sok esetben azonban azt hiszik, hogy farkassal találkoztak, vagy legalábbis bizonytalanok abban, hogy melyik állatot látták. Ha érdeklődőek és tanulni szeretnének, vagy esetleg fényképet is készítettek, szívesen elmagyarázom a különbségeket. Néha viszont, ha csak egy emlékről van szó, hagyom, hogy megmaradjon számukra az élmény izgalma.

De az igazság egyszerű: amikor egy farkast látsz… nem lesz kérdésed felőle.

Ez a fénykép az eddigi legjobb példám arra, hogy milyen hatalmas méretkülönbség van a Yellowstone két csúcsragadozója között. A hajnali napfényben öt prérifarkas köröz egy friss tetem felett. Bár öten vannak, mégsem tudják megakadályozni, hogy az igazi csúcsragadozó elvegye azt, amit kinézett magának. Egy szürke farkas nyugodtan lép be a jelenetbe, és minden gond nélkül elsétál a dühösen ugató és nyüszítő prérifarkasok között. Erőteljes mozdulattal kitép egy lábat a tetemből, majd zavartalanul elvonul. A prérifarkasok próbálják kifejezni méltatlankodásukat, az egyik legnagyobb példány pedig egy rövid ideig még követi is a farkast.

És itt él ez a fénykép. Mindig is az egyik személyes kedvencem marad, mert tökéletesen megmutatja azt a hatalmas különbséget, ami a két faj között fennáll.

Forrás: Yellowstone Through The Lens

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Óvatosan! Őzet és vaddisznót gázoltak Veszprém vármegyében

Published

on

Az elmúlt napokban is történtek vadbalesetek Veszprém vármegye útjain – közölte a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság.

Toyota Hilux gázolt őzet. Forrás: Rendőrség

Egy budapesti hölgy a 71-es számú főúton, Balatonfűzfő külterületén ütött el vaddisznót, egy veszprémi férfi autója elé pedig, Devecser térségében futott egy őz.

Mercedes gázolt vaddisznót. Forrás: Rendőrség

A Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság felhívj a figyelmet arra, hogy:

– a vadveszélyt jelző táblánál a megszokottnál lassabban közlekedj!
– folyamatosan figyeld az út mindkét oldalát!
– ha vadat látsz, azonnal lassíts!
– szerelj vadriasztót járművedre!
– ha egy őzet vagy szarvast láttál, számíts többre is! Általában ezek az állatok csoportokba verődnek.

A rendőrség kéri, hogy a vadveszélyt jelző táblák után a megszokottnál óvatosabban közlekedjünk! Forrás: Rendőrség

Kattints IDE és nézd meg, hol jellemző Veszprém vármegyében leginkább a vadak előfordulása az utakon!

Forrás:
Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom