– Remélem, hogy Karcsi barátomnak szerencséje lesz, ha már meghívtam – gondolta január első szombatján, délután három körül György Sándor, miközben a talpa alatt csikorgó hóban a beregsurányi határban a lesek egyike felé baktatott.
Jött a konda mint a vonat

A barát, nevezetesen Jakab Károly elfoglalta a tizenkettes számú lest, Sándor pedig a tőle mintegy nyolcszáz méterre található tizenegyesen helyezkedett el. Örömmel konstatálta, hogy az idő remek, hó borítja a tájat, ráadásul telihold is van. Felkészült mindenre, amikor háromnegyedórányi várakozás után meghallotta, hogy a szóró melletti rekettyésben mozog valami.
– Kan lehet – gondolta, hiszen az szokott egy ideig mocorogni, majd kiváltani a szóróra. Jó félóra múlva így is történt, a vad kilépett az erdőből lőtávolságra. Sándor célzott, majd nagyot dörrent a golyós (CZ 550 lux 30-06). A jó hatvan méterre álló kan pedig megrázkódott, majd mintegy tíz méter után elfeküdt.

– Ahogy kell, odamentem, ellenőriztem az állatott, amelyet a szíve táján találtam el, így halálos sebet kapott, nem szenvedett – kezdte visszapillantását a szerencsés napra György Sándor. – Küldtem egy sms-t a barátomnak és mivel még igen korán volt, visszamentem a lesre. Reménykedtem, hátha Karcsi is szerencsés lesz, vagy nekem sikerül még egyet puskavégre kapni. Háromnegyed hat körül nagy csörtetést hallottam, egy konda jött a szóró felé, mint egy vonat.
A mintegy tucatnyi vad kirohant, Sándor pedig célba vette az egyiket és tüzelt. Sikerrel, az egyik elfeküdt, a többiek pedig szétrebbentek, mint a verebek. A menekülő állatokból egyre még az erdőbe lépés előtt rálőtt. Néhány süldő körbe szaladt, Sándor rájuk emelte a fegyvert és az egyik rohanó állatot el is találta. És ezzel még nem volt vége! Mivel a többiek is még a les körül és annak lővonalában rohangáltak, jött az újabb választás, az újabb lövés, és az újabb találat. Mindez mintegy negyven másodperc alatt. Ez bizony parádés a javából.
Ötven éve nem volt ilyen

– Természetesen nagyon boldog voltam, hiszen érdeklődtem társaságunk legidősebb tagjától, aki szerint ötven éve biztosan nem akadt olyan vadásztársa, aki egy este négy disznót lőtt. Kettőt gyakran, hármat már igen ritkán, de a környékünkön négyet legalább fél évszázada nem kaptak puskavégre. Ráadásul mindezt mintegy másfél órán belül. A vadásztársak persze gratuláltak én pedig igen büszke vagyok erre a szerencsés napra, hiszen a hó és a telihold miatt úgymond ideálisak voltak a feltételek. Ami egy kis üröm: a barátomnak nem sikerült – így Sándor.
A négy vadból kettőt megkapott a vadász, kettőt leadott a társaságnak, amit vadhúsként értékesítettek.
György Sándor a maga harminckét esztendejével Tarpai Földtulajdonosok Vadásztársaság második legfiatalabb tagja. A családban nem volt vadász, a vad és a vadászat szeretetét a szomszédban lakó vadászmester, Dányádi István oltotta belé. Tíz éve koccintott elsőként Hubertussal, a vadászok védőszentjével, de volt, olyan időszak, amikor majd’ három évig nem fogott a kezébe puskát. Egyéni vállalkozó, agrármérnöki és vidékfejlesztési szakmérnöki diplomával.
És jött a nagy agyaras…

Amikor a munka engedi, nagyon szívesen hódol e szenvedélyének, és ez ellen párjának sincs kifogása. A vadásztársaság területeit (Tarpa, Gulács, Beregsurány, Tivadar, Hetefejércse) járja szívesen apróvad vadászaton, vagy ül lesre. Az apróvadak közül fácánkakas, mezei nyúl, róka, szajkó és tőkésréce mellett volt már zsákmány őzbak, őzsuta és gida, és persze vaddisznó is.
És még nincs vége a sikeres sztorinak, mert a hétfőt megelőző szombaton már lőtt egy vaddisznót, egy héttel később pedig a barátja hívta vissza a Kömörői Petőfi vadásztársaság Szatmárcseke környéki hajtására. A „Kölcsey erdejében” huszonöt puskás próbálkozott, végül tizennégy disznót ejtettek el. Nem fogják elhinni: Sándor egymaga kettőt. Sőt: a teríték egyetlen kanjának átlag 19,75 centis agyara ezüstérmes.
Aki nem cserkelt még, vagy nem ült órákon át szinte mozdulatlanul lesen, az nem tudja mi a vadászat. Az biztos, hogy nem a zsákmány elejtése a legfontosabb, ez ettől sokkal többet jelent.
– A vadászat nekem a nyugalom, a csend, és azt jelenti amikor eggyé válok a körülöttem lévő természettel. Kitisztul a látásom, hallásom, észlelésem. Megszűnik a rohanó világ. Teljes kikapcsolódást ad, engem nem a gyilkolás vágya, hanem a természet szeretete hajt. „ A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” – vallja György Sándor.

szon.hu