Keressen minket

Vadászat

Szalonkázás 1869-ből

Szalonkázás 1869-ből

Közzétéve:

Feltöltő:

Megjelent az Erdészeti Lapok 1869. évi, márciusi számában. A hó olvadozik; verőfényes, napnak fekvő oldalakról el is ment egészen. Itt-ott már előkandikál a cserje aljából a szerény ibolya, vagy a gyepes helyeken a százszorszép (Bellisperennis). A farkas boroszlán (Daphnemezereum) átható illata tölti be a léget, s rózsaszín virágai messziről meglátszanak.

A mogyoró hímbarkái elszórták már termékenyítő sárga porukat, s a som épen most tárta fel sárga ernyős virágzatát. A ligetekben, erdőkben vígan fütyöl a sok rigó; csicsereg, cseveg az éneklő madarak serege.

Itt a tavasz!

Az esték már melegebbek, csak reggel felé fagy meg a föld. Már régen hallgattuk sétáink alkalmával a tavasz érkeztét hirdető pacsirták (Alauda arvensis) kedves dalát; a vadgalamb, seregély, parti billegény (Motacilla alba) már február végén, vagy márczius elején megérkeztek.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az éneklő rigó (Turdus musicus) is itt van már; első előhírnöke ez a szalonkának, s a vadász keble most kezd örömre gyúlni; előkeresi a nyúlvadászat bevégezte óta beporosodott puskát, és tisztogatásához fog. E kedves madár 4-6 nappal előzi meg a szalonkát, s a húzás kezdetével az erdő viszhangzik dalától.

Végre megérkezett a szalonka itt létének biztos hirdetője is, a házi vörösfark (Ruticula tithys, Scop.). Igaz ugyan, hogy az első szalonka elejtésének dicsősége után áhító vadász nem várja be e hírnököt, mert tudja jól, hogy ha meleg volt a februárius, déli vagy nyugoti széllel, egyes, a lágy időjárás¬ban bizó szalonkák megelőzik azt. A vörösbegy (Erithacus rubecula, L.) gyakran szintén egyszerre érkezik a szalonkával, s ismert dolog: hogy ha a szalonka húzás javában foly, számos vörösbegy is van már jelen.

Szalonka húzás alkalmával élénkítik még az erdőt az éjszaki hazájuk felé siető szőllő rigó (Turdus iliacus, L.) és fenyő rigók (Turdus pilaris, L.), kik az éneklő s fekete rigó hangversenyét lármás énekkel kísérik.

Midőn az első szalonkák megérkeznek, kezd zöldülni az egres; legbiztosabb jelző azonban a növényországból a som, mert míg az ernyő egyes virágbimbói zárva, nem igen lehet hinni a szalonkák jelenlétében. A jelek azonban kedvezők: itt a házi vörösfark, javában énekelnek a vándor rigó s vörösbegy, zöldül az egres, virít a som.

A délután csendes, borús; kedvezőtlen éjszaki vagy keleti szél nem zúg a légen át, hanem langy déli vagy délnyugoti szellő lengedez; este talán permetezni fog. Ma jól fognak húzni a szalonkák; ma ki megyünk! Vadászok! Melyikteknek nem derül ki arcza e szóra?

Nem egyike-e a legkedvesebb vadászatoknak a szalonkales? Még az öregebbek is részt vehetnek benne; sőt, néha családostól rukkol ki a társaság. Ébred a természet, fakadnak a fák; a növényzet virágban, a madarak dalban dicsőítik varázs hatalmát. A hosszú tél zordon napjai alatt szobájába zárt ember örömtől repeső kebellel üdvözli az első fakadó rügyet, az első nyíló virágot, az első madárdalt; csak ki, ki a szabadba ellenállhatatlan erővel vonja valami; csak ki, ki a szabad természetbe!

Ujjongva vegyíti hangját a madárdal közé. Maga a vadász – ki télen-nyáron künn járván a szabadban bámulni tanulta a természetet virágban úgy, mint a fagyott víz változatos jegeczalakjaiban, amelyek gvémántdíszként borítnak erdőt-mezőt, – maga a vadász sem képes ellenállni a varázsnak. Itt a tavasz!

De nemcsak a tavasz, – a szalonkák is. Már hírt is kaptunk: ez vagy amaz, itt vagy amott szalonkát lőtt, a kerülők is jelentik: hogy hallották húzni. Kezdetben csak a szenvedélyesebb és fiatalabb vadászok mennek ki esténként, elnyerni óhajtván az első ejtés dicsőségét: végre azonban már nem csak itt ott, egy egy szalonka, de több is húz: megkezdődik a vadászat, fegyvert fog a ki csak bírja; a többi jön szalonnát sütni.

Üde talajú csenderes, mely a napnak fekszik, a hely hova először kirándul a társaság vidám beszélgetés között; a vizslák örvendve ugrálják körül uraikat, hisz ez az első vadászat a tavaszon. Víg madárdaltól visszhangzik a liget; a nap éppen áldozóban.

Szelíd lejtű oldalon sűrű fiatalos között haladva, a hol egyes az útba függő ágak néha a hátul menőt, ha nem vigyáz, arczul vágják, mert háborítni meri a liget magányát: kicsi tisztásra érünk, a legöregebb, tapasztaltabb vadász megáll, s eképp’ szól:

“Ti itt tüzet raktok és sütitek szalonnátokat, de előbb ide a kulacscsal, hadd erősítsük meg szívünket! Te oda, te meg amoda mész, tudod a hol tavaly egy estve 4-et lőttél? Én majd felállítom a többit, arra az út mentében.”

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A nap már lement; ki-ki igyekszik helyére. – A nyugti égen mindinkább eltűnik a fény, lassanként halványuló vörös színnek engedve. Az éji nyughelyeiket felkereső madarak esti imájukat zengik a teremtőhöz, áldva őt, hogy küldi a tavaszt.

A madárdal mindinkább csendesül, majd újra éled. Csacsogva száll fel egy rigó, hálóhelyet kereső elkésett társa által zavarva. Egyszerre megcserdül a lomb, nyulacska jő baktatva a sűrűből: kifelé tart a vetésre. A vadász meg sem emeli fegyverét; öröm telt szemekkel nézi jó reményében az őszi vadászatnak.

Az égen felragyog az esti csillag; a távolból lövés döreje hangzik át. – “Ott már húz.” Fülel mindenfelé, “pszik, pszik” hangzik; már fegyverét emeli: de csak egy rigó félálmos csevegése csalta meg. Egyszerre azonban kedves hang üti meg füleit: kro – kro – kro – kro – kropszik, és lassú bagolyszerü repüléssel húz felé a várva várt madár: “pszik – pszik – kropszik – pszik.” Pillanat alatt arcznál a fegyver; villan a cső, a lövés dördül s zuhanva hull a madár a sűrűbe: “Hektor aport.” Itt a szalonka.

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola, L.) egyike erdeink legcsinosabb s legkedveltebb madarainak. Európai gázlóink közül ő lakja egyedül az erdőt, s ezt annyira szereti, hogy csak rendkívüli esetekben vág le a mezőbe.

Az erdőből hajtók által kiszorítva, ha a mezőn cserjét nem lát, hová elrejthetné magát, hosszú ívben visszakanyarodik e kedves lakába. A vadászok kétféle szalonka fajt akarnak megkülönböztetni, s a kisebbet (Scolopax rusticola parva) sötétebb tollazatáról, hasalja halványabb, sárgás vagy fehéresebb színéről és a feketébb hullámvonalakról, végre kék vagy aczélszínű lábairól akarják megkülönböztetni.

Ez hamarább érkezik, vadabb és gyorsabb röptű; Közép-Európában nem költ. Dr. Július Hoffmann azonban kimutatta *, hogy e kisebb szalonkák nem képeznek külön fajt, hanem részint a legfelsőbb éjszaki vidékeken felnőtt egyedek, részint és főleg fiatal egy éves hímek. A kit a dolog érdekel e munkára utaljuk, melyben az erdei szalonka minden tekintetben jelesen van leírva.

Büszkék vagyunk azonban arra, hogy ezt már 1863-ban a Vadász és Versenylapban egy hazai szalonka vadászunk vitatta, ha nem is bizonyította be oly alaposan, mint azt most Hoffmannál találjuk. Hoffmann hivatkozik is reá. Nevezetes a szalonka arról, hogy tollazata és külseje után nem lehet a kakast megkülönböztetni a tojótól.

Némely vadászok ugyan azt állítják, hogy a külső evezőtoll szélső csipkézete a tojónál világosabb fehér, szélesebb. De ez sem áll. Csak bonczolás útján lehet az igazat megtudni.

A ki nem hiszi, kísértse meg; tekintélyek által ne hagyja magát zavartatni. A nem meghatározására szolgáló bonczolás nem igen jár nehézséggel, és kivihető anélkül, hogy a vad külseje az által megrongálhatnék. Ugyanis a madarat jobb felével lefelé, asztalra helyezvén, baloldalán a czomb fölött a bordákat párhuzamosan a gerinczczel fölvágjuk. Ha már most a beleket félre toltuk, előkerül a tojónál a fürt alakú petefészek, a kakasnál pedik a balsó mony.

Vigyázni kell, hogy a fejlődő tojást hímnemzőrésznek ne vegyük, azért biztosság okáért utána kell nézni, nincs-e mellette apró fejletlen tojás. Nyáron e hím nemzőrész igen kicsi, de tavasszal bab nagyságú. A húzáskor lőtt szalonka majdnem mind kakas, legalább az a melyik krokogva húz. Úgy látszik, hogy a tojó a földön várja a hímet, és ha pszikkegve maga fölött elszállni hallja, jelenlétéről pszikkegve tudósítja; csakhogy hangja valamivel különbözik a hímétől.

Korát a szalonkának lábairól lehet megismerni, mert míg az egy éves lába egyszínű, a két évesnél a csuklók körül barnább.

Hús-, vagy kékszínű lábak fiataloknál és véneknél is jőnek elő. Viaszsárga lábak vénséget jelentenek. Nevezetes a szalonkának csőre. Ha t.i. fejét a szemek alatt ujjaink között megszorítjuk, csőre vége felé majd félig feltárul, míg felső vége zárva marad.

Ezt Nitzsch már 1816. terjedelmesen leirta. Ugy látszik, hogy a különben zárt csőr végének ezen felnyitása arra szolgál, hogy a földben fel tudja csípni a talált rovart. Mert a szalonka tápláléka rovarokból áll. Jó szolgálatot fog tenni a tudománynak az, kinek sikerül szalonkát meglesni, midőn földbe szurkálva csőrét, rovart s különösen gilisztát keres.

Ha prédáját kihúzta, a hátrahagyott lyukat hosszában át kell metszeni; alakja, a csőr végek felnyílásának gyanított czéljáról biztosítani fog, vagy ellenkezőleg. Hogy a szalonka gyomrában nem igen lehet rovart találni (különösen a ki nem kereste), onnét van, mert igen gyorsan emészt, eledelét pedig nagyrészt éjjel keresi, estig tehát már megemésztette.

Hol keresgélt a szalonka rovarokat, megismerhetjük az erdőn a megforgatott lombon. Rigók s más madarak szertekaparják azt, a szalonka hosszú csőrét emeltyűnek használva felforgatja nagyobb lemezekben. A szalonka úgy látszik, kétszer költ: áprilisban és júniusban, legalább egy vidéken lehet mind’ e két hónapban szalonkát találni tojáson.

Rendesen 4 tojást tojik s csak ritkán 3-at. Vita tárgya azonban a költés tartama. Ezt némelyek 17, mások 21 napra teszik. Kívánatos lenne ezt megállapítani. Erre nézve szükséges volna, hogy valaki oly’ szalonka fészket találna, a melyben még nincs meg mind a tojás. Azon naptól fogva, midőn a tojások teljes számnak lettek, 14 napig háborítlanul kell azt hagyni, de ezután minden nap meg kell látogatni, úgy azonban, hogy a költő anyát ne zavarjuk, hanem csak messziről győződjünk meg jelenlétéről. Miután a fiókszalonka mindjárt futni képes, az üres fészek s a körül fekvő tojáshéjak a költés bevégeztet jelentik. A tojásain többször háborgatott anya, fészkét veszni hagyná.

Fészkét a szalonka magányos vágásokba kissé nedves helyeken szereti rakni. A lábas erdőt kerüli, **, surjánosban azonban, ha cserőcze van alján – található.

Az igen egyszerű mesterkéletlen szerkezetű fészek, föld mélyedésbe van száraz lombból rakva, csak ritkán mohával béliéivé, legtöbbnyire valamely fa tövénél. Igen nehéz feltalálni, s a legügyesebb fészektolvaj is rajta veszt; a véletlen segíthet csak rajtuk.

Tojása nagy, sokkal nagyobb a fogolyénál. Alakja zömök és véknyabb vége nincs kihúzva, hanem jól kikerekedve. A két átmérő közti különbség 2-5.'” A héj alapszine rózsás hússzínű, s átlátszik rajta a tojás sárgája. Ez alapszínen hamvas vagy viola színbe játszó szürke és rozsdás foltok vannak szabálytalanul elszórva.

– De már messze eltértünk a vadászat leírásától; a szíves olvasó azonban meg fog bocsátani, hisz’ minket nem csak az élvezet miatt érdekel a vadászat, hanem úgy is, mint a természettudomány kedvelőit.

Azonban térjünk vissza vadászainkhoz. Az idő mindinkább sötétedik, durrog a fegyver mindenfelé, de már végre nem látni a puskán a legyet, „hopp, hopp” hangzik felülről, s a vadászok a tűz köré gyűlnek s dicsekedve mutogatja mindenki prédáját.

A szalonnázók megsütötték készleteiket, s most vadászainkat kínálgatni kezdik a kulacsból, a sültből. Ezek jót húznak ugyan Csokonai kedvenczéből, harapnak is egyet, de főleg lövéseik sikeréről beszélnek, vagy hibáikat mentegetik, takargatják.

“Hja öcsém” mondja az öreg vadász, végig simítván deres bajszán, egy kezdőhöz ki sokat durrogatott, de semmit sem lőtt, “tudni kell a szalonkára lőni.”

“Ha szembe jő rád, ne lőjj a fejed fölött rá, mert azt bizony elhibázod, második lövésre pedig nem marad időd; feje elé czélozz –, ha pedig át kell eresztened, a hasa alá. Azután meg az állásra is kell vigyáznod: ne állj ugyan fa alá, nehogy az a lövésben akadályozzon, hanem még is igyekezz magadat fedezni, nehogy meglásson!”

Végre kifogy a bor, elkelt a sült; megtömik tehát a pipákat, rágyújtanak, s hazafelé botorkálnak a sötétben. Néha feléjök húzó szalonka krokogása, pszikkegése némítja el a beszélgetést, fegyvereikhez kapnak, de lőni már nem lehet a sötét miatt. Valamelyik oda durrant ugyan vaktában, de a távozó pszikkegő hang gúnyolva inti a nagy üresre, amely a szalonka körül, lövésének czéljául szolgált.

Így megy ez már most napról napra, csakhogy a húzás helyei vagy a vadászállások nem mindig ugyanazok. Tapasztalásból tudjuk, hogy hűvös derült estéken a szalonkák inkább a bérezek körül húznak; s miután ilyenkor ugy is magasabban szállanak, fennebb fekvő helyeken könnyebben lehet lövéshez jutni.

Nedves, esős és borult időben azonban inkább a hegyoldal mentében, mélyedések vagy szakadások fölött tartják rendes húzásukat. A jó állást következetesen megtartani többet ér, mint oda húzódni folytonosan a merre húzni láttunk vagy hallottunk, mert a nyugtalan helyet cserélgető vadász tarisznyája rendesen üres marad.

Hideg, szeles nap után ha csendes is az est, a húzás rendesen silány. Ügyes lövőnek jó vizslával igen kedves vadászat a cserkészet, különösen apróbb, szétszórt ligetekben nagyobb és biztosabb is az eredmény; de a ki itt kitűnni akar, gyakorlott lövész legyen, mert a minő nyugodt a húzó szalon¬ka röpte, oly gyors és változékony sürjesben csalit között.

– Maga a vadászat neme is fáradalmasabb, s nem oly’ regényes, mint a húzás. Kérjük vadásztársainkat e lapok szerkesztőségét az idei húzás eredményeiről, vagy a fönnebbiekben jelzett észleletek¬ről adandó alkalommal tudósítani.

* Die “Waldschnepfe. Ein monographischer Beitrag zur Jagdzoologie. Stuttgart, K. Thienemann.

** A benyusi pagony Plieski nevü erdó’részében, mintegy 120 éves lúczfenyvesen, melynek talaját fekete áfonya borította, eközt magam is találtam szalonkafészket négy tojással. Szerk.

Vadászat

Őrizzük Geges István emlékét!

10 éve hunyt el Geges István fegyvermester

Published

on

“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”

Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.

Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -,  és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.

„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…

Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”

(Fekete István: Búcsú)

Őrizzük Geges István emlékét!

Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

A bronzérmes kan

Révész Zsolt élménybeszámolója:

Published

on

Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.

Írta és fényképezte: Révész Zsolt

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!

Az OMVK cikket közölt a vadászjegyváltásról

Published

on

Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.

Fotó: Agro Jager News

Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.

A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.

Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.

Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.

Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.

Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.

Forrás: OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom