Vadászat
83 éves örökifjú vadász
PARTIUM: 83 éves olvasónk, Sándor Rezső mozgalmas életre tekinthet vissza. 11 gyermekes családban született, harmadikként, s mivel ekkora családot eltartani komoly feladat volt, a nagyobb gyermekek hamar munkába álltak.
Kitanult sofőrnek, majd a kombináttakarmány-gyárban dolgozott gépkocsivezetőként. Mivel az igazgató nagy vadász volt, hétvégeken a terepjáró autót, sofőröstül a vadászok rendelkezésére bocsátotta. Így került közeli kapcsolatba a vadászattal. Miután leszerelt, vadászfegyvert vásárolt, a vadászengedély megszerzésében igazgatója segítette. Legszívesebben vaddisznóra vadászott. Egyik alkalommal, amikor éppen fácánra mentek, egy fa alatt alvó hatalmas vadkant riasztott fel. Az vészesen vicsorgatva az agyarait, fenyegetően fordult felé. Neki azonban sörétes töltény volt a fegyverében, semmi esélye nem lett volna lelőni a hatalmas állatot. Futásnak eredt, de a környéken durrogó puskalövések hangzavarában a vadkan is elfutott.
Legtöbb, 8-9 vaddisznót a Csálai erdőben, az igazgatójával közösen lőtték. Az egészet felpakolták a terepjárójára, de az a sárban elakadt, segítséget kellett hívniuk s kivontatásához. Egy másik alkalommal fácánra vadásztak, az erdő szélén állva minden madarat lelőtt, ami a hajtók kurjantásai közepette arrafelé repült. Akkoriban még nagyon sok volt a fácán, a zsákmányt tulajdonképpen el kellett volna osztaniuk a vadászat résztvevői között. A kollégái viszont szó nélkül pakolták őket a táskáikba.
Ceauşescuval is vadászott
A 80-as évek elején a „legnagyobb vadásszal”, Ceauşescuval és a fiával, Nicuval is vadászott a kisjenői erdőben, fácánra. A vezér és fia közelében csak egy tábornok lehetett, aki maga is sütögette a puskáját, az általa elejtett fácánokat is a nagyfőnök zsákmányához számolták, mivel az eléggé gyenge célzó volt. Nála sokkal jobb vadász volt a fia, Nicu, aki talán 100 fácánt is elejtett a kisjenői erdőben. Rezső mintegy 60 méterre volt a vezérektől, ezért a nagy lövöldözésben megriadt róka éppen felé futott. Egyetlen lövéssel leterítette. Amikor azonban Ceauşescu meglátta, milyen szép, dús bundával, hatalmas farokkal rendelkező vadat ejtett, szólt a tábornoknak: tegye az autójukba. Miután újra vadászni kezdtek, maga a rókát visszatette igazgatójának az autójába – nevet huncutkásan.
Ugyancsak nevetve gondol vissza arra a vadászatra, amikor egy jókora vaddisznó a sűrűben rohanva egy pécskai hajtó lába közé futott, felkapva azt a hátára. A „lovagló” belekapaszkodott az állat hosszú, bozontos sörényébe, csakhogy a sűrű aljnövényzet között leszakadt a ruha a felsőtestéről. Akkor szabadult meg a disznótól, amikor az egy tócsába ugrott, a lovasa elengedte a sörényét, majd mindketten más irányba futottak.
Régen évente két hónap szabadsága volt, egyiket fent töltötte a havasokban, elsősorban a Párengbe járt, ahol főként fajdkakasra vadászott. Azt nagyon nehéz volt eltalálni, mert a fáról szabadesésben közeledett a föld felé, ezért csak úgy lehetett eltalálni, ha a fa ágán ült. Karabéllyal sok fajdkakast lőtt, kitömve, tartósítva 300 márkáért adta el darabját. Vigyázni kellett azonban, mert ha nem volt rendesen kikészítve, megette a moly. Egy alkalommal, amikor az igazgatójával újból fajdkakasra vadásztak, társa meglátott egy medvét, meg is sebesítette. Szerencséjükre a medve nem tudta megállapítani, honnan lőtték meg, ezért rettentő ordítás közepette rohant egy irányba, a kisebb fákat letörve maga előtt, jókora vérfoltokat hagyva a nyomában. Nem mertek utána menni.
Sándor Rezsőnek 5 vadászfegyvere van, egyiket Andrei Cervencovici egykori megyei pártfőtitkártól vásárolta, aki szintén nagy vadász volt. Egész télen részt vett a szervezett vadászatokon, amikor fácánra és nyúlra mentek. Jelenleg vadászati tilalom van, de nyáron őzbakra akar menni Temesvár mellé, Sarlottára, ahova a magas rangú vadászcimborákkal jár, akik mindig is Columbónak becézték. A nevet Szabó Ede ragasztotta rá, aki valamikor kiváló vadász volt, röptében bármelyik vadgalambot leszedte.
Hosszú vadászpályafutása során sok magas rangú emberrel ismerkedett meg, került barátságba. Azoknál státusszimbólum volt a vadászat, de mivel a legtöbben kocavadászok voltak, szívesen megtűrték maguk mellett a mindenki által kedvelt kisembert, a bohókás Columbót, akinek biztos keze és szeme mindig jó lehetett második vagy harmadik lövésre. Maga viszont mindig kedvtelésből, szenvedéllyel űzte a sportot, minden vadászat kihívás volt, de manapság, 83 évesen is megfelelni akarás számára. A vadászszenvedély, a kalandvágy élteti, tartja meg fiatalos, jó kedélyű formájában.
nyugatijelen.com
Vadászat
Elesett a Bélus-völgyi király
Oravecz Attila és kedves vendége, szarvasbőgésben egy ismeretlen, de annál inkább kívánatos és minden vonatkozásban elejthető szarvasbikával találkozik, amelyre lövést tesznek, de birtokba csak másnap tudják venni. Segítségükre az ismert utánkereső, Ruszinkovics Dániel érkezik, aki Maja nevű vérebbel indul meg a nyomon…
A Bélusvölgye Vadásztársaság területén járunk, amely 7800 hektáron gazdálkodik. Nyúlványerdők, telepített erdők csíkjai vezetnek a nagy erdőtömb közepéből, amelyet mezőgazdasági területek öveznek, miközben elhagyott régi szőlők, gyümölcsösök kedveskednek a vadnak, mert erről a vidékről eltűntek már a régi öregek. Talán értük is bőgnek ilyenkor odabent a szarvasok, egy-egy rom mellett, az öreg körtefák alatt. Mesebeli táj, ahol ma királyok laknak s akiktől így, szeptemberben hangos a táj..
Oravecz Attila, a társaság hivatásos vadásza hallgatja az estéket, a hajnalokat. Meg-megáll és lesi, figyeli az erdőt: merre járnak a szarvasok, merre mozog a vad, hogy fordul, hogy jár a szél? Kikaszált, sárgára égett gyepek várják az esőt, nemcsak itt, hanem feljebb, a szomszédban is, a vármegyében és jóformán mindenütt. Szinte perzsel a nap, perzsel a levegő, de éjjel már szólnak a bikák, a legnagyobbak. Itt vannak, visszatértek..
A Téglás erdőnél aprócska, mozdítható les áll. Előtte jól levágott, az erdő aljáig zúzott résszel. Ahogy kell – gondolta magában s félszemmel a naptárt leste, mert szeptember első napjára már 12 bika is beállt, felvette a helyét és akinek jó füle van, hallhatja, más és más egy-egy strófa.
A sűrűben a gyümölcsösök, a sarjas erdők és a gondosan karbantartott itatók, dagonyák megtartják a vadat és a felsült rétre még a tehenek nem hozzák ki a tarvadat. Így nehéz megfigyelni a bikákat is. Még úgy is, hogy vaddisznóra jóformán nem vadásznak és a szarvasé volt az erdő egész nyáron.
Meglepetés nem érte, hiszen tudták ezt és a vadászatok során helyben, rögtön kell bírálni – nincs mese. Van úgy, hogy eltelik 2-3 nap is, anélkül, hogy megszólalna a puska, miközben a vendéggel annyi bikát látnak, hogy mire odakerül a sor, a lövés előtt lámpaláz már messze a múlté. Különleges hely ez s a nap, nap utáni cserkelések alatt örök barátságok születnek.
Végre befordult az autó. Oravecz Attila várta már a vendéget, de most másként, hiszen régi barátja érkezik, akivel sok napot, ha úgy vesszük, az évek során, hónapot töltöttek kint. Ő az az ember, aki látott egy-két bikát s olyan kérdésekre nem is kell válaszolnia odakint, hogy akkor miért nem lőttek? Ilyen nincs és ha vendég is, ha kísér is, jóbaráttal vadászni teljesen más érzés s ahogy ő megbízik benne, az fordítva is igaz. A vendég nem lő nagyobb bikát véletlenül, de véletlenül sem esik nagyobb, mint amilyet szeretnének…és nincs tovább. Vadászni indulnak.Egyáltalán nem akartak nagy bikát lőni és a Téglás lesen hallgatták az esti koncertet. Olyan sűrű ott az erdő, hogy cserkelni lehetetlenség, amikor a takarásból kilépett a gímbika. Persze hang alapján beazonosította, de Oravecz Attila nem látta. Vadkamerákkal próbálták „megcsípni”, de rendre kikerülte és – mint a derült égből a villámcsapás, – ott állt előttünk.
A Bélusvölgye Vadásztársaság éves szinten 45 gímszarvasbikát ejt el. A terület adottságai kiválóak, a társaság több tagja átlagon felül támogatja az egyesületet, de ahogy tartják Attiláról – nem ismer lehetetlent. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, abból nem lehet kiverni és biztosak lehetünk benne, hogy megcsinálja – mondta lapunknak Ruszinkovics Dániel – aki azt is hozzátette, hogy ennek ellenére felismeri, hogy mikor kell segítséget kérni. Így kerültem én is ide – mesélte lapuknak Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső. De ne rohanjunk ennyire előre!
A bika kint állt és úgy 11-12 évesre becsültem a korát – meséli tovább Oravecz Attila. Az egy napos lehűlés, az eső előtt jól jött és amikor a teheneit követve feltűnt, megdermedt a levegő a lesen. Óvatos volt, mert a sűrű szélén megállt, de nekünk ennyi éppen elég volt, hogy lebíráljuk. Ám ahelyett, hogy kilépett volna, éppen csak benézett a rétre és „uzsgyé” vissza. Sarkon fordult és eltűnt.
Ezen a nyáron kedveztünk a vadnak. A sűrű legeldugodtabb részein etettünk, hogy zavartalanul pihenhessen, táplálkozhasson a vad. Idén cukorrépát kaptak, de ímmel-ámmal nyúltak csak hozzá, miközben már gyűjtöttük a szénát s volt már olyan etető, ahova tettünk be idei lucernaszénát is.
A szarvasbikánk azután csak nem bírta tovább és a tehenei után fordult, s ahogy illik, ahogy egy király érkezik, lépésben egyenesen középre ment és belebőgött az estébe. Nem volt tőlünk 80-90 méterre.
Széles fejű, nagyon jól ült az agancstő és a rendkívül erős nyak, erős markúppal az sugallta, hogy lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk, ezt a pillanatot meg kell ragadni. Tolna vármegyei barátommal mind a ketten abban maradtunk, hogy ez itt is és náluk is, olyan gímbika, amely minden bírálaton megállja a helyét.
A .300WIN puskája eldördült. Rettentően jól jelzett a bika, de egy irdatlan sűrűbe váltott be. Amint lehetett körbeszimatoltunk, de sem én, sem pedig a vendégem gyakorlatilag semmilyen támpontot nem talált. Elugrást, persze azt megtaláltuk, de semmi más jelet nem.
Igen nehéz pillanatokat élt meg a két vadász a Bélusvölgye Vadásztársaság Téglás lesén, majd a rálövés helyén vizsgálódva. Mind a két vadász úgy jött le a lesről, hogy birtokba tudják venni a gímbikát, de ehelyett tanakodva álltak: bemenjenek és kockáztassák, hogy elugrik, vagy várjanak reggelig és segítséggel nyomába eredjenek, tartva attól, hogy éjjel kikezdi a vadat a farkas vagy más kisebb dúvad.
Nem szerették volna kint hagyni, de kénytelenek voltak. Ezt diktálta a regula és a sötéttel bevonultak a vadászházba, miközben Oravecz Attila jóbarátját, az ismert vérebes utánkeresőt, Ruszinkovics Dánielt hívta.
Nagyon sokat gondolkoztunk. Biztos, hogy meg kell legyen a sűrűben és az este többször is átbeszéltük, hogy ki mit látott. Egymást biztatva sem lett jobb kedvünk, pedig a lelkünk mélyén mind a ketten tudtuk, hogy nem azért mondjuk, hogy nyugtassuk a másikat, hanem azért, mert az a gímbika ott vár bennünket!
Mindenki tudta, hogy nem akarta sem a kísérő, sem a vendég, hogy felkeljen a sebágyból.
Ruszinkovics Dániel Maja kutyáját vezetékre véve, puskájával a vállán benézett a sűrűbe. Senki nem szólt, hiszen a vérebvezető majd dönt és Dani fiatal kora ellenére jól tudja, mit kell ilyenkor tenni. A bika kettőt jobbra ugrott és arra próbáltam a Danit indítani – mesélte Oravecz Attila, de Maja elindult jobbra és azonnal elfordult balra. Csak összenéztünk, mert ő is és én is tudtam, hogy a kutyának mindig igaza van. Ott álltunk és elindultunk tehát balra.
Nehezen is haladtunk előre, de nem sokkal indulás után Dani már szólt is. Megállt, hátrafordult kissé, hogy a kutya dermedthez vezetéssel már jelzi a vadat.
Mit is mondhatnék, mit is mondhatna az, aki ott volt? Nagyon boldog voltam, örültem neki, hogy megtaláltuk a bikát, hiszen egy rálövés után, mikor elugrik a vad, senki sem tudhatja, hogy 100 méteres, 500 méteres vagy sok kilométeres utánkeresésre indulunk.
Hozzá kell tenni, hogy óriási erőfeszítésbe került, hogy a váltókon, cikk-cakkban ki tudjuk hozni a bikát és jól esett, Dani előtt is, hogy a vendégem mindenütt segített. Mi több, társa, aki másik irányba indult bikavadászatra, is kijött velünk, mert kellett, nagyon kellett a segítség, mire kiértünk egy olyan helyre, ahová be tudtunk menni kocsival. Mondhatom, hogy társasága is büszke lehetett rá, mert elnökhöz méltó viselkedéssel ott volt közöttünk. Ha valami nekünk vadászat, akkor azt hiszem, ez a gímbika elejtése valóban vadászat volt. Ha az éjszaka nem is úgy telt, ahogy szerettünk volna, mégis minden kárpótolt bennünket, hiszen a bikánk ott feküdt bent. Úgy búcsúzott tőle a sötétségbe burkolódzó őszi erdő, ahogyan egy királyhoz illő, mert egész éjjel a szarvasbőgéstől volt hangos a Bélus-völgye…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Oravecz Attila
Vadászat
Október 5-től indul a rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben
Folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása
Az idei év őszén is folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása, valamint ezzel párhuzamosan az ebzárlat és a legeltetési tilalom bevezetése sem marad el az érintett térségekben. A repülőgépes vakcinázás 2024. október 5-től veszi kezdetét Magyarország déli és keleti vármegyéiben.
Az immunizálás során kisrepülőgépek segítségével juttatják ki a mintegy 670.000 vakcinatartalmú csalétket az érintett több mint 27.000 km2-nyi területre. A művelet ezúttal sem érinti a lakott, sűrűn beépített övezeteket. A rókavakcinázás október 5-től kezdődik az ország déli és keleti vármegyéiben, amelyhez kapcsolódóan ebzárlat és legeltetési tilalom lesz érvényben. Az egyes területekre vonatkozó időpontokról az illetékes járási állategészségügyi hivatal és a települési önkormányzat értesíti a lakosságot.
A külterületeken plakátokkal figyelmeztetik a kirándulókat. A programba bevont területek tájékoztató jellegű térképe, továbbá az érintett települések vármegyei bontású listája a Nébih honlapján is megtalálható.
A Nébih a kilőtt rókák laboratóriumi vizsgálatával ellenőrzi a vakcinázás eredményességét. Az előző évek adatai azt mutatják, hogy az immunizálásban érintett területeken a rókák több, mint háromnegyede felvette a vakcinát tartalmazó csalétket.
Forrás: NÉBIH
Vadászat
Családi napot szervezett a Somogyi Vadászhölgyek Klubja
Szeptember 7-én a Somogyi Vadászhölgyek Klubja családi napot szervezett a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontban. Pár órára maroknyi csapatunktól volt hangos a környék. A gyerekek és felnőttek örömére egyaránt volt kutyás bemutató, Pomázi Ágoston izgalmas előadását és a vizsla munkáját érdeklődő figyelem kísérte – közölte az Országos Magya Vadászkamara Somogy Megyei Területi Szervezete Facebook oldalán.
Pomázi Ágoston a magyarországi vadászkutya munkavizsgák egyik kidolgozója, hazai és nemzetközi szinten is elismert szaktekintély mutatja be a gyerekeknek mire is képes egy magyar vizsla. Fotó: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete
Máj Péter somogyi hagyományőrző huszárbemutatóval színesítette a programot, melynek keretében megismerkedtünk a huszárviselettel, korhű szokásokkal, fegyverekkel, felelevenítettük az 1948-49-es szabadságharcot és a közös nótázás sem maradt el. A Dráva menti Íjászok csapata rögtönzött történelemórát tartott a honfoglalás és az Árpád-kori kultúra ismereteiből, majd íjászbemutatóval folytatva, bárki kezébe vehette az íjakat és próbára tehette tudását.
Ebédre a vadászhölgyek batyus finomságokkal kínálták a résztvevőket. A terített asztal mellett jó hangulatú beszélgetéssel, a jövőre mindenkit visszavárunk búcsúszavakkal zártuk a napot.
Köszönjük a vadászkamara támogatását, szép és tartalmas napot töltöttünk együtt a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontban.
Kép és szöveg: OMVK Somogy Megyei Területi Szervezete
You must be logged in to post a comment Login