Vadászat
Bakonybéli évadzáró videóval
Méltó környezetben, ezúttal is Bakonybélben, de az Odvaskő Hotel vendégszeretetét élvezve került sor a vadászkamara hagyományos évadzáró ünnepségére december 11-én.
A Bakony Vadászkürt Egylet kürtszignáljai elhangzása után Pap Gyula megyei elnök köszöntötte a megjelenteket és a meghívott előadókat, valamint ismertette az elhangzó előadások témáját.
Az est első – és legfontosabb – napirendi pontjaként dr. Jámbor László, az OMVK elnöke adott tájékoztatást a Vadászati törvény november 17-én elfogadott módosításának főbb elemeiről. Beszámolója előtt kiemelte: Veszprém megye vadászai aktívan érdeklődnek a szakma, a vonatkozó szabályozás változása iránt, mint fogalmazott, ezt a bakonybéli rendezvény és a többi vadászkamarai est is bizonyította.
A jogszabály-módosításról szólva kiemelte: egy szakmai törvény született, ezt tükrözi a tény, hogy az Országgyűlés túlnyomó többséggel fogadta el. Emlékeztetett: ezt hosszú előkészítő munka előzte meg, mindenki hozzászólhatott a jogszabály kidolgozása során, és sokan éltek is a lehetőséggel.
Megjegyezte, hogy mindenki véleménye nem köszönhetett vissza a jogszabályban. A többi érintett szakterülettel – az agráriummal, az erdőgazdálkodókkal, a természetvédelemmel, a szakmai műhelyekkel – folytatott egyeztetések során természetesen kompromisszumokat kellett kötni, de ezzel együtt egy megalapozott, szakmai törvény született, amelynek középpontjában a vad áll. Dr. Jámbor László megjegyezte: a korábbi törvény nem volt rossz, ám eljárt felette az idő. Emellett pedig az ellenőrzések hiánya, a szankciók elmaradása miatt sem volt elég eredményes, amely hiányosságok a jövőben orvosolhatók lesznek.
A jogszabály-módosítás több fölösleges bürokratikus terhet is levesz a vadászok válláról. A többi között megszűnik az egyéni lőjegyzék vagy éppen ésszerűsödik a hajtás és a terelés közötti különbség. A jogszabály lehetőséged ad két új vadászati mód, az elöltöltő-fegyveres vadászat és az agarászat űzésére, ezzel párhuzamosan pedig szigorítja a technikai eszközök alkalmazását: az éjjellátó berendezések közül csak keresőtávcsövet lehet majd használni, és azt is csak a hivatásos vadászoknak. Amennyiben valakinél vadászaton mégis ilyen készüléket találnak, azt már a Btk. szerint bünteti majd a jog.
A hazai vadgazdálkodás színvonalának emelését szolgálhatja a jövőben a tájegységi vadgazdálkodás és a mintegy félszáz újonnan kialakított tájegység élén álló fővadászok. Ők segíthetik majd a vadászatra jogosultak és a hivatásos vadászok szakmai munkáját, és arra is ügyelnek, betartják-e a vadgazdálkodók a rájuk vonatkozó előírásokat. Amennyiben nem, első körben felhívják a figyelmet a hiányosságokra, és ha az érintettek nem orvosolják azokat, jelzik a hatóságnak is a problémát, amely már intézkedni is fog.
Ezzel párhuzamosan megerősödik a hivatásos vadászok státusza. Amennyiben az alkalmazásukra vonatkozó szabályokat nem teljesíti a vadászatra jogosult, úgy szankciókkal számolhat, például a vadászati lehetőség megvonásával is. A szakmaiságot azzal is támogatja a módosított törvény, hogy a vadászatra jogosultaknál a szakmai irányítást végző személynek legalább középfokú vadgazdálkodási szakirányú végzettséggel kell majd rendelkeznie.
A 20 éves üzemtervi ciklus révén kiszámíthatóbbá válhat a vadgazdálkodás, ami befektetésre ösztönzi a vadgazdálkodókat. A trófeabírálat során ismét bevezetik a szankciókat, amelyek azonban nem az egyéni vadászt, hanem a vadászatra jogosultat sújtják majd, és nem egyszeri esetek, hanem ismétlődő hibás elejtések – tehát tendencia – esetén lépnek majd érvénybe. A törvény rendkívül fontos eleme, hogy markánsan elkülöníti a zárttéri vadtartást és a szabadtéri vadgazdálkodást. A jogszabály csak ez utóbbit szabályozza, és nem ad rá lehetőséget, hogy zárt területről szabad területre kerüljön vad.
A vadászati jog hasznosításának két alapvetése továbbra is az, hogy a vad állami tulajdon, a vadászati jog pedig a földtulajdon elválaszthatatlan része. A két elmúlt üzemtervi ciklus alatt nem volt egyértelmű, hogy ez utóbbi mit is jelent pontosan a gyakorlatban, ám a törvénymódosítás helyre tette ezt a kérdést.
A vadászterületek kijelölése szakmai feladat, a vadászati hatóságra tartozik, a hasznosításról való döntés azonban a földtulajdonos jogosítványa. Így – bár még néhány hónappal ezelőtt is úgy tűnt, a korábbi rendszer marad érvényben – a jövőben változik a területkijelölés módja. A jogalkotó célja az volt, hogy az utóbbi években, évtizedekben jól kezelt vadászterületek megmaradjanak. Ennek megfelelően a hatóság a jelenlegi területhatárokat alapul véve ajánlást tesz közzé a vadászterületek határaira úgy, hogy a határvonalakat hozzáigazítják a mesterséges és természetes terepalakulatokhoz és a tájegységek határaihoz.
Az adott vadászterület földtulajdonosainak legalább 2/3-a kell ahhoz, hogy kezdeményezzék a határvonalak módosítását, és ez akkor lehetséges, ha legalább 300 hektáros, összefüggő területről van szó. Ami a vadászati jog hasznosítását illeti, az erről szóló földtulajdonosi gyűlésen csak a megjelent földtulajdonosok és azok meghatalmazottjai szavaznak. Míg korábban a 30 hektárnál kisebb földterületek tulajdonosait a jegyző képviselte, a jövőben erre nem lesz lehetőség. Bármekkora földtulajdonnal rendelkező személyek szavazati joggal bírnak, ugyanakkor aki nincs jelen a gyűlésen és nem is képviselteti magát, az nem szólhat bele a vadászati jog hasznosításába.
Egy terület vadgazdálkodói számára az előhaszonbérlet intézménye biztosíthatja, hogy továbbra is ők maradjanak a vadászatra jogosultak. A tulajdoni hányad arányában számított szavazattöbbség esetén viszont a földtulajdonosok kizárhatják az előhaszonbérletet. Ezen szabály célja, hogy azok a föltulajdonosi közösségek, amelyek eddig haszonbérbe adták a vadászati jogot, a jövőben maguk gyakorolhassák, illetve amennyiben a vadászatra jogosulttal nem volt kielégítő az együttműködés, úgy másik egyesületnek adhassák bérbe a területet. Ezzel együtt ott, ahol a vadászok és a földtulajdonosok jó viszonyt ápolnak, nem kell arra számítani, hogy új vadászatra jogosult gazdálkodik majd a vadászterületen.
Mindehhez kapcsolódik, hogy a földtulajdonosi közösségek a jövőben nem lehetnek vadászatra jogosultak, és amennyiben tagjai maguk szeretnék gyakorolni a vadászati jogot, ehhez vadásztársaságot kell alapítaniuk, amely haszonbérbe veszi azt. Így a rendszer átlátható lesz szemben a jelenlegivel, amelyben az Ftk.-k működése gyakorlatilag követhetetlen és szabályozatlan. A földtulajdonosi közösségek közös képviselőinek jogállását, kötelességeit szintén szabályozza majd a törvény.
Kardinális kérdés a vadkár. Ezen a területen a jövőben egyértelműen a megelőzésre kerül a hangsúly, amelyben mindkét fél kötelezettségeit és az ezek elmulasztásával járó szankciókat konkrétan meghatározza a jogszabály. Amennyiben a gazda nem vesz részt az előírtak szerint a megelőzésben, nem lesz jogosult a vadkár megtérítésére, a vadászatra jogosult pedig annak 100 százalékát lesz köteles megtéríteni, amennyiben a megelőző évben nem teljesítette a gímszarvas és a vaddisznó lelövési tervet.
Ha mindenki megtesz mindent, ami elvárható, a gazda a bekövetkezett vadkár 10 százalékát lesz köteles eltűrni a jelenlegi 5 helyett. A kárt a jelenleginél képzettebb szakértők mérhetik majd fel, a vonatkozó személyi feltételeket a Vtv. végrehajtási rendelete tartalmazhatja majd.
Végezetül: a vadkár felmérésének módszertanát egy egységes vadkár-protokoll tartalmazza majd, amelynek tartalmáról az OMVK megállapodott a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával, a Földművelésügyi Minisztérium pedig beépíti a végrehajtási rendeletbe. A szakminiszter rögzítheti majd a kiemelten vadkáros területek definícióját is, amelyeknél a megelőzés szabályozása szigorúbb lesz. Ilyen lehet egy területről például akkor, ha az erdősültség meghaladja a 30 százalékot, ha egy adott tábla legalább 40 százalékban erdővel vagy nádassal határos, vagy pedig ha nagy értékű terményt termesztenek rajta.
A vadkár megfizetését egy vadkáralap létrehozása biztosítja majd, a vadászatra jogosultaknak egy külön számlán minden évben az előző évi vadkár összegét kell majd elkülöníteni. A földtulajdonosok érdekeit védi az a rendelkezés is, amely szerint a bérleti díj 90 százalékát a vadgazdálkodóknak mindig előre kell megfizetniük.
A második előadás a vadászkamara kommunikációját vette górcső alá, az eredményeket Földvári Attila, az OMVK kommunikációs főmunkatársa ismertette, aki 2015 februárja óta dolgozik ezen a poszton.
Személyes észrevételként megjegyezte: ő maga több mint három évig dolgozott a Magyar VADÁSZLAP szerkesztőségében, amelynek alapító főszerkesztője, Csekő Sándor szintén szívén viselte a vadászati kommunikációt. Ezért is a sors furcsa fintora, hogy a lap egykori munkatársaként erősítheti most a kül- és sajtókapcsolatokat.
Mint elhangzott, ami a külkapcsolatokat illeti, a legvérmesebb vadászatellenes szervezettel is szót lehet érteni, amennyiben kellő türelemmel, partnerként kezelve állunk hozzá. Ezen a fronton az OMVK idén komoly eredményeket könyvelhetett el.
Az OMVK a 2014 tavaszán megválasztott elnökség szándékának megfelelően szolgáltató kamaraként kell hogy működjön, és ily módon a közönségszolgálatot is kiemelten kezeli. A munkatársak a lehető leggyorsabban és legpontosabban igyekeznek válaszolni a befutó megkeresésekre. Az OMVK főmunkatársa kiemelte: az eredményes munkában feltétlenül számítanak a tagság, a vadászok segítségére is, hiszen ők azok, akiket elsőként kérdeznek a civilek például egy vadelütéssel vagy egy belterületen bekövetkezett vadkárral kapcsolatban.
Az OMVK kommunikációjának 2015-ös fejlesztését, eredményeit konkrét számadatok mutatták be. Az omvk.hu indulása, 2013. október 21-e és 2015. november 23-a között 441 000 oldalmegtekintést regisztrált a rendszer, ami napi átlagban 577-et jelent. A 2015-ös lendület itt is visszaköszön: ebben az évben az átlag 925-re, több mint másfélszeresére nőtt.
A közösségi médiáról külön is szó esett az előadásban. Az OMVK-t már 3000-en követik a Facebook-on. A legkiemelkedőbb eredményt egy áprilisban kiadott, civileknek szóló közlemény érte el, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad hozzányúlni az őzgidákhoz. Ez a megosztások révén – teljesen ingyen – két nap alatt 200 000 emberhez jutott el, ami különösen nagy eredmény, tekintve, hogy a legnépszerűbb magyar hírműsort, az RTL Híradó egy-egy adását átlagosan 900 000 ember nézi. A vadászkamara rendszeresen publikál friss tartalmakat, beszámol az aktualitásokról, így a jövőben ezek a számok tovább nőhetnek.
Ami a jövőbeni terveket illeti, elindulhat egy országos vadászkamarai elektronikus hírlevél, amelyre a vadászok már 2016-ban, a vadászjegyek kiváltásakor feliratkozhatnak majd. Fontos feladat lesz az OMVK megyei Területi Szervezetei honlapcímeinek valamint e-mail címeinek egységesítése, illetve az online felületek további népszerűsítése a felhasználók között. Távlati terv egy egységes vadászkamarai honlap létrehozása, amelynek főoldalán lehetnek majd elérhetőek az országos jelentőségű anyagok, a megyei információkat pedig közvetlenül vagy a főoldalról elérhető aloldalakon lehet majd megtalálni.
Utolsó napirendi pontként – de nem utolsó sorban – Pap Gyula megyei elnök számolt be a Veszprém megyei Vadászkamara 2015. évi tevékenységéről és a 2016-os tervekről. A Veszprém megyei Vadászkamara 2015-ben 2714 fős taglétszámmal bírt, a megye vadászai kivétel nélkül kamarai tagok. A hivatásos vadászok közül 184-en vettek részt a pápai, az alsóperei vagy a sümegi továbbképzés egyikén.
A megyei vadászszövetség a kamara közreműködésével 2015-ben két alkalommal tartott vadásztanfolyamot, összesen 40 fő részvételével. Vadászvizsgára négy alkalommal került sor, összesen 77-en tettek vizsgát. Dr. Lukács Attila alelnök úr aktív közreműködése mellett lőszertöltő tanfolyamot is szerveztünk.
Ami a szervezeti életet illeti: négy alkalommal került sor vezetői értekezletre, és kétszer vadászkamarai küldöttértekezletre. Pap Gyula megyei elnök és Baracskay Lajos titkár minden egyes alkalommal részt vett az országos elnökségi üléseken és titkári értekezleteken, aktív szerepet vállalva az országos kamara működésében. Az országos küldöttértekezlet szintén megyénk küldötteinek közreműködése mellett került sor. Szekrényes Tamás alelnök úr elhivatottan képviselte megyénk hivatásos vadászainak érdekeit a hivatásos vadász alelnökök országos értekezletén.
Veszprém megye véleményalkotásával nagy szerepet vállalt a Vadászati törvény módosításának kidolgozása során. (Fotók: Gyurom János)
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya
Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.
Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.
A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.
A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.
A Szombathelyi Erdészet Zrt. által készített videó itt tekinthető meg.
Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.
You must be logged in to post a comment Login