Vadászat

Megállíthatatlannak tűnik az aranysakál terjeszkedése

Közzétéve:

2019.02.15.

Feltöltő:

Agrojager

Az aranysakál újbóli megjelenése óta csúcsragadozóvá vált hazánkban. A sakálok rejtőzködő életmódot folytató, fortélyos vadászok, és komoly veszélyt jelentenek a nagyvadállományra, de már megjelentek a lakott területek közelében is.

A sakál vadászata nehéz, így igazi vadászélményt jelent az elejtésük. Németh Gézának három példányt sikerült leteríteni Harkakötönyben

Megállíthatatlannak tűnik az aranysakál terjeszkedése Magyarországon: már felbukkantak olyan északkeleti régiókban is, ahol korábban nem találkoztak ezzel a ragadozóval. A faj egyedei hosszú ideig nem fordultak elő hazánkban, és amikor újból feljegyezték a megjelenésüket – amit a délszláv háborúk idejére datálnak –, még védettséget élveztek a kisragadozók. A faj rendkívül jó alkalmazkodóképességű, így 1994-ben már szaporodó párokat is feljegyeztek. A sakálok erős családi kötelékben élnek, és egy életre választanak párt maguknak.

A rohamos tempóban történő terjeszkedésükkel már több megyében is komoly károkat okoztak a vadállományban. Baranya megyéből szinte teljesen eltűnt az őzállomány, de a sakálok belakták Somogy erdeit is. A statisztikák szerint az országban a harmadik legnagyobb sakálpopuláció Bács-Kiskunban található. A csúcsragadozóvá váló sakálok ma már nem élveznek védettséget, a legfertőzöttebb területeken rendszeresen próbálják irtani az állományukat, de a rókánál sokkal fineszesebb ragadózóval szemben kevés hatásos módszer létezik. A legeredményesebbnek a hattyúnyak csapda tűnik – ami engedélyezett, de nem olcsó megoldás –, de puskavégre is ritkán akadnak a rejtőzködő életmódot folytató sakálok. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár nyilvántartásai szerint 2017-ben Bács-Kiskunból 773, Baranyából 1043, Somogyból pedig 1668 darab sakál terítékre kerülését jelentették.

– Sakál ellen nincs orvosság, mert rafinált, okos állat. Megfigyelnek mindent, és alkalmazkodnak a körülményekhez. Megtanultak élni az emberek közelében is – mesélte Feketű Tibor, a Harkakötönyi Vadász Egyesület elnöke. Az ő vadászterületükön is régen ott vannak már a sakálok, melyek egyre közelebb merészkednek a lakott területekhez is. A napnyugta utáni, vérfagyasztó üvöltésük jelzi mindenfelé a jelenlétüket, de nagyon ritkán lehet meglátni ezeket az állatokat. A kotorékaikat is védett, nehezen felfedezhető helyekre építik. Nehéz rábukkanni a lakóhelyükre, de ha veszélyt éreznek, odébb áll az egész család.

A kötönyiekéhez hasonló tapasztalatai vannak Szepesi Ferencnek, a kiskunhalasi Diana Vadásztársaság vadőrének is, aki úgy véli, manapság már országos problémát jelentenek a sakálok. – Nem nagyon lehet bennük kárt tenni – mondta el a vadőr, aki maga is már több, mint tucatnyi sakált ejtett el.

Időnként szerveznek „sakálhajtásokat” is – egy ilyen közös vadászatra készülnek a harkakötönyi és a szanki vadászok –, de az már bebizonyosodott, hogy a kilövéses létszámapasztással sem lehet visszaszorítani a faj terjedését.

Az erdei vadállomány drasztikus csökkenését több helyen is leginkább a sakálok rovására írják. Vadászok elmondása szerint szinte teljesen eltűntek az őzeknél az ikergidák, de a dám- és gímborjúk, valamint a vadmalacok számára is halálos veszélyt jelent az egykoron török róka néven is emlegetett állat.

A sakálokat és zsákmányszerzési módszereiket gyakran a hiénákéhoz is hasonlítják, a sakálok sem vetik meg a döghúst, de mint egy puskás ember mondta: a ragadozók mindig azt fogják meg, amit a legkönnyebb.

A sakálok egyedül és családban is eredményesen vadásznak. Már a háziállatok sincsenek biztonságban tőlük, amiről a megritkított nyájak gazdái tudnának mesélni.

A szakemberek szerint az aranysakál őshonos ragadozó fajunk, de akkora állományuk soha sem volt, mint az elmúlt évtizedekben. Szinte minden körülményhez alkalmazkodtak, eddig csak a takarás nélküli, intenzíven művelt mezőgazdasági területeken nem jelentek meg. A táplálékkonkurens rókákat is elüldözték már több területről, hiszen a sakál a rókánál nagyobb testtömegű, 8–12 kg-os. A sakálok a rágcsálókat is szívesen fogyasztják, de komoly táplálékforrást jelentenek számukra a vadászatokból származó zsigerek is.

A sakálok által okozott kártételek is vitákra adnak alapot, így manapság is végeznek a táplálkozásukra vonatkozó kutatásokat, de a vadgazdálkodók és természetvédelmi szakma érvei nem mindig egyeznek.

Az aranysakál megjelenése és rohamos terjedése kapcsán egy másik aggálytól is tartanak. A „simulékony modorú” sakál ugyanis nem csak a kiszemelt áldozatai közelében szeret élni. Többek szerint valós veszélyt jelenthet, ha a sakálok kereszteződni kezdenek a kóbor kutyákkal – ami genetikailag lehetséges –, mert akkor egy idő után, akár a mostani aranysakáloknál jóval nagyobb testű ragadozók is megjelenhetnek erdeinkben.

Nem lehet mérgezni, csak csapdázni

A népnyelv többféle elnevezést – toportyán, nádi farkas, csikasz, török róka – is használ az aranysakálra, ami – Bulgária kivételével – szinte egész Európában kipusztult az 1940-es évekre. Bulgáriában 1961-ben védetté nyilvánították, és mivel jól alkalmazkodik, gyorsan szaporodik, az 1990-es évek elején a Duna és a Dráva mentén ismét felbukkant hazánkban.

Az aranysakál egész évben vadászható, de mérgezni nem lehet, csak csapdázni. Természetes ellensége a farkas, de tőle mifelénk még nem kell tartania. A sakálok – amik azért lehetőség szerint kerülik az embert –, évente négy-öt utódot nevelnek.

Tízezer sakál és néhány farkascsalád él erdeinkben (magyarhirlap.hu)

baon.hu

Következő cikk

HAZAI VADÁSZ – 2019. február 16-i adás

Ne hagyd ki

Különleges keszthelyi trófeák a FeHoVán

Vadászat

A jászsági öreg harcos!

Published

23 óra

2024.04.28.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Kriston Tamás élménybeszámolója:

Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.

Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…

Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.

De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el! Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!

Írta és fényképezte: Kriston Tamás

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Az alkotó erdészetisek

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon

Published

3 nap

2024.04.26.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.