Vadászat
Vadlesen a kisújfalui határban
FELVIDÉK | Elsőre talán furcsának tűnhet a vadászat és a természetvédelem egy lapon történő említése, hiszen az egyik elvesz, a másik hozzáad. Pedig a vadgazdálkodás gondozást, tervezést és felelősségteljes hasznosítást is jelent, állítja Geri Csaba, a kisújfalui vadásztársaság vadászgazdája.

Vadlesre hívtak a kisújfaluiak. Mielőtt elindulnánk, a vadászház könyvébe beírják, ki melyik magaslest foglalja el, hogy az esetleg később induló társak tudjanak maguknak helyet választani, illetve elejét vehessék a balesetnek. Azt is elmondják, a vadásznak mindig pontosan kell tudnia, hátizsákja melyik zsebében van a vadászengedély, a kések, a fűrész, a telefon, mert adódhat olyan helyzet, hogy gyorsan kell cselekedni.
Mi a vadászgazdával az erdő felső szélén álló megfigyelőhelyre ülünk. Messziről rálátunk a falu felett haladó országútra. Távolabb a Párizsi-mocsarak nádtengere, balra az udvardi gabonatároló betontömbjei, a szentistváni határ, hátunk mögött Lábatlan, jobbra a százhektáros szőlőhegy és maga az erdő.
Miután kényelmesen elhelyezkedünk, jómagam pokrócba bugyolálva, Csaba halkan mesélni kezd.
– Királyhelmec környékéről, Bolyból származom. Vadászcsaládban nőttem fel, nagypapám, nagybátyám és keresztapám is mind vadászok voltak. Gyerekként szájtátva hallgattam a történeteiket. Öcsémmel a Tisza mellékágának kiterjedt nádasában volt a búvóhelyünk, onnan figyeltük az állatok mozgását, a természet rezdüléseit. Telenként pézsmapatkányra vadásztunk. A kassai felvásárlók öt koronát fizettek a bőrükért. Én levadásztam, öcsém pedig megnyúzta őket. Így tettünk szert egy kis zsebpénzre.
Csaba elárulja, hogy a tanulmányait is ezen a téren szerette volna folytatni. A zólyomi erdészeti főiskolára jelentkezett, ám a túljelentkezés miatt nem vették fel. Így lett fizika–technika szakos tanár, de a természettel való kapcsolata egy percre sem szűnt meg. Kisújfaluba nősült. Láss csodát, az apósa és annak az apja is vadász volt. Mára már az egyik fia is a nyomdokaiba lépett. 2004-től a helyi társulás vadászgazdája.
– Nagyon jól működő vadásztársaság a miénk, tizennyolc taggal. Mi építettük, újítottuk fel a magasleseket, amelyek biztonságosak és kényelmesek lettek. Mindet az erdő szélére telepítettük, mert vallom, kell az állatoknak is olyan menedék, mint az erdő mélye, ahol mi már nem zavarjuk őket. Ugyanilyen okok miatt nem tettünk lest a nádasba sem.
Beszéd közben leszáll az este, és nem messze megpillantunk egy lapuló állatot. Meresztjük a szemünket, talán róka… Ekkor hirtelen két lábra áll, és beugrál a szántásba. Nyúl, állapítjuk meg mosolyogva. Ág nem reccsen, az avar nem zizeg. A lélegzetemet is visszafojtom, úgy figyelek, talán, mintha…
De semmi. Egyre mélyül a csönd, s ebbe a varázslatba hasít bele a Párkány felől Érsekújvárba tartó mentő vijjogása. Kék villódzó fénye még itt sem enged elszakadni a mindennapjainkat beárnyékoló járványtól. Úgy fél óra múlva érkezik a következő.
A gazda magyarázza, jó a vadászterület fekvése, sok vad áthúz a területen. Az est leszálltával az őzek jelennek meg elsőként, de hamarosan előbukkannak a szarvasok is. Mozgásuk azonban nagyban függ az időjárástól, amikor sokáig hideg van, nem nagyon mozdulnak, keveset akarnak leadni a zsírrétegükből, az enyhülés előtt azonban már egy-két nappal elindulnak. A vaddisznók változtatják a leginkább a helyüket, olyan falánkok, hogy csak világosban állnak meg. Ilyenkor bebújnak az erdő déli fekvésű, szederindával benőtt részébe, és a színüket se látni.

Geri Csaba vadászgazda
Egy bagoly kezd el körözni a les körül, és egyre közelebb merészkedik. Csaba mutat egy ösvényre kihajló fát, ahol annak idején a kisfiával üldögéltek, és szinte a semmiből melléjük telepedett egy fülesbagoly. Elszaporodtak, mondja, de örülünk neki, mert pusztítja a rágcsálókat.
Folytatva a terület bemutatását, a vadászgazda elmondja, különleges élővilágú a kertek alatt húzódó nádas, de annyira benőtte a vízterületet, hogy alig fordul ott elő vadliba és vadkacsa, pedig azelőtt nagy számban éltek errefelé. Kitisztítani önerőből nem lehet, mivel védett területről van szó. Sorolja, fácánokat minden évben vesznek, ezek felét télen levadásszák, a másik fele az állományt bővíti. A nyúl azonban nagyon kevés. Ennek talán az is oka, hogy a vaddisznóállomány – az állandó vadászat ellenére – ellenőrizetlenül szaporodik. S mivel a vaddisznó mindenevő, felfalja a nyúlfiakat is, ráadásul komoly károkat okoz a gazdálkodóknak. A vadkár elkerülésének érdekében igyekeznek szorosan együttműködni a gazdákkal. Főleg tavasszal, a kukoricavetés idején kell nagyon résen lenniük.
Mint mondja, a vaddisznók a legveszélyesebb állatok a vadászterületen. – Egy alkalommal a földön ültem, és vadkárelhárítás miatt malacot lőttem ki a kondából, amikor az anya megtámadott. Mivel őt nem akartam lelőni, ordítottam, a kalapomat dobáltam és az autóig hátráltam, amelybe villámgyorsan bevágódtam. Annyira felajzott állatot még nem láttam. Ez volt eddigi vadászéletem legkellemetlenebb élménye. Tavaly tavasszal a fiamnak háromszor kellett fára másznia az anyák elől, amikor a malackákat fényképezte.
A vadászgazda fontosnak tartja a beteg, fejlődésben elmaradott, az állományba nem való egyedek kilövését. A vadászat örömét sok áldozatos munka előzi meg, a vadról való gondoskodás minden formája.
Az odafigyelés mindig meghozza a gyümölcsét, de mindez könnyen elmarad, ha a vadász nem képezi önmagát, nem tanulmányozza a szakirodalmat, és nem alkalmazza a legújabb kutatási eredményeket. Ezen a területen is haladni kell a korral. Nem jó hír, hogy pár éve itt is megjelent a sakál, más néven nádi farkas. Éppen a múlt évben téptek szét egy bárányt az alvégen.
Ezen az estén nemhogy semmit nem lőttek a vadászok, de a nyuszin és a baglyon kívül semmilyen állatot nem láttunk. Mégsem másztunk le csalódottan a lesről, hiszen a vadászgazda szerint minden megfigyeléssel gyarapodik a tudásunk a vadak viselkedéséről, mozgásáról. A szabadban, a csendességben eltöltött idő pedig lelket gyógyító.
ma7.sk
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK













































