SZÉKELYFÖLD | Ötvenezer hektáros vadászterületen gazdálkodnak a zetelakiak. A székelyföldi erdőkben a Kárpátok minden nagy- és apróvadja megtalálható, a helybélieknek mégis kevés beleszólásuk van a vadgazdálkodásba. Erdészek és vadőrök vendégeiként kóstolhattunk bele a hegyvidéki ember gondjaiba és örömeibe.

A medve a vadőrök rémálma, elpusztítja a vaddisznók apró malacait is (Fotó: Beliczay László)

Székelyföldről is eltűntek a farkasordító telek, amikor a hőmérő higanyszála huzamosabb ideig –20 és –30 °C alá ereszkedett, és a környék hegyoldalait vastag hótakaró borította.

Idén szelídebb tél és kevesebb hó volt, de azért akadt téli látnivalónk márciusban is Zetelakán és a környékbeli erdőkben, ahova erdészek és vadőrök társaságában látogattunk el. A közbirtokossági erdők és a vadgazdálkodás sorsa érdekelt. A környéken emberemlékezet óta az erdők és a hegyi legelők jelentik a székely ember legfontosabb megélhetési forrását.

A zöld ruhás szakemberekre és szakmunkásokra azonban Székelyföldön is rájár a rúd, mivel az ország közvéleményét a politikusok és környezetvédők egy része évek óta az erdő- és vadgazdálkodás ellen hecceli.

A romló közhangulatnak elsősorban a vadászegyesületek kezéből kivett vadgazdálkodás látja kárát, hiszen amióta 2016-ban egy ultraliberális román környezetvédelmi miniszter betiltotta a ragadozók vadászatát, nemcsak a kirándulók számára vált kockázatossá a székelyföldi erdő a vészesen túlszaporodott medveállomány miatt, hanem a környékbeli gazdák állatállománya is veszélybe került.

Természetfilmbe illő vadállomány

Terepjáróval a kamerák által felügyelt vadetetőkhöz tartunk, ahol a nap bizonyos szakában a fák közé kifeszített automata szerkezet szórótárcsája abraktakarmányt terít szét a havon. Az erdei utak mentén szarva­sok­kal találkozunk, az állatok meglepően szelídek, nem rohannak el a kocsi zajára, de biztonságos távolságból méricskélik társaságunkat.

Marosi Sándor vadőr szerint itt jó dolga van a vadállománynak, hiszen nem csak gabona kerül bőven az etetőkbe, hanem szálastakarmány is, így sok a visszajáró vaddisznó, szarvas, őz, vadnyúl, de ragadozó is.

Vendéglátóink szerint soha nem volt annyi farkas és medve Székelyföld erdeiben, mint manapság. „A farkasok a megfagyott havon nagy kárt okoznak a vadásztársaság egyetlen pénzes bevételi forrásának a megdézsmálásával. Az őzek és a szarvasok futását nehezíti a fagyos, mély hó. Elterülő mancsával a farkas magabiztosan mozog a téli terepen, a patás növényevők pedig nem tudnak elmenekülni üldözőik elől” – magyarázza a környék legtapasztaltabb vadőre. Az idős szaki leginkább azt nehezményezi, hogy a ragadozók ritkításába semmi beleszólása nincs a vadásztársaságnak.

A négykerékmeghajtású kocsi magabiztosan kapaszkodik a csúszós és meredek erdei utakon. Megnézzük Marosi Sándor mobiltelefonján a kamera felvételeit a vadetető környékéről, ahova tartunk. Az elmúlt 12 óra képkockáin szinte minden vad fellelhető, amit a ze­telaki erdőségek rejtenek.

„Méregzöld” civilek kedvence

A fenyőből és bükkből álló, 8500 hektár közbirtokossági erdő része annak az 53 ezer hektáros területnek, amelyet a Zetelaka és Társai Vadász és Horgász Társulat bérel vadgazdálkodás céljából. A magánkézben levő erdélyi vadászatnak hosszú története van, hiszen a rendszerváltás után 16 évvel, 2006-ban jelent meg az első törvény, amely kimondta, hogy a vadgazdál­kodás nem csak az állam felségterülete.

Az új jog­szabály értelmében a vadásztársaságok magánerdészetektől és közbirtokosságoktól is bérelhetnek vadász­területet, a bérleti díj pedig az erdőtulajdonosokat illeti meg.

Benke Józseffel, a zetelaki vadásztársaság igazgatójával is találkozunk. A több mint négy évtizede a vadgazdálkodás területén dolgozó erdőmérnök véleményére figyel a szakma Romániában. A székelyföldi szakemberek közül ő a legismertebb Bukarestben, ahol évek óta rengeteg vitája van az átpolitizált vad- és erdőgazdálkodás miatt.

A bajok fő okát abban látja, hogy a „méregzöldnek” titulált természetvédő egyesületek rájöttek, Brüsszelből rengeteg pénzt pályázhatnak jól hangzó vadvédelmi projektekre. A „civil” környezetvédő szféra nagy hatással van a romániai po­litikumra, így könnyű volt ráfogni a zöld ruhás ­szakemberekre, hogy az ország ellenségei, akik nemcsak az erdőket, hanem a vadat is kegyetlenül irtják.

Benke abban reménykedik, hogy a hosszú évek óta kilátástalan helyzet az új székelyföldi környezetvédelmi miniszterrel, az RMDSZ-es Tánczos Barnával véget ér, és a vadgazdálkodás visszatérhet a normális kerékvágásba.

„Pár éve részt vettem abban a tizenöt fős szakembercsapatban, amely Brüsszel számára részletes tanulmányban mutatta be a romániai vadgazdálkodás problé­máit. E szakmai munka sorainak kell beépülniük a bukaresti szaktárca stratégiájába. Az ágazatot szakembereknek és nem civileknek kell felügyelniük” – fogalmaz a vadásztársaság vezetője.

• Tovább a teljes cikkre (szabadfold.hu)

Benke József erdőmérnök a vadgazdálkodás elismert szakértője. Fotó: Beliczay László