Bérces János jó barátjával és vadásztársával, Heiter Tiborral tollaskártevő-gyérítésen vett részt az Őzbak vadásztársasági saját területükön, a Tordas-Gyúró határában. Vadászatuk során a fényképen látható dolmányos varjakat, és szarkákat hozták terítékre.

Béres János jó barátjával Heiter Tiborral tollas tollaskártevő-gyérítésen vett részt (Kép: Bérces János)

Bérces János összefoglalta az orkán erejű szélben történt, nem mindennapi vadászatukat:

Végre itt a tél! A gazdák befejezték a földjeiken a mezőgazdasági munkákat, a betakarítást és a vetést, így a határban megszűnt a mozgás. Itt a lehetőség arra, hogy szoktató etetéssel a varjúféléket a leshelyeink elé csaljuk.

Bő egy heti etetés után meglátogattuk az egyik állandó lesünket, ahol az éhes tollas- és szőrmés kártevők nagytakarítást végeztek.  Azon a napon hajnali négy órakor keltem és egy kissé elbizonytalanított a 80-90km/h-ás orkán erejű, északi szél, ami a lesen természetesen a szemből fújt, ezért a vadászatunk során végig könnyezett a szemünk a hidegben.

Ráadásul a leskunyhónk egy magas domb platóján áll, cudarul kitéve a szélnek. A jól megépített “varjú-kunyhót” persze nem tudta kikezdeni a viharos szél és a hidegérzetünket is csökkentette némileg a leshely oldalainak nádborítása.

A művarjakat még a sötétben raktuk ki az etetett helyre, speciálisan mozgóra állítva. Úgy táncoltak az őrültes szélben, mint a farsangi bál tancparkettjének ördögei. Fél nyolc körül már azt latolgattuk dideregve, hogy hamar befejezzük a vadászatot, mert pár sirályon és énekesmadarakon kívül nem láttunk semmit, ráadásul mind a kettőnknek más dolga is akadt még délelőttre.

Aztán hirtelen megjött az első pár szarka. Magasan, hátszéllel, mellyel pillanatok alatt már mögöttünk is voltak. A következőket már állva vártuk, mert az égen megjelenő pici pontból, alig két másodperc alatt, lőtávba hozta őket az erős szél.

Meglepetésünkre sokat hibáztunk. Ha korábban mozdultunk, mint a lőtávba kerülő madár, akkor eldobták magukat valamelyik irányba, vagy kihasználva a nagy szelet, már ott sem voltak.

Abban az esetben viszont, ha elég türelmesek voltunk, akkor két-három másodpercünk volt a lövésre.  Célzott lövésre ritkán volt lehetőségünk, csak az odadobott kapáslövésekre.

Ráadásul mindketten csak 2.7mm-es RC-t hoztunk, ami gyorsabb, mint a nagyobb átmérők és általában elég szokott lenni. Ebben az orkánban azonban nem volt tervezhető a kilőtt sörétraj iránya, dobálta is rendesen a sörétet a szél. Szerencsésebb lett volna a három mm feletti és 32g-nál nagyobb patronok használata, de avval tudtunk “főzni”, amit magunkkal hoztunk.

A visszanézett, kikockázott filmfelvételeken nyomon követhettem, hogy több esetben a célzás és elétartás mértéke is megfelelő volt, viszont a széllökések jobb oldalra tolták el a sörétrajt. (Ugyanezen a napon, barátaim, fácánozás közben hasonló hibázásokról számoltak be.) A terítékünkről két dolmányosvarjú és egy szarka hiányzik, mert a hatalmas szél a nádasba, vagy az alattunk lévő erdős domboldalba fújta, lökte el őket. Mindkettőnk lőtudását ismerve, fele ekkora szélben, vagy szélcsendben, (bár azt én nem szeretem) háromszor ennyit tudtunk volna terítékre hozni.

A mostani vadászat során inkább csak a szarkák jöttek, dolmányosvarjak körülbelül 15%-ban repültek be. Remélhetőleg majd legközelebb találkozunk velük!

Még egy érdekessége volt a vadászatunknak. Éppen egy dupla szarkára tettem lövést, amikor előttünk 80 méterre egy aranysakál bújt elő a bokrokból, egyáltalán nem törődve a lövések okozta zajjal. Lehet nem is hallotta az óriási szélben. A duplázásomra azonnal elugrott. Mindenkinek hasonló vagy jobb vadászatot kívánok!

Írta: Bérces János

Kép és videó: Bérces János