Természetvédelem
Ismerjük fel a fekete párducot
Az Agro Jager News összefoglaló szakmai anyagot készített a fekete párducról, amelyet látni véltek az Alföldön. Cikkünkben két macskafajt részletesen bemutattunk. Kiemelve a nyomképeket.
Az elmúlt időszakban számos híradás szólt egy fekete nagymacskáról, amit először Kiskunhalason pillantottak meg. Ezt követően látták Ballószögön és Kecskeméten is. Nem egy esetben fényképet is készítettek az állatról. Kiskunfélegyháza és Bugac közötti tanyavilágban eközben birkákat ölt meg valami. Egyértelműen senki nem tudta megmondani, milyen nagymacska járhat az Alföldön.

A fekete párduc két különböző faj is lehet. A faj pontos meghatározása messziről igen nehéz feladat (Kép: Pixabay)
A nagymacska jelenlétét a Magyar Rendőrség szakértők bevonásával vizsgálta és a helyszínelésük után az alábbi tájékoztatást adta:
Mivel a leopárd és a jaguár nem őshonos hazánkban, ezért leopárd- és jaguárkutatók anyagait, külföldi forrásokat gyűjtöttük össze.

Kecskeméten készült fénykép 2021. december 23-án (Kép: Kecskeméti Televízió, Híros.hu)
Mi is pontosan a fekete párduc?
A „fekete párduc”, a fekete színváltozatú nagymacskák gyűjtőneve, de nem biológiai fogalom. Ismereteink szerint a leopárd (Panthera pardus) és a jaguár (Panthera onca) fordul elő ilyen színváltozatban, de vita tárgyát képezi Közép-Amerikában, a puma is – ezt még hivatalosan az ottani kutatók sem tudták bizonyítani. Valójában a fekete változat a melanin túlzott termelése miatt alakul ki.
Leopárd
A jaguár Dél- és Közép-Amerika nagy részén, valamint Mexikó néhány területén él. A leopárd pedig Afrika északkeleti és szubszaharai régióiban, Közép-Ázsiában, Srí Lankán, Dél-Indiában és Kínában él. Mind a jaugár, mind a leopárd húsevő, kivételes látásuk és hallásuk miatt, rendkívül sikeres ragadozók.
Milyen állat a fekete párduc?
A fekete párduc afrikai leopárd lehet, de nem különálló faj, hanem egyfajta változat és a magyar nyelvben gyűjtőfogalomként használjuk mind a jaguárra, mind pedig a leopárdra.
Egy fekete nagymacska játék közben. A videó készítői nem közölték azt, hogy melyik faj látható a rottweilerrel.
Meddig él egy leopárd vagy egy jaguár?
A jaguárok és leopárdok körülbelül 12-17 évig élnek. Fogságban – a szakirodalmi adatok szerint – 15-20 évig.
Jaguár vadászat közben:
Hány kilogramm egy jaguár vagy egy leopárd?
Súlyuk nemüktől függően is változik. A hím leopárdok súlya 80-165 font (36-75 kg), míg a nőstény leopárdok 46-132 font (21-60 kg) között mozognak. A hím jaguárok tömege 126-250 font (57-113 kg), míg a nőstény jaguárok tömege 100-200 font (45-91 kg).
Milyen természetvédelmi oltalom alatt állnak?
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) álláspontja szerint, a leopárd sérülékeny, a jaguárt a fenyegetett fajok közé sorolták. A két faj állománya folyamatosan csökken az orvvadászat és az erdőirtások miatt.
Jaguárok a Nyíregyházi Állatparkban:
Milyen gyorsan futnak?
Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy milyen gyorsan képesek futni ezek az állatok. A leopárdok 58 km/h, míg a jaguárok akár 80 km/h-val is futhatnak. Gyors tempójuknak köszönhetően ezek a nagymacskák könnyen zsákmányolhatnak szarvasokat, antilopokat is.
Veszélyesek-e ezek az állatok?
Igen, kétségtelenül ezek a nagymacskák veszélyes ragadozók. Megtámadhatják az embereket, bár Molnár Gábor brazíliai őserdei vadászatai során leírja, hogy, ha tehetik, elkerülik az embert.
A rendőrség felhívásában figyelmeztetett, hogy semmiféleképpen ne közelítsük meg!
Lábnyomuk
Mivel két különböző fajról beszélünk, ezért összegyűjtöttük a leírásaikat, de vannak közös határozóbélyegeik is. A karmuk, mivel visszahúzható, szemben a kutyafélékkel, ezért azok nyomai egyik nyomképnél sem látszanak. Kivéve akkor, ha futnak, vagy csúszós helyen, mászásra, kapaszkodásra használják. Zsákmányukat is ezzel a különleges képeségükkel ragadják meg.
A leopárd nyomképe:
A hímek nyomai hosszabbak és szélesebbek, mint a nőstényeké. A hímek hátsó lábának nyoma 9 cm, a nőstényeké körülbelül 8 cm (átlag, amelyet Dél-Afrikában, Londoloziban mértek a helyi vadrezervátumban). A nőstények lábujjai valamivel karcsúbbak, mint a hímeké. Karmok nem látszanak, hacsak az állat nem fut.

Dél-Afrikában a Londolozi Vadrezervátumban készített fénykép nőstény leopárd nyomképéről (Kép: https://blog.londolozi.com/2012/05/19/in-the-footsteps-of-the-leopard/)
Az elülső nyomtáv szélesebb, de valamivel rövidebb, mint a hátsó nyom. A leopárdnyomok összetéveszthetők a hiénával (amelynek karmai vannak) és az oroszlánkölykökkel (6 hónaptól 1 évig). Az oroszlánkölyökök nyomai jobban elkülöníthetőek a leopárdtól, mert a talppárna hátsó része három részre tagolható.
A leopárdokat, jaguárokat messze a legnehezebb gyalogosan követni és megtalálni. Nagyon könnyedén mozognak, magányosak, és kiszámíthatatlan a viselkedésük. Gyakorlatilag lehetetlen egy leopárdot követni, ahogyan a Kruger Nemzeti Parkban is ezt állítják a szakemberek. A tapasztalt nyomkövetőknek fel kell használniuk a leopárd viselkedésével kapcsolatos ismereteiket, meg kell keresniük az állatra utaló legkisebb jelzést, és figyelniük kell az állatok viselkedését, mert a madarak, a mókusok, a vörösmajmok és az antilopok vészjelzést adnak a leopárd feltűnésekor. Emiatt a vadászata is rendkívül nehéz.
A jaguár nyomképe:
Közép- és Dél-Amerikában a puma és jaguár egy ugyanazon helyen él, ezért a nyomok pontos meghatározása sok kutató érdeklődését felkeltette ( tudományos eredmények ). Kevésbé hozzáértők könnyen összetéveszthetik a puma nyomképét a jaguáréval – állítják.

Nagytestű kutya, puma, és jaguár nyomképe (Ábra: https://www.originalwisdom.com/wp-content/uploads/bsk-pdf-manager/2019/03/deAngelo-et-al_2010_Traditional-versus-multivariate-methods-for-id-jaguar-puma-and-large-canid-tracks.pdf)

Puma és jaguár nyom közötti különbségek (Ábra: http://www.saguaro-juniper.com/i_and_i/mammals/jaguar/jaguar.html)
A legtöbb jaguárnak nagyobb a nyomképe mint a pumának. A talppárna mérete, és annak alakja a döntő határozóbélyeg a két faj meghatározása során.

Jaguár nyomképe (Kép: https://www.projectnoah.org/spottings/18732071/fullscreen)még egy kép: http://www.saguaro-juniper.com/i_and_i/mammals/jaguar/jaguar.html)
Kecskeméten készült felvétel:
- 1. kép: Kutya nyomképe (Kép: https://edis.ifas.ufl.edu/publication/UW144)
- Kiskunfélegyházán rögzített nyom (Kép: https://www.facebook.com/PoliceHungaryOfficial/)
- Leopárd nyomképe (Kép: https://www.africahunting.com/media/leopard-track-south-africa.93267/)
- Jaguár nyomképe (Kép: https://phys.org/news/2021-05-colombia-cattle-farmer-declares-truce.html)
- Puma nyomképe (Kép: https://edis.ifas.ufl.edu/publication/UW144)
- Puma nyomképének meghatározása (Kép: https://edis.ifas.ufl.edu/publication/UW144)
Album képeinek megnevezése, és forrása (balról jobbra):
- Kutya nyomképe (Kép: https://edis.ifas.ufl.edu/publication/UW144)
- Kiskunfélegyházán rögzített nyom (Kép: https://www.facebook.com/PoliceHungaryOfficial/ — http://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/kozrendvedelem/fekete-parduc-kiskunhalason)
- Leopárd nyomképe (Kép: https://www.africahunting.com/media/leopard-track-south-africa.93267/)
- Jaguár nyomképe (Kép: https://phys.org/news/2021-05-colombia-cattle-farmer-declares-truce.html)
- Puma nyomképe (Kép: https://edis.ifas.ufl.edu/publication/UW144)
- Puma nyomképének meghatározása (Kép: https://edis.ifas.ufl.edu/publication/UW144)
Korábbi cikkek a “magyar fekete párducról” itt, valamint itt és az elpuszított birkákról itt érhető el.
2021. január 9-én egy újabb észlelés érkezett, amelyet Szolnok közelében látták. Az esetet még vizsgálják.
Írta és fordította: Dr. Szilágyi Gergely
Forrás:
- https://www.wildlifeillinois.org/gallery/animal-sign/tracks/mountain-lion-tracks/
- https://kidadl.com/animal-facts/black-panther-facts
- https://edis.ifas.ufl.edu/publication/UW144
- https://www.originalwisdom.com/wp-content/uploads/bsk-pdf-manager/2019/03/deAngelo-et-al_2010_Traditional-versus-multivariate-methods-for-id-jaguar-puma-and-large-canid-tracks.pdf
Tud-e a vad természetkárosítást okozni?
Sokan és sokféleképpen közelítik meg a vadlétszám kérdését, valamint egy adott terület vadeltartó képességének fogalmát. Másként látja ezt a vadgazdálkodó, akinek elsődleges érdeke a vadállomány védelme, a sportcélú vadászat, a vadgazdálkodás szervezése, valamint ennek szakmai, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése. Másként ítélik meg a mezőgazdasági területeken és erdőkben gazdálkodók, akiknek elsődleges érdeke a hosszú távú, gazdaságos termelés biztosítása. Véleményt alkot a lakosság is, s bár e réteg a legnépesebb, szakmai hozzáértése a legtöbb esetben hiányos, inkább érzelmi alapon közelít a témához.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ábra: MME
Viszont napjainkban kevesebb szó esik a vad természeti értékekre gyakorolt hatásáról. Össze lehet hasonlítani a vadlétszámra vonatkozó adatokat és az azokban bekövetkezett változásokat, de sokszor hallhatjuk, hogy ezek a számok becsléseken alapulnak, és a valóság mást mutat. Megnézhetjük a terítékadatokat is, amelyek a legálisan elejtett vadlétszámról adnak reális képet. Anélkül, hogy konkrét számokat idéznénk, abban a legtöbb érintett egyetért, hogy mind a becsült vadlétszám, mind a terítékadatok évről évre növekvő tendenciát mutatnak. Véleményem szerint reális képet akkor kapunk, ha kimegyünk egy adott élőhelyre, és a saját szemünknek hiszünk, tapasztalatainkra támaszkodva vonunk le következtetéseket.
Így tettem én is, amikor a Vértesi Tájvédelmi Körzetben több évtizeden át mértem fel a természeti értékeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mezőgazdasági, vadgazdálkodási és természetvédelmi ismeretekkel felvértezve, a Vértest évtizedekig járva, gyűjthettem tapasztalatokat az adott témakörben. Tapasztalatom szerint mind a vadlétszám, mind a vadfajok száma az elmúlt 40 évben drasztikusan megemelkedett. Megjelentek a Vértesben spontán visszatelepülő és szándékosan, vadászati érdekből betelepített vadfajok is. Elég, ha az aranysakálra, a dámra vagy a muflonra gondolunk. Mindeközben a gímszarvas és a vaddisznó létszámának erősödését is tapasztaltam. A vadlétszámot természetes úton szabályozó nagyragadozók teljesen hiányoznak a területről. Az állományszabályozó betegségek – gondolok itt a veszettségre és az afrikai sertéspestisre (ASP) – szintén elkerülték a Vértes térségét.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Előbbi a légi úton történő vakcinázások miatt, utóbbi valószínűleg a vonalas létesítmények (autópálya, vasút) vadmozgást és vándorlást korlátozó hatása miatt. Ami a területet járva rögtön szembeötlik, az a vad nyomainak sokasága: túrások, rágások, kitaposott vadváltók, amelyek napjainkban a védett és fokozottan védett élőhelyeken is egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Az erdőgazdálkodók kénytelenek vadkizáró kerítéssel körbevenni, nemcsak a vágásterületen nevelkedő fiatalosokat, hanem már a vágásra tervezett erdőrészleteket is. Ha néhány szerencsés évben olyan bőséges makktermés adódik, amelyet a vad sem tud teljesen elfogyasztani, a megjelenő csemeték csúcsrügyeit biztosan visszarágja. Vadkizáró kerítések nélkül nem jelenik meg értékelhető természetes újulat, amely a természetközeli erdőkben a fahasználat egyik előfeltétele. Az így bekerített területek tovább fokozzák a nem bekerített részeket terhelő vadnyomást. Ha a vadlétszám közelítene az erdő természetes eltartóképességéhez, az erdőgazdálkodók nem építenének milliókba kerülő kerítéseket, hiszen az nem állna érdekükben. Fontos tény, hogy a védett és fokozottan védett területeken az elsődleges cél az élőhely és az ott található természetvédelmi értékek védelme, megelőzve az erdő- és vadgazdálkodási érdekeket. A Vértesben odáig jutottunk, hogy szükséges bekeríteni egy-egy védett növényfaj termőhelyét is.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Ilyen például az egyik jégkorszaki maradványnövényünk, a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló cifra kankalin (Primula auricula), amelynek utolsó két termőhelyét a muflonok veszélyeztetik. Élőhelyét évezredeken át védte sziklás, meredek, ember és vad által is nehezen járható volta, de a kizárólag vadászati érdekből, átgondolatlanul betelepített muflon ellen ez már nem elég, hiszen ez a faj, a hazai vadfajokkal ellentétben, ezeket a termőhelyeket is rendszeresen látogatja, lerágva és letaposva azokat. Egy másik szembeötlő jelenség, tavasszal, a vaddisznótúrásokkal érintett területek nagysága. A legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak a dolomit sziklagyepek, amelyek bővelkednek védett és fokozottan védett állat- és növényfajokban. Például itt él a vértesi nyílt dolomit sziklagyepek legértékesebb bennszülött növénye, a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), valamint hazánk legtermetesebb rovarfaja, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
A vaddisznók rendszeresen feltúrják ezeket az élőhelyeket, komoly természetvédelmi károkat okozva. Az erózióra is érzékeny dolomit sziklagyepeknél, a gyepzóna sérülése miatt, a csapadék lemossa a termőtalajt, végérvényesen megváltoztatva az élőhelyet. Összegezve kijelenthetjük, hogy a felduzzadt vadlétszám nemcsak a mező- és erdőgazdálkodóknak, hanem a természetvédelmi értékeknek is kárt okoz. A megoldás a vadlétszám szabályozása, amely kizárólag a döntéshozók és a vadgazdálkodók felelőssége. A megoldás kulcsa pedig a vadászok kezében van.
Írta és fényképezte: Klébert Antal természetvédelmi szakember
Érdekli a Magyar Madártani Egyesület munkája? Olvasson naprakész híreket ITT!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Végéhez közeledik a bivalyok és a szürkemarhák teleltetése
Megkezdődött a házi bivalyok és a magyar szürke szarvasmarhák felkészítése az áprilisban kezdődő legeltetésre.
A tavasz közeledtével a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai állattartótelepén már megkezdődött a házi bivalyok és a magyar szürke szarvasmarhák felkészítése az áprilisban kezdődő legeltetésre.

Fotó: Vizes Tibor – KMNP
Jelenleg az állatok szemrevételezése zajlik, az elkövetkező hetekben pedig pótoljuk a kihullott fülszámokat. Azt követően sor kerül a szükséges állatorvosi kezelésekre.
A telepen három helyszínen több mint 1000 szürkemarha és 270 bivaly teleltetéséről gondoskodunk. Az időjárás kegyes volt a téli tartáshoz, nem volt nagy hideg, bár a szürkemarhák számára ez sem jelentene problémát, ugyanis ők az extrém hideget is jól viselik. A bivalyok kissé fázékonyabbak.
A tavaszias télben kevesebb szálastakarmány fogyott, mivel ilyenkor kevesebb energiára van szükségük az állatoknak. A tavalyi borjak a tél folyamán szépen fejlődtek, erősödtek, leválasztásuk is megtörtént. Szent György-nap tájékán a felnőtt bivalyokkal együtt ők is kimennek majd a legelőkre.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Egy valóságos madártani kincs került elő a Korom-sziget takarítása közben
Madarászok egy igen megviselt állapotú madárgyűrűre lettek figyelmesek a Fehér-tavon.
Idén is kitakarítottuk és felkészítettük a költési szezonra a szegedi Fehér-tó 11-es tóegységében található Korom-szigetet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Palics-Ludas Közvállalat munkatársainak segítségével.

Közel hetven évvel ezelőtt felhelyezett madárgyűrűt találtak kollégáink a szegedi Fehér-tavon (fotó: Puskás József)
Az élőhelykezelési munkálatok közben kollégáink egy igen megviselt állapotú madárgyűrűre lettek figyelmesek. A Madárgyűrűzési Központ adataiból kiderült, hogy a gyűrűt egy fiókakorú cigányréce kapta 1957. június 13-án a szegedi Fehér-tavon. A gyűrűző pedig nem más volt, mint dr. Beretzk Péter.
Miért végezzük el a tavaszi munkálatokat?
A Szegedi Fehér-tó fokozottan védett tóegységében lévő Korom-szigetet a KNPI szakemberei évente letakarítják a felnőtt gyomok kóróitól, illetve a terjedő nádtól. A sziget éveken át nyüzsgő sirálytelepnek adott otthont, ahol tavasztól több ezer dankasirály fészkelt, valamint szerecsensirályok kisebb állománya, de küszvágó csérek is előfordultak. A sirályok megtelepedését elősegíti az évenkénti nagytakarítás, tereprendezés. Kedvelik, ha a fészekrakó helyükön nincsen magas növényzet. Ezt a munkát az idei évben február 25-én, kellemes időben sikerült elvégezni.
A szigetre való bejutás szerszámokkal megnehezítve embert próbáló feladat. Először egy 60-70 méternyi nádason kellett átjutni, ezután az iszapos tómederben történő hosszas gyaloglás következett. Ezúttal a teljes szigetet sikerült mentesíteni a növényzettől, így reményeink szerint szinte olyan látvány fogadja majd a márciusban érkező danka- és szerecsensirályokat, amilyen Beretzk Péter idejében lehetett. Természetesen a növényzet újra kihajt tavasszal, de az már folyamatban lévő fészkelést nem zavarja.

A szigetre való bejutás szerszámokkal megnehezítve embert próbáló feladat (fotó: Gál Zoltán)
Az elmúlt években ugyan nem fészkelt sirály a szigeten, de azért természetesen nem lakatlan a terület. A nyári ludak mellett néhány pár fokozottan védett cigányréce rendszeresen fészkel a sziget szegélyzónájában. Bízunk abban, hogy sikerül végre visszacsábítani a sirályokat ide, ahol egykor Közép-Európa egyik legnagyobb dankasirály kolóniája fészkelt. A Korom-sziget a Beretzk Péter kilátóból is látható, ha balra tekintünk. Távcsővel megfigyelhető, hogy vajon idén kialakul-e ott egy nyüzsgő, hangos sirálytelep?

Köszönjük a segítséget a munkálatokban részt vevő kollégáknak! (fotó: Gál Zoltán)
Köszönjük a Palics-Ludas Közvállalat kollégáinak, hogy segítették munkánkat!
Forrás: KNPI