Vadászat
Mende-mondák a gím agancshullajtása elé – GALÉRIÁVAL
Horváth Zoltán: Mára már bebizonyított tény, hogy a gímbikák agancselvetése időszakának elkezdődése a testi kondíció állapotának a függvénye. Minél többet lesarcol a tél a gímbika testi energiájából, annál későbbre tolódik ki ez az időszak…
Milyen tényezők okozzák a gím téli energiaveszteségeit?
Elsősorban az időjárás okozta nehézségek, az extrém hideg hőmérsékletek, a magas hó, a tartósan fagyos téli napok száma, a befagyott vizek, a csontkeménnyé keményedett dagonyák, amik teljesen felboríthatják a gímszarvas megszokott napi életvitelét. A magas hóban való járás jelentős energiaveszteséggel párosul…ilyenkor jól megfigyelhető, hogy a gím takarékoskodik az életenergiájával, mozgása beszűkül a táplálékot biztosító területek látogatására és ha ott képes jól lakni, akkor nem megy messze, ha teheti a helyszínen meg is fekszik, kérődzésbe fog és pihen. A téli életenergia megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb tényező a nyugodt pihenés biztosítása! Saját magam figyeltem meg, hogy extrém hideg éjszakákon ( -15 oC alatti hőmérsékleten) a gímszarvas egész éjjel talpon van, a rendelkezésre álló időt táplálékkereséssel és táplálkozással tölti el, majd csak hajnal hasadtával vonul vissza a pihenőhelyére, ahol aztán általában napsütötte domboldalak, déli és nyugati lejtőin a napfényt áteresztő ritka akácosokban vagy lábaserdők vastag avarral borított talajain készít magának fekvőhelyet.
A másik fontos tényező az életenergia és azon keresztül a kondíció megtartása érdekében a szükséges és kellő mennyiséget biztosító táplálékok bevitele. A gím a táplálkozása során egy nagyon megalkuvó vadfaj, a mocsarak, berkek, savanyú sásának és a nád mélyen eredő friss hajtásainak fogyasztásától elkezdődően a bokrok, fiatalos erdők rügyes hajtásainak, vékony kérgű fák, sarjakác, juhar, kőris, hárs, bükk, sima és duglászfenyő kérgének lehúzásán túl, télidőben szívesen látogatja a mezőgazdasági területek, lucernásait, a megerősödő, tömegtakarmányt nyújtó repcéseit, felszántatlan kukorica tarlóit és rámegy a vadászok által kialakított etető és szóróhelyeken ledepózott takarmányokra…cukorrépa, szemes és silókukoricára, amelyekből egyes vadásztársaságoknál eszméletlen mennyiségben (több vagonnyi tételben is) kihordanak a vadászterületre.
Feltétlenül meg kell említeni a manapság a gím etetésében teljesen polgárjogot nyert gyakorlatot, hogy azok a minőségi gím állományt kezelő vadgazdálkodók aki anyagilag is megtehetik, nagyon értékes beltartalmú, ásványi anyagokat is tartalmazó speciális vitaminos agancstápokat etetnek! Ezt olyan nagy mennyiségben teszik, hogy az őszi bőgést követően a tálcás és vályús etetők csordultig fel vannak töltve és bizony bőven jut az értékes takarmányból az etetők alá is….
Az etetésnek pozitív hatása van a kondíció megőrzésére és feljavítására. Az etetett gímbika legyen az kint akár a szabad (értsd kerítetlen) vadászterületen is, hetekkel hamarabb dobja el agancsait, mint az ugyanazon az élőhelyen élő, de az etetőt nem látogató bika társa.
Egy az interneten dokumentált kis kísérlet alapján bebizonyosodott, hogy egy adott szőlőhegyet látogató bikarudli esetében az „egyszemélyes” etetőtálcát csak a legerősebb, domináns szarvasbika birtokolta. Mivel a szőlőhegyi birtok tulajdonosa napközben egy étteremben dolgozott, a saláta maradékokat haza hordta és kirakta a tálcás szarvasetetőbe. Kígyó uborka, jégsaláta, nyers krumpli, sárgarépa, karalábé, káposzta, fehér gyökér, paradicsom, paprika, szőlő, kompótok, befőttek maradékai kerültek napról-napra az etető tálcára, amit a Bélának elnevezett szarvasbika esti rendszerességgel el is fogyasztott.
Mivel az etetőhely be volt kamerázva, így minden nap eseménye végigkísérhető volt. A meglepetés akkor következett be amikor január 27-én az etető tálcát végigfeküdte Béla, azon az éjszakán ottfelejtett egyik agancsszára. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vitaminokban bővelkedő etetés jó hatással van a gímnek az általános testi kondíció megtartására, az ilyen gímbika pedig a tavaszi enyhülés első üzenetére képes azonnal agancsainak levetésével reagálni.
A harmadik tényező amit meg kell említeni az a vadászati nyomás, ami hazánkban a gímszarvasra nehezedik! Tény, hogy létszámában felfutott a magyarországi csülkös nagyvadállomány, amelynek negatív következményei nemcsak az egekbe szárnyaló vadkár költségeivel, de az ökonómiai küszöbhatáron immáron átesett nagyvadlétszám az egyre növekvő, súlyos gépjármű ütközések eseteiben is kontrollálható! Ennyi vadat nem képes ez a kis ország probléma mentesen kezelni, ezért szükségessé vált a hazai csülkös nagyvad populációk létszámának drasztikus csökkentése. Ez nem jelent mást, mint hogy háború indult a szarvas ellen is, a vadászati nyomás többszörösére növekedett a megelőző évtizedek vadászati gyakorlatához képes. Kisebbek lettek a vadászterületek, a vadászati idényben mindenhol nagyvadhajtásokat tartanak, hajtásban lövik a szarvas tarvadat, de bizony előfordult már, hogy gímbikákat is…
Vannak olyan vadászati gazdálkodó egységek ahol nem ritka, hogy az idény befejeztéig 27 hajtásnapot is tartanak. Így aztán úgy szétrúgják, az értékes gímállományainkat, mint tyúk a töreket. Szerte-széjjel száguld a gím az országunkban, hazátlanná vált a magyar gímszarvas „szerte nézett s nem lelé honját, a hazában!”
Nyilvánvaló, hogy ekkora vadászati nyomás alatt, a gím éjszakai vaddá válik, kevesebb ideje marad a táplálkozásra, a nappali állandó menekülés felemészti az éjszaka a táplálkozással bevitt pótlólagos energiákat és az egész szervezet hosszútávú energia defizitbe kerül….Ezt az állapotot maguk a vadászok idézik elő, magukra vessenek, mert mint egykori szakmai elöljáróm kifejtette „ náluk van az olló is meg a posztó is, ha elszabják, az csakis egyedül az ő hibájuk!”
Nos tehát egyértelmű, hogy a vadászat jelenlegi gyakorlata az, amely a gím esetében a téli testi kondíció megtartása ellen dolgozik, talán nem véletlen, hogy az 1986-ban terítékre hozott és 1986 és 1990 között a gímtrófea világranglista első helyét elfoglaló Karapancsai bikánk eleste óta eltelt 36 naptári esztendő alatt ( 3 szűk szarvasöltő) nem sikerült a trófea világranglista első helyének ismételten még csak a közelébe sem kerülni.
Pedig próbálkoznak ám. Jönnek hatalmas az intenzív külterületi etetés hatására megnevelt karácsonyfa méretű, új-zélandi típusú trófeák. A legújabb ilyen csoda a Mátra hegységünkből került elő. A legközelebbit a Hortobágyról várom.
Legjobban a gím agancshullajtására hatással az időjárás van. Természetesen, hogy mennyire kitett az élőhely, hegy-vagy dombvidék, ártér vagy sík és milyen szélességi körön fekszik. Magyarországon a tömeges agancshullajtás legelőször Baranyában szokott megindulni, majd Gemenc, aztán pár nap múlva követi Zala és Somogy déli része. Észak felé haladva hetekkel is később kezdődhet, mint lent Délen.
Ma már egy-egy térség előrevetített hivatalos havi hőmérséklet diagramjából jó közelítéssel képesek vagyunk megjósolni az adott vadászterületünkön a gím agancs hullajtásának kezdetét. A napi pozitív és negatív hőmérsékleti értékeket abszolút értékben összeadjuk és amikor havi szinten elérjük a nulla értéket, ahhoz a naptári naphoz még hozzászámolunk 15-17 naptári napot. Az így eredményül kapott naptári napon aztán bízvást elindulhatunk hullott gímagancsot keresni. A természet azonban sohasem csak tiszta fehér vagy fekete és nem szorítható a minden egyedre egyformán vonatkoztatható szigorú szabályok közé. Vannak nem is kevés számú kivételek…
Valóban csak a monda szintjén, de élőben találkoztam néhány olyan emberrel, akik váltig állították, hogy már Karácsony másnapján szőlőhegyük birtokán vettek fel frissen hullajtott gím agancspárt. Időben legközelebb hozzájuk az a fiatalokból álló falusi társaság volt, akik szintén a zalai szőlőhegyük luxus présházában búcsúztatták az Óévet! Nyolcan voltak…Szilveszterkor hó esett és talán nemcsak annak volt köszönhető, hogy másnak délben lefelé ereszkedve a lejtős hegyi úton a Feri hatalmasat hasalt egy az út közepére a friss hóba letett frissen hullajtott agancson. A közelebbi időpontban már én is megfigyelő voltam. Ez a dátum azért jelentős, mert már többektől, köztük hivatásos vadászoktól is hallottam erre napra időzített hullajtásokról történeteket mesélni.
Az én megfigyelésem jó régi, még abból az időből származik, amikor a tél az valójában hóval, faggyal bemutatkozó igazi tél volt. Vadászterületünk határa több kilométeren keresztül a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság jogutódjaként a területet 99 évre hektáronkét 10 Ft bérleti díjért bérlő Braun Holding vadászterülete mellett húzódott. A szomszéd minden évben egy vagy két alkalommal Hofjagd-ot, vagyis udvari (üzemi) vadászatot tartott. Ezek általában kétnaposak voltak, az első napon nagy terítékű fácánvadászatról a második napon pedig 50 vendégpuska körüli terelő vadászatról, vaddisznó hajtásokról szóltak. Ilyenkor aztán kifordították a berket, keresztül kasul kajtatták, kontra hajtásokkal feldúlták a nádasok békéjét és amelyik vad megúszta a golyós fegyverek állásait, az fejvesztve menekült át a mi oldalunkra…
Mivel tudtam, hogy melyik napokon vadásznak nem volt más dolgom, mint a mi oldalunkon szépen felülni egy jó helyen álló magaslesre és kiváló nagyítású távcsővel figyelni az át özönlő vad milyenségét… Hideg volt és a szél is eléggé metszően fújt, január 04-ike volt….Menekülő vaddisznók, szarvasok, nagy létszámú kitört tarvad rudlik, egyes nagy bikák és akkor hirtelen. Nagyon melegem lett. Mindösszesen a lesemtől száz méterre nagy testű, lehorgasztott fejű agancs nélküli gímbika ballag.
Nyomom a szememre a távcsövet, hiába hagy kék nyomot a szemem körül, csak azt látom amit mutat. Látszanak az agancstő hófehér stoplikként vakító csonkjai, a frissen elvetett agancsának csont alapjai… Teljesen friss elvetés, a sebre ráhúzódó bőr még nem volt képes beindulni sem. Egy hivatásos mesélte, hogy évi rendszerességgel visszajáró dán vadászcsoport érkezett januári tarvad selejtezésre… Mivel elég sokan voltak, hirtelen nem jutott mindenki mellé kísérő hivatásos vadász és az egyik régóta ismert és tapasztalt vendégvadászt egyedül ültették fel a magaslesre, lelkére kötve, hogy csak „agancs nélküli” tarvadat ejthet el…. Mindenki meglepetésére Tobias egy kiváló kondícióban lévő, agancsait frissen elhullajtott, tarfejű szarvasbikát hozott terítékre….január 04-et írtunk.
A január aztán a meglepetések hónapja, mert a hónap közepétől aztán megszaporodnak a hullott agancsokról szóló információk, amelyek alapjául az ez időszakban megtartott terelések és vaddisznóhajtások szolgálnak….A hajtók gyakran hoznak ki a meghajtott sűrűben talált friss hullajtású szárakat…
A hónap vége felé pedig már gyűjthető mennyiségben jelentkezhetnek a hullajtott agancsok. A gyűjtés szempontjából azonban az igazi hónapok a február és a március valamint a kisebbeket már csak áprilisban tudjuk szedni.
Ha valaki tisztában van a területi adottságokkal, akkor egy élőhelyen belül is képes felfedezni az időjárásnak történő kitettség változásainak jelentős következményeit. Több helyen is agancsoztam már, néha csak pár tíz kilométer távolságra voltak egymástól az általam látogatott területek, mégis a tengerszint feletti magasságból eredően nagy különbségek mutatkoztak az ott élő szarvasbika állomány agancs elvetésének kezdési idejében. Amíg egy sík, berkes területen már február 08-tól indult a mandula, addig egy közelben fekvő enyhén dombos-lankás élőhelyen csak február 18-al tört meg a jég, de egy szintén közelbe lévő 300 méter magasságú kiterjedt „hegyen” csak március 04-én jelentek meg az első földre hullott agancsok… És ez a folyamat éveken keresztül hasonlóan ismétlődött. Azért jó ezekkel a dolgokkal tisztában lenni, mert a gyűjtésre szánt időnket úgy tudjuk beosztani, hogy ahol a tapasztalat szerint a dobás későbben indul meg, ott felesleges a vadat zavaró „üresjáratokat” tenni, mert ez senkinek sem jó!
A vadászterületen talált hullajtott agancs a ma hatályos törvény szerint a területileg illetékes vadgazdálkodó tulajdonát képezi. A hullajtott agancs felvétele és az erdőből, vadászterületről történő elvitele lopásnak minősül, tettenérés esetén rendőri intézkedés történik aminek a vége bírósági eljárás. Nem tilos viszont az erdőben talált hullajtott agancs fotózása, mint bármely az erdőhöz tartozó erdei termék, fák, bokrok, élőlények fényképezése.
A törvény szabályozza a hullajtott agancs gyűjtését is, azt mondja, hogy a hullajtott agancsot gyűjteni, csak a területen illetékes vadgazdálkodási egység által írásban, személyre szólóan kiállított gyűjtési engedély birtokában lehet! Néhány helyen élnek ezzel a lehetőséggel, döntő részben a jelenlegi gyakorlat viszont azt bizonyítja, hogy ilyen engedélyeket nem állítanak ki a vadgazdálkodók. Ez alól kivétel, néhány nagy területi kiterjedésű erdő- és vadgazdálkodó, illetve privát terület lehet….
Írta és fényképezte: A vad és környezete Facebook csoport szerzője: Horváth Zoltán
Vadászat
Az őzállomány csökkenésének lehetséges okai
Szemethy László egyetemi tanár az őzpusztulás okairól publikált.
Az utóbbi években egyre több hírt hallunk az őzállományok problémáiról. Az állomány és a teríték csökkenése már a hivatalos statisztikákban is megjelent, néhány megyében 10%-ot meghaladó mértékű. A különböző vadászterületekről származó információkat összevetve, változatos, összetett kép alakul ki. Sokan a törzsállomány csökkenéséről, mások a gidák hiányáról vagy komoly elhullásról számolnak be. Megint máshol agancsfelrakási problémákról, varva szaporodási problémákat és gyulladásokat okoz; a DON és a T2, HT2 toxin, amelyek többek között emésztési zavarokat, kondícióromlást, szöveti elhalásokat, gyulladásokat és ezeken keresztül szaporodási zavarokat okoznak; valamint a fumonizinek, amelyek a sejthártyaszintézis megakadályozásával szöveti elhalásokat és gyulladásokat idéznek elő.
Fotó: Fülöp Bálint – OMVK
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A mikotoxinok megjelenését, hatásait és az ellenük való védekezés lehetősé- gét nagy intenzitással kutatják az egész világon, így nálunk is, hiszen nagy károkat okoznak az állatállományokban, a termelésben, és élelmiszer-biztonsá- gi kockázatot jelentenek az emberi fogyasztásra kerülő termékekben is. Bár a mezőgazdasági területen élő vadfajok már a szántóföldön is, de később a takarmányozás során is felvehetik ezeket a mérgeket, a mikotoxinok vadfajokra gyakorolt hatásáról és különböző vadfajainknak a mikotoxinok iránti érzékenységéről szinte semmit sem tudunk. Azt sem ismerjük, hogy a vad táplálékában meghatározó természetes növényeken megjelennek-e a penészek, és termelnek-e mikotoxinokat? Ezért alakítottunk több mint tíz éve egy kis kutatócsoportot, amelynek fő célja a mikotoxinok kártékony hatásainak vizsgálata a természetes körülmények között élő vadfajokon. Eddigi legfontosabb vizsgálati eredményeinket az alábbiakban foglaljuk össze. A legkiterjedtebb vizsgálatokat a dámszarvassal végeztük. Mivel az ott tapasztalt jelenségek az őznél is felmerülnek, ezért érdemes ezeket is röviden összegezni. A Dunántúlon és az Alföld nagyvadas területein gyűjtött dámszarvasminták nagy részében ki tudtuk mutatni a mikotoxinok jelenlétét. Egyes mikotoxinok összefüggésbe hozhatók a dámszarvasnál egyre gyakoribb, de más fajoknál, így a gímnél és az őznél is megjelenő agancstő-rendellenességgel (amit a vadász köznyelv hibásan agancstőrothadásnak hív). Egyes mikotoxinok – különösen a zearalenon – mind a teheneknél, mind a bikáknál hormonális és szaporodási problémákat okoztak.
A barcogás elhúzódását és az üres tehenek számának növekedését tapasztaltuk. A mikotoxinok a vemhes teheneknél átjutottak a méhlepényen a magzatba, és számos esetben a magzatban felhalmozódtak. A mikotoxinok megjelentek a tehenek tejében is. Mivel ismert, hogy a mikotoxinokkal szemben a fiatal állatok sokkal érzékenyebbek, mint a felnőttek, jogosan feltételezhető, hogy már a magzati korban vagy később a tejjel mérgezett borjak elhullási esélye magas. Mindezek miatt alappal feltételezzük, hogy a dámszarvasnál a szaporodási problémák hátterében egyes mikotoxinok állhatnak. A mikotoxinok fő forrása az ellenőrizetlen szemestakarmány volt. Azok a gazdálkodók, akik tanácsainkat megfogadva csak ellenőrzött, mikotoxinmentes takarmányt etettek, a szaporulat ugrásszerű növekedését tapasztalták.
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Agrobiológiai Tanszék. Ábra: Facebook
A 2010-es évek közepén Jász Nagykun Szolnok vármegyében végzett vizsgálatunkban kimutattuk, hogy a mezei nyulak veséjében mért zearalenon-koncentráció növekedése csökkenti a megszületett nyúlfiak számát. Az elmúlt három évben a vadászkamara támogatásával részletesebb vizsgálatokat tudtunk folytatni az Alföld három nagy területén: Pest megyében, a Jászságban és a Tiszántúlon. Eredményeink megerősítették, hogy a magas koncentrációban megjelenő mikotoxinok szaporodást csökkentő és az ivarszervekben gyulladást okozó hatásúak. Ugyanebben a vizsgálatban, bár a mintaszámunk túlságosan alacsony volt, összefüggést találtunk a magas mikotoxin-koncentrációk és az őzbakok aszimmetrikus agancsnövekedése, a csökkent spermium- és tesztoszterontermelés, valamint a sutáknál a szaporulat csökkenése vagy elmaradása között. Mindezek alapján jogos az a feltételezés, hogy az őzállományokban tapasztalható furcsa, abnormális agancsokról vagy éppen agancstalan bakok megjelené- séről adnak hírt. Az állomány csökkenését sok helyen jelentősnek, néhol szinte katasztrofálisnak érzik, míg máshol nem érzékelik ezeket a gondokat. A vadbiológus kutatóban e hírek hallatán számos kérdés merül fel.
Mekkora lehet AZ ŐZÁLLOMÁNY CSÖKKENÉSÉNEK LEHETSÉGES OKAI az állománycsökkenés valós mértéke?
Milyen lehet a problémák térbeli eloszlása? Általános gondról beszélünk vagy lokális, csupán egyes helyeken felmerülő problémákról? Mi okozhatja ezeket a gondokat? A különböző jelenségek összefüggenek-e egymással? Mi lehet ezek oka? Visszavezethetők-e egy közös okra, vagy akár mindegyiknél más-más okokat kell feltételeznünk? Miért nem látszik a jelentős állománycsökkenés az OVA-ban?
A legfontosabb kérdés pedig az, mit tudunk tenni e problémák kezelésére, megoldására. Mi a vadgazda felelőssége a gondok kialakulásában – és egyáltalán javíthat-e a vadgazda a helyzeten a saját eszközeivel? Ezekből a kérdésekből is látszik a helyzet bonyolultsága.
Természetesen minden felelős gazdálkodó pró- bál valamilyen magyarázatot keresni. Sok elmélet, hipotézis merült már fel a már-már örökzöldnek tekinthető ragadozóproblémától, azaz az aranysakál megjelenésétől és elszaporodásától kezdve a mezőgazdasági művelés, az agrotechnika és a vegyszerezés káros hatásain keresztül valamilyen új betegség megjelenésének feltételezéséig. Biztosan közrejátszik a klímaváltozás kö- vetkeztében fellépő évszázados aszály, a táplálék- és vízhiány, valamint a vad számára is elviselhetetlen hőség. Kutatói szempontból az a kérdés, mennyire állják meg a helyüket ezek a magyará- zatok, mik a valós okok, és mi lehet a megoldás?
A mezőgazdasági területen élő vad- állomány csökkenése nem új keletű probléma. Hasonló kérdések már több évtizeddel ezelőtt is felmerültek. Az intenzív mezőgazdasági művelés, a nagy táblák és a monokultúrák kialakulása következtében elszegényedő növényzet, az ősszel, télen és kora tavasszal csupasz táblák, a vegetációs időszakban való túlzott vegyszerhasználat és a gyorsabb, nagyobb művelési szélességű gépek bizonyosan kedvezőtlenül hatnak a vadállományra.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
Ezek azonban nem új jelenségek, tehát nem magyarázzák a jelenlegi állománycsökkenést. Olyan nagy hatású és újonnan megjelenő veszélyforrásokat kell tehát keresnünk, amelyek a mezőgazdasági területekhez kötődnek. Az elmúlt több mint tíz évben éppen egy ilyen újonnan megjelenő és egyre súlyosabbá váló, nagy és általános hatású veszélyt, a mikotoxinok vadfajokra gyakorolt hatását kezdtük el vizsgálni az Agrá- rminisztérium és az Országos Magyar Vadászkamara támogatásával. A mikotoxinok a penészgombák által termelt mérgek. Jelenleg mintegy 400 különböző mikotoxin ismert a világon, és egyre újabbakat fedeznek fel. Az egyes penészfajok többféle mikotoxint termelnek, és ugyanazt a mikotoxint több penészfaj is előállíthatja. A legveszedelmesebb aflatoxin már nagyon kis koncentrációban is súlyos májkárosodást, az immunrendszer gyengülését és rákos daganatokat okoz. Nálunk egészen a kétezres évek elejéig nem jelent meg, mivel az ezt termelő penészgombák, egyes Aspergillus fajok, környezeti igényeiket leginkább a melegebb vidékeken találták meg. A klímaváltozás, a melegedés miatt azonban gyorsan elterjedtek hazánkban.
A többi penészhez hasonlóan elsősorban a gabonaféléket támadják meg a virágzás időszakában, ha megfelelően magas hőmérséklet és páratartalom áll rendelkezésükre. Ezek után, nagy szárazság és magas hőmérséklet esetén, a penész védekezésként mikotoxinokat kezd el termelni. A méreganyag elsősorban a gabonaszemek felületére rakódik rá, sérülések esetén azonban a szem belsejében is megjelenik. A mikotoxint termelő többi penészfaj hasonlóan viselkedik, csak az ökológiai igényeik különböznek. Egyes fajok már alacsonyabb hőmérsékleten is fertőzik a nö- vényeket, és mikotoxinokat termelnek. A gabonatermesztők körében legismertebbek a Fusarium fajok és az általuk termelt mikotoxinok. A fuzáriumos fertőzés hazánkban is régóta ismert, de a klímaváltozás következtében ezek is egyre többféle toxint termelnek, mind nagyobb mennyiségben. A leggyakoribb fuzáriumtoxinok a zearalenon, mely az ivari hormonrendszert megza pasztalható problémák hátterében az egyre gyakrabban és egyre nagyobb koncentrációban megjelenő mikotoxinok kártékony hatásai állnak. Termé- szetesen ez a magyarázat nem zárja ki egyéb okok – akár a szárazság vagy a táplálékhiány – közvetlen leromlást, sőt elhullást okozó hatását vagy az elszaporodó aranysakál kártételét.
Egészséges dámhere felvágva. Fotó: Lakatos István – OMVK
Ugyanakkor a fő kérdés az, hogy a vadgazda milyen módon tudja észlelni ezeket a problémákat, és a saját tapasztalatai alapján el tudja-e különíteni a háttérben meghúzódó különböző okokat; el tudja-e dönteni, milyen beavatkozás szükséges ezek elhárításához.
Ehhez segítséget nyújthat az a kérdőíves felmérés, amelyet 2024 nyarán a Vadászkamarával közösen kezdtünk el. Elsősorban az alföldi területeken élő őz- és mezeinyúl-állományok változásairól, a testtömegükben, a szaporulatban és a viselkedésükben jelentkező esetleges eltérésekről teszünk fel néhány rövid, könnyen megválaszolható kérdést. A felmérés még folyamatban van, ezért részletesen feldolgozott eredményekkel még nem szolgálhatunk, de néhány kezdeti tapasztalatot már meg tudunk osztani. A válaszok változatos képet mutatnak: egyes területeken nem tapasztalnak változást, míg másokon jelentős állománycsökkenésről adnak hírt. Ez arra utal, hogy az állomány csökkenése nem egyenletesen történik nagy területeken, hanem még akár egyetlen vadgazdálkodó területén belül is nagyok lehetnek az eltérések. Ugyanezt találtuk a terepi vizsgálatok során is. Ugyanabban az időben, ugyanonnan gyűjtött mintákban a 0-tól a nagyon magas mikotoxin-koncentrációig szóródtak az adatok. Ez az eredmény magyarázná azt, hogy az OVA összesített adataiban miért csupán enyhe állománycsökkenés látható.
Ugyanakkor ez a megfigyelés jól egybevág a mikotoxinok szemestakarmányokon való előfordulásának és koncentrációjának változatos eloszlásával. A mérési eredmények szerint ugyanis akár egy kisebb körzetben is lehetnek erősen fertőzött kukorica- vagy gabonatételek, míg akár a szomszédos területen szinte toxinmentes terményeket találtak.
Fotó: Lakatos István – OMVK
Ez jellemző a mikotoxinok előfordulására, ugyanis nemcsak a fentebb leírt környezeti hatások, a hőmérséklet és a pá- ratartalom, de az agrotechnika, a gazdálkodónak a penészek elszaporodását gátló növényvédelmi beavatkozásai is erősen befolyásolják a mikotoxinok előfordulását. Több vadgazda jelezte, hogy jó kondícióban levő egyedeket találnak elhullva. A saját tapasztalataink is azt mutatták, hogy a mikotoxin terhelés általában nem okozza az egyed kondíciójának leromlását, testsúlyának a csökkenését. Valójában a lesoványodás csak tartósan magas mikotoxin-koncentráció következtében alakul ki. A legnagyobb koncentrációban előforduló DON és T2, HT2 toxin esetében azonban már ki tudtunk mutatni testtömegcsökkenést is. Azonban már alacsonyabb mikotoxin-koncentrációnak is lehet létfontosságú szerveket károsí- tó, elhullást okozó hatása. Mint ahogy korábban jeleztük, roppant keveset tudunk a vadfajok mikotoxinokkal szembeni érzékenységéről.
Háziállatokon végzett vizsgálatokból tudjuk, hogy minden fajnak és rajtuk belül minden korosztálynak van bizonyos „tűrőké- pessége” a mikotoxinokkal szemben. Ez alatt a határérték alatt nem mutathatók ki káros elváltozások. Jelenlegi kutatásunkban éppen ezt a határértéket próbáljuk megkeresni a vizsgált vadfajokra nézve. Tudjuk azonban azt is, hogy több mikotoxin együttes előfordulása esetén azok erősíthetik egymás hatását, így a külön-külön határérték alatti toxinszintek együttesen már okozhatnak kóros tüneteket. Bár ahogy látszik, éppen csak a kutatások elején tartunk, és rengeteg kérdésre kell még választ találnunk, de vadgazdálkodási szempontból a leglé- nyegesebb az, hogy mit tud tenni maga a vadgazda a probléma felismerésére, kezelésére, de leginkább megelőzésére. Első lépésként minden mezőgazdasági területen dolgozó vadgazdálkodónak, de azoknak is, akik erdős területen takarmányozzák a vadat, el kell fogadnia, hogy a klímaváltozás és a hibás mezőgazdasági gyakorlat következtében a mikotoxinok egyre gyakoribb és intenzívebb megjelenésével kell számolnunk, különösen a szemestakarmányok esetében. Szembesülnünk kell azzal is, hogy a vadgazda a területen egyszerű megfigyeléssel nem tudja kiszűrni a mérgezett egyedeket.
Nagyobb odafigyelésre, részletesebb vizsgálatokra van szükség. Figyelmeztető jel lehet a szaporulat elmaradása. Ha szép, egészségesnek tűnő, jó kondíciójú suták nem vezetnek gidát, gyanakodni kell a mikotoxinok hatására. Hasonló jel lehet a normá- listól eltérő viselkedés például a bakok territóriumvédésében és udvarlásában. Célszerű lenne a zsigereléseket is körültekintőbben végezni. Egyes mikotoxinok esetén a vese vagy a máj tömegének megváltozását, sőt a szervek felületén a szövetelhalás következtében kialakuló fekete foltokat láthatunk. Különösen fontos lenne az ivarszervek és az ivarmirigyek vizsgálata. Januári sutaelejté- sekkor már a méhben láthatónak kell lennie 1-2 fejlődő embriónak. Amenynyiben a méh üres, vagy még rosszabb esetben gennyel telt, nagy eséllyel mikotoxikózissal van dolgunk. Hormoná- lis zavarra utal, ha a petefészkeken nem találunk sárgatesteket és érő tüszőket. Ezek szabad szemmel is láthatók. Az elhullottan talált vagy a zsigerelésükkor gyanúsnak vélt egyedek mintáit hasznos elküldeni az állategészségügyi laborokba vizsgálatra.
Szövetelhalás dámvesén. Fotó: Lakatos István – OMVK
Tudnunk kell azonban, hogy a laboratóriumok csak friss, azaz néhány órája elhullott egyedek mintáit tudják megfelelő eredménnyel feldolgozni, sőt bizonyos kórokok, pl. a mikotoxinok kimutatásához speciális mintavételre és különleges vizsgálatokra van szükség, amelyekre általában sem a mintagyűjtő vadgazdák, sem a laborok nincsenek felké- szülve. Ezért a tapasztalat azt mutatja, hogy a beküldött mintákon, ha egyáltalán alkalmasak a vizsgálatra, általában valamilyen közönséges elhullási okot – például bélgyulladást vagy egyéb gyulladásokat vagy a máj szöveti elváltozását stb. – szoktak meghatározni. Talán a legfontosabb a megfelelő takarmányozás lenne. Csak bizonyítottan mikotoxinmentes takarmányokat etessünk! Semmiképpen ne etessünk rostaalját, tört szemet vagy bármilyen más kiselejtezett takarmányt!
A szemestakarmányok mikotoxin-vizsgálatát sok laboratórium megbízhatóan el tudja végezni. Érdemes rákölteni a vizsgálatok néhány tízezer forintnyi költségét, hiszen jóval nagyobb károkat tudunk megelőzni. Érvényes ez a vásárolt takarmányokra – csak olyan takarmányt vásároljunk, amely laborvizsgálattal bizonyítottan mikotoxinmentes –, de a saját magunk által termelt vagy raktározott takarmányokra is. A mikotoxinok ugyanis nemcsak a szántóföldön, hanem a tárolás közben is keletkezhetnek. A helyes vadtakarmányozáshoz a 2024-ben a vadászkamara kiadásában megjelent kézikönyvünkben adunk részletes tanácsokat. A problémák jobb megértéséhez és ezek után megoldásához jóval több és részletesebb információra van szükségünk. Ezért kérjük, hogy tapasztalataikat osszák meg velünk ebben a kérdőíves felmérésben, de azon túl is szívesen veszünk minden terepi megfigyelést és véleményt.
Bátran keressenek a laszlo. szemethy@gmail.com elektronikus postacímen
vagy a +36 304746733-as telefonszámon!
Tisztelettel köszönjük mindazoknak a támogatását és együttműködését, akik segítették eddigi munkánkat.
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Agrobiológiai Tanszék. Ábra: Facebook
Kiemelten köszönjük az Agrárminisztérium és az Országos Magyar Vadászkamara kitartó támogatását.
Írta: SZEMETHY László, PhD egyetemi tanár, tanszékvezető Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Agrobiológiai Tanszék
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Olaszország – 10 év alatt 65 000 juhot, kecskét öltek le a farkasok
DNS-minták gyűjtését szorgalmazzák a sürgősségi osztályokra bekerült kutyatámadások esetén, hogy az agresszív állatokat azonosítani tudják – tette közzé a Lega – Salvini Lombard Liga Sajtóirodája. A Liga által benyújtott indítvány középpontjábanez a tervezet áll, amelyet hamarosan megvitatnak a Pirellone tanácstermében – nyilatkozte Floriano Massardi, a Pirelli-palota mezőgazdasági, hegyvidéki és erdészeti bizottságának elnöke. Az elmúlt 10 évben, mintegy 65 000 juhot és kecskét öltek meg a farkasok és megannyi támadás is történt. Az adatok szerint, mintegy 800 gazdaság szűnt meg emiatt Olaszország szerte. Csak Lombardiában 150 támadást jelentettek és 300 észlelésről számoltak be – tudta meg az Agro Jager News.
Jonathan Giovannini fotója január 3-án Monte Catriában, Perugiatól északra, amelyen feltehetően egy farkas látható.. Fotó: Jonathan Giovannini
„Az indítvány célja, hogy a támadások után azonnal DNS-mintát vegyünk a sérülésekből vagy az áldozatok károsodott szöveteiből – legyen szó emberről vagy állatról –, hogy egyértelműen megkülönböztethessük, farkas vagy farkas-kutya hibrid volt-e a támadó” – fejtette ki Massardi.
Hozzátette: „Ez fontos előrelépés a farkasharapások kezelésében, hiszen azt javasoljuk, hogy a lombardiai sürgősségi osztályokon (az emberektől és az állatoktól egyaránt) vegyenek DNS-mintát a ragadozók, különösen a farkasok által okozott sebekből.”
Megbízható, jó minőségű, szervizelt autót keres? Keresse Csúcs Gábort a +36 30 323 38 52 – es telefonszámon! Kattintson!
Massardi, a Coldiretti mezőgazdasági szervezet adataira hivatkozva hangsúlyozta: az elmúlt tíz évben Olaszország-szerte a ragadozók mintegy 800 állattartó telep bezárásához járultak hozzá, és körülbelül 65.000 juhot és kecskét pusztítottak el. Lombardiában az elmúlt hat hónapban mintegy 150 esetben jelentettek ragadozók által elkövetett támadásokat, és hozzávetőleg 300 észlelésről számoltak be. A ragadozók jelenléte lakott területek közelében ma már mindennapos jelenség, ami az ott élők körében egyre növekvő aggodalmat vált ki.
„A DNS-mintavétel révén részletes adatokat tudunk közzétenni a támadásokról, külön választva a tenyésztett és háziállatok elleni eseteket, településenként és megyénként. Ez lehetővé teszi, hogy pontosan feltérképezzük a farkasok jelenlétét a régióban, és hatékony intézkedéseket hozzunk az állattenyésztés, valamint a turisták és helyi lakosok védelmében” – zárta gondolatait Massardi.
Forrás: Lega – Salvini Lombard Liga Sajtóiroda
Kiemelt cikk
KITEKINTŐ: Svédország – Farkas támadt a vadászokra. Lelőtték
Alig néhány napja Figura Ákos vérebes utánkeresővel készítettünk egy rövid beszámolót, amelyben a keresett vadat egy farkas hamarabb találta meg, mint ő, a kutyáival. Félelmeinek hangot adva, akkor azt mondta az Agro Jagernek, hogy hamarosan bekövetkezik, hogy kint találkoznak a farkassal, amelynek a kimenetele csak a farkastól függ. Sokáig nem kellett várni, mert a hétvégén, 2025. január 18-án, Svédországban, egy rühes farkas a vadászok kutyáira fordult, majd a vadászt is megtámadta. A riasztó lövések ellenére sem ugrott el, így a támadó farkast, mintegy 10 méteres távolságból lőtték le. Az Agro Jageren a svédországi Jakt Journalen híre következik.
Rühes farkas támadt a kutyákra, vadászra, Svédországban. Forrás: Jakt Journal
Meglőttek egy rühes farkast, amikor január 18-án, szombaton, egy vadászkutyára támadt – írta cikkében Anders Ingvarsson 2025. január 18-án este. Két figyelmeztető lövés ellenére a farkas folytatta a támadását.
– Nem volt más lehetőség, mint lelőni – tájékoztatta a lapot Emil Bengtsson kutyavezető.
A szombati hajtóvadászat rendkívül drámaian fejeződött be a kelet-upplandi vadászcsapat számára. A sikeres első vadászat után, Emil Bengtsson kutyavezető, elengedte hat éves kutyáját Enya-t, oda, ahol azt hitték, hogy vaddisznók lehetnek.
– Egy perc múlva dolgozott is. Kicsit megpördült, majd egy ültetvényben megállt. Egy másik kutya is bent volt, de az azonnal elment – mondja Emil.
– Amikor visszajött hozzám, a farkassal a sarkában jött elő a sűrűből.. Nyolc méterre tőlem a farkas, megragadta Enyát, és mindketten bukfenceztek.
Ekkor Emil két figyelmeztető lövést adott le.
Megbízható, jó minőségű, szervizelt autót keres? Keresse Csúcs Gábort a +36 30 323 38 52 – es telefonszámon! Kattintson!
– Semmi reakció. Azután csak egy kiút volt – mondta. Leadtam egy lövést, a farkas lefelé indult, de gyorsan felállt és elindult felém, talán 10 méteres távolságban. Aztán leadtam még egy lövést, ekkor elesett – mondja Emil és így folytatja:
– Felmentem Enyához, hogy megnézzem, megsérült-e. Aztán valami suhogást hallok a hátam mögött. Megfordultam. A farkas felállt és egyenesen a szemembe nézett.
Emil soha nem fogja elfelejteni ezt a pillantást.
– Két éve lőttem egy medvét. Azután azt mondtam, hogy a medve tekintete „egyenesen a lélekbe bámult”. Ez most még rosszabb volt. Pontosan átlátott rajtam. Nagyon fáztam. Akkor és ott rájöttem, milyen ragadozó a farkas!
Ekkor kapta meg az utolsó lövést!
– Felhívtuk a megyei közigazgatási testületet. Azonnal megkérdezték, hogy van-e rüh. Az ellenőrzésük alatt tartották.
Néhány órával később a vadászat helyszínét és a farkast megvizsgálták.
– Nagyon jó, hogy Enya komolyabb sérülés nélkül kibújt ebből és az a tény, hogy ezt a bizonyos farkast elejtették, valószínűleg jó döntésnek bizonyult – mondja Emil Bengtsson.
Forrás: Jakt Journal
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KITEKINTŐ: Hollandia – Fészerben alvó farkast találtak
Az őzállomány csökkenésének lehetséges okai
AM: Versenyképes, válságálló, gazdaközpontú agrárpolitikára van szükség
Kirgizisztán fontos agrárpartnere hazánknak
NÉBIH: Segítség a növényvédelmi nyilatkozat adatmező használatának értelmezésében
Fehér árnyak: nagy kócsagok vadásznak a nagylaki gyepeken
KITEKINTŐ: Olaszország – 10 év alatt 65 000 juhot, kecskét öltek le a farkasok
KITEKINTŐ: Svédország – Farkas támadt a vadászokra. Lelőtték
Az Országos Trófeabíráló Testület beszámolója
A hivatásos madárijesztő – álommeló
Adventi vadászat Biharnagybajomban és a hírhedt bajomi avatás – GALÉRIÁVAL
VADÁSZATI LEHETŐSÉG: Terelés január 5-én az Ormánságban
Számadás: az óesztendő utolsó vadászata a Kakat-mentén – GALÉRIÁVAL
KITEKINTŐ: Svédország – Farkas támadt a vadászokra. Lelőtték
Az első Szt. Hubertus vadász és vizslája verseny – Dr. Polgár Kálmán emlékére
Beszámoló a 2024. november 22–24. között Nagyszénáson rendezett vadászatról és Field-Trial Solymászversenyről
Hangtompítóval és éjjellátóval rendelkezett, vadászati engedéllyel viszont nem
Életem első aranysakálja
Életem első dámszarvasbikája
