Keressen minket

Vadászat

Aranysakált lőttek Dél-Dunántúlon

Print Friendly, PDF & Email

Muhi Csaba aranysakált hozott terítékre Dél-Dunántúlon

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Most, április végén a kukorica sok helyen már csírázik. Egyre nagyobb a nyomás a vadgazdálkodókon, hogy a vadkár mértékét csökkentsék, mivel a növénytermesztőkkel mindenki a jó kapcsolat fenntartásában érdekelt. Muhi Csaba baráti meghívásra érkezett Somogy és Tolna vármegye határában fekvő vadászterületre, barátjához Ernőhöz, aki a helyi vadásztársaság elnöke. 

A 30 éves tapasztalattal rendelkező vadász előszeretettel vadászik szőrmés ragadozókra, sok éven át vadőrként is dolgozott. A  Bakonyban, két évvel ezelőtt, egyedül  120 vörös rókát, 52 borzot és 12 sakált hozott terítékre. Vaddisznó szeretett volna lőni, legalábbis ez volt az első terve.  A késő délután lassan kora estébe fordult, de kukoricaföldön nem bukkant fel a várva várt sertevad. Amint besötétedett, a határ  hirtelen megelevenedett. Sakálok vonyítása törte meg a csendet. Kereső hőkamerájával pásztázta az előtte levő területet. Először két aranysakált pillantott meg, akik a falu felé indultak.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

 Gyorsan elővette a sípjait, és prédahangokat utánozva,  megpróbálta őket behívni. Mindent jól csinált, a sakálok hallották is, de mentek tovább egyesen a falu felé. Túl messze voltak tőle, lövéshez sem jutott. Nemsokára újabb aranysakálok tűntek fel az erdő és a mező találkozásánál. Ugyanazt a taktikát követte, mint az első párnál, de a hívás sikertelennek bizonyult. Éjfél felé, amikor már a tizedik aranysakál is a falu felé indult, engedélyt kért a vendéglátójától, hogy a faluhoz közelebbi lest választhasson.

Barátja természetesen engedélyezte a rövid sétát. Meglepő volt ezt a sok sakált látni, ami célirányosan a faluba tartott – mesélte lapunknak Csaba. Kevesen tudják, hogy egy faluban jóval könnyebben talál magának élelmet a toportyán. Több a rágcsáló, a tyúk, a kacsa, liba és minden más állatfaj, amit megehet. A macska is veszélybe lehet, amiről külföldön egy  videómegosztó portálra felvételt is töltöttek fel. Miután elfoglalta az új helyét, várt. Azt gondolta, hogy a faluból visszatérő sakálokra tehet majd lövést. Vélhetően előbb-utóbb megunják a vadászatot és visszatérhetnek az erdőbe.  Egy olyan váltó mellett várakozott, ami mágnesként vonzotta a sakálokat. Ahogy a kereső hőkamerájával körbenézett, a falu felől nem látott semmit. Egy szuka aranysakál azonban felbukkant az ellenkező irányból, nagyjából abból az irányból,  ahonnan a többi egyed felbukkant. Ösztönösen szájjal egércincogást utánzott. A vad ösztönösen megállt egy pillanatra.

A gyakorlott vadász ebben a pillanatban felkapcsolta fegyverlámpáját, és a kibiztosított .243 WIN kaliberű fegyveréből a másodperc törtrésze alatt lövést tett a sakálra, amely körülbelül 80-90 méterre lehetett. A Gecco 6,8 grammos lőszere jól halhatóan becsapodótt. A vad azonnal tűzben rogyott.

A birtokbavételnél derült ki, hogy egy vemhes szukát ejtett el, amely még nem fialt meg. Sok óra várakozás után szerencsével járt. A lövés után be is fejezte a vadászatot.

Sajnos a Dél-Dunántúlon az aranysakál hatalmas pusztítást okoz  a hasznos vadban, amit a vadgazdálkodók napról-napra tapasztalnak. Sokszor tehetetlenek, mindenki fut az események után, és a szeme előtt csökken az apróvad mellett a nagyvad állománya is. A változás a szemünk előtt zajlik, amit már az állattenyésztők is megéreznek. Az egyik közeli tehenészeti telepen, a sakálok megtanulták, hogy a felügyelet nélkül hagyott ellő tehenek fekve védtelenek. A méhlepényt eszik meg, de sokszor meg is harapják a borjúkat is. Ezek az egyedek halálra vannak ítélve, előbb-utóbb elpusztulhatnak. Egy nagyobb falka egy dámszarvasbikát is elkaphat. Néhány egyed megzavarja, még a falka többi tagja hátulról harapja a lágy részeket és lefojthatják. A faj folyamatosan alkalmazkodik a zsákmányállatok viselkedéséhez, ugyanúgy tanulnak mint mi vadászok.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképet készítette: Muhi Csaba

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

Vadászat

A Velence-tavi őzbak

Print Friendly, PDF & Email

Őzbakra vadásztak a Velencei-tavi Vadásztársaság területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Demeter Attila őzbakra vadászott a Velencei-tavi Vadásztársaság területén. Élményeiről számolt be lapunknak:

Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News

Egy ismert bakot sikerült vasárnap hajnalban terítékre hozni a Velencei-tavi Vt területén. Varga Mihály hivatásos vadász kolléga, már márciusban lefotózta a már teljesen letisztított és kifent agancsú őzbakot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Már akkor is feltűnt az agancson lévő két dudor, vagy pukli, “gombóc” – ezért el is neveztük két kisgombócosnak a bakot. A vadat középkorú baknak tippeltük, súlyban körülbelül 360 gr + – gondoltuk. Egy hármas kereszteződésben jól tartotta a helyét, folyamatosan négy sutával tartózkodott a búzatábla közepén.

Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News

Vasárnap is ugyanitt találtuk meg. A szeles idő miatt, a nagy üres placcon, a három kilométerre lévő őzeket, csak a földön kúszva, mászva tudtuk belopni.

Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News

Órákig négykézláb araszoltunk feléjük. 170 méternél közelebb nem sikerült belopni a távolságot. Guggoló helyzetből, lőbotról sikerült lövést tenni a vadra. A találatot jól jelezte a bak. Körülbelül 40 méteres halálvágta után végleg elnyugodott.

Fotó: Varga Mihály hivatásos vadász – Agro Jager News

Kaliber: 8*57 Geco – teilmantel
Az őzbak korban körülbelül 6-7 éves. A trófea súlya 350 gr alatt lesz.

 

Írta: Demeter Attila

Fényképek: Varga Mihály, Velencei-tavi Vadásztársaság hivatásos vadásza

 

 

 

 

Tovább olvasom

Vadászat

A kitartás jutalma

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Major Tamás aranysakált hozott terítékre. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Szeretek úgy vadászni,hogy egy konkrét egyedet keresek és hozok terítékre. Amikor így vadászom, azok az eredmények mindíg többet jelentenek számomra. A legnagyobb sakálomat is egy ilyen vadászat során sikerült meglőni, nem várt ajándékként. Egy íjászvendéget kísértem tavasszal őzbakra, amikor először megláttuk.

Fotó: Major Tamás – Agro Jager News

Épp, egy Diána által utunkba terelt, disznókondából szerettünk volna egy malacot elejteni, két árok közé ékelődött kukorica vetésről,amikor a sikertelen lövés okait magyarázva, vizsgáltuk a vesszőt. Tőlünk, kényelmes golyólövésre, kilépett a takarásból, új izgalmat adva az amúgy is csodás hajnalnak. Mivel megbeszéltük, hogy nálam azért lesz puska, gyorsan átnyújtottam azt a vendégemnek. Sajnos a lőbotomat nem tudta gyakorlottan használni, így szabad kézből engedte el a lövést. Sértetlenül tűnt el újból előlünk a nem mindennapi vadászzsákmány.

Mindketten láttuk, hogy a bal első lábát nem használta. A további cserkelés közben már egyre többet gondoltam arra, ha időm engedi, célzottan járok ki rá, pedig csak remélni tudtam, hogy nem hagyja el apró vadászterületünket. Sok eredménytelen hajnal és este után, másodszor augusztus derekán láttam újra, szintén egy vendéget kísérve.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Első bakját szerette volna meglőni – skót származású felesége kíséretében -, amit édesapjától kapott ajándékba. Egy energianyaras és egy középkorú akácos között lévő nyiladékon álló lesre ültünk, ott vártunk egy általam ismert bakra. Párás volt egy kicsit a reggel, ami nagyon szép napindító volt. Valószínűleg azért nem vettem észre először, hogy nem róka, hanem sakál igyekszik felénk, velünk szemben a nyiladékon.

Mikor rájöttem tévedésemre, már azt is láttam, ki is jön felénk. Ő volt az. A bal első lábára sánta sakál. Gyorsan mondtam vendégemnek, hogy ha neki kedvező távolságra ér, lőjön. Meglepetésemre azt kérdezte: és mi lesz a bakkal? Kicsit megszeppentem,de aztán elmondtam neki: Sakált nem mindennap lő az ember,bakot meg keresünk másikat, akár ma is. Rábeszélésemre felemelte a puskát de a vadászláz miatt csak egy hibázásra futotta tőle. Sajnáltam….

De legalább tudtam, hogy itt maradt a keresett sakálom. Ezt el is mondtam neki, így már úgy láttam megértette, miért akartam mindenáron meglövetni vele. Egyébként pár perc múlva ugyan onnan terítékre hozta első őzbakját, egy 220 grammos selejtbakot, ami kiváló első baknak.

Harmadjára egyedül indultam ki bakot figyelni, már a következő bakszezonra készülve. Kicsit megcsúsztam idővel, így szinte futottam a lesre, ahová ki akartam ülni aznap reggel. Az utolsó hibázás melletti energianyaras túlsó oldára akartam ülni, ahol egy öreg akácos kezdődik és arra voltam kíváncsi, hogy van-e jó őzbak a nyarasban, ami esetleg az akácosba vált vissza. Felérve a lesre, letámasztottam a .22-es puskámat és éppen az ülésdeszkát igazgattam, mikor a szemem sarkából mozgást láttam. Azt hittem egy őz jön kifelé, de mivel az utolsó pár soron végig láttam, hamar megismertem, ki is tart kifelé a nyarasból. Mire kilépett a nyiladékra, addig a puskám már a palánkon várta. Kilépett és átfutott a fejemben, hogy hová célozzak.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Valamit meghallhatott, mert felnézett a lesre, de akkor már a szálkereszt biztosan ült a bordáján, a lapockája mögött. Éleset csattant a .22-es és láttam, hogy összerándul. Tehát a lövés jó volt. Láttam odament, ahová szántam. Kifújtam magam és a kötelező várakozás után lemásztam a lesről. A kis .22-es miatt tudtam, hogy nem lesz egyszerű megtalálni, de bíztam a jó tüdőlövésben.

Elsőre nem is sikerült. Már vagy egy félórája kerestem, amikor eszembe jutott a barátom (azóta komám) kutyája, akivel már találtak meg sakált. Telefon és utazás után újból keresés, de sajnos a tacskó sem vette fel a nyomot kellőképpen. Végső próbálkozásomban (ami már számtalanszor bejött) a menekülés vélt irányába, Hubertuszra bízva magam, elindultam vakon. Az erdő zsebkendőnyi tisztására érve, annak túloldalán, aztán pontot tettünk a közel egy év végére. Velem szembefordulva, az oldalán ott feküdt ünnepnapjaim egyik ajándéka, a környék akkori legnagyobb, elejtett sakálja…

 

Írta és fényképezte: Major Tamás

Tovább olvasom

Vadászat

KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Vadásztársaságok és a szakigazgatás számára fejlesztett vadgazdálkodási statisztikai programjával mutatkozott be Belgrádban, a Szerbiában élő Fenyvesi István. Az alapvégzettségét tekintve a programozó informatikus, de szabadidejében vadászó szakember az Agro Jager Newsnak kiemelte, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy a fővárosban, Szerbia legnagyobb vadászati, horgászati és hajózási kiállításán számolhatott be a fejlesztésekről.

Fenyvesi Istvánnal a nagyközönség két éve, az újvidéki könyvvásáron találkozhatott először, ahol Dejan Dzakula, a Lov i jos ponesto főszerkesztője egy standon gyűjtötte össze a tudományos szakembereket. Fenyvesi István elmondta, hogy az adatok feldolgozásának szükségességére és az eredmények statisztikai feldolgozására először a Szenttamási Vadásztársaság elnökeként figyelt fel.

Fenyvesi István Belgrádban. Fotó: Agro Jager News

1981-től informatikai mérnök és szenvedélyes vadász. A legnagyobb problémát abban látja, hogy nincs adatszinten rögzítve, egy-egy vadászterületen belül, az elejtett vad mennyisége és annak minősége. Ez egy-egy év vonatkozásában, s egy-egy terület életében nem is jelentős, de évtizedes léptékben, úgy, hogy a társaságok vezetősége, munkásai, beosztottai cserélődnek és az információ elveszik, már jelentős veszteség.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A cél tehát az, hogy modernizáljuk a napi munkát és ne csak társasági, hanem régiós, és országos viszonylatban is átlátható adatsorokat kapjunk. Ebbe a munkába csatlakozott be Ristic professzor, aki az Újvidéki Egyetem vadászati professzoraként a trófeaelbírálásról adott ki szakkönyvet Szerbiában. Fenyvesi István ehhez csatlakozva adatbázist épített és mai nyelvezettel élve, megvalósították az interdiszciplináris kutatásokat.

Konkrétan egy trófea elbírálási alapot alkottak. Az adatokat összegyűjtve, a vad elejtésének helyétől kezdve egységesen kezelik. Ezeket az adatokat a szerbiai hiteles törvényes szabályzattal összehangban kitöltik.

Belgrád: Balról Fenyvesi István barátai társaságában. Fotó: Agro Jager News

Ezek után az adatbázisba beviszik a további mérési adatokat, amely automatikusan kitölti és kiszámolja a trófeák pontjait.

Ezzel a programmal nem kell számolni. Amikor tervezik az évi vagy a tízéves stratégia tervet, a vadászatra jogosultak, akkor ebben a táblázatban azonnal látható, hogy melyik határrészekben, milyen eredményeket értek el.

Az egységesítés miatt körzetek szerint is látni lehet, hogy miként alakul az őz állománya és terítékadatai.

Ez a tervezésre kifejezetten jó hatással bír és valós adatokkal dolgoznak. Jó lehetősége a programnak, hogy fényképeket is lehet csatolni. Ma muflonra, szarvasra, vaddisznóra és őzre készítették el a programokat.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Könnyű használni, az adatok átláthatóak.

Fenyvesi István kiemelte, hogy Belgrádban különleges élménynek számított előadást tartani. Nagy megtiszteltetés, abból az aspektusból pedig különösen, hogy olyan, a vadgazdálkodásban – Szerbia szerte – elismert szakember támogatta és használja kutatásaiban a programot, mint Prof. Dr. Zoran Ristic.

Fenyvesi István előadása közben. Fotó: Agro Jager News

Szerbiában a vadászok és a lakosság is rajong a vadászatért. Sokat tesz érte a kormány, összefognak a vadászok, Vajdaságtól egészen Szerbia magashegyi vadászterületéig. A vadászok Szerbiában összetartanak és nagyon sokan ismerik egymást. Gyorsan tájékozódnak és gyorsan terjednek a hírek. Összetartó közösség, akik nemcsak vadászni szeretnek, hanem tesznek is a vadért. Ehhez a munkához lehet segítség ez a program, hogy régiós, avagy ágazati szinten is átlátható lehessen a gyakorlati munka, a gyakorlati eredmény, hiszen a hivatásos vadászok munkáit, eredményeit pontosan ellenőrizni és felügyelni kell. A gyakorlati munka irányítását a mérnökökre, a vadgazdamérnökökre kell bízni, akik meghatározzák a hosszú távú stratégiai irányokat. Ehhez a széles ismeretek mellett pontos adatsorokat kell biztosítani. Ebben a munkában lehet segítség ez a program – tájékoztatta Belgrádból az Agro Jager Newst Fenyvesi István.

Írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Tovább olvasom