Keressen minket

Vadászat

Terítéken a három magyar ragadozó

Print Friendly, PDF & Email

Mihály Pál három ragadozót hozott terítékre Kunhegyesen

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Állok a búzatarló közepén, a lőboton a kiürített puska és a kalapom pihen. Pár perccel ezelőtt még az izgalmak hatása alatt voltam, most pedig a tanácstalanság ül ki az arcomra. Bal kezemmel a fejem vakarom, míg a jobb kezemmel a bálára fektetett vadat simogatom. Sorban. A kistankot, a csalavért és a csikaszt. Felnézek az égre, onnan várom a választ, ilyen szerencsében hogyan lehet részem? Nem értem, hogy miért jutalmaz most ennyire Diana. Válasz azonban nem érkezik onnan sem, így a gondolataimban keresem a magyarázatot. Természetes viszont, hogy ez a történet sem a terítékkel kezdődött.

Fotó: Mihály Pál – Agro Jager News

Tegnap egész nap nyűgös és fáradt voltam, és ezzel a családom agyára is mentem már kissé. Mostanában ez előfordul, mert van olyan dolog is, amire nem tudok, illetve nemes egyszerűséggel nem kapok választ. Oldalbordám megértő ezen a téren, mert Ő pontosan tudja, ismeri a helyzetet. Estefelé azonban finom célzásokat kapok. Jó lenne, ha kiszellőztetném a fejem, kicsit eltűnhetnék a portáról.

A kombinált ragadozó sípot a fényképre kattintva lehet megrendelni!

Veszem az adást, így a beírókönyv irányába teszem az első lépést. Kedvencem, a “papucsos” körzet lesz a cél a Kunsági Dózsa Vadásztársaság területén, amely megközelítőleg 16 ezer hektár nagyságú. Kunhegyest, Tiszagyendát, és Tiszabő településeket öleli körbe ez a hatalmas terület, ahol 53-an vadászunk. A tipikus alföldi területen jelentős az apróvad és az őz állománya. Talán ennek és a vendéglátásnak is köszönhető, hogy előszeretettel járnak ide vendégvadászok.A területrészt azért hívom “Papucsosnak”, mert a kiskapumtól pontosan 200 méter a körzet széle, a vadászterület. Gyalog, erős szürkületben indulok.

Vadkan módjára töröm át magam az útba eső kukoricán, és pár perc után a körzet szélén tárazom is a Mausert. Elindulok lassan az úton, és folyamatosan nézelődöm. Ismerek itt minden bokrot, fűcsomót, és a mezőgazdasági kultúrákkal is tisztában vagyok. A nyulak, őzek is felismernek már, elismerően bólintanak, tudják, hogy az ő védelmükben vagyok itt. Akár becsukott szemmel is oda találnék, ahová szeretnék. Úgy 500 méterre van egy kis emelkedő az útban, az az elsődleges célom. Ott szeretek álldogálni, sok élményt gyűjtöttem be arról a pontról. Már sötétben érem el a helyet, és lőbotra kerül a puska, várakozó álláspontra helyezkedem. Előttem lucerna, búzatarló, és egy gazos tanyahely, ahol egy kotorék is található. Ikonikus hely, több meglőtt borz is elveszett már ebben a kotorékban. Kicsit odébb golyófogónak megfelelő kukorica és szotyi föld. Mögöttem szinte ugyanez a felhozatal, de hátrafelé azért nem lövök, még a végén innen kopogtatok be hozzánk vagy valamelyik szomszédhoz. Talán negyed órát tudok leskelődni, gondolataimban elmerülni, amikor mozgást látok a bokros részen. Borzot azonosítok a mozgásból, és el is indul felém, kicsit bohókásan. Igen jó tempóval jön keresztül a tarlón, félek, hogy a végén még felborít. 50 méter környékén aztán gondol egyet, és ugyanazzal a tempóval irányt vált, és visszafelé tart. Gondolatban pont elengedem, amikor a kotoréknál irányt vált, és a másik tarlóra, a bálázott földre tart. Minél messzebb kerül az otthonától, annál kisebb az esélye, hogy visszagurul lövés után, így a nyomába eredek. Majdnem futnom kell utána, márpedig olyat én nem teszek. Bárki, aki engem futni lát, fusson azonnal! A kis medve végül a bálák között megáll szöszmötölni, így beérem. Két bála között jár, amikor 70 méterről rávillantok a lámpával, mire megáll, és kereszbe fordul. A dörrenésre csak elborul, egyszer még felemeli a fejét, majd távozik belőle az élet. Érte sétálok, és közelebb hozom. Egy kan zselétestűt sikerült elejtenem. Két kézzel tudom csak feltenni egy bála tetejére, és most mellőle nézelődöm, miközben néha megsimítom a csíkos fejét. Ebben az évben megint különleges a kapcsolatom a borzokkal, a jelek szerint újra imádnak. Természetesen ez fordítva is fennáll.

Fél óra után az út felől látok most mozgást, szintén egyenesen felém tart. Csak benne egy rókát ismerek fel. Megvárom, mi lesz az úti célja, inkább nem cincogok rá szájjal. Attól valószínűleg csak elborulna, de csupán könnyei fojtanák el a nevetéstől. Nagyon óvatosan felveszem a fegyvert és nagyjából felé fordítom a veszélyes végét. Nem vett észre semmit a ravasz, határozottan jön, mintha pont itt lenne halaszthatatlan dolga. Ötven méterről rávilágítok, amire azonnal elugrik. Jobbra-balra kocog, én pedig követem a fénnyel, közben rákiáltok. Nem igazán hatja meg, tovább kocog, még csak vissza sem néz. 120 méter környékén viszont úgy érzi, biztonságban van, megáll. Sőt! Teljes fordulatot tesz, és keresztben állva visszanéz a fénybe. A dörrenést egy pukkanós becsapódás követi, és a tyúktolvaj mozdulatlanul elfekszik.

Érte sétálok, egy kanrókát ejtettem el, és mellé fektetem a borzot. Továbbra is a bála mellett maradok, és úgy nézelődöm, míg gondolataim kicsit visszakalandoznak a múltba. Három nagy álmomból kettő már nem valósulhat meg, így egy maradt: a három hegyesfogút terítékre fektetni egy vadászat alkalmával. Ez egy héten belül már sikerült, valamint egy este alatt az elejtésük is teljesült, de ott akkor a borz visszacsúszott a kotorékba. Így a három ragadozót még nem sikerült terítékre fektetnem.

Most “csak” egy sakál kellene hozzá, ami azért itt a város közelében csoda lenne. Kintebb, 2 kilométernyire már esélyesebb, és az gyalog is járható távolság. Egy mondás jut eszembe: “a szerencse melléáll, aki tesz is érte”.

Az igazság az, hogy majdnem napra pontosan 2 hónapja vagyok szerencsés, szinte minden összejön, mindenben.

Keresőtávcsövek és hőkamerák széles választéka, a budapesti FROMMER Fegyverboltban. Kattints a képre!

Ezért aztán titkon most is bízom a sikerben. Fél óra után rászánom magam, vállra veszem a puskát. Mielőtt a lőbotot összecsukom, még körbenézek. Jobbra a halastó irányában veszek észre egy rókát, ami a tarlón a szotyi előtt mocorog. Egyszercsak keresztbe fordul, és látom, vaskosabb, mint egy róka, és rövidebb is a farka. Az erő kimegy a lábamból, amikor leesik a tantusz: itt a sakál! Helybe jött a csoda! Az első gondolatom az, hogy “a könnyűvérű férfi isten nemiszervét, az oroszok a spájzban vannak”, a többi már az elejtésére történő terv. A távolságot nagynak ítélem most, ami 200 méter környékén van. Különös képességem, hogy 25 és 230 méter között bárhonnan tudok sakit hibázni, mindenféle erőlködés nélkül.

Most próbálok biztosra menni. Közeledni azonban nem merek, hangos a tarló. Odafent közben eldöntik, megérdemlem ma este a lehetőséget. A vad elindul a növényzet szélében sürögve-forogva felém. Nézem a kamerán, és számomra ezek a legszebb pillanatok. Sokáig azért nem várhatok, így a Mauser a bálára kerül. Elég stabil a feltámasztás, bár kicsit mintha fázna, remeg a cső. 150 méteren jár, amikor nappali fényt varázsolok, és látom, amint lent a feje, eszik valamit. Egy pár másodperc telik el, amíg felemeli és belenéz a fénybe. Kellett is ez a pici idő, mert a szálkereszt bejárta az orrától a farka végéig. Amikor azonban rámnéz, a kereszt is az oldalán pihen, így csattan a lövés. Csattanós a becsapódás is, és látom, amint ugrik egyet, elborul, és vonaglik egy kicsit. Felfogom, mi történt. Megvan a “three hungarian predators!”

Le kell hogy üljek, mert állni egyszerűen nem tudok. Igazából lerogyok a bála tövére. Egy percet így üldögélek, és ami ebben a 60 másodpercben történt, az nem publikus. Összeszedem magam, és Őt is elhozom. Éppen csak meglett, kis híján fölé lőttem. Cserében viszont toportyánból is kant sikerült elejtenem. Kiürítem a 243-ast, és a botra teszem a kalapommal együtt. Magasra van hagyva a tarló, ezért a bála tetején készítek terítéket, így adva meg az elejtett vadnak kijáró végtisztességet.

Megállok előttük, és vakarom a fejem, közben simogatom őket, majd felnézek az égre. Nincs válasz onnan sem, miért vagyok ilyen szerencsés. Amint viszont ott csendben gondolkozom, eszembe jutnak az elmúlt év és a közelmúlt történései. Igen, azt hiszem, értem. Segítettem nem keveset pár embernek, különösen egy személynek, egy barátnak. Sok, nagyon sok mindenről lemondtam, vagy átengedtem neki a barátságunk kedvéért. Sajnos nem mondhatom, hogy végül megfelelően értékelte.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Diana viszont látta, látja, és tudja, miken mentem keresztül, így ezért pakol a vállamra élményeket, kudarcok helyett. Szokták mondani, hogy a sors azt adja mindenkinek, ami jár, tiszta lelkiismerettel állok hát elébe. Lefényképezem a terítéket, és nyúlok a kalapomért, amikor egy újabb idézet jut eszembe: “a jó dolgok visszatalálnak ahhoz, aki adja őket”. Fejembe nyomom a kalapot, vállra a puskát, a lőbotot csak úgy a hónom alá csapom. Remegő térdekkel indulok haza, hiszen egy ilyen élménynek súlya van, alig bírom cipelni. Útközben az eddigi vadászéletem élményei közé próbálom az újat beilleszteni. Eléggé előkelő hely jut neki, éppen csak lecsúszva az első helynek járó dobogóról. Otthon áttörlöm, és a szekrénybe helyezem a mausert, a 9,3-as pedig huncutul kacsintgat felém, régen levegőzött. Meg is ígértem neki ott helyben, most már Ő következik. Reggel viszont visszamentem a koponyákért, és bár nem vagyok “csontvadász”, ez a három koponya lefőzésre és egy alátétre kerül. Tisztelet a vadnak!! Kan borz, kan róka és kan sakál a terítéken!

Írta és fényképezte: Mihály Pál

A Kunsági Dózsa Vadásztársaságról további információkért kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is. Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

A siroki gímbika

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Hevesben, Sirok határában, Pécsi Tamás meghívásának eleget téve Dr. Fekésházy Szabolcs gímszarvasra vadászott 2023. szeptember 27-28-án. 

Az élményeiről az elejtő számolt be lapunknak:

Régi osztálytársam, Pécsi Tamás meghívására érkeztem Sirokra, aki „nagyon magas színvonalon” űzi a vadászatot, és még mindig aktív ebben a hobbijában.

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Az első estét Tamás vendégeként egyedül egy lucernás mellett töltöttem, mivel ő egy másik vendéget kísért, akit kötelessége volt ellátni. Innen az erdők királyának hangját csodáltam, miközben a körülöttem lévő tájat gyönyörködve figyeltem. Bár hallottam a gímbikák bőgését, sajnos egyet sem láttam. Mindenesetre ez a természetben eltöltött idő csodálatos élmény volt.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Másnap reggel Tamás jött értem, és tervei szerint a „sakáltanyára” mentünk. Addigra már feledhettem, hogy bár hallottam és láttam gímbőgést, mert most egy sokkal izgalmasabb élmény várt rám. A kocsihoz még sötétben érkeztünk, és amikor kiszálltunk, mindenfelől bőgés hallatszott. Kivártuk a hajnali világosságot, miközben izgatottan várakoztunk. A terület jól járható volt, dombok és erdők váltották egymást. Amikor Tamás meghallotta a nekem kiszemelt bikát, óvatosan elkezdtünk közelebb cserkelni hozzá. Mindig a bőgés irányába haladtunk, hogy közelebb kerüljünk. Bár a terep egyre nehezebbé vált, mivel hegynek felfelé haladtunk, Tamás többször is látta a bikát. Én azonban nem.

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Végül Tamás megállt és jelezte, hogy bújjak el egy fa mögé. Természetesen azonnal így tettem, majd kézjelekkel mutatta, hogy a bika a gerinc alatt áll. Nézzem meg, és ha megfelelőnek találom, lőhetek. Felvettem a fegyvert, és izgalmamban alig találtam meg a távcsőn keresztül. Amikor végre megtaláltam és láttam az imponáló bikát, ahogyan bőg, magasba emeli fejdíszét, és nászindulóját fújja, elengedtem a Lapua Megát. A lövés jó becsapódási hangot adott, és a bika kb. 50 méter után hatalmas reccsenéssel zuhant az erdőbe, majd csend lett. Rövid ideig vártunk, majd a zaj irányába indultunk, és birtokba vettük a vadat. Tisztelettel adóztunk, fényképeztünk, majd a vad mellett leültünk és halkan beszélgettünk. Közben a többi gímbika ismételten elkezdte fújni az indulóját. Ez valóban csodálatos élmény volt. Visszafelé a kocsihoz még láttunk és cserkéltünk be más bikákat is, bár egy vadászaton csak egy királyt lehet elejteni. Mégis jó volt látni ezeket a szép állatokat a távcsőben, és eljátszani az elejtésük gondolatával. Régóta vadászok, de ilyen vadászati élményben még sosem volt részünk. KÖSZÖNÖM, Tomi! Tisztelet a vadnak!

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Az esti kimenetelnél Tomi azt mondta, hogy talált egy ideális bikát számomra, és egy másik lucernás mellé fogunk kiülni. Miután felültünk és elhelyezkedtünk, elmondta, hogy a bika jobbról az erdőből szokott kilépni, több tarvaddal kísérve. A lesről jól beláthattunk a dombos, erdős, rekettyés oldalra, valamint a lucernásra. Az első bikát a domboldalon láttuk meg, egy kereső bika volt. Lőhetőnek tűnt, de sajnos nem jött elég közel a lőtávhoz, és bőgve visszament az erdőbe. Azonban nem sokkal később a többi szarvas is megkezdte a mozgását, és egymás után négy fiatal bika érkezett ki az erdőből a lucernásra, ritkán bőgve. Tamás egyszer csak megszólalt, és elmondta, hogy megjött a keresett bika a tarvadakkal együtt. Azonban messze volt tőlünk, a felső legelőn, ezért vártunk, hátha lejönnek hozzánk. Két kisebb bika lejött, de a várt bika sajnos nem. Türelmesen vártunk, de sajnos nem jött le. Azonban alig telt el öt perc, amikor balról hirtelen egy bőgést hallottunk, ami nem várt irányból érkezett. Tizenkét tarvad és egy bika sorakozott fel az erdőből, és lefelé indultak a dombon. Tamás és én is megnéztük a távcsőben a bikát, egy örökös nyolcasnak tűnt, jégághiányos felül tűzött középággal.

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Tomi mondta, hogy ha tetszik, lőhetek. Gyorsan helyet cseréltünk, és a bika közben bőgött, miközben terelgette a tarvadakat. A céltávcsőn keresztül figyeltem, amint a bika kb. 130 méterre megállt, kihúzta magát, és ismét bőgni kezdett. Ekkor elengedtem a lövést. A bika jól jelzett, és a lövés jól hallatszott. Futni kezdett, de a jobb első lábát nem használta, majd kb. 70 méter után egy kicsit megreccsent, majd mozdulatlanná vált. Tomi azt mondta, hogy jó helyen találtam el, valószínűleg szívlövést adtam le (a zsigerléskor is ezt láthattuk), de nem értette, miért áll még mindig. Én azt mondtam, hogy azért ismét lőttem, és még egy lövést adtam le, amelynek szintén jó becsapódási hangja volt, és a bika ismét jól jelezte a találatot. A bika ismét elindult, de kb. 50 méter után felbukott, majd mozdulatlanná vált. Egy cigarettaszünet után elindultunk, hogy birtokba vegyük, majd következett a tiszteletadás, fényképezés és zsigerelés, végül pedig a vadászati élmény megbeszélése. Tisztelet a vadnak!

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Sajnálom, hogy reggel nem készíthettünk terítéket, mert egy barátom telefonált, és sürgette, hogy siessek haza, mert egy nagy bikát sebzett, és szüksége volt a segítségemre. Ennek köszönhetően nem készült terítékfotó, de legalább az elejtés helyszínén készült néhány fénykép, ahol a vadat felállítottuk.

Írta és fényképezte: Dr. Fekésházy Szabolcs

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Vadásznapot tartottak Békés vármegyében

Print Friendly, PDF & Email

Negyedik alkalommal rendezték meg a Békés Vármegyei Vadász- és Horgásznapot Békésszentandráson

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Negyedik alkalommal rendezték meg a Békés Vármegyei Vadász- és Horgásznapot szeptember 16-án, szombaton, Békésszentandráson. A szervezők többféle programmal, illetve főzőversennyel is készültek. Mindezek mellett kitüntetéseket adtak át az arra érdemeseknek, valamint az új vadászokat is felavatták.

Fotó: OMVK

Az ünnepélyes megnyitón Sinka Imre polgármester a rendezvény fontosságát hangsúlyozta, egyben örömét fejezte ki, hogy Békésszentandrás adhat otthont az idei eseménynek. Dr. Takács Árpád, Békés vármegye főispánja kiemelte, a vadászat egy olyan értékteremtő gazdálkodás, amelyre jellemző Békés vármegye hagyomány, érték, közösség mottója.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Dankó Béla országgyűlési képviselő a vadászathoz kötődő személyes élményeit osztotta meg, és a települést érintő fejlesztésekről beszélt, köztük megemlítve a rendezvénynek helyet adó közösségi tér megújítását.Vörös Ferenc vármegyei rendőrkapitány szavai szerint a Békés vármegyei vadászközösség jogszerűen teszi a dolgát, és mint kifejtette azon vannak, hogy ez így is maradjon.

Ehhez pedig minden segítséget megadnak.Dr. Hunya Miklós, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének elnöke szerint a horgászok és a vadászok összetartó közösséget alkotnak, és mint elárulta a vármegyében összesen 33 ezren hódolnak e két tevékenységnek.

A megnyitóbeszédeket zárva Hrabovszki János, a Vadászkamara Békés Vármegyei Területi Szervezete, valamint a Békés Vármegyei Vadászszövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, idén negyedik alkalommal rendeztek vadász- és horgásznapot, ahová ünnepelni jöttek, egyben felhívta a figyelmet néhány változásra a vadászatok kapcsán.

Fotó: OMVK

Hrabovszki János kifejtette: november 1-től a hangtompító engedélyezett vadászati eszköz lesz, amennyiben megfelel a követelményeknek. Nem tiltják az éjszakai célzóeszközöket, de csak a naplemente után, sötétben is vadászható fajok esetében. Ezen célszóeszközök használatához azonban külön kérelem és hatósági engedély szükséges. Szintén november 1-től az eddigi 18 éves kor helyett 16 éves kortól lehet majd vadászvizsgát tenni, illetve a hivatásos vadászok 4000 hektárnál nagyobb területen is elláthatnak szolgálatot.

Elismeréseket adtak át a vadgazdálkodási szakembereknek.

Fotó: OMVK

A köszöntőbeszédek után, többféle rangos vadászati kitüntetést és elismerést adtak át az arra érdemeseknek. Nimród Érdeméremben részesült Ökrös Bálint, a Vésztői Vadásztársaság tagja, valamint Köböl András, a Nagykamarási Vadásztársaság tagja, és Ficzere Ferenc, a Békésszentandrási Tessedik Sámuel Vadásztársaság tagja. Ugyanezen elismerést vehette át Dankó Béla a szarvasi Táncsics Vadásztársaság tagja, valamint dr. Lugasi József, a Dombegyházi Lévés-Farm Vadásztársaság tagja.

Fotó: OMVK

Ezután a Vadászkamarai Érdemérem átadása következett, melyet Bottáné Tisza Zsuzsanna Anikó a vármegyei vadászkamara Dianák Szakosztály bizottsági tagja, dr. Muntyán János a Kaszaperi-Végegyházi Földtulajdonosok Vadásztársaság tagja, illetve Durkó János a Gyula Bérkilövő Vadásztársaság tagja vehetett át.

A Békés vármegye Vadgazdálkodásért Érdemérmet a Wenckheim család kapta, melyet Wenckheim László vett át. Ugyanezen kitüntetést érdemelte ki Váczi Sándor, a Kettős-Körösmenti Vadásztársaság tagja, Major Attila, a Békésszentandrási Tessedik Sámuel Vadásztársaság elnöke, valamint Szatmári Zsolt, a Dévaványai Vadásztársaság hivatásos vadásza.

Fotó: OMVK

Dr. Takács Árpád főispán kitüntetését Filó Attila, a Csabai Gazdák Vadásztársaság elnöke és Illin József János, a Dévaványai Vadásztársaság elnöke érdemelte ki.

Ezt követte a rendőrségi állomány elismerése. Az eseményen Medve István címzetes rendőr főtörzsőrmester, valamint Gyulavári Imre címzetes rendőr őrnagy számára adtak át dicséretet és jutalmat.

A kitüntetések átadását követően az új vadászok avatásával folytatódott az esemény.

A nap további részében pedig zenés, szórakoztató programok, és szakmai bemutatók váltották egymást. Többek között solymász-, íjász- és kutyabemutató is volt, valamint Valaczkai Erzsébet festménykiállítását is látogathatták az érdeklődők. Trófeákból és preparátumokból összeállított kiállítás is nyílt, a Kynológiai szakbizottság bemutatóját pedig szintén megtekinthették a látogatók.

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

A hangtalan motorosok

Print Friendly, PDF & Email

Az erdészek a rendőrök közös akcióban a fatolvajok és orvvadászok ellen

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Készenléti Rendőrség (KR) Mélységi Ellenőrzési Osztályának elektromos motorjait az ország különböző pontjain vetik be. A zajtalan terep-, illetve közúti motorok nagy segítséget jelentenek mind a határon szolgálatot teljesítőknek, mind a vidéki kollégáknak. Legutóbb a Veszprém vármegyei Döbröntén vetették be őket.

Fotó: Rendőrség

Nincs olyan terep, ami kifogna a KR elektromos krosszmotorjain. Ezt egy erdészeti ellenőrzés során testközelből is megtapasztalhattuk, hiszen a csendes motorkerékpárnak semmi nem jelentett akadályt, sem kavics, sem sár, sem fadarab, sem avar, de még egy félméteres gázló sem. A motor úgy ment át rajta, mint kés a vajon.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A KR Mélységi Ellenőrzési Osztályán összesen hat elektromos motor segíti a szolgálatot. Ezek közül kettő közúti, míg négy terepmotor. Ahogy arról Szepesi István törzszászlós, csoportparancsnok tájékoztatott, a nagyobb akkupakkal rendelkező közúti motorok kialakításukból kifolyólag kimondottan műutas szolgálatra alkalmasak. Egy töltéssel akár 250 km-t is elmennek, így városi szolgálatra kiválóak. Míg a kisebb akkupakkal rendelkező zéró elektromos motorokat terepen, földutakon használják, leginkább felderítésre, kutatásra. Egy töltéssel mintegy 130 km-t lehet megtenni, de persze ez függ a terepviszonyoktól is.

Fotó: Rendőrség

Mindkét motor előnye, hogy nagyon csendes, környezettudatos, hiszen nincsen károsanyag-kibocsátása, és a fenntartása is sokkal olcsóbb, mint egy belső égésű motornak. Egy hagyományos motorhoz képest azonban más a nyomatéka. Ahogy a törzszászlós hangsúlyozza, a krosszmotorok terepjáró képessége vetekszik a normál belső égésű motorokéval. Számítógépének többfajta menetfunkciója létezik, ugyanúgy, mint egy automata váltós autónak. Van városi és sportváltozat is.

Fotó: Rendőrség

A motorokkal már a határon is láttak el szolgálatot, de rendszeresen igénylik őket a vármegyei rendőr-főkapitányságok is különböző akciókhoz. Döbröntére is így kaptak felkérést. Ide egy elektromos terepmotorral és egy elektromos közúti motorkerékpárral érkeztek, és a társhatóságokkal közös szolgálatot látnak el. Erdésszel, polgárőrrel és a helyi körzeti megbízottal indulnak a bakonyi erdőbe, illetve a közeli üdülőtelepre, ahol rendszeres az illegális kvadozás és a krosszmotorozás. A cél nem más, mint a jogsértések megakadályozása, a szabályszegők kiszűrése.

Fotó: Rendőrség

Azt már Fercsák Balázs alezredestől, a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályvezetőjétől tudtuk meg, hogy a főkapitányság kiemelt figyelmet fordít a megyében található erdők, természetvédelmi területek védelmére. Ennek keretében rendszeres ellenőrzéseket végeznek az erdészeti szakszemélyzettel e térségekben. Ezekhez szokták igénybe venni havi rendszerességgel a KR Mélységi Ellenőrzési Osztálya munkatársainak támogatását, akik elektromos krosszmotorokkal hatékonyan vesznek részt ezeken az ellenőrzéseken, akciókon. Az alezredes elmondta, a motoros KR-es kollégáknak – amellett, hogy nagy szerepük van az egyes tettenérések során – visszatartó erejük is van.

Fotó: Rendőrség

A zajtalan és gyorsan közlekedő járművek megjelenését Szabó András, a Bakonyi Erdő Zrt. Pápai Erdészet kerületvezető erdésze is üdvözli. Mint elmondta, náluk, az erdőkben a legnagyobb problémát az engedély nélküli krosszmotorosok jelentik. Egyrészt megsértik az erdőtörvényt, másrészt komoly balesetveszélyt is jelentenek a túrázókra, illetve az ott munkát végző fakitermelőkre, vadászokra. A szeptemberi időszakban a motorozás különösen veszélyes, hiszen most zajlik a gímszarvasbőgés, vagyis a szarvasnász, és jelentős vadászati nyomás van a területen. Az erdészek a rendőrséggel közösen lépnek fel védszolgálatok kialakításával a különböző jogsértések ellen, amibe a fentieken túl még beletartozik a falopás és az orvvadászat is, bár ezek – köszönhetően a rendszeresen ellenőrzésnek – nem jellemzőek a területen.

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.