Vadászat
KITEKINTŐ: Vadkanvadászat Törökországban
Ányos József vaddisznókanokra vadászott Törökországban.
A pandémia elmúlásával az év elején újra külföldi vadászati program tervezésébe fogtunk Péter fiammal. Mivel már számos sikeres külföldi vadászatom szervezését Paller Attila, a Vadászutak Kft. tulajdonosa szervezte, most is Attilával kezdtük el a szóba jöhető programok számbavételét.

Fotó: Ányos József – Agro Jager News
A magyar vadászok kedvelt vadjára, a vaddisznóra esett a választás, mivel az ASP miatt itthon igencsak megcsappant a sikeres vadászatuk lehetősége. Ráadásul Törökországban híresen nagy agyarú kanok elejtésére van lehetőség. Az utazás 2023.08.02-án indult, leküzdve a fegyverkivitel adminisztrációs nehézségeit. A célállomás Antalya, a kedvelt török üdülőhely reptere volt, ahol Serkan Mert, a Caprovishunt cég vezetője igazi török vendégszeretettel várt, pillanatok alatt intézve a fegyverek beléptetését az országba.
A vadászterület közepén elhelyezkedő 60.000 lakosú Bucak városba 1 órás út után érkeztünk meg. Mivel az utazás nem volt fárasztó, még az érkezés napján este kilenc órakor, a kíváncsiságtól hajtva, kimentünk a várost övező 1.000-1.200 m magas hegyekbe, felmérni a terepet.

Hubert, a vadászmanó története Kiskundorozsmán folytatódik. A könyvet fényképre kattintva lehet megrendelni!
A teliholdat követő éjszaka a hold a felhőtlen égen ragyogott, ahogy tette ezt végig a vadászati program alatt. Estére már a levegő is lehűlt, így a nappali 37 Celsius fok után kellemes 20 fok volt éjszakánként. A vadászterület kb. 100km hosszú, és helyenként 70 km széles, így a fiammal nyugodtan tudtunk egymástól független mozogni a terepen.
A vadászati rituálé a következő volt: terepjáróval a kanok egymást követő élőhelyének egymástól 15-20 km-re lévő megközelítése, cserkelés a kan előfordulásának helyéig, kb. 150-200 métert, ami általában a visszaforduló útkanyarokban volt. Aztán megfigyelés, majd lőbotról lövés, 100-néha 200m távolságra. A cserkelés nem hasonlítható a magyar erdőkben szokásoshoz. Nincs hallgatódzás, nyomkeresés. Itt a cél; minél halkabb megközelítése a vélelmezett helynek, ami néha nem is volt olyan könnyű a murvás, köves, de jó állapotú hegyi utakon. A Péter fiam kísérője minden eseten levettette a bakancsot, az utolsó 50-60 méteren. Az este 9 órakor kezdődő vadászat, minden éjszaka hajnal 3-4 órakor végződött, ami azért több nap után némi fáradságot okozott.Egy-egy vadászat alkalmával 6-7 helyet jártunk be. Az érkezésnapi éjszaka nem láttam disznót, de Péter fiamnak sikerült egy 23 cm-es kant lőni. A nappali alvás rövid volt, de aztán elérkezett a második vadásznap estéje is. A vendéglátóink által biztosított bőséges, és finom vacsora után, megint az erdőkben talált a fénylő telihold. A gépkocsis közelítést követően, vállamon a 23 éve hű társam, a 30-06 kaliberű TIKKA puskámmal, a tárban a SAKO super hammerhead 11,7 g lőszerrel, elindultunk az óvatos gyaloglásra. Az útkanyart óvatosan megközelítve, kibújva a takarásból, előtűnt a kan az út szélén. Sok nem látszott az agyarából, de a kísérő kiadta a vezényszót: Shot!

Fotó: Ányos József – Agro Jager News
Perceknek tűnő pillanatok alatt a kan, semmit nem sejtve, lassan keresztbe fordult. Az éjszaka csendjét felszakította a lövés hangja, de a kannak nem volt ideje erre reagálni, mert a lövés helyben marasztalta. Még egy darabig figyeltem, ismétlésre készülve, de a kan nem mozdult. A cédrusfenyők holdsütötte, sötét árnyékában, birtokba vettük a vadat. A vad a baloldalán feküdt, és így azonnal feltűnt a jobb oldali agyarának fehérlő rendkívüli mérete. A tíz centinél is nagyobbnak látszó agyarhoz mindenki csodálkozva hajolt le. Még a török viszonylatok között is nagynak számító agyarméret, kimondhatatlan örömöt váltott ki. Kavarogtam gondolataim, a vad tisztelete, a szerencse, és boldogság körül. Aztán az iszlám vallású kísérők győzelmi mámora mellett, magamra maradtam a vadnak járó tisztelet megadásában. A kannak nem jutott sebtakaró, utolsó falat, a vadász nem kapott töretet, de Szent Hubertus szellemét sikerült megidéznem. A körülbelül 10 évesre becsült kan baloldali agyarából 15 mm korábban letört, de így is tekintélyes méretű volt, nem is beszélve a vaskos kisagyarokról. A kifőzést követően a többször ismételt mérés alapján, az agyar mérete: 27.5 cm volt!
Ilyen méretek ellenére nem lett a vadászterület csúcstartója, de Paller Attila szerint, a Vadászutak Kft. által szervezett vadászatok eredménylistáján, átvette a csúcstartó helyet. Az éjszaki mozgások során a hegyek lábát övező tarlókon is eredményesen kerestük a disznókat. Láttunk népes kondákat, sőt farkasokat is, melyeket az egyre erősebb török zöldmozgalmak védelmük alá vontak a bezoár kecskékkel együtt, melyek igen nagy érdeklődést kiváltó vadászata, jelenleg tiltott. A következő napi éjszakai vadászat alkalmával a tarlón találtunk egy méretes tömeget mutató kant. A cserkelésnek egy kerítés szabott határt, így 200 méternél jobban nem tudtuk a kant megközelíteni. A lőbot gondos igazítására hagyott bőven időt, mert zavartalanul, velünk szemben ette az elhullott gabonaszemeket, túrta a földet.

Fotó: Ányos József – Agro Jager News
A visszatartott levegőt többször kellett kiengedni, mire lövésre szánhattam el magam. A lövedék süvítő hangját is hallva, a becsapódási hang nyugtatólag hatott, majd amikor látszott, hogy a kan minden lába az égnek állva kalimpált, megnyugodtunk. Sajnos a nyugalom nem tartott sokáig, mert a kan lábra állt, és mire az üres tárat cserélve, újabb lövést tettem, eltűnt a környező erdő aljnövényzetében. A keresés indulásakor találtunk vért köveken, kenést fűszálakon, de a biztonság érdekében a sűrűség előtt megálltunk. A keresést reggel, alvás nélkül folytattuk. Meglepetésemre a kísérőm kutya nélkül érkezett, ami számára természetes volt. Sajnos a vérnyomok egyre ritkultak, a cseppek hegynek fel vezettek, ami nem sok jóval kecsegtetett.

Fotó: Ányos József – Agro Jager News
A forróságban alaposan megizzadtunk a keresésben, de aztán fel kellett adnunk. A török kísérőm sosem hallott Széchenyi Zsigmond híres mondásáról a sebzett vadakról. A keresésben azért is érdekelt voltam, mivel a sebzés esetén a kilövési díj 85%-át ki kellett fizetni. A sebzési díjból aztán lődíj lett, mert estére a pásztorok jelezték a bomló vad szagát, így előkerült a 23 cm agyaras kan. A négy napos vadászprogram sikeres zárult, a fiammal együtt, hét kant hoztunk terítékre. A 27,5 cm-es mellett kettő volt 23 cm felett, kettő 22 cm-es volt de a többi is mind 20 cm felett volt.
Köszönet ezért a szervezőknek! Bucak-Debrecen. 2023. 08.02-06.
Írta és fényképezte: Ányos József
**
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is. Hirdetni szeretne?
Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam , és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Peet Smith
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK
A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán, az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.
A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK
Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!
Forrás: OMVK