Vadászat
Vadásztörténet: Két kakas és a dorozsmai dik-dikem
Dr. Szilágyi Bay Péter az idény első vadászatairól mesél és egyben búcsúzik vadászbarátjától, Illés Németh Károlytól.
A 2023-as apróvadvadászat szokatlanul kezdődött, mert nem itthon, hanem Szerbiában indulhattam először fácánra. Az itthoni idény, a saját vadásztársaságomnál, Kiskundorozsmán, rendre Szent Hubertusz napja körül kezdődik, ami ebben az évben, november 4-re esett. Persze vártuk ezt a napot Ottokárral, de várták a többiek is, mert Szeged legnagyobb piacán, azért egy-egy tagtárssal mindig össze lehet futni, ha máshol nem is, de Kotogány János tojáskereskedő standjánál biztosan…
Felhős, borús idő fogad hajnalban. a Dorozsmai Vadásztársaság Öreghegyi vadászházában. Fotó: Agro Jager News
Készültünk erre a vadászatra, de felhős volt az idő reggel, ahogyan felhős volt a kedvünk is, mert néhány napja búcsúztattuk Illés-Németh Károly barátunkat, akinek itt lenne a helye, helyesebben ott, Csóti Jani és Jenei Pista között. Nekik is hiányzik, talán jobban is, mert régi dorozsmai családok azok. Másrészt volt idő, amikor a társaság gazdasági vezetője volt és kellemesen emlékeznek az öregebb tagok arra az időszakra. Szokás volt, hogy busszal mentek a FEHOVÁ-ra, együtt. Emlegeti mindenki – biztosan jól esne neki, ha hallaná, de talán hallja is. Kiváló vadászember, kiváló sörétlövő volt és azon kevés emberek közé tartozott, akivel komoly szakmai vitákba lehetett ereszkedni úgy, hogy egy hangos szót, egy odamondott szurka-piszkát nem lehetett felfedezni. Ha szakma, akkor szakma és egy igazi úriember volt, egy igazi gentleman. Kevesebbek lettünk nélküle – ez bizonyos.
Tagtársunk, jóbarátunk: Illés Németh Károly (1956-2023). Isten veled Karcsi!
Menjünk…
A szatymazi oldalban kezdünk s persze, hogy a tegnapi eső az éjjel nem szikkadt fel: derékig vizes mindenki. Erre számolni kell ilyenkor és, ha jól szedjük össze a holminkat, akkor száraz lábbal megúszhatjuk a reggeli órákat. Arról, nyugat felől, a szél már hajtja maga előtt a fellegeket és söpri, mintha karikással hajtaná, innen a rossz időt. Pedig az eső kell és körülöttünk a búza, már hajt: szegel. Ígéret, hogy jövőre is lesz kenyér s aki ebben a nagy szárazságban el tudott vetni, annak már zöldellnek a vetései. Nem kell hozzá sok eső, csak, ha szorítja az ember a munkát, akkor annak előbb, vagy utóbb látszatja van és a föld is megmutatja, kinek, milyen a gazdája.
Hűséges barátom, vadásztársam: Ottokár, aki az idény első dorozsmai kakasával érkezik!
Ottokár előttünk. Balra egy olasz vizsla, Orka, jobbra egy magyar, Piroska, arra fent a jobb szárnyon pedig egyéves drótos német vizsla, Pogácsa. Ahogy végigsorolom, egy kakas röppen fel Ottokár előtt, de lapos vagy éppen jó is lehetne, de nem lövök és a mellettem bujkáló tagtársam sem lő. Majd az elállók, nézünk össze és bizony megszólalnak a puskák.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Néhány kakas már ott lóg az aggatékokon, amikor a csapat egyik része elmegy jobbra, hogy körbe felhozza a Sia patak felől a madarat. Mi meg maradunk itt. Előttünk egy lehetetlen sűrű, mi más, mint egy olajfás. Már annyit írom le, hogy olajfa, hogy magam is így hívom, de nincs mit tenni, a helyiek, az egész tanyavilág és az Alföld, ahol egyszer megtelepedett, így hívja, miközben hivatalos neve: keskeny levelű ezüstfa lenne. Fája egyébként szép, de olyan fa ez, hogy nincs benne egy méternyi egyenes, oly girbe-gurba, miközben tele van tövissel, hogy teljesen lehetetlen bármit is kezdeni vele. Egyébként nagyon jó a tüze és a tanyahelyeken sok helyütt, ezzel vették körbe a házakat, a kerítések mentét, hogy védjék a csavargóktól. Azok régen is voltak, csak most kevesebben is laknak kint, meg jobb a technika és hamarabb utolérik őket. Mindegy is. Egy biztos, hogy ezt a tanyák köré lerakott rettentő sűrű, szúrós részeket kell meghajtani. A lisztes termését a madár szereti és szívesen éjszakázik rajta a fácán. Több haszna nincs. Na, gyerünk! Én a kutyával bebújok. Ismerem már, nagyjából tudom, hol lehet el-elmenni és a tavalyi csapásokon takarosan haladok is. A kutya előttem s van madár, ami kiröppen, egy meg itt előttem áll…
Fentebb kiáltanak: ha majd odaérünk, akkor, lenne ott egy szárnyalt fácán…
Jobb szárnyon is szól a puska s valaki előre szól, hogy ott vannak-e az elállók? De válasz nem érkezik. Na, még egyszer. De csend. Mosolygok magamban, hogy ez már valami…ha róka lenne bent, vagy sakál…de ezek híján érjük el őket és csak ebben a hajtásban, ebben az oldalban, tíz kakast teszünk fel a kocsira, miközben a jobb szárny üres tarisznyával érkezik. Kétségtelen, megérte a fáradság.
A 2023-as év egyik meglepetése, hogy novemberben virágba borult az orgona.
A határ tele van gombával, csak tudni kell, hova kell kimenni és azt is, mit keresünk. Van úgy, hogy a csiperke és a szegfűgomba egy helyen terem, de itt két helyet is tudok, ahol vagy az egyik, vagy a másik terem. Ez a nyár nem kedvezett a gombának sem, de a tavalyi évvel is így jártunk. Talán ezek az őszi esők meghozzák a szerencsénket s majd a lilatönkű pereszke kárpótol. Annak jön el az ideje.
Csóti Janival jöttem, meg Tóth Jóskával és aki egy autóban utazik, azok Dorozsmán együtt is reggeliznek. Janival egyébként amúgy is érdemes jóban lenni, mert valóságos hentesmester és már van füstölt kolbásza. Friss. Tóth Jóska meg füstölt, bőrös karajt hozott. Jani megszemléli, megkóstolja. A perzselés is jó, a pácolás is, de ezt eltetted fagyasztóba a tavaszon! El, – neveti Tóth Jóska s hozzáteszi, hogy látom szakértő vagy! Mondhatni együtt nőttek fel és többet engedhetnek meg maguknak. Jani csak mosolyogja gyerekkori cimboráját. Mondhatni – és bicskával a kezében kissé hátra dőlve, csak elneveti magát…
Nem sietünk. Éppen időszerű lenne az őzemet is meglőni. Megegyezünk, hogy akkor reggel, rendben, hatkor a vadászháznál! A kutyák meg közben érdeklődnek: csak egy falatot!
További részletekért kattintson a fényképre!
Eltelt a délelőtt. Tíz óra felé jár, amikor visszafordulunk. Egy szajkót messziről láttam, hogy leesett. Az elállók lőtték s Ottokárral kerestetem, mi már látjuk, kint van a vetésen, de a kutya az orrára hagyatkozik. Nem tudja, mit kell keresni, de dolgozik. Éppen kétéves.
Ottokár az idény első terítéke előtt. Eb a vadász kutya nélkül!
Egy öreg nádas húzódik fel, nekünk meg egy lucernás jutott. Egy kakassal, miközben a nádasra rálátva, percenként röppen fel egy. Persze, a hajtásderéknak laposan, nekünk meg olyan, mintha magaslesről vadásznánk a fácánt. Majd az elállók! De valahogy feltámadt a szél és a kópék, a szél hátára felülve, hosszú farktollaikkal ellavíroznak. Jövőre is kell, ugratják az elnököt. Ilyen elnök kell, aki kíméli a vadat – jóízű élcelődések sora, feljegyezni, megjegyezni is sok.
Otthon Kiskundorozsmán: egy kakas jutott kompetenciába, egyet pedig Ottokár kapott.
Jutott mindenkinek madár, a kutyásoknak is, ami mégiscsak szót érdemel. Nehéz megmondani, hogy milyen lett volna a teríték, ha nincs kutya, mert sokat olyan helyről hoztak elő, amit mi nem leltünk volna meg, arról meg nem is beszélve, hogy mennyi madár a kutya miatt röppent fel. Igazi munkakutyák…Csak az elállók! – viccelődik valaki! Magnak is kell! – jön a válasz!
Kiskundorozsma után nyugatra fekszik Öreghegy, a híres gyümölcsöse a közel 1000 éves településnek.
Még a pörkölt íze a számban van, mikor másnap hajnalban visszaindulok a vadászházhoz. Dorozsma még csendes, keleten éppen csak dereng. Itt az utca végén a Mini ABC-nél már azért meg-megállnak az autók, biciklisek s az üzlet ajtajai ilyenkor tárva nyitva állnak, mert pakolják az árut. Érkeznek a kenyeres kocsik és a bolttulajdonos, Icuka, kövér, hatalmas kandúrja is ott somfordál a bejárat körül. Ottokárral szoktak találkozni s ha nyitva van az udvari kapu, be is szimatol, de a hatalmas kandúr otthon érzi magát és egyáltalán nem hátrál meg a vizslától, akit rendre figyelmeztetek: ha a macskának baja lesz, akkor összekötjük a bajuszt! S hogy a macska egész nap a gazdaasszonya körül somfordál, biztos vagyok benne, hogy érti a szót is. Az más lenne, ha kint a vadászterületen találkozna vele. Ezt tudja a kutya is, mert a macska, nem való a vadászterületre. Még emlékszem és láttam is, amikor a pásztorkutya nyakába koloncot kötöttek, hogy ne űzze a vadat és a kinti ember törekedett arra, hogy betartsa a szabályokat, ha már a kutya kikapott a mezőre és nem mutogatott! Valahogy a régi törvényt jobban tudták az emberek, s aki hibázott, az kerülte a bajt utána. A macska pedig, különösen természetvédelmi területeken, rettentő károkat okoz, olyanhelyt meg főképpen, ahol parti madarak költenek és netán a vadmacska állományait szeretnék megmenteni. Persze ilyentájt pockozik a macska, szó se róla, de ahogy elindul a költési szezon, a madárfiókát csak könnyebb összeszedni… Egy macskatenyésztőt hallottam úgy pár éve, akinek értékes macskákat tart. Ő azt mondta, hogy akinek fontos a jószága zárva tartja, nem engedi ki, mert elütheti az autó, megfogja valami, egyáltalán bármi történhet vele. Milyen igaza van…
Egy-egy szakaszon már feljavították az utat, aminek nemcsak mi vadászok, hanem a kiskertekben élők, hobby kertészek is a haszonélvezői.
Az őzbak vadászata már réges-régen véget ért. Különösképpen nem hoz lázba az őz, számomra nem jelent kihívást, nem igazán szeretek rá vadászni. Persze mindenkinek megvan a kedvenc vadfaja és az én szívemet a vadliba vitte el. A kiszámíthatatlanság, a váratlan helyzetek, a rettentő, embert próbáló körülmények és a csillagok alatt járó, elérhetetlen vadliba. Menthetetlen romantikus alkat vagy, Péter, menthetetlen – mondta Rudi haverom, de hozzátette: látod, nézz rám, így is le lehet élni egy életet és még hogy! A vadászat romantikája, amikor soha nem tudja, mi vár az emberre s ez az, amit a vadlibavadászata ígér. Nincs más, amibe kapaszkodhat az ember, csak a hite…mert azon kívül minden változik, csak annak kell megingathatatlannak lenni és az csak-csak megsegíti az embert. No, meg a Jóisten!
Jó a puskám is, szeretem is, de hozzá kell tenni azt is, hogy nem mindegy ám, hogy kikkel vadászunk. Madarat tolláról s ha igaz, akkor a vadászokra főképp igaz. Vadászberkekben úgy repül a hír, mint a sólyom. Most meg, hogy kezünkben itt vannak az okos telefonok? Jót nevettem a múltkorában, amikor valaki felírta a Facebookjára, hogy a Soproni Egyetemen végzett. Szem- és fültanúja voltam, amikor egymást keresve, percek alatt kinyomozták, hogy az lehet, de nem erdőmérnök szakon, hanem valami igazgatásszervező, vagy mi – tette hozzá egy középkorú mérnök. Nincs azzal baj, de miért kellett csúsztatni? – bosszankodtak utána. Micsoda önjelölt pojácák, – fakadt ki egy javakorabeli vadász és elővett egy cigarettát, amit kopogtatva ütögetett az ezüst tárcájához. A másiknak meg még szakirányú végzettsége sincs – morgott tovább…Ugyan már gyerekek, hagyjátok! – terelte el a szót egy rutinosabb, öreg róka,. Vadászunk!
Azoknak, akik hozzánk jönnek: itt jobbra és egyenesen tovább, amíg a nagy Hubertusz-keresztet meg nem látják!
Ilyentájt az őzzel már gazdálkodni kell. Jön a tél. A gyenge, fejletlen őz nehezen viseli el az őszi, hideg esőket, a tél viszontagságait s ez a szemlélődő, keresgélő, figyelmes vadászat már érdekesebb számomra. No, itt egy őzbak, két idei gidájával és a sutával. Épek, téli szőrben vannak és az öreg bak, az agancsát már elvetette. Nagyok is. Amott a tanya oldalban egy suta és egy gida. Egészségesek és nagyok is. Itt előfordulhat sakál is. Maradnak, ha itt felnevelte a gidáját, akkor maradjanak és csavarunk a kormányon, miközben lekerül a szemünk elől a távcső és hallgat a puskám.
A Cseh Foxomat hoztam. WIN222-es kaliber. Még az eredeti MOM távcső ül rajta. Édesapám vette 1991-ben Székesfehérvárról. Technikus minősítésemre kaptam, addig ő vadászott vele. Táras. A töltények cső alatt vannak, majd, ha kilépek, csőre töltöm. Ismerem ezt a puskát, becsukott szemmel is mindent tudok rajta. Már általános iskolás koromban kezembe lehetett. Lőni nem lőhettem, de takarítani, szétszedni lehetett és nekem gyerekként nagyon nagy dolog volt, ha elővette a puskát. Volt, hogy elővettük szombat délután és leolajoztuk, kihúztuk a csöveket. Ez volt a délutáni játék és az ajándék. Akkor nem mentem le se biciklizni, se játszani a térre a többiekkel. A házban Pistiéknél volt még vadászfegyver és mindig ment a vita, melyik kaliber a jobb. Én nyertem, mert a lőszer olcsóbb volt a mienkhez…
Ha vadászruházat, akkor->EWIDENT Az áruházat a fényképre vagy ide kattintva éred el!
Úgy 130-140 méterre egy suta két gidával áll egy lucernásban. Az egyik gida akkora, mint egy dik-dik antilop. Biztosan nincs nagyobb. Még nem romlott le, de le fog. Nem éli meg a telet, de még a decembert se, ha így esősre fordul az idő. Ha meg tudod lőni, – de már nyílik is az ajtó. Egy szép sutával terveztem, de első a vadgazdálkodás és egy pillanatra sem gondolkozom rajta, hogy ez valójában egy igazi, termetes dik-dik antilop. Ilyenre van engedélyünk? – viccelődöm. Csak erre van, – ugrat a haverom.
Még jó. Bal oldalt. Nem! Elugrottak! Kavarognak. Középső? Nem a hátsó, de a középső! Nem. Most, most a hátsó! Az előbb jól mondtad. Hátsó? Biztos? Biztos…
Az ilyen apró termetű gidák nem élik meg a tavaszt.
Félsrégan állt, messzebb is kerültek és a snelleres puskám elsütőbillentyűjét csak megérintenem kell…Minden már rutinszerű. Tudom, hogy megsújtja a billentyű az ujjam, mindig így vagyok ezzel a puskával. A lövedék egy 3,54 grammos Sako game head. 23 éve ezzel a lőszerrel vadászom. Nincs csere, nincs váltás. Nem szeretem a változást. Aki egyszer a barátom lesz, az is marad. Rajtam nem múlik és a fegyvereket sem szeretem adni, venni. A múltkorában arra gondoltam, hogy kap egy új távcsövet a puska, mert talán a szürkületi értéke már nem a régi…de a sok szép emléket dobjam el? Vegyem ketté a puskától a távcsövet, ami 30 éve le se került róla? Nem, így maradnak, együtt. Nem fogom leszedni, – döntöttem el a nyáron.
Hajnal Kiskundorozsmán, a Rózsa-laposon.
A lövés pillanatában a nagyobb gida és a suta elugrik és a lucernából pedig egy fekete macska vagy két méter magasra szökell és már a levegőben bekapcsolta a hajtást! Jobb is lesz, biztonságosabb neked odahaza! A gidám pedig elborult. Menjünk körbe. Menjünk! Bár jobb lenne rögtön rámenni, de mi szeretjük a keresgélést. Olyan kicsi ez a gida. Akkor ott álltunk, az itt állt. Nem ugrott el? Ha csak mégis. Csak nem…
Kiskundorozsmán, lenn a Rózsa-laposon.
A szép sárga lombot leseperte a múlt heti viharos szél s az avarpaplanra napok óta esik az eső, nem is marad meg. Cserszagú már az erdők alja, jön az elmúlás. Közeleg a tél és ha voltak is szép idők, azok bizonyosan elmúlnak. Oda lesz az avarpaplan, jó, ha hírmondója lesz. Csak a kő marad, mert a kő marad. A vadászház góréjában sárgállik már a csöves tengeri s ahogy az egér belekap és lehullik a deszkák között a földre. A szajkók meglelik és meglelik a vadászház köré beszokott fácánok is. A sárga, a sárga kakas is megvan! Azt ne lőjétek! Az a mienk és idén se lőjük meg! Itt, mást se nagyon! Csak a vadászház szajkója incselkedik nap, nap után velünk. Melyik?? Az az elérhetetlen, amelyik ott ül, most is, szemközt a hársfán…
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
lapigazgató
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Fotó: Agro Jager News
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Természetvédelem
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Az Ipolyerdő Zrt. cikket közölt az eurázsiai hód térhódításáról
Aki a Börzsöny lábainál járja a Dunába, illetve az Ipolyba torkolló patakok völgyeit, egyre gyakrabban találkozhat körberágva kidöntött fatörzsekkel, faanyagból eszkábált gát-építményekkel, felduzzasztott tavacskákkal. Egyre többen tudják, hogy ezek a jelenségek a térségünkben is újra terjeszkedő, őshonos nagyrágcsáló fajunk, az eurázsiai hód (Castor fiber) élettevékenységének nyomai.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk megtelepedésének jelei már nem csak erdőn-mezőn, hanem a folyóközeli települések patakparti kertjeiben is tapasztalhatók, ahol a gyümölcsfák megrágásával, a vízfolyások átrendezésével komoly károkat okoz. Egy hazánkból százötven éve kipusztított, a környezetét alakítani képes állatfaj visszatérésének vagyunk tanúi. Ám ez egészen más környezetben zajlik, mint ami a vidéket a történelmi időkben jellemezte. A hód néhai élőhelyeinek nagy részét belakta, vagy intenzíven műveli az ember, állományait pedig már nem, vagy alig korlátozzák nagyragadozók.
Elsőre örvedetes, hogy egy nagytestű őshonos fajt újra üdvözölhetünk a faunánkban, amely tájformáló tevékenységével értékes vizet tart vissza, és fokozza a biológiai sokféleséget. A számára alkalmas élőhelyeken terjeszkedve azonban, egy határon túl már nemcsak vízügyi, erdő- és mezőgazdasági problémákat vet fel, hanem akár természetvédelmi kérdéseket is.
Ezért, a hódok szakmai és társadalmi megítélése ellentmondásossá vált. A dilemmák feloldásához számos ágazat együttműködésére van szükség, egészen a jogalkotásig. Most ott tartunk, hogy a szakterületek párbeszéde megkezdődött. A hód-ügyben cikkek jelennek meg, konferenciák szerveződtek. Ezek eddig a tényeket tárták fel, különböző nézőpontokból.
A konfliktusok feloldását szolgáló tennivalók pontosítása azonban még a szakemberekre vár. Cikkünk ezzel a háttérrel kíván figyelmet irányítani a hód és az ember kapcsolatára. Hódunk ismételt hazai megjelenése az ezredforduló környékére tehető, annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával együtt.
A fajról általánosságban
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Az eurázsiai hód (Castor fiber) a földrész legnagyobb termetű rágcsálója, a hódfélék családjának egyetlen őshonos képviselője. Hossza a jellegzetes, lapos és pikkelyes farkával együtt 100-120 cm, tömege meghaladhatja a 30 kg-ot. A nemek között csak méretükben van látható különbség.
Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya feszül. Hátsó lábujjainak egyikén speciális karom fejlődött. Faroktő-mirigyeinek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét, hogy a bundáját vízhatlanná tegye.
15 percig is kibírja a víz alatt, levegővétel nélkül.
Hallása és szaglása fejlett, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt. Tavasszal, nyáron inkább vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, télen pedig a fák kérgét, hajtásait rágja a folyamatosan növő metszőfogaival. Főként a puhafákat (pl. fűzfélék, nyárfák) kedveli.
Méretes fákat is képes körberágva kidönteni, hogy azok zsengébb ág- és kéregrészeit, rügyeit, leveleit elfogyassza, illetve a törzset, a vastagabb ágakat gátépítéshez használja fel.
Illatanyagai a kommunikációt és territóriumának jelölését szolgálják.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk monogám, a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Párzási időszakuk a hímek illatkibocsátásával kezdődik, januártól márciusig tart.
Mintegy 110 napos vemhesség után, egy-két utód születik május-júniusban. A kölykök a 2-3 éves korukig szülőkkel maradnak – így többgenerációs családok élnek együtt.
A nőstények a szaporulat gondozásáért, a hímek inkább a védelemért és az élelemért felelnek.
A fiatalok önállósodva, a szülőhelyüktől 10-20 km távolságban foglalnak új szállást és telepszenek le, vízpartok, mocsarak mellett. Családonként egy átlagosan 1-2 km hosszú partszakaszt, vagy néhány hektáros területet foglalnak el – ezt a territóriumot védik a fajtársakkal szemben. Mivel veszély esetén vízbe merülnek, a parttól csupán 20-50 méteres sávban mozognak, leginkább éjszaka.
Az eurázsiai hód ritkán épít várat, inkább partfalba ásott, akár 10 méter hosszúságú üregekben lakik.
A vízszintet faágakból és szerves hulladékból épített gátakkal megemelve biztosítja, hogy a kotorék bejárata a víz alatt maradjon. Kedvelt élőhelyei a legalább két méter magas, meredek falú partszakaszok. Lassú folyású vizek puhafás, cserjés környezetét keresi.
A hód nem alszik téli álmot. A természetben 15-20 évig is elélhet.
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A hód a Kárpát-medencében is elterjedt volt – de a kártétele miatt, valamint prémjéért, pézsmájáért (illatanyagát, a kasztóreumot a parfümipar használta), és a húsáért intenzíven vadászták.
Főként emiatt, a 19. század közepére gyakorlatilag kipusztult.
Legközelebb az ezredforduló előtt, az ausztriai, Duna-melléki telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. Elterjesztésüket a Hortobágyi Nemzeti Park karolta fel. A WWF 1996-2008 között folytatott visszatelepítési programjában, hód-kihelyezések történtek a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva partjain. Mára már az összes folyónk mellett találkozunk a nyomaival, valamint országszerte előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon is.
Természetes ellenségei, a nagyragadozók (például a farkas) ritkák. Ugyan a terjedőben lévő aranysakál a hódot is prédának tekinti, de az állományait nálunk nem veszélyezteti.
A faj igen alkalmazkodóképes, urbanizációra is hajlamos. Már a fővárosban is megvetette a lábát – a Duna partszakaszain és a Dunába folyó patakok mentén. Becsült hazai egyedszáma már jelentősen meghaladja a tízezret. További terjedése – a még szabad élőhelyek elfoglalásáig – biztosra vehető.
A hód az EU-ban Natura 2000 jelölőfaj, az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény hatálya alatt. Magyarországon ezen felül is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A hód megítélésének különböző szempontjai
A hódot „ökoszisztéma-mérnöknek” szokták nevezni. Az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Az életmódja jelentős hatásokat gyakorol a környezetére.
Ezek a hatások lehetnek támogató, közömbös vagy akadályozó jellegűek – attól függően, hogy éppen milyen szempontból nézzük őket. Tehát minden szempontból fontos figyelemmel kísérni az eurázsiai hód populációinak alakulását és körülményeit.
A közelmúltban két, országos szinten szervezett konferencia is foglalkozott a hód elterjedésével és az ebből fakadó konfliktusokkal.
Ökológiai szempontú megítélése
A hód visszatelepítését az egyik legsikeresebb természetvédelmi akciónak tartják Európa-szerte.
A több évtizedes program számos országot érintett. Indító hatására a korábban néhány ezresre becsült, szigetszerű állományai milliós egyedszámú populációvá fejlődtek a földrészünkön.
A klímaváltozás problémái különös jelentőséget adnak a természetes vizek visszatartásának, a biológiai sokféleség fokozásának és a szén-dioxid megkötésének.
A hód újbóli megjelenése önmagában is növeli a biodiverzitást, gátépítő tevékenységével pedig értékes vizek elfolyását képes lassítani. Vizes élőhelyeket képez, amivel más fajoknak is teret biztosít, gazdagítva az ökoszisztémát. Vízinövények, halak, kétéltűek, madarak, rovarok, rákok és egyéb gerinctelenek tömegei találhatnak így új életterekre. A hódok olyan sekély és fával teli tavacskák, vizes élőhelyek létrehozásában jeleskednek, amelyekkel nélkülük nem találkoznánk.
A visszatartott vizek jó hatással vannak a termőhelyekre, a talaj- és a légnedvességre is.
A gátakban és a hódvárakban hosszú időre felhalmozott, holt faanyag természetes szénraktár.
A hód partközeli növényzetre gyakorolt hatásának megítélése már természetvédelmi szempontból sem egységes. Egyes tapasztalatok szerint, az általa okozott bolygatások inkább az őshonos fajok térfoglalását segítik elő, míg más megfigyelések az invazívok terjedésének fokozódó kockázatát látják.
Természetvédelmi megítélésének az eredője azért még mindig pozitív.
Műszaki és gazdasági szempontú megítélése
Noha a természetes vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése, műszaki és gazdasági irányból mégis kritikusan értékelik a hódok terjedését – amivel arányosan növekszik táj-átalakító szerepük jelentősége.
„A védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, patakokat duzzasztanak vissza, amivel az árvízvédelemben, a termő- és lakóterületeken is károkat okoznak. Csak a vízügynek évi százmilliós plusz költséget kell kiköhögni miattuk. Településvezetők, vízügyesek, gazdálkodók, biológusok sürgetik a megoldást, ami lehet gyérítés, hódmenedzserek munkába állítása és „no hód-zónák” kialakítása is” – idéz egy tanulmányból az egyik hetilap.
Igen: az árterek modern hasznosítása miatt, e hatások egy része ember-vadvilág konfliktushoz vezet.
A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt ellentétek forrása, továbbá a hódüregek nagy károkat okoznak a vízügyi létesítményekben. A töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a vízügyi igazgatóságokat többletfeladatokkal és költségekkel terheli.
A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek szétterülését a tájban. Elbontásukat az ország számos területén, rendszeresen kérelmezi a vízügy a természetvédelmi hatóságnál.
Az építmények problémákat okozhatnak beépített, mélyfekvésű területeken, vagy hídlábaknál is.
A hódgátak okozta elöntés esélyét és mértékét szintezéssel, vagy domborzati modellel lehet értékelni.
Erdőgazdasági jelentőségük érdemben nem a börzsönyihez hasonló hegyvidéki erdőkben van, hanem az ártéri és galériaerdőket kezelő gazdálkodókat érinti. Napjaink felszaporodott hódállománya az ilyen adottságú faállományokban, évente már sok százmilliós nagyságrendű rágáskárokat okoz.
Az ember közelségét megszokni képes hód belterületi kártétele pedig külön téma is lehetne, ahol az állatok járat- és üregásása a föld alatti közműveket is meggyengítheti.
Ugyanakkor, a települések között létrejött gátrendszerek a víz meglassításával, oldalirányú kivezetésével fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztással és a medren kívüli elárasztással szerepet kapnak vízkészleteink megőrzésében, az aszályok mérséklésében. Ezért olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódkár szemmel látható nyomai
A konfliktusok kezelése
Legutóbb egy idén nyáron megvalósult konferencia nyitott párbeszédet a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről, és a hódhatások kezelésére kifejlesztett gyakorlatok alkalmazási lehetőségeiről.
Érdemi egyetértés itt még nem alakult ki, de biztató a megindult információ- és tapasztalatcsere.
Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hódgátak elbontása, az állatok áttelepítése, vagy hagyományos kerítések építése sem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban már alkalmaznak a hódok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra valóban alkalmas, nálunk is adaptálható műszaki eszközöket.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódállomány túlszaporodása a vadászat eszközének bevetését is szükségessé teheti. Egyes országrészekben ott tartunk, hogy több száz hód gyérítési célú elejtésére kérnek és kapnak természetvédelmi hatósági engedélyt vízügyi és gazdálkodó szervezetek.
A konferencia témája volt a patakok árterén, részben a hód-tevékenység révén kialakuló, időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az EU már támogatja a vízzel borított területek megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos pénzügyi eszközévé válhat.
Patak-ártereken a helyi adottságoknak megfelelőbb tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével, támogatásával az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma csökkenthető lehet.
A konferencián számos hazai és külföldi szakember adott elő, és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. A közös nevezők megtalálása érdekében, a párbeszédnek folytatódnia kell!
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Dióhéjban
Nagyon kisarkítva: a hód hazai térnyerését a természetvédők, ökológusok hatalmas szakmai sikerként értékelik, s kiállnak a faj további védelme mellett. A műszaki és gazdasági érdekek képviselői leginkább a faj károkozását szenvedik el, és a következményekkel nem számoló, azokért helytállni képtelen – ezért felelőtlen kezdeményezésnek tartják a visszatelepítését.
Szerencsére egyre többen képviselik, fogadják el az ember és a hód együttélésének természetességét.
Ám ahhoz, hogy ezt ne terheljék konfliktusok, meg kell teremteni hozzá a megfelelő kereteket és tompítani az érintettek ellenérdekeltségét. A folyamat egyik része lehet a hódok legális távoltartása a legérzékenyebb területektől, a másik pedig a jelenlétüket elviselők támogatása, korrekt kártalanítása.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Legelőször pedig, széles körben kell terjeszteni a hódokkal kapcsolatos tudásanyagot!
Sokat tehetünk a hódokért már csak azzal is, hogy megismerjük őket – és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetünket.
E gondolathoz csatlakozik Antoine de Saint-Exupéry bölcsessége is, A kis herceg című művéből:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Hódok az irodalomban
Másfél évszázadon át nem éltek hódok Magyarországon – mégis sokunk gyerekkori fantáziavilágának váltak a részeivé. Generációk olvasmányélménye volt a skót származású, majd Kanadában „indiánná vált” szerző, Szürke Bagoly (Grey Owl) ifjúsági regénye, a Két kicsi hód. Noha a könyv hősei nem eurázsiai, hanem kanadai hódok, különleges életük titkaiba a magyar olvasók is betekinthettek…
Az egyik magyar kiadás címlapja
Két kicsi hód – hangoskönyv: https://youtube.com/watch?v=VkkoSIHHs0c&si=oLVDJkJNDYe6-v03
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
