Talabos Richárd élménybeszámolója:

Őzbakvadászat. Társaságunknál kvótán felül engedélyt kértünk  gombnyársas bakok kilövésére, amit meg is kaptunk. Augusztus elején sokadik alkalommal jártam a területet, ahol többször mutatkozott a nyársas bak. Többször láttam, de lövésre nem került sor. Egyik nap Levente kisfiam kérdezte, hogy nem megyünk-e ki tanulás után elejteni a gombos bakot? Gondoltam: miért ne. Így is történt. Bepakoltunk. Beiratkoztunk. Irány a terület.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

A bak leginkább egy árpatáblában tartózkodott, amit egy kisebb erdő és egy nagy napraforgó tábla vett körül. Megálltunk az erdő sarkán és hívni kezdtem. De a gombos nem mutatta magát, csak más bakok jelentkeztek. Kis idő után átcserkeltünk egy másik helyre, ahol már learatták az árpát. A tábla elején három őzet láttam messziről, amiket tarvadnak néztem. A forgó takarásában közelebb cserkeltünk, de még mindig úgy láttam, hogy tarvadak. Közben megpillantottam egy igen termetes rókát, ami a tarló szélén hevert. 180 méterre volt.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Úgy döntöttem, ha feláll, akkor megpróbálom elejteni, mert így csak a feje látszott. Fegyvert feltettem a lőbotra, cincogtam, de nem reagált. Elővettem a nyúlsíró sípomat, amire viszont azonnal felállt és rögtön beszaladt a forgóba, időt nem hagyva a lövésre.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

Kis várakozás, róka sehol, elkezdtem hívni a bakokat. Nagy meglepetésre az egyik sutának vélt őz elkezdett felém szaladni. Folyamatos mozgás közben nem tudtam elbírálni, hogy a gombos bakkal van-e dolgom. Bejött a hívásra 70-80 méterre, amikor már a viselkedése, mozgása bakra utalt.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

Egy pontban keresztbe fordult, akkor már teljesen biztos voltam benne, hogy igen, ő a gombos bak. Gyors célzás. Szóltam, hogy lőni fogok. Dörrenés, és a bak tűzbe rogyott. Megadtuk a neki járó tiszteletet, egy-két kép, zsigerelés és elindultunk a vadászházhoz. Közben értesítettem a vadőrünket és a vadászmestert, hogy sikerült elejteni a gombos bakot, illetve jeleztem, hogy szeretnék még egy selejt bakot elejteni, ha van rá mód.

Egy jó hét múlva felhívtam Bence barátomat, hogy van- e kedve elkísérni egy selejt bakot elejteni?

A válasz az volt: hányra, hová menjek?

Megérkezett. Irány a beírókönyv. Értesítettem a vadőrt és elindultunk cserkelni. Megálltunk egy forgó szélében, ami mellett egy nagy tarló és lucernatábla volt. Hívásra érkezett mindenféle szerelmes bak, de selejt nem. Lővilág vége előtt nem sokkal, megláttunk egy sötét agancsú bakot. Rásípoltam, de még csak a fejét sem fordította felénk, akármilyen hanggal próbálkoztam. Eltűnt a domb másik oldalán. Gyors eszmecsere, és igyekeztünk megkerülni a forgót, hogy a másik oldalon hátha utolérjük. Bíztam abban, hogy a szagunkat nem viszi át a szél a napraforgó táblán.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager NewsBehúzódtunk a forgó szélébe és láttuk, hogy ott fekszik a bak. Szép, sötét, abnormális agancsa van, amiért jöttünk. Lőbotra a fegyvert feltettem, távolságot lemértem. 154 méter. Hívással próbálkoztam, hogy felálljon, de nem mozdult. Közben nagyon fogyott a lővilág: az agancsot már nem igazán, de a testet még szépen lehetett látni. Szerencsére a szél elkezdett forogni, így szagot kapott, arrébb ugrott pár métert. Keresztbe megállt és eldördült a fegyver. A bak szépen tűzben rogyott. Bence barátom gratulált. Én elindultam birtokba venni  a bakot, ő pedig a töretnek valót intézte. Tiszteletadás, pár fénykép és indultunk a vadászházhoz, miközben értesítettem a vadőrt.

Írta és fényképezte:  Talabos Richárd