Tisztelt olvasók! Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy nem mindennapi őzbakról szóló történetet. Elöljáróban megosztanám, hogyan kerül a Borsodból, az Alföldre, az ember fia. Kicsit több mint egy évvel ezelőtt még csak nem is gondoltam, hogy a sok évnyi fotózást követően, így magába szív a természet és befogad vadászként is.

Fotó: Sonkoly Ádám hivatásos vadász – Agro Jager News

Tavaly, mikor sikeres vadászvizsgát tettem, elhatároztam, hogy szeretnék elejteni egy őzbakot. András barátom közreműködésével jutottunk el Tiszaugra, a Tisza Vadásztársasághoz. Felemelő érzés volt számomra a szívélyes fogadtatás, Sonkoly Ádám hivatásos vadász személyében. A részletek átbeszélését követően beíratkoztunk és a vadászterület felé vettük az irányt. Ádámmal és Andrással egy jó ízű beszélgetés következett, mikor egyszer csak szólt a kísérőm, hogy “ott egy számomra megfelelő bak, most megpróbáljuk elejteni” cseng mai napig a fülemben.

Sajnos a bak elugrott, de Ádám nyugtatott, hogy a közelben tud egy másik ismert bakot, megpróbáljuk azt. A fotózás alatt szerzett tapasztalatnak és kísérőmnek köszönhetően, sikeresen rácserkeltünk a bakra, amit sikerült elejtenem. El sem hiszem, – gondoltam magamban, sikeresen elejtettem az első őzbakom. A birtokba vételt követően jött a gratuláció és a hagyományokhoz hűen az avatás. Ádám egy szép terítéket készített és megosztotta velem a gondolatait, tanácsaira figyelve fel sem tűnt az olajfűzből készített avató pálca sujtása. Az őzbakvadászok közé fogadott.

Fotó: Sonkoly Ádám hivatásos vadász – Agro Jager News

Ekkor határoztam el, hogy a következő vadászati évben biztosan visszatérünk, hiszen úgy érzem egy vadászbarátság alakult ki a rövid idő ellenére. Vissza térve a jelenbe. Ádám hívott áprilisban, hogy az idei évben számíthat-e rám őzbakvadászat terén? Persze rögtön igent mondtam és miközben telefonon beszéltünk, egyszer csak mondja: “na megvan a bakod, tartsd egy kicsit lefotózom”. Miután elköszöntünk egymástól izgatottan vártam a fotót mert az elmondottak alapján nem egy hétköznapi bakról van szó. Este csippant is a telefon és látom, hogy bizony Ádámtól jöttek a fotók a “bakomról”. Vártam a reggeli órákat, hogy telefonon hívjam Ádámot, aki már várta a hívásomat.

Fotó: Sonkoly Ádám hivatásos vadász – Agro Jager News

Természetesen azonnal igent mondtam a bakra. Össze kellett egyeztetni András barátommal is, hogy mikor tudjuk megpróbálni a “villámhárítós” bakot elejteni. Első körben a pünkösdi hétvégén szerettünk volna menni, de egy váratlan fordulat következtében le kellett mondanunk az utolsó pillanatban. Ádám próbált meggyőzni, hogy menjünk, mert félő, a bak eltűnik a nagy takarásnak köszönhetően, de természetesen megérti, ha halasztunk. Így is történt, a halasztást választottam. Amint rendeződött a dolgom, rögtön jeleztem az új időpontot, kérdezvén, tud-e fogadni minket. A válasz természetesen igen volt, viszont közben azt mondta Ádám, sajnos napok óta nem látja a bakot és egy erős hatos van a helyén, de menjünk vadászni, mert úgy is lesz valahogy, hiszen az az igazán szegény, aki ígérni sem tud. Izgatottan “vágtuk a centit”, mikor is eljött az indulás napja.

Fotó: Sonkoly Ádám hivatásos vadász – Agro Jager News

Munka után gyorsan elugrottam Andrásért (Miskolc-Bodajk), majd indultunk Tiszaugra, Ádámhoz,  a vadászházhoz. Kecskemétet elhagyva telefonáltunk hogy célegyenesben vagyunk. Ádám a vadászháznál beíró könyvvel a kezében fogadott bennünket, majd a vadászház egyik szobáját a rendelkezésünkre bocsájtotta. Közben kissé sürgetett minket, hogy öltözzünk át, hiszen még van 1,5 óra, így kerülünk egyet, hogy kikapcsoljunk egy kicsit, kipihenve az utazás fáradalmait. (Hét hónapja keresztszalag-szakadással műtöttek). A rövid esti barkácsolás folyamán átbeszéltük a hétvégi stratégiát, illetve a közelmúlt eseményeit.

Visszatérve a vadászházhoz, megbeszéltük a reggeli találkozót. Az izgalom hatására alig aludtam néhány órát, de azt mégis mélyen. Az éjjel átvonuló zápor/zivatar is csak a négykor csörgő ébresztő után tűnt fel. Ádám pontosan a megbeszélt időpontban megállt a vadászház előtt és derűs mosollyal fogadtuk egymás kézfogását. Beiratkozást követően a vadászterület felé vettük az irányt, miközben Ádám mondta: minden bizonnyal jó mozgás várható a felfrissülést hozó zivatar után, kint fognak szárítkozni az őzek. A vadászterületen leesett állal néztük az elénk tárulkozó látványt, hiszen minden sarkon állt egy-egy őz. Fotós éveim alatt, mindig területért vívott párharcot szerettem volna lencsevégre kapni, de valahogy nem jött össze, de azon a reggelen a kocsitól mintegy 30-40méterre két hasonló méretű dalia verekedett, ügyet sem vetve az autóra és ránk. Gyors bírálat után megkaptam az utasítást, hogy melyik lőhető. A kiszemelt bak eloldalgott egy szőlőültetvénybe, így a cserkelés mellett tettük le a voksot. A bak úgy tűnt el, akárcsak a föld nyelte volna el. Tovább folytattuk a barkácsolást, csodálva a területen található erős, fiatal bakokat a reggel folyamán.

Fotó: Sonkoly Ádám hivatásos vadász – Agro Jager News

Majd ismét egy lőhető bakra cserkeltünk, mikor a hirtelen forduló szél miatt a bak megugrott és riasztva jelezve nemtetszését. Ekkor mondta Ádám, hogy elindulunk a “villámhárítós” revírje felé. Ott sajnos azzal szembesültünk, hogy bizony megindult a szőlőkben az élet, hol kétkezi munkát végző emberek, hol pedig permetező traktor akadt az utunkba, ezzel jelentősen megnehezítve a vadászatot, mind a biztonsági feltételeket, mint a vad zavarását figyelembe véve. A revírben bizony az erős hatos fogadott bennünket, de Ádám nyugtatott, hogy itt, igaz nincs dűlő, de a selyemfűvel erősen fertőzött kaszáló szélén elosonunk, hiszen utoljára itt látta a bakot. Hirtelen fékezés és szól: itt a bakod, mintegy 15 méterre, a kocsi mellett ugrott ki a selyemfű adta takarásból. A bak sietősen lépkedve beváltott egy néhány soros műveletlen szőlőbe. Ismét csak a cserkelés jöhetett szóba a szűk biztos lőirány miatt. Egy ecetfás takarásban rácserkeltünk, kb 60 méterre, de folyamatos mozgásban volt bak, ráadásul leginkább elfelé ment.

Fotó: Sonkoly Ádám hivatásos vadász – Agro Jager News

Az ecetfást megkerülve újra pozícióba kerültünk. A lőbotra feltámasztva sikerült megcélozni a bakot és csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy egy biztos lövéssel terítékre hozzam. Közben Ádám folyamatosan nyugtatott, hiszen érezte rajtam, mennyire izgulok. Megszűnt körülöttem minden, teljesen magába szívott a környezet, amiből a fegyver dörrenése hozott vissza a valóságba. Ádám elmondása alapján a bak tűzben rogyott! Intettünk Andrásnak, aki a kocsiban ülve várakozott.

Érkezését követően együtt indultunk útnak a bakhoz, ami meglepő módon lábra állt és elkezdett keresztbe menni a gazosban. Ekkor győzödtünk meg arról, hogy magasan érte a találat, valószínűleg gerinctüske. Várni kellett, hogy ismét biztos háttér legyen a lövés leadásához. Amint lehetőség volt, kísérőmnek szót fogadva, megváltottam a szenvedéstől egy nyaklövéssel. A magas aljnövényzet miatt más lehetőség nem volt. Oda léptünk a bakhoz, megadva a végtisztességet, talán percekig némán álltunk felette az utolsó falat, a seb és kalaptöret adása és a gratuláció után.

Készült néhány fotó, majd kísérőm minket hátrahagyva elsétált az autóért. Ahogy odaért hozzánk, megkértem hadd zsigereljek én, hiszen egy vad elejtése mellett ez is a vadászat része. A hétvégén további két bakhoz juttatott hozzá kísérőm, amiből az egyiket Andrástól kaptam, ugyanis a hátam mögött összeszövetkeztek. Vasárnap reggel egy gyönyörű teríték mögött állhattam/állhattunk, melyet kísérőm ízes beszéde még szebbé varázsolt. Kívánok minden vadásztársamnak egy ilyen csodálatos élményekkel teli vadászatot és egy olyan szakmai felvezetést, amelyet Ádámtól kaptam.

Azt gondolom, hogy az ismeretségünk barátsággá kovácsolódott és ha az égiek is hozzájárulnak, mindenképp visszatérek a Tiszazugba. A becsült kiskoponyás trófeasúly 280g, becsült kor nyolc év. A másik két bak becsült, szintén kiskoponyás súlya: 390 gramm hat év és 140 gramm  egy év. Köszönöm, hogy időt szenteltél a történet végigolvasására. A megélt pillanatok, az egészség, a család és a barátok a legfontosabbak a mai rohanó világban.

Tisztelet a Vadnak!

Üdv a Vadásznak!

Tisztelettel: Egerszegi György

***

Vadászni szeretne Tiszazugon?

Keresse Sonkoly Ádám hivatásos vadászt: +36 30 53 94 370

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131