Vadászat
Bak a Keserű-erdőből
Biharkeresztesi őzbakvadászat:
Délután volt, amint délutáni kávémat szürcsöltem, azon töprengtem, vajon mit tartogat számomra ma, a Keserű erdő? Forróságot azt biztosan, – nyugtáztam magamban. A nap elemi erővel égetett, kínozva embert, állatot, növényeket egyaránt.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
A találkozót este hatra beszéltük meg a vadászháznál, Janival. (Papp János, a biharkeresztesi Petőfi Sándor Vadásztársaság vadőre.) Az üzekedés már a vége felé, a bakok teljesítették kötelességüket, nem nagyon mutatták magukat. Odafelé úton, a bedői út bevezetőjén, láttam a távoli tarlón őzeket, de nem nagyon bizakodtam. Valami belső sugallat azonban mégis arra ösztökélt, hogy adjak még egy esélyt, többször látott, egyszer hibázott, ághiányos bakomnak.
A vadászházhoz érve Jéger, a német vizsla fogadott, ugyanazzal a túláradó vizslaszeretettel, ahogy azt már tőle megszoktam. Erőtől duzzadó teste már nagyon várja az apróvadas szezont, az egy-két nyári rövid utánkeresés után felüdülés lesz neki, ősszel a kökényesbe rongyolni, a meglőtt toronykakasok után. Autómmal a vadászház tágas parkolójában, a nagy szilfák alatt leltem menedékre és Jégerrel mulattam az időt, közben nagyokat szívtam a fák alatti hűs levegőből. Megérkezett Jani is. Gyors taktikai megbeszélés, majd a beírókönyvbe való kötelező regisztrációt követően elterveztük, hogy a társaság vadőrei által használt itatókat keressük fel, ahol majd kamatoztathatjuk nyomolvasó tudásunkat, egyúttal friss infót szerezve, mi is jár ki rájuk.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A fényváltás előtt cserkelve, autónkat hátrahagyva keressük fel a hőn áhított bakomat, hátha Diana ma kegyes lesz hozzám, és nem viccel meg úgy, mint bedői szellembakom cserkészetekor. Amikor nem volt fegyver nálam, egyfolytában a helyén állt, ha meg rácserkeltünk, megmutatta az egész pereputtyot, csak éppen őurasága nem mutatkozott. Odafelé aztán lassan elénk tárultak azok a képek, melyekkel nagyon is rácáfoltunk arra, hogy az állatoknak nincs sok sütnivalójuk. Sok nyulat, fácánt láttunk, amint a kökényesek hűst adó árnyékában pihegnek és megváltásként várják az augusztusi forróságban a tüzes napkorongunk lenyugvását a horizonton. Az itatógödrök mellett elhaladva, szembesültünk ismételten azzal, hogy ilyen időben bizony nagyon sok örömet tudunk szerezni szeretett vadjainknak az itatók folyamatos vízzel való ellátottságával. Példaként tudom említeni, hogy a társaság vadőrei lajtos kocsival járják az itatógödröket, és rendszeresen töltik újra azokat vizzel, ezzel is próbálnak segíteni átvészelni ezt a kényes időszakot.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Ez az időszak kedvez a nyomkeresőknek is: az első gödörhöz érve, apacs harcosokként olvastuk a nyomokat: itt őzek, ott borzcsalád, amott róka, szarka, galambnyomok, a következőnél, megint őzek, disznók nyomait véltük felfedezni. Szeretek Janival kerülni egyet, ha lehetőség van rá, hosszú évek tudását, megannyi tapasztalatát szívta magába. Tőle tudtam meg hogy a kölyöksakál nyoma még kerek, majd ahogy nő, úgy válik egyre hosszúkásabbá. Ha az erdőben cserkelés közben darázsfészekbe botlunk, jobb bevágni a féket és “curikk hátra”. Ő tanít bakra vadászni is. Kísérései alatt tudatosult bennem egyre jobban a higgadtság, a mértékletesség elve, trófeabírálathoz is nagyon jó szeme van, egy-kettőre meg tudja mondani “ez nem a te bakod”. Ha pedig megvan a kiszemelt egyed, sokszor szavak sincsenek, csak az látom, hogy már a botot teszi óvatosan, szinte teljesen elém és kaméleon módjára vonul vissza, hogy előre engedve megtehessem a biztos lövést. Így volt ez most is, mire a Keserűbe értünk, estefelé járt az idő, hét óra tájéka lehetett. Lassan haladtunk egyre mélyebbre a dűlőúton, s ahogy elhagytuk Orosz Pista bátyám lesét, lassítottunk. A mellette lévő dagonyán és szórón bizony nagy volt a forgalom. Volt ott minden, ami megdobogtatja a vadászember szívét: megannyi szarvas-, disznónyom keresztezte egymást a fiatalos tölgyesből olyan vadváltókkal, hogy leesett az állam. Nem is csoda, a kerítéssel körülvett fiatalosban ott a biztos rejteket adó, buja, lédús aljnövényzet, a kerítés adta viszonylagos háborítatlan övezet, ami jó fekvőhely a malacos kocáknak. A felgyűrt vadkerítés alatt, ott a dagonya, jól megetetve szemes terménnyel, a dűlő túloldalán, pedig a bőséges makktermést adó nagy kiteljesedésű őstölgyes ad árnyat, menedéket, megnyugvást, embernek, állatnak egyaránt. Mintha nem is az Alföldön járnánk, a Keserű, a maga közel kétszáz hektárnyi területével, mesébe illő életközösséget tudhat magáénak.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
No, de, a nagy vizsgálódást követve, ocsúdnom kellett, mert az látom, hogy Jani már a keresőt emeli arcához, és elmélyülten szemlél előttünk valamit, majd nemsokára elhangzik az oly gyakran hallatott mondat: “ez nem a te bakod”. Halkan cserkelünk tovább, a jól karban tartott dűlőn. Hangtalanul haladunk lépésről lépésre, most már nem egymás mellett, hanem szigorúan egymás mögött, mint a Delta kommandó. Hirtelen egy suta emelkedik mellettünk a tölgyesben, feláll, egy pillanatra egymásra szegeződik tekintetünk, majd eltűnik a sűrűben. Ekkor egy szajkó repül el felettünk, végigvéve a hírt: “vigyázzatok, itt vannak a vadászok”. Az erdő csendes, csak a rigók játéka ékesíti a hűst adó lombkoronát. A nap utolsó sugarai még imitt-amott bevilágítanak a fák ágai közt, de már érezhető az enyhülés, közeledik az éjszaka. Lassan kiérünk a sűrűből: balról lucernatábla, előttünk forgó, baloldalon még mindig a fiatalos tölgyes, azelőtt a másik lucerna, és ezt az egészet akácsávok veszik körül. Igen, megjöttünk, ez az őzmennyország. Ahogy cserkeltünk a les felé, hirtelen egy bak áll fel a lucernából, úgy háromszáz méterre, majd egy suta. Melegük van, ők már leteljesítették a feladatukat, néha még cicáznak egy kicsit, de már gondoskodtak az utánpótlásról. Teljes elánnal nézem a bakot, mikor megszólal egy hang :
-Lőheted, ha szeretnéd! Csak hagyd, hogy egy kicsit jöjjön közelebb!
-Nem! Nem! – válaszolom. Meneteljünk még egy kicsit, megvárom az ághiányost, az az én unikornisomat.
Egy darabig még nézzük erőtől duzzadó testét, de valahol mindketten tudjuk, neki még nincs itt az ideje. Ahogy gyönyörködünk benne, lassan elnyelte a sűrű. Aztán előkerült a buttoló, hívni kezdtünk, mire a válasz, mérgesen, a hátunk mögött kb. tíz mérerről jött. Egy mérges riasztás. Mindketten összenézünk, arcunkra kiült a mosoly és továbbálltunk. Elértük a lest, ami a fiatalos szélén állt. Ebben a pillanatban egy őz jelent meg a hátunk mögött. Középkorú, közepes hatos bak volt, törött ágvéggel, de nem az ághiányos hőn áhított bakom. Ami feltűnt rendellenességként, hogy fejét folyamatosan csapkodta. Zavarta a füle, szenvedett, bizonyára csata közben szerezhetett magának valami maradandó sérülést. Ez volt a második bak, amit elengedtem, pedig hosszasan vívódtam, hogy terítékre hozom, de az ághiányos iránti vágy felülkerekedett bennem.
Kb 15 méterre ballagott el mellettünk, amikor leesett neki, mi is a helyzet. Bekapcsolta a turbó fokozatot. Még ekkor is lőhettem volna, mert kb. 100 méterre megállt, de hagytam menni, mert tudtam ezen a területen mozog, úgy is visszatér. Ha nem gyógyul, ha a Jóisten úgy akarja, terítékre kerül. Telt az idő, a lucernába egymás után emelkedtek fel a pihenő suták. 5-6 darabot számoltunk meg hirtelen. A fényváltással együtt életre kelt az erdő, hirtelen megpillantottunk egy sötét testű bakot. Szinte már sóvárogva vágytam az ághiányosra, de ez sem az volt. Két gyönyörű, 350-400 gr közötti, nagytestű, erős bak állt előttünk, mint egy szobor, felkínálva magát. Persze megúszták, csak csodáltam és örültem, mert hogyha sikerült továbbörökíteni génjeiket, bizonyára szép utódjaik lesznek majd.
Már nem sok időnk maradt. Magamba szívtam az este minden pillanatát: a kaszáló kiürült, nyugtázván, ma nem kerül töret a kalapomra. Teljesen átszellemülve gyönyörködtünk az est közeledtében, már a hívásra sem reagált semmi. Egy kicsit a szél is feltámadt, ami enyhülést hozott testünknek és az erdőnek is egyaránt, csak az erdei madarak éneke törte meg a már-már tökéletes, idilli, erdei hangulatot. A hazamenetelt fontolgattuk ekkor azonban két bakot pillantottunk meg a messzeségben. Az egyik pont a horizont vonalán, a másik a fasor szélén jelent meg, közel egy időben. Na, mondom, melyik ki lesz vajon… Az erdő széli a konyafülű, a másik, a messzeségben egy fiatal kétéves volt. Ekkor tudatosult bennem, hogy mi a dolgom: ki kell venni az állományból, nem véletlenül terelte elém ismét Diana. Felvettem imádott M-18-asomat, óvatosan előre nyomtam a biztosítót és vártam, hogy bakom keresztbe forduljon. De nem tette, csak jött egyenesen a les felé. Jött egyenesen, pont szembe velem, mintha kötélen húzták volna. Higgadtan vártam, közbe folyamatosan a fejét rázta. Jani ekkor megtörte a csendet: füttyentett egyet. A bak ekkor egy pillanatra megtorpant, majd fordult. Kezemmel megérintettem az elsütőt, ami tört, mint az üvegpohár. A kis Geco útjára indult. A bak a találatot jól jelezte, majd közel húsz méteres halálvágta után terült el. Vártunk egy kicsit, majd a vadhoz mentünk. Szívlövést kapott. Kalapom levéve pár másodpercig csak némán álltam ott és néztem, milyen gyönyörű vadat ajándékozott nekem Diana.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Jani eközben a közeli sajmeggyfáról töretet szedett, amit gondosan elhelyezett utolsó falatként, majd a sebtöretet is átadta és gratulált az elejtéshez. A zsigerelés után néztem, hogy nagyon komoly fülgyulladása volt, melyet valószínű csata közben alakulhatott ki.
Csendesen hazafelé indultunk. A vadászházhoz érve Jéger üdvözlő ugatása fogadott minket. A vadtestet elhelyeztük a hűtőkamrában, bedokumentáltuk az elejtést, majd pedig visszafogott kacajjal nyugtáztuk, hogy az ághiányos most is megúszta. Végül ismét energiától, élményekkel feltöltve, haza indultunk. Ezzel ért véget Keserű-erdei bakom elejtésének története.
Jómagam mindenkinek csak ajánlani tudom a Petőfi Vadásztársaságot, mert nagyon változatos, vadban bővelkedő terület, nagyon jó kísérőkkel és csodás környezettel, változatos vadászati formákkal. A vadászház felszereltsége szerintem párját ritkítja, tágas szobákkal, étkezővel, hatalmas terasszal, központi teremmel.
Következő történetem a bedői szellembak sorozatos megvicceléseiről szólnak majd,
Tartsatok velem! Addig is: Tisztelet a Vadnak! Üdv a Vadásznak!
Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
Fotó: Németh László
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
Fotó: Németh László
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Fotó: Németh László
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Fotó: Németh László
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Fotó: Németh László
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
Fotó: OMVK
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Fotó: OMVK
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Fotó: OMVK
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
Fotó: OMVK
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Fotó: OMVK
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
Fotó: OMVK
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Fotó: OMVK
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Fotó: Nyírerdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Rendhagyó barcogás Gúthon
Természetismereti vetélkedő
Megjelent Az ökológiai gazdálkodásról gazdáknak, közérthetően c. szakkönyv 4. kiadása – Most letöltheti!
KONFERENCIA: Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon – ITT regisztrálj
TÖLTSD LE! A vadászvizsga tesztkérdései, képanyaga
Ezermilliárd forint értékben jelent meg agrár- és vidékfejlesztési pályázat
37 százalékkal növekedett a takarmánykukorica ára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
A pusztavacsi öreg harcos
Életbika
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
