Vadászat
Életem első őzbakja
Pencs Nóra Tolna vármegyében életében először őzbakra vadászott a Regölyi Kapos-Koppány Vadásztársaság területén. A vadászterület, a Tolnai hegyhát dombjai és a Kapos-Koppány völgye közt terül el. Ily módon változatos állat és növényvilággal rendelkezik, vegyesvadas terület. A Pacsmagi-tavak a fokozottan védett vízi madarak élőhelyéül szolgál. A vadászterület megközelítőleg 5500 hektár – kezdte beszámolóját Pencs Nóra.
Családunk, apai ágon, dédapáig visszamenően, vadászdinasztia. Jómagam egy éve vadászom, s azon az estén életem első trófeás nagyvadjának elejtésére készültem. Izgatottságomat a kisfiam is átvette, s szeretett volna velem tartani. Mivel az a kiváltságos helyzet adatott nekem, hogy édesapám volt a kísérővadászom, boldogan mondtunk neki igent.
Összepakoltunk, elindultunk, s miután az autót letettük, egy kisebb gyalogtúra várt ránk egy cserkészúton a Pacsmagi-tavak mellett. Kacsák és libák zsivalygása hallatszott távolról, mi pedig igyekeztünk lépést tartani kísérővadászunkkal, s közben, halkan suttogva, megválaszolni kisfiam felmerülő kérdéseit. Egy kis erdő szélén telepedtünk le, előttünk hatalmas rét terült el, ahol már érkezésünkkor őzek kergetőztek. Édesapám a fejét rázta, miután kérdőn ránéztem: nem, ők nem a mi kiszemeltjeink.
Leültünk a kisszékeinkre, előkerültek a távcsövek, a lőbot, s a puskámat is készenlétbe helyeztem. Vártunk. Meleg volt, állt a levegő, izzadtunk, s a szúnyogok is özönlöttek ránk. Mindhárman éreztük a levegőben, hogy hamarosan valami történni fog. A nap már éppen lemenőben volt, utolsó sugarai végigszaladtak a réten, mikor balról kecsesen egy suta váltott ki elénk. Édesapám meglökött, hogy ez bizony a kiszemelt bakunk sutája. Vártunk, hogy megjelenjen a bak is, de semmi nem történt. Hosszú percek teltek el, a suta már átért a rét másik oldalára.
Kisfiam fészkelődni kezdett, s éreztük, hogy elkéstünk. Alkonyodott már, mikor utolsó lehetőségként édesapám hívni kezdett. Először sutahanggal próbálkozott, de nem történt semmi. Aztán gidahanggal, mire abban a pillanatban a rét túlsó feléről, pontosan szemben velünk egy őzbak bukkant fel és őrült vágtába kezdett felénk. Édesapám bólintott, hogy ő az, lőhetek. A bak olyan szélsebesen futott felénk, hogy nem volt idő helyezkedni, lőbotot beigazítani, a puskámat a lőbot lábának támasztottam, céloztam és lőttem. Az őzbak tűzben rogyott, kettőt rúgott a lábaival és kimúlt. Kisfiam nagyon boldog volt, édesapám rettenetesen büszke, én pedig elégedett.
Érdekes módon, rám nem jellemző a vadászláz, a lövés előtt közben és után is mérhetetlen nyugalom fog el, csak a vad és én létezünk olyankor. Miután felocsúdtunk, mindhárman odasétáltunk a bakhoz. Láttuk hogy a lövés tökéletes volt, majd édesapám töretet keresett, felavatott őzbakvadásszá. Én egész este úsztam a boldogságban, amit hármunk közös vadászélménye okozott. A fényképen látható őzbakot a Regölyi Kapos-Koppány Vadásztársaság területének Csárdalapi részén ejtettem el.
Tisztelet a vadnak!
Írta és fényképezte: Pencs Nóra
Vadászni szeretne Tolna vármegyében a Regölyi Kapos-Koppány Vadásztársaság területén?
Keresse bizalommal Balázs Attila elnököt
Tel: +36 30 38 08 220
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Vadászati Kultúra Ünnepe a keszthelyi Vadászati Múzeumban
2024. október 5.-én tartotta a Vadászati Kulturális Egyesület az idei ünnepségét
2024. október 5.-én tartotta a Vadászati Kulturális Egyesület az idei ünnepségét a Hagyományos vadászati módok házában. A Vadászkamara Kürtegyüttes köszöntője után Oláh Csaba elnök méltatta a Vadászati Kultúra Ünnepét, majd átadta a vadászati kultúráért végzett kiemelkedő tevékenységért járó elismeréseket, az irodalmi, a művészeti és életmű díjakat.
Egyesület minden évben azon tagjainak, akik a vadászati kultúra és hagyományápolás terén maradandót alkottak, vagy munkájukkal segítették az Egyesület működését, Hubertus-kereszt kitüntetést adományoz.
A kitüntetések átadását követően Elnök úr beszámolt az idei Képzőművészeti pályázat eredményéről. 23 alkotó 38 alkotása került kiállításra. 21 alkotás megkapta a Vadászati Kulturális Érték címet, és átadásra került a Balogh Péter Művészeti Nagydíj is.
Lóki György solymász bemutatóval, az Országos Agarász Egyesület képviselői pedig az agarak bemutatásával színesítették a rendezvényt. Az ünnepség keretén belül prof. Dr. Faragó Sándor előadást tartott „Egy vadászó magyar herceg – Festetics Tasziló” címmel.
Hidvégi Béla természetesen idén is szakmai tárlatvezetésre invitálta a vendégeket. Színvonalas és látványos kiállítás várja a látogatókat a múzeum Kittenberger és Széchenyi termében.
Forrás: Vadászati Kulturális Egyesület
Fotó: Polster Gabriella
Szili Gábor 2020-ban ejtette el élete gímbikáját. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Szerencsés vadászembernek mondhatom magam, mert Zala megyében születtem, ami messze földön híres az erdőiben élő csodálatos vadról, a gímszarvasról. Vadásztársaságom, a Pacsai Vt. is jó adottságokkal bír és rendkívül komoly agancsárok látogatják tarvad állományunkat bőgés idején.
Mostani történetünk még jóval bőgés előtt, nyár derekán kezdődött, mikor is vaddisznó vadászat közben, még a nap magasan az égen volt, amikor egy domb mögé becserkelve, 16 darabból álló bikarudlira lettem figyelmes. Messzelátómmal tüzetesebben szemügyre véve őket, a jobb oldalon akadt meg a szemem egy bikán. Jól látom, kérdeztem magamtól, no, meg a vadászaton velem lévő Ervin barátomtól. Jól! – konstatáltuk közösen. Ennek a bikának bizony 3 szára van az említett oldalon. Ekkor természetesen már eljátszottam a gondolattal, ha ez a bika, bőgésig itt marad és a területünkre áll be bőgni, bizony szeretném terítékre hozni. Vadőrünktől és tagtársaktól is kaptam pozitív visszajelzéseket, hogy bizony látták a bikát.
Bizakodásra adott okot, de augusztus 10.-e után, ahogy zártuk a területet, sajnos egyikünknek sem volt szerencséje látni. Kerestük mi reggel, este, de az áhított vad nem mutatta magát. Teltek-múltak a napok, mikor egyik reggel, Vass Károly hivatásos vadászunk a megszokottól izgatottabb hangon hívott és csak ennyit mondott: Megvan a nagy osztott! Láttam is, hova tért be pihenni a beálló helyére!!! Fejében már készen is volt a másnap reggeli vadászat terve. Szeptember 10.-én hajnalban értem Karcsihoz, aki éppen akkor lépett ki a háza kapuján.
Lőbot fent, minden a helyén, indulhatunk vadászni. Rendkívül jó és erőteljes bőgés volt az egész területen azon a reggelen, Nagyhorváti határában tettük le az autót, majd kezdtük meg a cserkelést. Jó erős szürkületben értünk a napraforgó tábla széléhez, ahol egy nagy fa árnyékába húzódva vártuk a sutavadak érkezését, bízva benne, hogy a bika kíséri majd őket. Mint említettem, nagyon jó bőgés volt, Társam, már az autót elhagyva biztatott: kint a bika, az ő hangját halljuk. Keresőtávcsöveinkkel a napraforgón túl lévő repce árvakelést fürkésztük, melyen a tarvadakat követve, vártuk a bika érkezését. A tehenek, borjak szépen húzódtak ki elénk, de a bika az még mindig takarásban bőgött. Számítva érkezésére, a puskámat a lőbotra tettem, majd vártam. Jön a bika! – szólt Karcsi! Én már a céltávcsövet a szememhez emelve láttam meg, de azonnal tudtuk mindketten, az áhított nagyvad az.
Párat még lépett, egyet bőgött, majd Karcsi válaszára megállt s ekkor tettem rá a vállapját ért lövést. Rendkívül jól jelezte a találatot, párat lépett, s örökre megpihent előttünk. Az elejtést követően, a pillanatnyi öröm után percekig csak álltunk és a megélt vadászatról beszélgettünk. Titkon tudtuk, amit most már biztosan, ilyen vadászélményben valószínű soha többet nem lesz részünk!!!
Tisztelet a vadnak, Üdv a kísérőnek! Köszönöm, Barátom!!!
Kívánom minden vadásztársamnak, hogy legyen hasonló vadászélményben részük!
Vadászüdvözlettel: Szili Gábor
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
KITEKINTŐ: Szerbia – A szerb vadászat jövője
Október 5-én, szombaton, a 55. LORIST vadászati és horgászati vásáron sikeresen megrendezték a “A Vadász Ifjúság: A Szerb Vadászat Jövője” című előadást. A “Szarvas tér” főszínpadán Dejan Džakula, a Szerbiai Vadászszövetség Vadász Ifjúsági Bizottságának tagja és a Szent Hubertusz Klub elnöke tartott előadást a nagyszámú közönség előtt.
A szerbiai fiatal vadászok jelenlegi helyzetéről és jövőbeli terveiről tapasztalatait Dejan Džakula osztotta meg. Külön hangsúlyt fektetett az oktatás és az új generációk bevonásának fontosságára, továbbá a vadászati hagyományok megőrzésében, valamint a természeti erőforrások megóvásában kitűzött feladataikról. A résztvevők megismerhették a vadász ifjúság eddigi tevékenységeit, a fiatal vadászok sikereit, valamint a szerb vadásztársaságok fejlesztésére vonatkozó jövőbeli terveket.
Az esemény számos vadászati szakértőt és fiatal vadászok tagjait vonzotta Szerbia különböző részeiből. A közönség nagy érdeklődéssel követte az előadást, különösen a fiatalok bevonásának fontosságát hangsúlyozva a természeti kincsek megőrzésében és a vadászati hagyományok folytatásában.
Az előadás lehetőséget nyújtott arra, hogy a nagyközönség megismerkedjen a szerb vadászat jövőjével kapcsolatos kihívásokkal és tervekkel, valamint arra, hogy kérdéseket tegyenek fel és megvitassák a legfontosabb témákat. Az összes résztvevő kiemelte az esemény jelentőségét a vadászat és a természet népszerűsítése szempontjából, és a fiatal vadászok támogatást kaptak további fejlődésükhöz.
“A Vadász Ifjúság: A Szerb Vadászat Jövője” című előadás az idei LORIST egyik fontos eseménye volt, amely ismét összegyűjtötte a természet és vadászat szerelmeseit, megerősítve a hagyományok megőrzésének és a környezetvédelem felelős megközelítésének fontosságát.