Immáron negyedik éve, hogy itt vadászom Cserkeszőlőn édesapámmal. Cserkeszőlő, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye déli részén, a Tisza és a Hármas-Körös között fekszik. Jellegzetes alföldi táj, amerre csak a szem ellát. Ilyenkor július végén, augusztus elején szoktunk érkezni a szokásos őzbak vadászatunkra.

Fotó: Marikovszki – Nemes Csilla – AJN

Négy éve, az akkor még vadászmester tisztséget betöltő, Mengyán Ferenc vadászbarátom meghívására érkeztem ide először édesapámmal. Akkor ejtettem itt az első őzbakomat és avattak is fel! Csodaszép terítéken történt az avatás. Első, de nem utolsó, örök emlék és élmény volt.

Három éve itt sikerült terítékre hoznom egy gyönyörű szép, bronzérmes bakot. Sok szép élményt adott már a vidék és remélem nagyon sok lesz még belőle a jövőben. Idén is szerencsések vagyunk, hogy édesapámmal eljöhettünk erre vadászterületre. Sokat ígér mindig az itt-tartózkodás. A vadászmestertől, Oberna Andrástól tudjuk, hogy az idei, súlyos aszályos időszak nem kedvező az vadállománynak. Ez ilyenkor azt jelenti, hogy bárhogy is alakulhat a vadászat, mint ahogy általában mindig is, egy jó adag szerencse kell hozzá. Vagy még talán annál is nagyobb, mint ami eddig szükséges volt.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Augusztus 16-án ki is indultunk apuval és a két kísérővel a vadászterületre. Engem Andris vitt, míg édesapámat vadászbarátja, Szabó Sanyi kísérte. Délután 18 óra volt és rekkenő hőség.  A nap még erőteljesen izzott és ontotta a trópusi forróságot. Ha vadászatról van szó, semmi nem tántoríthat el minket. A természet hívó szava, szent és sérthetetlen. Útra keltünk! Elég sokat barkácsoltunk. Meg- meg álltunk, szemlélődtünk, de épp csak egy-egy suta gidájával került szemünk elé! Az állatok is védik magukat a forróságtól és takarásba húzódnak. Teltek-múltak az órák, mikor Andris, a kísérőm, egy lábon száradt kukoricatábla szélén, megpillantott egy bakot! Spektívvel is gyorsan szemügyre vette, majd kijelentette: ez egy kis kuriózum , de az a baj, jóval kisebb, mint amiben megállapodtunk… de kimondta a varázsszót: “ez egy kis gombos bak”! Uram ég!  Jól hallottam? Talán még az enyém is lehet a vadászok által oly nagy becsben tartott kuriózum bakocska!? “Szeretném”

Fotó: Marikovszki – Nemes Csilla – AJN

Megkezdtük a rácserkelést. A tengeritábla ropogósra száradt, igazi kihívás a bak megközelítése ebben a “hangzavarban”! Loptuk a métereket az aszálytól szétrepedt úszó jégtáblára emlékeztető, poros kukoricaföldön. Nem siettünk, olykor lassítottunk, hogy Andris szemügyre vegye a bakot és a távolságot megnézze, majd újra araszolgattunk, míg nem ideálisnak vélte a lőtávot! Lőbotomra feltámasztottam a puskámat, majd fókuszáltam. A kis gombos hamar visszasétált a táblába. Andris a sípját használva, újra előcsalogatta. Itt volt az idő. Feszülten figyeltem és vártam a pillanatra. Előjött. Útjára engedtem a gyilkos golyót. A bak tűzben rogyott és elhagyta a földi létét. A szívem újra összefacsarodott, mint ilyenkor általában mindig.

Fotó: Marikovszki – Nemes Csilla – AJN

Pár perc várakozás elteltével már ott térdepeltem a kis gombos rögtönzött ravatalánál és elmormoltam azt a rövid fohászt, amit minden sikeres vadászatnál szoktam!

“Barátom! Köszönöm, hogy életed adtad az elégedettségemért. Odaát majd újra találkozunk!”

A kötelező procedúra után felkerekedtünk és elindultunk a vadászház felé.  Csak azon kattogtam, hogy apukám mit fog szólni a bakomhoz, hisz ő is annyira vágyik egy ilyen kis különleges trófeára. Míg magamban lamentáltam, már a sötétség határán arra a területre érkeztünk, ahol apu vadászott Sanyival.

Fotó: Marikovszki – Nemes Csilla – AJN

Mivel már lement a nap, Andris nem volt tétova a területre betérni, hisz tudta, ilyen látási viszonyok mellett már nem lehet vadászni. Amire nem számítottunk, hogy össze is találkozunk Sanyiékkal. Fülig érő szájjal közelítettük meg őket. Andris az autóval megállt mellettük, ahogy épp kisétáltak egy árteres részről, amit most messzemenőkig a szárazság birtokolt. Noha másik lövést az enyémen kívül nem hallottunk, de édesapám kalapjába mégis ott díszelgett a sikeres vadászat után járó töret.

Bizony- bizony, még lővilág előtt, neki is sikerült terítékre hozni egy szép törött szárú bakot. Kiszálltunk az autóból és óriási öleléssel és elismeréssel fogadtuk egymást a sikeres vadászatok miatt.  Rácsodálkoztunk, hogy egyikünk sem hallotta a másiknak a lövését, de annál nagyobb szeretettel nyugtáztuk a sikeres zsákmányejtést. Mivel ismerem apukámnak a vágyát, ezért meglepetésként mutattam meg neki az ejtett bakomat. Áhítattal figyelte, majd vizsgálgatta a bak alig 3 cm-es trófeáját.

Fotó: Marikovszki – Nemes Csilla – AJN

Azt éreztem, hogy büszke rám. Erősen magához ölelt és egy puszit nyomott a homlokomra. “Ügyes vagy, fiam!” Ez nekem és a nővéremnek is teljesen természetes megnevezés, nincs mit erről beszélni. Talán annyit mégis hozzáfűznék, hogy ez amolyan magasabb szintű elismerő kifejezési forma édesapámnál.

Fotó: Marikovszki – Nemes Csilla – AJN

Valamivel kisebb bakot hozott terítékre a megbeszéltekhez képest, de nem volt hiába az ő várakozása sem. Nagyon szép különleges, törött szárú őzbakot adományoztak neki is a vadászat és erdő istenei. Ott a helyszínen lámpafényben a vadőr, mindkettőnkről, közös teríték fotót készített. Egy újabb apja-lánya vadászat élményével lettünk gazdagabbak. Magasztos és rendkívül szerencsés helyzet a miénk. Bízom benne, hogy édesapám is így véli.

Rendkívül hálásak vagyunk Cserkeszőlő és Vidéke Vadászt Társaságnak, hogy egy újabb feledhetetlen vadászatot biztosított számunkra! Jövőre újra ekkor, újra itt!

Írta és fényképezte: Marikovszki – Nemes Csilla

Vadászni szeretne a Cserkeszőlő és Vidéke Vadásztársaság területén?

Keresse bizalommal Oberna András vadászmestert:

Tel +36 70 43 28 990

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre