A mindenes vizsla nagy segítsége a vadásznak és ha vesszük a fáradtságot, hogy csapázni is megtanítjuk, igazi vadásztárs tud lenni. Főleg, ha hívásra vissza is jön! A minap a Zöld Erdő Vadásztársaság területén vaddisznóra vadásztak és a csapázásban egy magyar vizsla érkezett a vadászok segítségére. A vaddisznó utánkeresése nem gyerekjáték, főleg este, de a nyári, meleg éjszaka miatt nem szerettek volna várni reggelig. Az utánkeresés különlegességét azonban Liza, a magyar vizsla adta – persze a vadászat is nagyon izgalmasan alakult. Az Agro Jager érdeklődésére Kovács János hivatásos vadász tájékoztatta a lapot, mely írást változatlanul közlünk!

Az utánkeresésben egy magyar vizsla, Liza, segítette a vadászokat.

“Szervusz Péter!

A tegnap esti vadászat előzménye, hogy már nyár közepe óta tudtunk a vaddisznó jelenlétéről. Sok száz liter vizet hordtunk ki egy dagonyába, amit mindig nagyon óvatosan közelített meg és ott is, a dagonya fák alatti részében fürdött meg, így nem volt lehetőség az elejtésére. A vadásztársaságból többen is figyelték, lesték éjszakákon át, vadászíjász tagunk még egy kis leshelyet is kialakított, de Diána nem fogadta kegyeibe. Volt, akinek megmutatta magát egy pillanatra, de lövésre nem hagyott időt, elugrott. A Hosszú-erdőn feküdt el és onnan járt ki a mezőgazdasági földekre csemegézni. Az erdő mellett egy földút vezet és az út túloldalán állt egy kukorica. Sokszor az erdő szélén egy órácskát is elidőzött, majd egyetlen ugrással a kukoricában termett. Így ment ez heteken át….

Gratulálunk!

Elérkezett az augusztus és a kukoricákat silózták, így a vaddisznónk az erdő másik oldalán lévő kukoricába kezdett belejárni. Azon keresztül egy régi tanyahelyet, a Sándor-tanyát látogatta. Vonzotta az évekkel ezelőtt trágyatárolónak használt terület ingovànyosságga. Molnár Feri barátunk több alkalommal is látta, de nem tudott lövést tenni, majd tegnap este a Hosszú-erdő tetején lévő lesre ült, hátha sikerül elcsípni, miközben kivált a kukoricára. A múlt évben is sikerült, így, nyáridőben innen vaddisznót ejtenie. Már korán hallotta, hogy a jön az erdőben a disznó, hiszen a hosszú, forró nyár zörgősre szárította az erdőt is.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A lestől, úgy nyolcvan méterre akart átváltani a disznó. Szokás szerint az erdő szélén elidőzött. Feri várta a pillanatot, felkészült és az elrugaszkodás pillanatában elengedte a lövést, de az így is hátul érte a vaddisznót. A rálövés helyén a lőjelekből Feri levonta a megfelelő következtetést: egyedül nem szabad utána menni a kukoricába, meg amúgy is hagyni kell, várni kell. Ekkor hívott fel minket vadőröket és kérte segítségünket. A helyszínre érve meghallgattuk Feri elmondását, megvizsgáltuk a vérnyomokat és mintha törést hallottunk volna.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Rádi Imre kollégám úgy döntött, hogy elhozza magyar vizsláját, hogy segítségünkre legyen. Nem mertük reggelre hagyni a keresést a meleg miatt, mert biztosan befülledt volna reggelig. Minket még úgy neveltek, hogy a vadnak, ha van rá mód, mielőbb meg kell adni a kegyelemlövést. Szóval Ferit elállítottuk az erdő és a kukoricás közötti útra, ha vissza szeretne váltani a sebzett, mi pedig golyóra töltött sörétes puskával, lámpákkal, kutyával indultunk a csapán.

Az éjszakai utánkereés sok veszéllyel járhat.

A kukoricaszár alján volt egy kis kenés, ami húsvér volt és a földön, mintha valaki krumplis zsákot húzott volna. Ekkor már sejtettük, hogy a hátulján érte a disznót a lövés. A kutya, akit Lizának hívnak, légszimattal kereste a vadat és mindjárt tudta, mi is a dolga. Így mentünk úgy ötven métert, mikor Liza egy-két ugatással jelezte, hogy elértük a vadat. Szerencsènkre éppen egy kis tisztább részen, ahol Imre megadta a kegyelemlövést. Kutya nélkül mi is sokkal bizonytalanabbak lettünk volna és veszélyesebb is lehetett volna. Hiába, nagy igazság: ” eb a vadàsz kutya nélkül “! Örültünk mi is, az elejtő is és a vad sem ment kárba. Terítékre helyeztük, utolsó falatot kapott és természetesen sebtöretet is. Az elejtő pedig a kalapja mellé tűzhette a töretét. Az elejtett vaddisznó 80 kilogramm volt, korát két évesre becsültük.
Így történt az augusztus 23-i utánkeresésünk!

Tisztelet a vadnak! Üdv a vadásznak!

Üdvözlettel:
Kovács János hivatásos vadász
Martonvásár, 2024.08.24.”

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?

Küldje el az info@agrojager.hu címre