Keressen minket

Vadászat

Isten áldását kérték a vadászok Csehbányán

+1

Szent Hubertusz misét tartottak Csehbányán

+1

Közzétéve:

+1

A vadászat is lehet az Istennel való kapcsolat ápolásának módja – hívta fel a figyelmet beszédében Varga-Csikász Bence plébános az immár hagyománnyá vált szeptember eleji, szezonnyitó Szent Hubertusz misén Csehbányán. A rendezvény idejére megtelt a Mária-kápolna körüli tér.

Fotó: OMVK

Varázslatos környezetben zajlik évek óta a gímbika vadászati idény kezdetén megrendezett Szent Hubertusz mise. A csendes erdei miliőben zajló eseményre minden alkalommal többen látogatnak el, hogy Isten áldását kérjék az új szezon kezdetére.

A helyszínen Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke köszöntötte a megjelenteket, és köszönetet mondott a Hajag Vidéki Vadásztársaságnak a közreműködésért. – Öröm látni, hogy a szentmise idejére az egész domboldal megtelt. Évről évre többen érkeznek ide, ami jól mutatja, hogy mekkora ranggal bír ez az esemény. Amikor útjára indult a rendezvény, nem gondoltuk, hogy ekkora sikere lesz – mondta az elnök. Pap Gyula megemlékezett a 2021-ben elhunyt Léman Imréről, a Hajag Vidéki Vt. egykori elnökéről, kamarai elnökségi tagról, akinek ötlete nyomán létrejött az esemény, és akihez csatlakozott a Veszprém Vármegyei Vadászkamara, a Bakonyerdő, illetve a Verga Zrt. is.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

– Szeptember elseje a fő vadászati idény kezdete, a sokak által várt gímbikaszenzon. De nem csak ezért gyűlünk össze ilyenkor, hanem azért is, mert mindannyian vágyunk arra, hogy szót váltsunk egymással, lelkileg feltöltődjünk. Fontos lenne, hogy amikor a szentmise keretei között a béke jelével köszöntjük egymást, az ne csupán egy formai gesztus legyen, hanem lelkileg is valóban így gondoljuk, és vigyük át a hétköznapokba – zárta köszöntőbeszédét az elnök.

Fotó: OMVK

A szentmisét évek óta celebráló Varga-Csikász Bence szívhez szóló, és igazán a vadászokra formált prédikációt mondott. – Amikor egy vadász elindul az erdőbe, nem tudja, mi vár rá, milyen vad jön elé, és valóban az érkezik-e meg, amire igazán vágyakozik. Mi is sokszor elképzeljük az Istennel való találkozást és a vele való kapcsolatot. Szeretjük elgondolni, hogy hogyan kellene segítenie nekünk, mit kellene megtennie értünk. Tisztán kell azonban látnunk, hogy Ő sok mindent megtesz értünk, de semmit sem fog helyettünk megtenni! – hívta fel a figyelmet. A plébános szerint így van ez a vadászattal is: ha szeretnénk egy szép szarvasbikát lőni, de nem teszünk érte semmit, sosem kerül ki falunkra a vágyott trófea. – Ezekért a trófeákért a vadásznak meg kell szenvednie, meg kell küzdenie.

Fotó: OMVK

Sokszor hosszú és nehéz utat kell bejárni, akár heteken, hónapokon át kell a területet járni, és közben figyelni a vágyott vad mozgását. Ugyanígy, ha Istent keressük életünkben, először meg kell tanulnunk odafigyelni rá, meg kell hallanunk hozzánk szóló hívó szavát, ahogy a vadász először megismeri a vad nyomát, szagát, féltő anyai gondoskodását vagy küzdelmes életét, és csak utána következhet az elejtés – mutatott rá. Hozzátette, az elejtés csupán egy pillanat, de a vadásznak még el is kell vinnie a vadat. – Istenre sem elég csak rátalálni az életben, a vele való kapcsolatot ápolni kell, ami hasonló a baráti kapcsolathoz. Ha kevés időt szánunk rá, felületessé válik, ha azonban sűrűn találkozunk, egyre inkább elmélyül. A vadászat is lehet az Istennel való kapcsolat ápolásának módja. Aquinói Szent Tamás szerint ugyanis a teremtett világ szépségén keresztül eljuthatunk annak Teremtője szépségéhez is. A természetben megtapasztalhatjuk, megérezhetjük Isten jelenlétét, de nem elég csak megéreznünk, kapcsolatot is kell tudnunk vele kiépíteni. Legyen ehhez egy kiváló eszköz a vadászat az Önök számára! – zárta szentbeszédét az atya, majd Isten áldását kérte a vadászokra.

Forrás: Mizsei Bernadett – OMVK

+1

Vadászat

A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom

Published

on

+1

A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.

Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News

Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.

Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News

Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.

Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News

Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.

Írta és fényképezte: Mészáros Nóra

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Az idei év első őzbakja

Published

on

+1

Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News

Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam 😞, és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.

Írta és fényképezte: Peet Smith

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Búcsú

+1

Baracskay Lajost elismerésben részesítette a Veszprém Vármegyei Vadászkamara

+1

Published

on

+1

Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK

A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán,  az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.

A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK

Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!

Forrás: OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom