A Magyar Véreb Egylet és az ÉSZAKERDŐ Zrt. 2024. november 16-án és 17-én versenyjellegű véreb fővizsgát rendez a Zemplén-hegységben, illetve szűkebb környezetében. A rendezvény központi helyszíne az erdészeti társaság Háromhutai vendégháza lesz. Azon a hétvégén a vadászati hatóság által elfogadott vadgazdálkodási terveknek megfelelően a térség több vadászterületén társas nagyvad vadászatokat terveznek a kollégák.

Fotó: Északerdő Zrt.

A vadászatok során természetesen minden vadász arra törekszik, hogy pontos lövéssel hozza terítékre az elbírálás után kiszemelt vadat, de a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordulhatnak sebzések. “S ha már megsebezte, keresse meg, keresse addig, míg meg nem találja, míg bele nem kopik a talpa, míg bele nem törik a dereka. Ha pedig akkor sem találja – inkább haza se jöjjön. Mert a sebzett vad elvesztése, a döggé lövés gyalázata minden vadászvétségen túltesz.”- írta az egyik legnagyobb magyar vadászként is számon tartott gróf Széchenyi Zsigmond.
A sebzés egy – vagy több – apró hibából ered, aminek számos oka lehet: a vadászláz, egy belógó ág, a nem megfelelő látási viszonyok, a vad megmozdul a lövés pillanatában, nem megfelelő a lövés előtti kitámasztás, a rosszul felmért távolság, vagy akár technikai hiba is előfordulhat. S bizony kár tagadni, hogy akár kapkodás, türelmetlenség is vezethet sebzéshez.

Ugyanakkor az is előfordul, hogy a vad látható nyom nélkül tűnik el a növényzettel fedett terepen, vagy egyszerűen csak nem jó helyen keresgél a vadász. Bármi is az ok, ha a vad megtalálására esély mutatkozik, akkor képzett, a sebzett vad felkutatásában tapasztalattal rendelkező utánkereső párost kell hívni.

Bármely – utánkereső vadászati alkalmassági vizsgával rendelkező – kutyával lehet eredményesen dolgozni a sebzett vad nyomán, de az utánkeresés “professzorai” mégis csak az erre a célra tenyésztett vérebfajták. S ebből már kiderülhetett: a véreb nem vérengző fenevadat jelent, hanem a vérző vad nyomát akár kilométereken át precízen követni képes kutyát.

A rendezvényen a térség vadgazdálkodóinál előforduló sebzéseknél hazánk különböző tájegységeiben aktívan és kiemelkedően dolgozó, ugyanakkor jellemzően zempléni kötődésű vérebvezetők vállalták a szereplést. A cél a vadászat ezen misztikus részének testközelből történő bemutatása mellett a vadászati kultúra ápolása, a vadászok közötti kapcsolat erősítése, a nem vadászó érdeklődők számára pedig a vadászat fontosságának szívélyes légkörben történő valós bemutatása.

Korlátozott számban a dolgozó vérebes páros elkísérésére is lehetőség lesz, amihez terepjáró gépjármű mellett elengedhetetlen a megfelelő fizikai állapot és öltözet. A két napos rendezvény központi helyszínére minden vadászt, érdeklődőt szeretettel várunk!

Forrás:  Mihók István – Miskolc, 2024. október 29. – Északerdő Zrt.

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Fenn északon, Abaújban él Oravecz Attila, aki, valamikor 1996, 1997 táján, a SEFAG Zrt. hivatásos vadászának, Ozvári Zoltánnak az írásába botlott, aki az alpesi tacskókopóról, mint mindenes vadászkutyáról írt. A tacskókopó magyarországi története azonban 1980-ban kezdődött, mikor is Csehszlovákiából, Dr. Prezenszky János, az akkori Heves megyei fővadász importált néhány kutyát. Pomázi Ágoston, híres magyar kynológusunk 2014. január 14-én publikált cikkében úgy fogalmaz, hogy a magyar vonal gyakorlatilag Ozvári Zoltán kitartó munkájából indult, s mára, egy rendkívül értékes harmadik vérebfajtánkká vált. Pomázi Ágoston arra is felhívja a figyelmet, hogy a tacskókopó vonatkozásában sikerült távol tartani a divatot és a használati célok és érdekek maradtak az elsődlegesek. A szakember hangsúlyozza, hogy a németeknél a tenyésztők, valamint a fajtát tartók és használók 40%-a hivatásos, 50%-a sportvadász és csupán 10%-a szimpatizáns. Cikkünkben most Oravecz Attilával és az Abaújban otthont találó alpesi tacskókopókkal ismerkedünk…

Egy alpesi tacskókopó gímbikájával. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

A tacskókopóval először 1996-1997 magasságában találkoztam – mesélte az Agro Jagernek Oravecz Attila, akivel az elmúlt hetekben több alkalommal is foglalkoztunk itt a „Jager” felületein. A Bélusvölgye Vadásztársaság hivatásos vadásza abban az időben kezdte a pályáját, aki az itteni szakemberekkel együtt nagy kutyás hírében áll. Úgy emlékszik vissza: éppen csak szibériai lajkám nem volt.

Kezdő fizetés mellett, ami akkoriban 9000 Ft volt, egy elérhetetlen álom volt csupán egy tacskókopó, mert a 30 000.- forintot közölünk senki nem tudta kifizetni, de az biztos, hogy menthetetlenül beleszerettem a kutyába, ami nem másnak, mint Ozvári Zoltánnak köszönhetek.

Akkoriban már voltak tacskóim. Tenyésztettem és kinek nem voltak jagdjai? Ozvári Zoltán cikke után úgy megtetszett és el is határoztam, hogy egyszer, ha megtehetem, lesz nekem ilyen kutyám! Sóvárogtam utána: de jó lenne vaddisznó hajtásra menni egy ilyen kutyával, vagy utánkeresni, mert állították, hogy mind a kettőre képes ez a kutyafajta.

Aki felüti a szakirodalmat, pontosan jól tudja, hogy ez egy osztrák fajta és olyan helyen, olyan helyeken vadásznak velük, az Alpok meredek lejtőin, ahol a bajorhegyi vagy a hannoveri véreb már küszködve tartja a nyomot. Ott teljesít igazán nagyot a tacskókopó. Valójában az Alpok viszontagságos körülményeire tartották! Az a kutya, amelynek lábai hosszabbak, mint a tacskóé, ma is egy kemény, sokszor durva szőrű kutya. Ám viselkedése kiegyensúlyozott, gondolkodása gyors és a helyzetet felismerve, önállóan is képes döntéseket hozni. Talán emiatt is van, hogy a vaddisznós munkákban kevesebb a fajtán belül a sérülések száma. Akinek van, tudja, hogy miről beszélek!

Alpesi tacskókopó őzbakkal. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

De ne szaladjunk ennyire előre, mert a 90-es évek végén még csak sóvárgás volt és az igazi nagy szerelem, ezzel a fajtával, majd jóval később bontakozott ki. Tény: egyszerűen nem tudtam hozzájutni a fajtához, de az élet mást hozott. Megnősültem, babát vártunk, építkezni kellett. Közben lettek erdélyi kopóim, szlovák kopóim, fox-, wells terrierek sora, na, meg mindenféle keverék kutyák, amelyek, ha nem is voltak kiállítási darabok, de nagyon kedves és jó teljesítményű, hajtó kutyák voltak. Sok disznó volt. Sőt! Kisebb utánkereső munkák akadtak, de a falkáinkkal szépen levezényeltük az akkor oly jellemző disznóhajtásokat. Persze a vadőr kollégák is jó kutyákat tartottak és így ment ez akkoriban. Minden kornak megvoltak a maga legjobb kutyái. Ez akkor is így volt és ma is így van!

Az utánkeresések sűrűsödése miatt lett egy hannoveri vérebem, de sajnos diszpláziával küszködtünk, majd jött a következő, de annak meg a hajszakedve nem jött meg. Egyáltalán nem ment és akkor elvette a kedvemet az utánkereséstől, de égett bennem a tűz és egy hannoveri szukám csak bevált és igen jó kutyám lett: hogy úgy mondjam, ráéreztem az ízére!

Akkoriban, itt, Abaújban, nem igen volt senkinek vérebe és elhívtak még a Bükkbe is, de, ahogy lenni szokott: megöregedett és elpusztult. A hannoveriek sora után lettek bajorhegyi vérebem, de nem nőttünk össze s egyre jobban, egyre többen foglalkoztam a tacskókopóval.

Eredményes utánkeresés után valahol Abaújban. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

A tacskókopót ugyanis aránylag kevés munkával lehet fejleszteni és váltakozva kellett nálunk, hol őzet, hol szarvast, hol vaddisznót keresni. A klasszikus vérebmunka során a kutyákat szarvasra készítik fel. A vérebvezető egy-egy kantól így igencsak félt, ami érthető is, hiszen óriási értéket képvisel egy jól bevadászott kutya!

Köteles Pisti barátom azután valahogy hozott, vett két kutyát Ozvári Zoltántól! Ezeket a kutyákat közvetlen közelből láthattam és láttam, hogyan dolgoznak. Mindenben igaza volt a fajtatulajdonosoknak és Ozvári Zoltán írásában sem kellett csalódni: nem hazudott egy sort sem!

Köteles Pistinek szerencsére lett egy, két kölyökkutyája és azok kimagaslóan jól teljesítettek. Csoki egy nagyon jól vadászó és nagyon jó utánkereső kutya lett. A disznósebzés akkoriban sok volt és Csoki brillírozott! Én láttam, hogy hajtókutya volt, de mikor vezetékre került, teljesen megváltozott a viselkedése.

Teljesen mindegy volt, hogy őzet, vaddisznót, vagy szarvast keresünk. Többször kísértük és nagyon jó kutya hírében állt. Mind a két feladatot tudta. A ’96-os, 97-es cikket teljesen igazolta. A tacskókopót rátehetjük ugyanis friss nyomra is, de jól teljesíti a munkavizsgában előírt kritériumokat is. Biztosak lehetünk benne, hogy behozza másnap is az esti sebzéseket.

Gímbika utánkeresése után az elejtő és egy alpesi tacskókopó. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

Egy másik vadőr kollégám, aki Heves környékén volt gyakorlaton, egyszer csak megjelent egy fekete cser változatú kiskutyával. Abban az időben Zsolti barátom Béci kankutyája már jó éves lehetett és már akkor sokat járt gyalog, a kutya meg minden nap vele volt és hordta magával. A szemünk előtt vált legendává! Végül hajtó és utánkereső is lett a Béci. Zömében disznós kutyaként viselkedett és csak a disznó, csak a disznó volt a mindene, de egy vadászaton végül lelőtték…

Az élet azután úgy hozta, hogy megismerkedtem Dankó Miklóssal és Pátyon kaptam három tacskókopót és elindultam én is ezzel a fajtával!

Nálunk sok a fedett terület, kukoricák, őzbakvadászatban már összekuszálódott repcék és olyan elhagyott, hátrahagyott sűrűk, amiben igazán és háborítatlanul élhet a vaddisznó. Oda ember nem jut be és a vérebeket sem engedjük be szívesen, ellenben a tacskókopókkal!

Az utánkereső kutyát vezetni, megtanítani, az első két évben kell. Sürgetni nem szabad. Amikor a kutyába ezt belesulykoljuk, hogy csak a vezeték, csak a vezeték, tudjuk elkezdeni vele az igazi munkát.

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Míg nálunk ilyen körülmények várnak a kutyákra, addig Szlovákiában, a Kárpátokban, olyan sziklás részeken járnak a tacskókopókkal, aminek a láttán feláll az ember hátán a szőr! Ott aztán kijön a kutyából az igazi énje!

Egy fekete-cser aplesi tacskókopó és tarvadja. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

A magyar tacskókopó klub 2014-ben alakult meg és mivel a kutyáim nem voltak törzskönyvezve, nem tudtam aktívan részt venni a munkában. Azért, hogy beléphessek, megvettem Linda Gerlachovsky Drovt, aki „Ügyes” hívónévre kereszteltem és vele kezdtem el a munkát. Utánkeresésre és vaddisznó hajtásra képeztem ki, de nem volt igazi vezetékes kutya. Inkább, egy mozgékonyabb, hajtó típusú kutya volt és nagyon sok disznót hoztunk be ezzel a kutyával. Ha volt sebzett, akkor biztos megkereste és órákig tartotta, míg oda nem értünk. Bármilyen hegyvidéken, bármilyen sűrűben megvárt bennünket a vaddal. Mondhatom, hogy egy álmom vált valóra és a klubbon belül megismerkedhettem Ozvári Zoltánnal, aki a fajta magyarországi pioneerjének számít ma is, no meg olyan nevekkel, mint például Pölöskei Balázs. Érdemeik megkerülhetetlenek és elévülhetetlenek. A fajta sosem indulhatott volna el nélkülük.

Az internet meg egyre jobban fejlődött és nagyon sok szakemberrel vettem fel a kapcsolatot, itthon is és külföldön is. Jó barátom lett Simara Tamás, az Ormánságból, meg Czebei József, akinek inkább a hajtásokban remekeltek a kutyái.

Annyira belemerültem, hogy nagyon sok kutyát össze is gyűjtöttem a csehektől, a szerbektől, a horvátoktól, az osztrákoktól és persze a szlovákoktól is, akikkel eközben nagyon jó barátságok szövődtek.

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Mikor bent voltam a klubban, a magyarországi állományt akartam fellendíteni, beleszállni abba, amit Ozvári Zoltán kezdett el. Sok és jó képességű kutyát gyűjtöttem össze és eltökélt voltam abban, hogy legyen a szakmánknak egy igen jó, ha úgy vesszük, mindenes kutyája. Igazi vadőr mellé való! Tegyünk a fajtáért! Ez volt a célunk.

Itt Abaújban összeszedtem a kutyás vadőröket, vadászokat és összehoztuk az Argos hajtócsapatot, ami sok vonatkozásban jó volt, de egyben biztosan: munka közben láttuk a fajtát és a tenyésztésben vittük tovább a legfontosabb tulajdonságait! Ami belefért, amit úgy láttunk, hogy be tudunk fejezni, azt elvállaltuk.

Egy alpesi tacskókopó és vaddisznója. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

Büszke voltam rá, hogy a csapat mindegyik kutyája legalább valamilyen vizsgával rendelkezett! Ez napjainkban is kiemelkedő lenne!

A magyar klub mellett egyre többet találkoztam a szlovák tacskókopó klubbal, ami közelebb is esett hozzánk és olyan dinamikusan, olyan fegyelmezetten, egyetértve fejlődtek, hogy azt vettem észre, hogy egyre többet vagyok Szlovákiában. A barátság kölcsönössé vált és ők is elfogadták a meghívásomat. Ma már, mind földrajzi, mind szakmai vonatkozásban nagyon közel állunk egymáshoz és baráti kapcsolatot ápolunk. Itt vagyunk 30-40 kilométerre és nagyon jól megtaláljuk a hangot egymással. Közös programok, amelyeket a schengeni bővítés csak élénkített!

A tacskókopó, minden fontos tulajdonsága mellett, még komoly apporthajlammal is bír. Alkata, szőrzete, a zord körülmények között is megállja a helyét. Láttam már tacskókopót vadkacsa után, a hideg vízben úszni!

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Az elmúlt években közel 50 darab kutya fordult meg a kezem alatt. Voltak jobbak és voltak gyengébbek. Ma már 14 éve csak ezzel a fajtával dolgozom. A munkabírása, a csapázása, az a mély hang, amit vadállításnál tud a kutya, egyik fajtához sem hasonlítható. Keményen állítják a vadat, de azt is látják, ha a telefonálok, akkor hajlamosok, kibúvókat keresni és már csibészkednek is.

Ha ránézek a tacskókopóra, egy igazi, lógó fülű, mokány kutyát látok, ami, ha kell nagyon tud menni is. Hosszú derekú, fürge kutyák. A tenyésztése egyébként nehéz, de szigorúnak kell lennünk. Az első osztrák standard kiváló alapokat adott. Tág orrlyuk, erős váz, miközben mégsem annyira nagytestű, hogy akadályozza a mozgásban.

A vaddisznó utánkeresésére egy alpesi tacskókopót használtak. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

Vannak játékos egyedek, de nagyon komolyak is. Jellemző rájuk a komolyság. Más kopókkal szemben előnye, hogy nem mennek túl messze a vadásztól, viszont, ha ráakadnak a sebzettre, elmennek kilométereket is, de alkatuk miatt az a megfigyelés, hogy a keresett vad hamarabb szembefordul velük, miután a tacskókopók helyben tartják a vadat.

Számtalan élményünk van és mi, egy páran a hajtóvonalat erősítjük, de komoly munkára is bátran elvihetjük. Nálunk, itt,  Abaújban még mindig van disznó és a szarvasra képzett kutyát sokan féltjük is, ilyenkor szokott Ruszinkocs Dani megjelenni Mayával vagy a Vándorral. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy most ő is szerzett magának egy tacskókopót. Látja, hogy a fajta rendkívül sokoldalú!

A mindenes alpesi tacskókopó. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

El kell mondani azt is, hogy vannak később érő kutyák. Ismertem egy kutyát: mikor két éves lett, egyszer csak megfordult benne valami és egy jó, de inkább kitűnő kutya lett. De addig? Munkájával inkább bosszantotta a gazdáját a hajtásokban – nevet Oravecz Attila. Egy másik meg csak a vaddisznóra állt be. Ott azután találkozhatott szarvassal, őzzel a kutya, de arról a csapáról biztos, hogy nem állt le és be tudták hozni a vadat!

Sok történetünk gyűlt össze másfél évtized alatt, a barátaim is megannyi esetet, vadászatot tudnak felsorolni, elmesélni. Emlékezünk egymás kutyáira, de azt le kell szögezni, hogy minden nagyvadas területen dolgozó kollégámnak ajánlom, hogy tegyen szert egy ilyen kutyára, mert a kocsiban könnyen elférnek. Kezesek, megülnek az első ülés előtt is, de a boxokat is jól viselik. A leseken nyugodtak és ha nem is hízelgők a vendéggel, de kényelmesen ott lehetnek velünk. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egyszerűbb helyzetekben pár perc alatt ott állhatunk a vad mellett. A munkakutyák a mai világunkban is fontos feladatokat töltenek be s ha kell is rá energiát, időt szánni, mindennapjaink fontos társai, munkatársai lehetnek.

Az alpesi tacskókopó sokoldalúan használható kutyafajta. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager

A tacskókopó számomra egy fiatalkori álomként indult, amelyre közel másfél évtizedet kellett várni. Ma már könnyebben hozzá lehet jutni az osztrákok hőn szeretett fajtájához, amelyet itt Európában rendkívül szeretnek a vadászok. Hányattatott sorsa az első világégéssel kezdődött és itthon nehezen vetette meg a lábát. Helyzete ma sem egyszerű, amit a fajtát szerető, használó fajta tulajdonosok számának emelkedésével az idő, majd helyre tud billenteni.

Mi, itt, Abaújban így vágtunk bele a tacskókopózásba, de egy biztos, ha nem ragadott volna tollat – ma már jóbarátom – Ozvári Zoltán és nem írt volna erről egy cikket, lehet, hogy később vagy egyáltalán nem ismerkedek meg ezzel a fajtával s ha úgy vesszük: hálával tartozom neki, emiatt is – mesélt Oravecz Attila, a Bélusvölgye Vadásztársaság hivatásos vadásza az Abaújban meghonosodott alpesi tacskókopókról az Agro Jagernek.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Fotókat gyűjtötte: Oravecz Attila

Budai Judit élménybeszámolója:

“Nem az számít,hogy hány kütyü van a tarsolyunkban. Az a legfontosabb,hogy a szeretteink mellettünk állnak és segítenek valóra váltani az álmainkat”. Ezúton is szeretném megköszönni a családomnak és a barátaimnak ezt a nem minden napi születésnapi ajándékot! ❤️ Főleg Gábornak, amiért a legnagyobb titokban leszervezte ezt az egész kalandot számomra, egy gyönyörű szép helyen, a Gerecse hegységben, ahol vadászhattam ebben a néhány napban. Hálás vagyok azért is, amiért elkísért oda és átélte velem a magyar ötösöm utolsó hiányzó nagyvadjának elejtését! 

Fotó: Budai Judit – AJN

Nem volt időm gondolkodni. A szombati szülinapi bulin Gábor közölte velem, hogy holnap délben indulunk…..szóval hétfő hajnalban már a lesen ültünk, egy csodaszép helyen. Reggeli és esti lesvadászaton próbáltuk elejteni az “ajándékomat”. Szerda reggelre terveztük a hazautazást, de mindaddig nem láttunk akkora kost, amekkorát szerettünk volna terítékre hozni. Így úgy döntöttünk, maradunk még szerda esti lesvadászatra. Eljött a fél három, amikor találkoztunk a kísérőnkkel. Izgatottan indultam neki a hegynek, az utolsó esti vadászatunkra. Nagyon sokáig nem mozdult semmi, pedig itt minden nap láttunk muflonokat. Mindenki feszülten figyelt. Az idő már fél öt felé járt és a nap hamar lebukott a hegy mögött, rohamosan kezdett szürkülni az addig színes erdő.

Fotó: Budai Judit – AJN

Aztán egyszer csak megpillantottam az erdei nyiladékon, tőlünk balra, egy kost ballagni. Halkan, remegő hangon szóltam a többieknek, hogy jön alulról egy kos a szóró felé. A kísérőm egy gyors bírálat után mondta, ha jól áll, lőhetem. Az erdő csendjét a lövésem hangja törte meg és a kos, amit az égiek az utolsó pillanatban küldtek nekem, csendesen elpihent. Az öröm határtalan volt. Lemásztunk a lesről, birtokba vettük a vadat, megadtuk a neki járó tiszteletet.
És a kísérőim muflonkos vadásszá avattak!

Tisztelet a vadnak!
Winchester XPR Thumbhole, 308 win.
Lapua mega 12g, lőtáv kb. 80-90 m.

Írta és fényképezte: Budai Judit

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131