Palkó Áron íjjal elejtette élete első vadját. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Mai nap egy barátom meghívásának tettem eleget, ami egy örök emlèk marad számomra. Reggeli kávézgatás mellett beszéltük meg az esti vadászatot: hova menjünk, hova üljünk… disznót kellene lőni ! “Megyek érted ötre! Körbenézünk,nyomászkodunk, aztán majd eldöntjük, ki hova ül. Mielőtt megyek érted, csörgök… Rendben!
5 előtt 10 percel csörrent is a telefon.

– Na, barátom! Megyek érted!
– Vávává váááárj egy pillanatot.
Én ma íjjal szeretnék vadászni!
– Íjjaaaal ?!!!
– Íjjal !
– Ha Te ezt szeretnéd, hát legyen. Pakold össze ès majd olyan helyre ültetlek, ahol “közelebb mozog a serte”.

Fotó: Palkó Áron – AJN

Kiérve a területre, egy fél órát nyomászkodva,tanakodva, eldőlt, ki, hova ül.
– Papuskám! Itt mozog serte is, róka is !
Én felülök egy dűlővel odébb a lesre, lesz ami lesz.
– “Jó vadászatot… vagy mit mondtok, ti íjászok” – köszönt el tőlem barátom.

Elfoglalva kis helyemet, egy lucernás gazos szélén, gondoltam, ha nem is lövök semmit, de legalább íjjal vadászok végre! Már azért is megérte!
Nem sokkal sötétedés után, a jó holdnak köszönhetően, megpillantottam egy rókát egerészve. Távcsövemet elővettem: ez valóban egy róka… megpróbálom becincogni. Hátha.
Egy-két cincogás. A róka ezt meghallva, elindult felém. A szívem a torkomban! 35-40 méter körül lehetett: cincogok, még hadd jöjjön csak közelebb… biztos lövés kell!
Sikerült behívjam, kb 17-20 méterre, amikor kihúzva íjamat, felkapcsolva a piros lámpámat,  a keresztbe forduló róka irányába, útjának eresztettem a vesszőt.
Huppanó becsapódás. A róka felugorva,felvisítva jelezte a találatot . 15-20 méter halálvágta után elmondhattam, hogy elejtettem életem első íjjal lőtt vadamat, egy szuka rókát!
Ezután nem sokkal, hogy megnéztem, fel is hívtam barátomat. – Nagy az öröm,  cimbora!
Terítékre hoztam az első rókámat!

Fotó: Palkó Áron – AJN

– Hatalmas gratuláció! Akkor valóban nagy az öröm, ez egy felejthetetlen pillanat!
Tisztelet és békesség a vadnak ! 📯🌿🦊
Íjam egy Bowtech Experience 60# egy Axcel 5 pines irányzékkal..
Vesszőm egy Skylon Edge 400 as volt egy 100gr es Skorpion fix 3 pengés heggyel. Lámpám, egy Temuról rendelt noname lámpa, de nagyon jó kis lámpa! Köszönöm, hogy megoszthattam veletek ezt a felejthetetlen élményemet !

Írta és fényképezte: Palkó Áron

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. 2024. november 5-én tartotta a már hagyományosnak is mondható helyszínen a Tamási melletti Miklósvári parkerdőben a Szent Hubertus kápolna és erdei tó festői, már-már meseszerű környékén a 2024. idényben elejtett gím és dámbikák trófeáinak szemléjét.

Fotó: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.

A részvénytársaság a 4 vadászterületén (Gyulaji vadászterület, Hőgyészi vadászterület, Kisszékelyi vadászterület és a Bikács-Kistápéi vadászterület) elejtett bőgésben 56 db gímbika és 154 db dámbika összesen 210 db trófeájából, 45 db gím és 65 db dám trófeát állítottak ki. A két vadfaj 110 db trófeájának megtekintésére nagyon sokan érkeztek Tolna vármegyéből és az ország minden tájáról, sőt külföldről is. Iskolások és óvodások is sokan jöttek, akiknek különösen örültünk!

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A Vadászkamara Kürtegyüttese gyönyörű szólamaival kezdődött a trófeaszemle a tó és az erdő semmivel fel nem érő kiváló akusztikájában, mindez a természet őszi pazar lombszíneződése mellett.

Az ünnepi szignálok után Gőbölös Péter a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója köszöntötte a az egybegyűlteket. A vezérigazgató köszöntőjéből idézünk:

„…Igazi ünnepnap ez a mai. Nekünk vadgazdálkodóknak talán a legnagyobb szakmai ünnepünk! Boldogság az számomra, hogy sok nem vadászt is látok itt, akik együtt ünneplik velünk azt, hogy mi a szakmai tevékenységeinkkel a természettel együtt tudunk élni!

Miért tartunk trófeaszemléket? Miért érezzük ezt kiemelt programnak, hogy a szakmának, a vadászoknak, a természetkedvelő érdeklődőknek, a gyerekeknek bemutassuk az adott év bőgésben és barcogásban esett bikáinak a trófeáit?

Fotó: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.

Sok-sok érvet fel tudnék sorolni, hogy miért fontos ez! Azonban az egyik legfontosabb, és a civil társadalom számára a legmegnyugtatóbb választ emelem ki: annak demonstrálása, hogy a vadállomány, – aminek a fenntartása a feladatunk és vadász szakmai hivatásunk alapja, – szépen jelen van területeinken és fejlődik, sőt az állományai javulnak, mindezt az élőhellyel harmóniában. A trófea minősége első számú indikátora a vadállomány egészségi állapotának, az állomány ivari és korosztály-összetételének megfelelőségének, mindezekből következik, hogy a vad élőhelyi, vadeltartó képességi megfelelőségének is. A világon látható folyamat, hogy ahol a vadászat és a vaddal való gazdálkodás tevékenysége megszűnik, ott az adott vadfajok léte is megszűnik, mellyel összefüggésben a vad élőhelye is elpusztul, sőt a vadászható vadfajok mellett a védett és veszélyeztetett vadon élő állatoké is, erre pl. az afrikai kontinensen számos szomorú példát lehet látni napjainkban.

Fotó: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.

Ki kell hangsúlyozni, hogy a vadgazdálkodói tevékenységünkkel, a vadnyugalmának és élőhelyének a védelmével számos védett és fokozottan védett állat fennmaradását is biztosítjuk. Pl.: a klímaváltozással összefüggő iszonyatos aszályban, pusztító légszárazság idején a folyamatos vaditatással sok védett állatfaj életét mentettük meg, tartottunk fent oázisként működő itatók környéki kis biotópokat.

Akik az elmúlt 15 évben a Gyulaj Zrt. trófeaszemléit követik, azok pontosan láthatják a tény adatokból és a felsorakozó trófeák megjelenéséből, hogy a vad minőségében és az élőhellyel arányos mennyisége kiválóan alakul. A vadászattal nem szimpatizálók gyakori kérdése, hogy lesz majd jövőre is szép vadállomány a természetben? A trófeaszemlék évről-évre egyértelműen bemutatják, hogy igen!

A vadászat az egyik, hanem az emberiséggel egyidős tevékenység. A vadászati tevékenység formája, etikája az utóbbi 300 évben jelentősen változott, mely a mai un. modern világban már egy szép tradícióvá alakult át. Ami a jelen korunkban hagyományként megmaradt, az egy különlegesen védendő elem. Ebben a plasztik-műanyag világban, minden mesterségesség, szintetikussá válik. Műhús, műbor, műszőr, műcsont, fröccsöntött sok minden. A vadászat még az a tevékenység, ami a természettel szimbiózisban, azzal együttműködve állít elő természeteset. A természetben megélt csodálatos ősi, a génjeinkben megörökölt érzésekkel. Ezek nem „műanyag” érzések, ezek nem szintetikus laboratóriumi folyamatok, hanem a Teremtő által adott színek, illatok, anyagok. A vadászat egy varázslat, a szarvasbőgésben és a dámbarcogásban vadászni többszörösen az! Aki ezt átélheti, az olyan, a lelkét építő élményt él át, amelyet mesterségesen nem lehet előállítani. Később a megszerzett vadtrófeáját megpillantva az évek és évtizedek múlva is az elejtő képzeletében megjelennek, filmszerűen leperegnek a természetben szerzett felejthetetlen élmények, a színek, az illatok, a mozdulatok és az érzések. Ezek a trófeák az ország és világ távoli tájain élők lakásaiba, irodáiba hirdeti a Tolna vármegyei táj szépségét és természeti gazdagságát!

15 évvel ezelőtt, amikor meghirdettük, hogy a trófeaszemlékre hívjuk meg a gyereket, a szakmán belül is komoly támadásokat és sommás kritikákat kaptam, mondván: „ez nem egy zsibvásár vagy hasonló, ezek a trófeaszemlék szemlék a szakmának szólnak!”

Az én szakmai vezetői álláspontom azonban mit sem változott másfél évtized alatt: Nem, a trófeaszemléink a szakmának is szólnak, a szaksajtónak is szólnak, de! A gyerekek a jövő! Ők még tiszta, nem eltorzított és nem berögzült tájékozatlan és a természetben, a természetért soha nem tevékenykedő felnőttektől átvett negatív gondolatokkal jelennek meg itt, hanem ők érdeklődve figyelik és értik meg a természetben jól a vaddal való foglalatosság lényegét! Az egykori hivatalos látogatóim, a Szent Balázs Óvoda egyik óvodás csoportjának kérdései logikusak, kézenfekvőek voltak. A gyerekek nagyon „be tudnak kérdezni”, nem izzasztottak meg még talán úgy kérdésekkel, mint a kis ovisok. A pici gyerekeket minden érdekelte és mindent igyekeztek a természet folyamatai közül megérteni és mélységében átlátni. Nagyon jó döntésnek tartom azt, hogy a gyerekeket meghívjuk a trófea szemléinkre és ennek öröme az ő szemük érdeklődő csillogásából is látszik! …”

A vezérigazgató vadászterületenként, Gyulaji-, Hőgyészi-, Kisszékelyi- és a Bikács-Kistápéi vadászterületek vonatkozásában részletesen ismertette a 2024. év idényében az eddig elejtett trófeák statisztikai adatait:

GÍMSZARVAS:

A Gyulaj Zrt. négy vadászterületén a bőgésben elejtett 56 db gímbika vonatkozásában az átlag trófeatömeg: 7,70 kg volt.

A két legnagyobb trófeatömegű gímbika: 13,60 kg (Bikács-Kistápéi vadászterület) és a 12,01 kg (Hőgyészi vadászterület).

A gímtrófeák érmes aránya: 75 %, melyből arany: 14%, ezüst: 38%, bronz: 23%.

A gímtrófeák 64%-a 180 CIC feletti. Ezen belül a 180-190 CIC: 14%, 190-200 CIC: 25%, 200-210 CIC: 11%, 210-220 CIC 7%; 220 CIC < 7%.

A TOP3 gímbikából a TOP 1.: 239,17 CIC (Bikács-Kistápé), a TOP 2.: 228,82 CIC (Hőgyész); TOP 3.: 228,13 CIC (Hőgyész).

A trófeaszemlén 45db gímbika trófeát állítottunk ki.

DÁM:

Az eddig a barcogási idényben Gyulaj Zrt. négy vadászterületéből háromban (Gyulaji-, Kisszékelyi- és Hőgyészi vadászterület) elejtett 154 db átlagos dámbika trófeatömege 4,01 kg volt.

A három legnagyobb trófeatömegű TOP 3 dámbika: 6,40 kg, 6,35 kg és 6,00 kg (Kisszékelyi vadászterület).

Az eddig elejtett dámbikákból 13 db 4,50-5,00 kg; 10 db 5,01-5,50 kg; 8 db 5,51-6,00 kg; 2 db 6,01 kg-nál nagyobb!

A dámbikák érmes aránya eddig 61 %, azonban ki kell hangsúlyozni, hogy 26 db Gyulaji vadászterületen esett dámtrófea hatósági bírálata még folyamatban van, így az összes dámbika érmes aránya 75% lesz, vagy az fölé várható. Az arányok (26 db gyulaji dámbika adatai nélkül): az aranyérmesek 40%, az ezüstérmesek: 16%, a bronzérmesek: 6%.

A dámtrófeákból 30 db 200 CIC feletti, ebből 7 db 210 CIC feletti 2 db 220 CIC feletti. Ez utóbbi kettő 226,77 CIC és 229, 57 CIC pontosak voltak (Kisszékelyi vadászterület).

Fontos kiemelni, hogy 6 db kisszékelyi és 1 db gyulaji dámbikánk trófeája az előírások szerint az Országos Trófeabíráló Bizottság előtt is megmérettetik!

A trófeaszemlén 65 db dámbika trófeáját állítottuk ki.

Zárszóként a vezérigazgató megköszönte minden Munkatársának a munkáját, hiszen ezt az eredményt csak egy kötelékben és csapatként lehet elérni. Megköszönte a vadászati ágazatvezetés, a vadászatszervezés, a vadászati értékesítés munkáját, az erdészetek és a vadászati szakszemélyzetnek a helytállását, a számvitel-ügyvitel, jogi képviselet és kivétel nélkül minden Munkatárs fáradozását, mert az ő kiváló munkájuk nélkül a részvénytársaság ezeket a szárnyaló, kiemelkedő eredményeket nem tudta volna és tudná elérni. A cég munkájában szervezeti tevékenységek együttműködése minden mindennel összefügg.

Gratulált vadászüdvözlettel az elejtőknek is, azt kívánva, hogy a sikeres és sikertelen vadászatok során szerzett élményeik, annak minden eleme épüljön be a lelkükbe és megjegyezte, hogy jöjjenek vissza hozzánk máskor is vadászni!

Az ünnepség Prof. Dr. Kovács Levente, a Gyulaj Zrt. Felügyelőbizottsága elnökének, a Magyar Bankszövetség Főtitkárának a beszédével folytatódott, amelyből idézünk:

„… A teremtett világ szép! Jó a világosság és a sötétség, jó a szárazföld és a tenger, jó a növényvilág és jó az állatvilág, működik a természetben a körforgás, csodálatos a világegyetem. Ahogy Mózes első könyvének első fejezetéből ezeket meg is jegyezhetjük.

A természetben tudunk a leghatékonyabban pihenni. Hétvégékre megtelnek az erdők túrázókkal, kikapcsolódni vágyókkal. A természeti szépségek, a hegyek/dombok formái, a különleges természeti alakzatok, most az őszi színek, a felbukkanó vadállatok a maguk csodáikkal évezredek óta rabul ejtenek minket.

Tudták ezt az uralkodók is. Így például az egyik leggazdagabb császár, a kínai császár a nyári palotájába nem művészek által megalkotott szobrokat, hanem a természet által létrehozott csodákat, egyedi kialakítású természetes kősziklákat helyeztetett ki. Ezekből nincsenek hamisítványok, nincsenek utánzatok. Ezekből csak egy darab van, aminek a szépsége utolérhetetlen. A természeti csoda időt álló. Trendi volt ez ezer éve, a múlt évszázadban és az ma is. Ennek okai: az egyedisége, a szépsége, a természetessége és a maradandósága.

A vadászati trófeák ugyanezekkel az ismérvekkel bírnak. A vadász ezer trófea közül is ki tudja választani a saját találatának az eredményét, mert nincs köztük kettő egyforma. Például a szarvasagancs esetén a forma kecsessége, összetettsége, szerkezete, fennköltsége magával ragadja a látogatót. A vadászoknak minden trófeához külön szenvedélyes történetük van, mely izgalmat, küzdelmet, kitartást tartalmaz. Ezen izgalmas történetek mögött azonban mindig a hosszú és kemény munka áll. A felelős vadgazdálkodás, a vadállatoknak az ideális élettér biztosítása, árvíz idején a vadállatok mentése, télen pedig az etetése, a minőség kiválasztása, stb. – ezek a vadászok és az erdészetek közös feladatai.

Itt Tamási környékén és a megye erdeiben a világ legkülönlegesebb trófeáival is találkozhatunk. Az itteni dámszarvas agancsok közül sok az érmes, köztük az aranyérmes is. Azaz a mostani trófea kiállításunk egy olyan éremgyűjteményhez hasonlítható, amelyikben sok az aranyérem, méghozzá az olyan aranyérem, amelyekből csak egy-egy darab született, és az éppen a mi tolnai erdeinkben. Ha ilyet szeretnél látni, akkor azt nem tudod megtenni idegen országban, hanem csak idehaza, Tamásiban. Tisztelettel nézzétek végig ezt a kincses gyűjteményt, kérdezzetek a történetekről és legyetek büszkék rájuk.

Legyünk hálásak a Gyulaj Zrt. munkatársainak, akik megőrizték és nemesítették a saját vadállományunkat. Köszönjük munkátokat! Hajrá Péter, hajrá vadászok és erdészek. Őrizzétek és fejlesszétek tovább nemzeti kincsünk ezen egyedi darabjait! …”

Az ünnepi beszédeket dr. Horváth Kálmán főispán zárta, a Tolna Vármegyei Kormányhivatal képviseletében, aki a beszédében kiemelte a Gyulaj Zrt. erdészeti és vadászati ágazatban betöltött példaértékű szerepét, valamint a tudományosan megalapozott vadgazdálkodás jelentőségét. A Gyulaj Zrt., a természettel összhangban és érdekében működő vármegyei tevékenységét példaként állította a megjelentek számára.

Forrás: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, a következő hetekben ezekből szemezgetünk. Laci bácsi segítségével hangolódjunk most a vadkanvadászatokra:

Fotó: SEFAG Zrt.

„Nagyon szerettem kanokra vadásztatni, nemes vetélytársak, bizony, túl kell járni az eszükön, ki kell tanulni a rafinációikat. Ahogy idősödnek, úgy lesznek egyre óvatosabbak, ők is próbálnak túlélni. A magányos remetekanok igen elhúzódott életet élnek, idővel meg lesznek az egyéni szokásaik, amiket ki kell figyelni. Gyakran időben kiszámíthatatlanul mozognak és hajtásban képesek akár az egész puskás sort kikerülni. Ezeket a szokásokat én mind megfigyeltem és ha nem is mindig sikerült terítékre hozni, de az évek során szép számmal került puskavégre öreg kan.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Rengeteget vadásztunk rájuk, sőt a holdvilágos, csillagfürtön történő kanvadászatok egykor „lábodi speciálitásnak” számítottak, Studinka is említést tesz róluk a „Minden nap vadásznap” című könyvében. Akkoriban ugyanis csillagfürtön ejtették el az idősebb kanokat, mert – édes és korán zöldell – nagyon szereti a disznó. Ahogy Studinka írja, a malacos kocák, őzek, szarvastehenek már világosban legelgetnek rajta, de az öreg kanok csak éjnek idején. Ma már inkább leszántott kukoricatarlókon vadászunk rájuk.
Közeledik a tél, szót kell ejteni a hangulatos, havas, holdfényes vadkanvadászatokról is. Előtte alaposan ki kell figyelni a kan mozgását, keresni kell a nyomait. Volt, hogy hiába vártuk éjfélig a szórón, vagy hiába mentünk ki éjfélkor megnézni, akkor még nem volt sehol, aztán egyszer véletlenszerűen odatévedtem éjjel kettőkor, akkor meg kint találtam. A tanulság az – és ezt gyakran mondom is a fiataloknak -, hogy nekünk nincs munkaidőnk, télen-nyáron sokat kell kint lenni az erdőn, mindig nyitott szemmel kell járni és gondolkodni, kombinálni kell!A legnagyobb vaddisznót, amit pályafutásom során láttam, 1977-ben pillantottam meg! Jól emlékszem rá, hisz az első gyakorlatomon történt! Hefter Tiborral – ő akkoriban az apróvadas fővadász volt -, egy akkora kant láttunk Sziágypusztán a zabföldön, hogy alig hittünk a szemünknek! Tibornak volt egy kis területe Sziágyban, amit vadkárelhárításban vadászhatott.

Fotó: SEFAG Zrt.

Én gyakorlatosként szigorúan a fácánosba voltam irányítva, de este Tibor a szürke Danuvia motorjával kivitt magával! Bizony, akkor még motorral jártunk, 50 Ft-ot kaptam a Simsonra egy hónapban.

Szürkületben nézzük a zabföldet, mikor mondom, te Tibor, hogy lehet, hogy abban a zabföldben van egy akkora bokor? Hát csak meresztjük a szemünket, nézzük, nézzük erősen, mikor egyszer csak a bokor megmozdul! Nagy volt a zab, de így is csak a disznó lábait takarta, a vad tán a 3 mázsát közelíthette! Azon az estén nem sikerült meglőni, ám évekkel később Csontos Jánostól – 1976-tól 1996-ig ő volt a kerületvezető vadász Petesmalomban – megtudtam, hogy – dr. Galamb Gábor engedélyével – Krivarics József fővadász ejtette el búgási időben. Mivel az egy óriási vadkan volt, azt feltételezem, az lehetett, amit mi Tiborral láttunk.”

Forrás: SEFAG Zrt.

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131