Vadászat
Mende-mondák a gím agancshullajtása elé – GALÉRIÁVAL
Horváth Zoltán: Mára már bebizonyított tény, hogy a gímbikák agancselvetése időszakának elkezdődése a testi kondíció állapotának a függvénye. Minél többet lesarcol a tél a gímbika testi energiájából, annál későbbre tolódik ki ez az időszak…
Milyen tényezők okozzák a gím téli energiaveszteségeit?
Elsősorban az időjárás okozta nehézségek, az extrém hideg hőmérsékletek, a magas hó, a tartósan fagyos téli napok száma, a befagyott vizek, a csontkeménnyé keményedett dagonyák, amik teljesen felboríthatják a gímszarvas megszokott napi életvitelét. A magas hóban való járás jelentős energiaveszteséggel párosul…ilyenkor jól megfigyelhető, hogy a gím takarékoskodik az életenergiájával, mozgása beszűkül a táplálékot biztosító területek látogatására és ha ott képes jól lakni, akkor nem megy messze, ha teheti a helyszínen meg is fekszik, kérődzésbe fog és pihen. A téli életenergia megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb tényező a nyugodt pihenés biztosítása! Saját magam figyeltem meg, hogy extrém hideg éjszakákon ( -15 oC alatti hőmérsékleten) a gímszarvas egész éjjel talpon van, a rendelkezésre álló időt táplálékkereséssel és táplálkozással tölti el, majd csak hajnal hasadtával vonul vissza a pihenőhelyére, ahol aztán általában napsütötte domboldalak, déli és nyugati lejtőin a napfényt áteresztő ritka akácosokban vagy lábaserdők vastag avarral borított talajain készít magának fekvőhelyet.
A másik fontos tényező az életenergia és azon keresztül a kondíció megtartása érdekében a szükséges és kellő mennyiséget biztosító táplálékok bevitele. A gím a táplálkozása során egy nagyon megalkuvó vadfaj, a mocsarak, berkek, savanyú sásának és a nád mélyen eredő friss hajtásainak fogyasztásától elkezdődően a bokrok, fiatalos erdők rügyes hajtásainak, vékony kérgű fák, sarjakác, juhar, kőris, hárs, bükk, sima és duglászfenyő kérgének lehúzásán túl, télidőben szívesen látogatja a mezőgazdasági területek, lucernásait, a megerősödő, tömegtakarmányt nyújtó repcéseit, felszántatlan kukorica tarlóit és rámegy a vadászok által kialakított etető és szóróhelyeken ledepózott takarmányokra…cukorrépa, szemes és silókukoricára, amelyekből egyes vadásztársaságoknál eszméletlen mennyiségben (több vagonnyi tételben is) kihordanak a vadászterületre.
Feltétlenül meg kell említeni a manapság a gím etetésében teljesen polgárjogot nyert gyakorlatot, hogy azok a minőségi gím állományt kezelő vadgazdálkodók aki anyagilag is megtehetik, nagyon értékes beltartalmú, ásványi anyagokat is tartalmazó speciális vitaminos agancstápokat etetnek! Ezt olyan nagy mennyiségben teszik, hogy az őszi bőgést követően a tálcás és vályús etetők csordultig fel vannak töltve és bizony bőven jut az értékes takarmányból az etetők alá is….
Az etetésnek pozitív hatása van a kondíció megőrzésére és feljavítására. Az etetett gímbika legyen az kint akár a szabad (értsd kerítetlen) vadászterületen is, hetekkel hamarabb dobja el agancsait, mint az ugyanazon az élőhelyen élő, de az etetőt nem látogató bika társa.
Egy az interneten dokumentált kis kísérlet alapján bebizonyosodott, hogy egy adott szőlőhegyet látogató bikarudli esetében az „egyszemélyes” etetőtálcát csak a legerősebb, domináns szarvasbika birtokolta. Mivel a szőlőhegyi birtok tulajdonosa napközben egy étteremben dolgozott, a saláta maradékokat haza hordta és kirakta a tálcás szarvasetetőbe. Kígyó uborka, jégsaláta, nyers krumpli, sárgarépa, karalábé, káposzta, fehér gyökér, paradicsom, paprika, szőlő, kompótok, befőttek maradékai kerültek napról-napra az etető tálcára, amit a Bélának elnevezett szarvasbika esti rendszerességgel el is fogyasztott.
Mivel az etetőhely be volt kamerázva, így minden nap eseménye végigkísérhető volt. A meglepetés akkor következett be amikor január 27-én az etető tálcát végigfeküdte Béla, azon az éjszakán ottfelejtett egyik agancsszára. Nyilvánvalóvá vált, hogy a vitaminokban bővelkedő etetés jó hatással van a gímnek az általános testi kondíció megtartására, az ilyen gímbika pedig a tavaszi enyhülés első üzenetére képes azonnal agancsainak levetésével reagálni.
A harmadik tényező amit meg kell említeni az a vadászati nyomás, ami hazánkban a gímszarvasra nehezedik! Tény, hogy létszámában felfutott a magyarországi csülkös nagyvadállomány, amelynek negatív következményei nemcsak az egekbe szárnyaló vadkár költségeivel, de az ökonómiai küszöbhatáron immáron átesett nagyvadlétszám az egyre növekvő, súlyos gépjármű ütközések eseteiben is kontrollálható! Ennyi vadat nem képes ez a kis ország probléma mentesen kezelni, ezért szükségessé vált a hazai csülkös nagyvad populációk létszámának drasztikus csökkentése. Ez nem jelent mást, mint hogy háború indult a szarvas ellen is, a vadászati nyomás többszörösére növekedett a megelőző évtizedek vadászati gyakorlatához képes. Kisebbek lettek a vadászterületek, a vadászati idényben mindenhol nagyvadhajtásokat tartanak, hajtásban lövik a szarvas tarvadat, de bizony előfordult már, hogy gímbikákat is…
Vannak olyan vadászati gazdálkodó egységek ahol nem ritka, hogy az idény befejeztéig 27 hajtásnapot is tartanak. Így aztán úgy szétrúgják, az értékes gímállományainkat, mint tyúk a töreket. Szerte-széjjel száguld a gím az országunkban, hazátlanná vált a magyar gímszarvas „szerte nézett s nem lelé honját, a hazában!”
Nyilvánvaló, hogy ekkora vadászati nyomás alatt, a gím éjszakai vaddá válik, kevesebb ideje marad a táplálkozásra, a nappali állandó menekülés felemészti az éjszaka a táplálkozással bevitt pótlólagos energiákat és az egész szervezet hosszútávú energia defizitbe kerül….Ezt az állapotot maguk a vadászok idézik elő, magukra vessenek, mert mint egykori szakmai elöljáróm kifejtette „ náluk van az olló is meg a posztó is, ha elszabják, az csakis egyedül az ő hibájuk!”
Nos tehát egyértelmű, hogy a vadászat jelenlegi gyakorlata az, amely a gím esetében a téli testi kondíció megtartása ellen dolgozik, talán nem véletlen, hogy az 1986-ban terítékre hozott és 1986 és 1990 között a gímtrófea világranglista első helyét elfoglaló Karapancsai bikánk eleste óta eltelt 36 naptári esztendő alatt ( 3 szűk szarvasöltő) nem sikerült a trófea világranglista első helyének ismételten még csak a közelébe sem kerülni.
Pedig próbálkoznak ám. Jönnek hatalmas az intenzív külterületi etetés hatására megnevelt karácsonyfa méretű, új-zélandi típusú trófeák. A legújabb ilyen csoda a Mátra hegységünkből került elő. A legközelebbit a Hortobágyról várom.
Legjobban a gím agancshullajtására hatással az időjárás van. Természetesen, hogy mennyire kitett az élőhely, hegy-vagy dombvidék, ártér vagy sík és milyen szélességi körön fekszik. Magyarországon a tömeges agancshullajtás legelőször Baranyában szokott megindulni, majd Gemenc, aztán pár nap múlva követi Zala és Somogy déli része. Észak felé haladva hetekkel is később kezdődhet, mint lent Délen.
Ma már egy-egy térség előrevetített hivatalos havi hőmérséklet diagramjából jó közelítéssel képesek vagyunk megjósolni az adott vadászterületünkön a gím agancs hullajtásának kezdetét. A napi pozitív és negatív hőmérsékleti értékeket abszolút értékben összeadjuk és amikor havi szinten elérjük a nulla értéket, ahhoz a naptári naphoz még hozzászámolunk 15-17 naptári napot. Az így eredményül kapott naptári napon aztán bízvást elindulhatunk hullott gímagancsot keresni. A természet azonban sohasem csak tiszta fehér vagy fekete és nem szorítható a minden egyedre egyformán vonatkoztatható szigorú szabályok közé. Vannak nem is kevés számú kivételek…
Valóban csak a monda szintjén, de élőben találkoztam néhány olyan emberrel, akik váltig állították, hogy már Karácsony másnapján szőlőhegyük birtokán vettek fel frissen hullajtott gím agancspárt. Időben legközelebb hozzájuk az a fiatalokból álló falusi társaság volt, akik szintén a zalai szőlőhegyük luxus présházában búcsúztatták az Óévet! Nyolcan voltak…Szilveszterkor hó esett és talán nemcsak annak volt köszönhető, hogy másnak délben lefelé ereszkedve a lejtős hegyi úton a Feri hatalmasat hasalt egy az út közepére a friss hóba letett frissen hullajtott agancson. A közelebbi időpontban már én is megfigyelő voltam. Ez a dátum azért jelentős, mert már többektől, köztük hivatásos vadászoktól is hallottam erre napra időzített hullajtásokról történeteket mesélni.
Az én megfigyelésem jó régi, még abból az időből származik, amikor a tél az valójában hóval, faggyal bemutatkozó igazi tél volt. Vadászterületünk határa több kilométeren keresztül a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság jogutódjaként a területet 99 évre hektáronkét 10 Ft bérleti díjért bérlő Braun Holding vadászterülete mellett húzódott. A szomszéd minden évben egy vagy két alkalommal Hofjagd-ot, vagyis udvari (üzemi) vadászatot tartott. Ezek általában kétnaposak voltak, az első napon nagy terítékű fácánvadászatról a második napon pedig 50 vendégpuska körüli terelő vadászatról, vaddisznó hajtásokról szóltak. Ilyenkor aztán kifordították a berket, keresztül kasul kajtatták, kontra hajtásokkal feldúlták a nádasok békéjét és amelyik vad megúszta a golyós fegyverek állásait, az fejvesztve menekült át a mi oldalunkra…
Mivel tudtam, hogy melyik napokon vadásznak nem volt más dolgom, mint a mi oldalunkon szépen felülni egy jó helyen álló magaslesre és kiváló nagyítású távcsővel figyelni az át özönlő vad milyenségét… Hideg volt és a szél is eléggé metszően fújt, január 04-ike volt….Menekülő vaddisznók, szarvasok, nagy létszámú kitört tarvad rudlik, egyes nagy bikák és akkor hirtelen. Nagyon melegem lett. Mindösszesen a lesemtől száz méterre nagy testű, lehorgasztott fejű agancs nélküli gímbika ballag.
Nyomom a szememre a távcsövet, hiába hagy kék nyomot a szemem körül, csak azt látom amit mutat. Látszanak az agancstő hófehér stoplikként vakító csonkjai, a frissen elvetett agancsának csont alapjai… Teljesen friss elvetés, a sebre ráhúzódó bőr még nem volt képes beindulni sem. Egy hivatásos mesélte, hogy évi rendszerességgel visszajáró dán vadászcsoport érkezett januári tarvad selejtezésre… Mivel elég sokan voltak, hirtelen nem jutott mindenki mellé kísérő hivatásos vadász és az egyik régóta ismert és tapasztalt vendégvadászt egyedül ültették fel a magaslesre, lelkére kötve, hogy csak „agancs nélküli” tarvadat ejthet el…. Mindenki meglepetésére Tobias egy kiváló kondícióban lévő, agancsait frissen elhullajtott, tarfejű szarvasbikát hozott terítékre….január 04-et írtunk.
A január aztán a meglepetések hónapja, mert a hónap közepétől aztán megszaporodnak a hullott agancsokról szóló információk, amelyek alapjául az ez időszakban megtartott terelések és vaddisznóhajtások szolgálnak….A hajtók gyakran hoznak ki a meghajtott sűrűben talált friss hullajtású szárakat…
A hónap vége felé pedig már gyűjthető mennyiségben jelentkezhetnek a hullajtott agancsok. A gyűjtés szempontjából azonban az igazi hónapok a február és a március valamint a kisebbeket már csak áprilisban tudjuk szedni.
Ha valaki tisztában van a területi adottságokkal, akkor egy élőhelyen belül is képes felfedezni az időjárásnak történő kitettség változásainak jelentős következményeit. Több helyen is agancsoztam már, néha csak pár tíz kilométer távolságra voltak egymástól az általam látogatott területek, mégis a tengerszint feletti magasságból eredően nagy különbségek mutatkoztak az ott élő szarvasbika állomány agancs elvetésének kezdési idejében. Amíg egy sík, berkes területen már február 08-tól indult a mandula, addig egy közelben fekvő enyhén dombos-lankás élőhelyen csak február 18-al tört meg a jég, de egy szintén közelbe lévő 300 méter magasságú kiterjedt „hegyen” csak március 04-én jelentek meg az első földre hullott agancsok… És ez a folyamat éveken keresztül hasonlóan ismétlődött. Azért jó ezekkel a dolgokkal tisztában lenni, mert a gyűjtésre szánt időnket úgy tudjuk beosztani, hogy ahol a tapasztalat szerint a dobás későbben indul meg, ott felesleges a vadat zavaró „üresjáratokat” tenni, mert ez senkinek sem jó!
A vadászterületen talált hullajtott agancs a ma hatályos törvény szerint a területileg illetékes vadgazdálkodó tulajdonát képezi. A hullajtott agancs felvétele és az erdőből, vadászterületről történő elvitele lopásnak minősül, tettenérés esetén rendőri intézkedés történik aminek a vége bírósági eljárás. Nem tilos viszont az erdőben talált hullajtott agancs fotózása, mint bármely az erdőhöz tartozó erdei termék, fák, bokrok, élőlények fényképezése.
A törvény szabályozza a hullajtott agancs gyűjtését is, azt mondja, hogy a hullajtott agancsot gyűjteni, csak a területen illetékes vadgazdálkodási egység által írásban, személyre szólóan kiállított gyűjtési engedély birtokában lehet! Néhány helyen élnek ezzel a lehetőséggel, döntő részben a jelenlegi gyakorlat viszont azt bizonyítja, hogy ilyen engedélyeket nem állítanak ki a vadgazdálkodók. Ez alól kivétel, néhány nagy területi kiterjedésű erdő- és vadgazdálkodó, illetve privát terület lehet….
Írta és fényképezte: A vad és környezete Facebook csoport szerzője: Horváth Zoltán
Vadászat
Az első muflonkosom
Budai Judit élménybeszámolója:
“Nem az számít,hogy hány kütyü van a tarsolyunkban. Az a legfontosabb,hogy a szeretteink mellettünk állnak és segítenek valóra váltani az álmainkat”. Ezúton is szeretném megköszönni a családomnak és a barátaimnak ezt a nem minden napi születésnapi ajándékot! ❤️ Főleg Gábornak, amiért a legnagyobb titokban leszervezte ezt az egész kalandot számomra, egy gyönyörű szép helyen, a Gerecse hegységben, ahol vadászhattam ebben a néhány napban. Hálás vagyok azért is, amiért elkísért oda és átélte velem a magyar ötösöm utolsó hiányzó nagyvadjának elejtését!
Fotó: Budai Judit – AJN
Nem volt időm gondolkodni. A szombati szülinapi bulin Gábor közölte velem, hogy holnap délben indulunk…..szóval hétfő hajnalban már a lesen ültünk, egy csodaszép helyen. Reggeli és esti lesvadászaton próbáltuk elejteni az “ajándékomat”. Szerda reggelre terveztük a hazautazást, de mindaddig nem láttunk akkora kost, amekkorát szerettünk volna terítékre hozni. Így úgy döntöttünk, maradunk még szerda esti lesvadászatra. Eljött a fél három, amikor találkoztunk a kísérőnkkel. Izgatottan indultam neki a hegynek, az utolsó esti vadászatunkra. Nagyon sokáig nem mozdult semmi, pedig itt minden nap láttunk muflonokat. Mindenki feszülten figyelt. Az idő már fél öt felé járt és a nap hamar lebukott a hegy mögött, rohamosan kezdett szürkülni az addig színes erdő.
Fotó: Budai Judit – AJN
Aztán egyszer csak megpillantottam az erdei nyiladékon, tőlünk balra, egy kost ballagni. Halkan, remegő hangon szóltam a többieknek, hogy jön alulról egy kos a szóró felé. A kísérőm egy gyors bírálat után mondta, ha jól áll, lőhetem. Az erdő csendjét a lövésem hangja törte meg és a kos, amit az égiek az utolsó pillanatban küldtek nekem, csendesen elpihent. Az öröm határtalan volt. Lemásztunk a lesről, birtokba vettük a vadat, megadtuk a neki járó tiszteletet.
És a kísérőim muflonkos vadásszá avattak!
Tisztelet a vadnak!
Winchester XPR Thumbhole, 308 win.
Lapua mega 12g, lőtáv kb. 80-90 m.
Írta és fényképezte: Budai Judit
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.
Megnyitó. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager
Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.
A minden agancs mellé az elejtő megkapja a grandlikat is, ízlésesen csomagolva. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.
A Bélsuvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászháza. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Trófeák a Bélusvölgye Vadásztársaság bemutatóján. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.
Bélusvölgye Vadásztársaság, Szebenye-puszta. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!
A Bélusvölgye Vadásztársaság vendégét köszöntik a Szebenye-pusztai bemutatón. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.
Ravatalon a Bélusvölgye Vadásztársaság 36. gímbikája a társaság Szebenye-pusztai trófeamustráján. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.
Pontos, precízen tervezett vadgazdálkodás az alapja a szarvasgzdálkodásnak. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…
Trófeák díszítették a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházát. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.
Vendégek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.
Díszvendégek Szebenye-pusztán: Hrabovszki János, az OMVK Békés Vármegyei Területi Szervezetének elnöke és kedves felesége. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.
Oravecz Attila, a Bélusvölgye Vadásztársaság hviatásos vadásza, vadőre a 2024-ben megrendezett Szebenye-pusztai trófeabemutatón. Fotó: Bélusvölgye Vadásztársaság
Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila és Szabó Róbert
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
Fotó: Rendőrség
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
Fotó: Rendőrség
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
Fotó: Rendőrség
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Az első muflonkosom
Kapitális csukát akasztottak
Világpiaci kitekintés: gabonapiaci előrejelzés 2024 október
Meddig emelkedik még a banán ára?
Műanyag helyett hagymahéj?
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Célkeresztben az orvvadászat
Sopronban beváltak a terepmotorok
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Beteljesült álom!
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A pusztavacsi öreg harcos
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
A diplomaosztós kos
Életbika
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
Három a magyar igazság!
