Keressen minket

Kiemelt cikk

Betört a róka, de az agár megfogta – munkakutyák a XXI. században

Lapunk szerkesztőségéhez juttatták el az alábbi írást és fényképeket, amelyből egy tanulságos történet körvonalazódik ki. A család és a cikkben szereplő magyar agár egy vidéki házban él, ahol dísztyúkokat, japán törpéket és futó kacsákat is tartanak. Biztonságukról a család kedvence, egy magyar agár gondoskodik. Az aranysakál megjelenése miatt a rókák, úgy tűnik, beszorultak a faluba és a környék baromfiállományát erősen megtizedelték. Egy éjjel, az egyébként vadászati alkalmassági vizsgát tett agár jelzésére, ugatására ébredtek. Olvasónk levele következik, akinek kérésére, név és helyszín megjelölés nélkül közöljük az írását.

Az éber magyar agár gazdáját is felkeltette, miután megfogta a tolvajt.

„Családi házunk hátsó udvarában, elkerített részen, lányaim ajándékozása révén baromfiakat, selyemtyúkot, japán törpét, egyéb tojótyúkokat és indiai futókacsákat tartunk szabadon. Ez azt jelenti, hogy 250 négyzetméteren szabadon bogarászhatnak, csigázhatnak, csak éjszakára vannak bezárva. Kutya mindig is volt, magyar agarat és rottweilert tartottunk.

Az utóbbi évtizedekben, talán az aranysakálok megjelenése miatt, a rókák behúzódtak a faluba. Remek búvóhelyet biztosítottak a patakparti nádasok, fenyőcsemetések és a domboldalakba, elhagyott pajtákba épített rókavárak.

Hangjuk alapján, mert bátran hangoskodtak, éjfél és egy óra között indultak baromfiportyára, ami szinte biztos kapást jelentett nekik, hiszen rajtam kívül mások is szabadon tartották a nagy kertekben a tollasjószágot.

Hozzánk úgy jártak, mint az ABC-be, vagyis ami kint maradt éjszakára, annak annyi volt…

A kutyák miatt nappal nem merészkedtek be, de éjszaka volt részünk néhány látványos üldözésben. Az agár és a rottweiler nem kegyelmezett annak, aki betévedt hozzánk. Csak az udvarban négy rókát fogtak, ha meg kiengedtem őket, hát volt látványos műsor.

A munkakutyák ma is nagy szolgálatot tehetnek az embernek, miközben a családi kedvenceket mindenki szereti.

Lassan a környékből elfogytak a baromfik, mert sokan, kimondottan a rókák miatt hagytak fel tartásukkal. Nálunk most csak egy fiatal agár van, de az már beletanult a mesterségbe!

A macskák nagy ívben elkerülik a telkünket, aminek örülök, mert madárbarát kert vagyunk, róka pedig csak egy merészkedett be, az is tavaly augusztusban.

Éjjel egykor aztán hallom, ugat az agár. Kinézek, nem látok semmit. Megint ugat, ilyenkor tudom mindig meg kell győződni, mi van. Hátha süni?

Ahogy kiérek, látom, egy szép, egészséges süldőrókát fogott meg hangtalanul, mert már csak halála után ugatta.

Ajánlom minden vadásztárs figyelmébe: már jópáran tettünk le magyar agarunkkal VAV vizsgát, mi magunk pedig agarász különbözeti vizsgát is, tehát már jogszerűen ki lehet próbálni, hívni őket vörös róka és aranysakál gyérítésre, ahol ez problémát okoz és puskával nem lehet boldogulni.”

Egy Agro Jager olvasó

Kiemelt cikk

Hagyomány és haladás: vadászat közben vizsgáztatták a kutyákat Siófokon – Interjú Pomázi Ágostonnal – GALÉRIA

Pomázi Ágoston jól ismert vadászkutyás bíró Somogy megyében, akit nagy tisztelet övez nemcsak a Sióvölgye Vadász Egyesületnél, hanem megyeszerte is. Sőt! Országosan ismert és elismert szakember. A vadgazdálkodásunk egyik doyenje, akinek hitvallása, hogy a vadászkutyákat vadászat közben kell minősíteni, ahol persze a kutyavezetők is mérlegre kerülnek. Az Agro Jager News őt kísérte el Siófokra, ahol a nagy tapasztalatú szakember a vadászati alkalmassági vizsgára jelentkező kutyák mellett, két bírójelöltjét is vizsgáztatta, hogy a kutyák mellett ízleljék meg az efféle munkavizsgákat, mert különleges szegmense az ágazatunknak: a kutyásvilág.

Középen Pomázi Ágoston, vezető VAV bíró, míg a képen bal oldalon Gáspár Tibor, míg jobb oldalon Szabó Krisztián bírójelöltek. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Pár szóban mesélnél arról, hogyan csöppentél a vadászatba? Itt vannak annyira fiatal hajtók, vadászok, akik már úgy nőttek föl, hogy te Guszti bácsi vagy, a Somogy megyei kynológus. Sok időt megéltél, kérlek mesélj egy kicsit magadról – miattuk is, ha kérhetlek!

Rákosligeten születtem, ott nőttem fel. Ma Budapesthez tartozik. Nagyon szerettem volna Sopronban tanulni, de helyhiány miatt nem vettek fel. Ez akkoriban így ment, ha nem volt az embernek hátszele, akkor nem sikerült. Márpedig nekem nem voltak politikai kapcsolataim. A családban egyébként senki nem volt vadász. Gimnáziumban érettségiztem, aztán elektrotechnikusként indultam el. Élni kellett, de mindig bennem volt valami hiányérzet. A kettes Metrót építettük akkor és én jelentkeztem Óladra vadász, vadtenyésztő levelező képzésre. Sokat utaztam és a mai napig hálás vagyok azoknak a srácoknak, akikkel együtt dolgoztam, mert segítettek, pedig mindenki tudta, hogy ott fogom hagyni őket. Mikor meglettek a papírjaim, beballagtam az Attila útra és kerestem az erdészet igazgatóját. Fogadott. Meghallgatott, de állást nem tudott adni, azonban nem eresztett el. Telefonált és így kerültem az Ikarus Gyári Dolgozók Vadásztársaságához, vadőrnek. Akkor eldőlt a sorsom. Rendes ember volt. Segített. Sosem felejtem el.

Siófokon, a Sióvölgye Vadász Egyesületnél változatos a vadászterület Fotó: Trencsényi zoltán

Meddig dolgoztál vadőrként? Milyen kutyáid voltak?

A kutyások német juhásszal kezdtek, nekem is az volt. Aztán jöttek a vizslák, a magyarok, a németek, sőt magyar agaram is volt. Az első kutyám 1965-ben került hozzám. hivatásos vadászként vagy szebben, vadőrként 1974-ben kezdtem. Ecser, Maglód, Gyömrő, Vecsés tartozott hozzám. Úgy hatezer hektáros volt vadászterület. Nyolc évet húztam le. Aztán jött a nagy kiugrás, mert a Felsőbabádi Állami Gazdaság Főágazatához kerültem és a MAVAD élővad telepén dolgoztam. Ott koncentrálódott az ország mezei nyúl exportja és ott készítettük elő a szállítmányokat, indítottuk a mezei nyulat és persze a fácánt, nyugatra. Onnan csoportvezetőként átkerültem Üllőre és az idegenforgalmi és élővad telep vezetőjének neveztek ki. Mikor ezt felszámolták, akkor a MAVAD vadászati és vadgazdálkodási szakértőjeként és a kynológia bizottság tagjaként dolgoztam. Akkor még csak a MAVOSZ, azaz a Magyar Vadászok Országos Szövetsége létezett és elindítottuk egy korszakokat megelőző vadászkutyás programot. Engedték, mert kellettek a jó kutyák, hiszen a külföldi vendégek a teríték után fizettek és országos viszonylatban szükség volt a jól képzett, igazi munkakutyákra, amelyek lehettek családi kedvencek, de alapvetően munkakutyák voltak!

Munka közben egy magyar vizsla Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Milyen program volt ez pontosan?

A Vadászszövetség, amely a kamara mellett ma is létezik, felvette és kiépítette Gödöllővel a kapcsolatot és egy egyedülálló, ma is kuriózumnak számító pályát épített. Gödöllőn kotorékebeket, vaddisznóhajtásokra és apróvadvadászatokra készítettük fel a kutyákat és persze a kutyavezetőket. Úgy 1985. körül lehetett. Hatalmas igény jelentkezett, hiszen az 1970-es évek közepére elhatározták, hogy visszahozzák a nagyterítékű apróvadvadászatokat, ami sikerült is, de ahhoz a szakszemélyzet mellett a kutyásokat is képezni kellett. Támogatókra talált és a vadászat mindenen felülemelkedett. Összefogást hozott és sikerült megoldani a felmerülő kérdéseket és elindultak a tanfolyamok, no meg persze a vizsgák. A régi MAVOSZ szabályzatot akkor írtuk meg, akkor született meg az ötlet, hogy vadászatok közben kell értékelni a kutyákat. Az ötletemet elfogadták, bevezetésre került.

Balról Teplán László barna színű labradorjával Daisyvel, és Missyvel, középen, ifj. Skerlecz Tamás, míg a kép jobb oldalán Szabó Krisztián VAV bírójelölt Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Hogyan képezték a kutyákat, hogy kellett változtatni a szabályzaton?

Társasvadászatokra kellett kutya, megkerülhetetlen volt, de a vadászokban az alakult ki, hogy a társasvadászat elrontja a kutyát. Ez nem volt így igaz és meg kellett tanítani, hogy a kutya a többi kutyával közösen, akár 10-20-30 kutyával együtt dolgozzon. A régi tanítási technikák között ez nem szerepelt, akkor kezdődött ez a munka. A nyitás a vadászatban hamar elkezdődött és egyszer csak megjelentek a retrieverek. Teljesen más a vadászati stílusok. A vizsláktól elvárták, hogy a standon nyugodtan üljenek, de erre nem igen alkalmasak, mert bennük van egy olyan attitűd, hogy kicsit maguknak is vadásznak! A vizsla szeret vadászni, össze is szedi a vadat, de a retriever képes egész nap fáradhatatlanul ezt egyforma tempóban produkálni. Megismertük ezeket a kutyákat és azóta is kedvelt vadászkutya-fajták. Tehát a külföldi vadászok számára rendezett vadászatokra készítettük fel a kutyákat. Felsőbabádon, majd a Balatonfenyvesi Állami Gazdaságban. Barátom, Szénási János közreműködésével nagy port vert fel. Jól sikerült!

Gáspár Tibor VAV bírójelölt Siófokon, a Sióvölgye Vadász Egyesület területén Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

A rendszerváltás után eltelt 10 év és 2000-ben új szabályzatot adtatok ki! Mi változott, mi történt?

Megszületett a kamarai törvény és felállt a vadászatra jogosultak mellett, a sportvadászok érdekképviselete is. Szakbizottságok alakultak és 1998 és 2002 között belevághattunk egy reformmunkába, amely ma is hatással van a szakmára. Mikor Pest megyei fővadász voltam, hatalmas rálátást kaptam a megyére, a társaságokra és olyan területeket kerestem, ahol a terítékadatokból kitűnt, hogy ott nem csak vadásznak, hanem a kutyás élet is erős. Nekem nem arra volt szükségem, hogy a vezetés támogassa, hogy vadászatokon összejöhessenek a kutyások, hanem arra, hogy a tagság is élvezze a kutyások munkáját a vadászatokon és a terület alkalmas legyen arra, hogy a hajtások között, változatos terepen ismerjük meg a kutyákat. Az érdemi munka akkor indult be. Hatalmas egyeztetések, harcok, érvek emelkedtek felénk, de összefogott a szakma és a kamara felállította a saját vizsgarendszerét: így csak az lehet ma is VAV vizsgabíró, aki maga is vadászik. Ezt nehezményezte az FCI és a MEOE, de szerencsére ma sem változott. Persze, a soraink között vannak ilyen területen dolgozó kollégák is, csakhogy érvényes vadászjeggyel is rendelkeznek!

Ferenczi Zsombor indítja magyar vizsláját: a kutyáknak vízből is vissza kellett hozni a lőtt vadat.  Fotó: Teplán László

Ismert tény, hogy a hivatalos kamarai bírálati lapon túl „Guszti bácsinak” egyedi pontrendszere is van! Számodra mi a legfontosabb?

A lőtt vadat a kutya hozza vissza, de a lövés, a vad kelése előtt és a visszahozás során különféle szabályoknak kell megfelelnie egy jó kutyának. A behozás vagy a visszahozás a kutyánál ösztönszerű, ezt használjuk ki, de ahhoz, hogy a kutya ne tegye tönkre a vadászatot, fegyelmezettnek kell lennie. Ez az igény különösen akkor jelentkezett, amikor a nagyterítékű vadászatokat szervezték. Ahol nagyon sokszor a hajtósornak meg kell állni, mert a leálló sor nem képes még újratölteni. Ha ilyenkor beugrik egy kutya és azt nem tudjuk visszahívni, az egész éves munka kárba veszhet. A kritériumrendszer összetett, ahogyan egy kutyának is összetett feladatokat kell végrehajtani és egy jó vadászkutyának feladatokat kell megoldania, gyorsan kell eldöntenie, mit és hogyan csináljon. Mindezeket együttesen kell vizsgálni!

A szajkó mindig becses vadja az elejtőnek Fotó: Trencsényi Zoltán

Ragaszkodásod miből fakad, hogy a vadászaton akarod vizsgálni a kutyákat?

Különféle szempontokat határoztam meg, hiszen az egész napi munka alapján tudjuk csak eldönteni, hogy valóban alkalmas-e vadászatra egy-egy kutya? Mesterséges körülmények között feladatokat, részfeladatokként hajtatunk végre a kutyával. Ott hibázni nem lehet. Egész nap azonban előfordul, hogy a kutya hibázik, de azt bíráljuk, milyen rendszereséggel vét? Mesterséges körülmények között nem tudom megítélni a kondícióját, hogy különféle terepen, hogy viselkedik. Mondok egy példát. A nádban előfordul, hogy elveszti a vezetőjét, de vajon megkeresi-e? A vizsgán a gáton haladva ráláttam a teljes hajtásra és figyeltem a kutyák mozgását s persze kiemelten fontos, hogy miként viselkedik a többi kutyával, és a többi vadásszal.

A vadászterületek megannyi helyen utakkal, sokszor vasúttal is szabdaltak. Fontos, hogy a kutyák visszahívhatók legyenek Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Honnan indultunk, merre tartunk?

Volt olyan idő, amikor a kutyavezetőknek felszerelése sem volt. Még pórázt sem hozott. Láttam olyat, hogy madzagon voltak a kutyák. Ezt meg kellett szüntetni. Ma már kulturáltan jelennek a vadászok, a hajtók. Azonban nem mindig teszik vezetékre az ebeket. Elveimmel ez ellentétes: a hajtás szüneteiben vegyük pórázra, mert a több kutyával ilyenkor vesznek fel olyan rossz szokásokat, amelyek nem valók a vadászatra. Ma már az is kikopott, hogy kutyák döntsék el a rangsort egymás között. Nem engedjük ezt és ez is ritkán tűnik fel. Vadászatban, a kutyák között nincs rangsor, nem ők döntenek, hanem mi és rangsor helyett a feladatra szükséges koncentrálniuk. 2000-ben indítottunk bíróképzést is és 2001-ben 42 bírónk dolgozott, ma 200, de a szakmai értékek nem veszhetnek el. Azt nemcsak szinten kell tartani, hanem törekedni kell, hogy ne csak szélesítsük, hanem erősítsük is a szakmai alapjainkat. Kikopnak azok a formációk, amikor 10 kutya ugrik a vadért. Ne menjen, csak kettő. A többit hívjuk vissza! Nem baj, ha ugrik, de tudjuk visszahívni! Az őzzel szemben közömbös legyen. Minden apróvadvadászaton látunk őzet, de a kutya ne űzze. Ha a kutya hívásra nem jön vissza, azt ki kell zárni. S persze vadászaton ne fegyelmezzük a kutyát és ne is rugdossuk. Ott elsősorban a vadásztársat kell kizárni vagy éppen a hajtót. Ezek ma már nagyon ritka jelenségek. Határozottan és jó irányba változott a vadgazdálkodás, de a szakmaiság, a követelmény rendszer nem változik. A vadászkutyák alkalmasságát csakis természetes körülmények között, azaz vadászatokon lehet mérni. Egy kutya vonatkozásában nemcsak én, hanem a gyakorlat és a vadászatokon résztvevők szoktak a legkritikusabban ítélkezni. Az építő jellegű, korrekt vélemény és a kritika nélkül nem lehet továbbfejlődni. Képzett, iskolázott szakemberek kellenek, ahogyan a kutyáinktól is ezt várjuk el. Kinőttük már azt a világot, hogy majd megtanulja. Ez ma már kevés. Ha hibázott az ember, ha hibázott a kutya, azt nem megmagyarázni kell. Úgy kell jönni a vadászatokra, hogy minden jól működjön és persze tanulni, gyakorolni – szoktam mondani, nem csak a kutyának.

Szépen, takarosan felkerülnek a kakasok az UAZ oldalára Fotó: Teplán László

Vadászaton mit figyeltek még?

Mesterséges körülmények között a kondíciót nem tudjuk vizsgálni, de egy egész napos vadászaton, a kutya állóképessége megmutatkozik. Általában a délelőtti órák jól telnek, de délután előfordul, hogy nógatni kell a kutyát. Egyforma lendületet, egyforma hozzáállást várok el, stabil kiegyensúlyozott munkát. Szenvedéllyel vadásszon a kutya és jókedvű legyen, hogy a gazdájával, a többi kutyával lehet. Élvezze a sikereit és ezt mi értékeljük, amit a kutya megért. Legyen kapcsolat az ember és a kutya között. Előfordul, hogy a kutyáknak szorosan együtt kell lenni. Tanulják meg egymás közelségét és azt, hogy több kutya is van, mindegyik fontos.

Lőállásban idősebb Teplán László  Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Két bírójelölted is veled tartott, őket is értékelted?

A bíróink magasan képzettek. Ismerniük kell az összes vadászkutyafajtát, a vadászati stílusokat és a fajtákra jellemző keresési szokásokat. Elvártam tőlük, hogy egész nap figyeljék a kutyákat s egész nap a hajtósoron, a vadászatvezető engedélyével változtassák a pozíciójukat. Figyelték a kutyákat. Örültem neki, hogy egymás között is kommunikáltak és hozzá kell tennem, hogy maguk is hosszú évtizedeket töltöttek el a vadászatban a vadgazdálkodásban. Jó szakemberek. Kellenek a vadászkutyás bírói karba.

A Bakonyból hideg szél érkezett, örültünk, ha a sűrűkbe keveredtünk! Fotó: Trencsényi Zoltán

Mindig van egy-egy különleges élménye a bíróknak is. Siófokon volt-e ilyen?

Természetesen! Sok kutya jelentkezett vizsgára, sokan voltunk és a bírójelöltek jelezték, hogy akadt egy, talán lövésfélő, vagy lövésgyenge kutya. az első hajtás szünetében kiderült, hogy a kutyával nem vettek még részt vadászaton, de rendkívül érdekes helyzet állt elő, hogy minden feladatot végrehajtott. Így engedtük tovább a hajtót, aki egyébként ráadásul nem is vadászik és figyeltük, az egyébként rendkívül értelmesen viselkedő, német vizslát. A vadászat okozta rengeteg új élmény és a rengeteg impulzus megzavarta az elején, de látta a körülötte dolgozó kutyákat és felvette a ritmust. Figyeltük, hogy összeköti a durranást a madár leesésével és a nap végére a kutya tökéletesen dolgozott. A kutyához türelem kell és lehet, hogy mesterséges körülmények között egy jó adottságú kutya pályáját megtörtük volna, kizártuk volna a tenyésztésből. Ehelyett a vadászatvezető felajánlotta, hogy a következő vadászatokon is csatlakozhat hozzájuk, hiszen jól felkészített, jól dresszírozott kutyával érkezett. Ezek az élmények azok, amelyekért érdemes ebben a szakmában dolgozni.

Trencsényi Zoltán: “Csak hajtó vagyok, ne lőjetek!” Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Sokan kérdeztek tőled, most én is kérdezek? Sokszor hosszú utak után érkezünk meg egy-egy vadászterületre, ahol jó esetben ismerik egymást a kutyák, sőt látom, hogy örülnek is egymásnak, mikor találkoznak. Szabad-e engedni ilyenkor az ugrálást vagy pórázra kell venni?

Természetesen igen. Nekünk is kell mozogni, hiszen meglátogatjuk a konyhát, iszunk egy kávét. A kutyának is jár. Kiugrálja magát, körbeszaladja a vadászházat. Nyilván a kutya is örül, de 10-15 perc után vegyük pórázra és az eligazításon már minden kutya a gazdája mellett legyen.

Ifj. Kersák György, akit a társaságban mindenki csak Gyurcinak szólít, rendszeresen három magyar vizslával érkezik vadászni Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

Mit ajánlasz azoknak a vadászkutyásoknak, akik városban élnek, ők mire figyeljenek, hogyan képezzék a kutyáikat?

A kutya felkészítése sokféle módon történhet. Ezek közül egyet nem ajánlok, mert az a kutya életében törést jelent, hogy bentlakásos intézménybe adjuk. Munkakutya kell, ez megkerülhetetlen, de látjuk, hogy megviseli, rosszul éli meg, bizalomvesztésnek fogja fel. A Vadászati törvény egyértelműen rendelkezik, hogy lakott területen kívül a kutyát pórázon kell tartani. Hogy mi a megoldás? Tapasztalataim azt mutatják, hogy vegyük fel a kapcsolatot a helyi vadászatra jogosulttal és ők általában ki szoktak jelölni egy-egy olyan területet, ahol a vadászkutyások kijárhatnak, de javaslom, hogy akkor is megkülönböztető nyakörvet helyezzünk fel a kutyára! Ez kell a jó viszonyhoz is, mindannyian vadászunk, tiszteljük meg egymást, hogy a szabályokat, a törvényeket magunkra vonatkozóan is kötelező érvényűnek vesszük.

Hagyomány és haladás: Siófok, vadászati alkamassági vizsga Fotó: Teplán László

Hogyan értékeled a siófoki vizsgát?

Az elnökkel, Skerlecz Tamással és Kersák Györggyel, a vadászmesterrel régi jó kapcsolatban állunk. Itt tagság is elkötelezett a kutyák mellett és amúgy is sok kutya dolgozik, egy-egy családnál kettő, három is! A Sióvölgye Vadász Egyesület ilyenkor mindig olyan területeket jelöl ki, hogy a fasoroktól a nádasig, az erdőn át, a vizes feladatokat is tudjuk teljesíteni. Fontos, hogy őzzel is találkozzunk a hajtásban. Jól dolgoztak a kutyák, láttunk mezei nyúl megállását is és visszahívásokat. Fiatal kutyákat és rengeteg fajtát. Persze a vadászkutyások mind ismeretlenek voltak és ilyenkor a kutyavezetőket is bíráljuk. Fújt a szél, így szél alatt és széllel szemben is jól dolgoztak. Láttunk ragyogó visszahozásokat, például egy kutya a Sión túlra eső fácánt kutatta fel a szemközt lévő gyékényesben, majd úgy hozta át, hogy a fácán szárnya takarta a szemét, de ennek ellenére nem tette le. Izgalmas vizsgapillanatok voltak mindannyiunknak. Szállingózott a hó, fújt a szél, már-már nehéz körülmények alakultak ki. A délutánig tartó vadászaton minden kutya eredményesen dolgozott és teljesítették a vizsgát.

A Vadászati alkalmassági vizsga végén, terítéknél. Fotó: Teplán László

Megkerülhetetlen, hogy egyes megyékben rendszeressé vált a reggeli rendőrségi ellenőrzéseken a VAV munkavizsgák ellenőrzése is. Értékelnéd ezt?

Két éves kor felett kötelező, hogy a vadászatra jelentkező vadászkutya VAV munkavizsgával rendelkezzen. Somogy vármegyében együttműködési megállapodást kötöttünk a Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitánysággal és ők rendszeresen elkérik a vadászkutyák papírjait is. Az eljáró hatóság azonban nem ők, csak értesítenek bennünket.  Ezt az irányt nagyon helyesnek tartom és egy-két megyében határozottan működik is. Hozzá kell tenni, hogy nem a kutyavezetőt fogják szankcionálni, hanem a vadászatra jogosultat, amelynek a mértékét 100 000 forintban maximalizálták. Úgy gondolom, hogy egy jól felkészített vadászkutyának ez nem jelenhet gondot és elvárható követelmény, mi több az értékét, különösen a tenyészértékét sokszorozzuk meg a kutyáinknak. 50 év vadászati múlttal jószívvel ajánlom mindenkinek…

Dr. Szilágyi Bay Péter

Fényképezte: Teplán László, Trencsényi Zoltán, Dr. Szilágyi Bay Péter

Tovább olvasom

Kiemelt cikk

KITEKINTŐ: Új, szlovák gímszarvasbika-rekord

2023 január 13-án, a Szlovák Vadászkamara, a Szlovák Országos Erdészeti Főigazgatósággal közösen, Besztercebányán rendezte meg a trófeabírálati ülését, amelyen új nemzeti rekordot, új szlovák gímszarvasbika-rekord trófeát jelentettek. Az új trófea több, mint 30 éves rekordot döntött meg – tudta meg az Agro Jager News.

Az új szlovák rekord: 253,28 CIC pont. Fotó: Slovenská Poľovnícka Komora

Besztercebányán, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) felkérésének eleget téve, senior Prof. Dr. Dziedzic Roman Lengyelországból, Kostečka Jaroslav Csehországból, valamint Ing. Lebocký Tibor PhD és Ing. Ciberej Juraj CSc Szlovákiából fogadta el a felkérést, hogy a 2022. őszén esett gímszarvas trófeát lebírálják.

Bejelentés Besztercebányán, 2023. január 13.

A négyfős nemzetközi trófeabíráló bizottság, a CIC pontozási rendszere alapján 253,28 pontot ítélt meg, amely átlépte a 250 CIC pontot s így átvette a szlovák gímszarvasbika-ranglista vezető helyét. Az 1990-ben esett gímbikatrófea 249,30 CIC pontot ért el. Ezzel a trófeával most háromévtizedes rekord dőlt meg.

Ez új rekord, ez az új eredmény egyben elismerést is jelent a “Poľana” a vadászgazdálkodásnak.

 

Írta és szlovák nyelvről fordította: Patócs-Kern Mónika

Fotó: Slovenská Poľovnícka Komora

Tovább olvasom

Kiemelt cikk

KITEKINTŐ: Szerbia -> 31 kutyát neveztek a Šujica Petar emlékversenyre – GALÉRIÁVAL

Szerbiában a társasvadászatnak nagy hagyományai vannak. Ha régebbi újságokat lapozgatunk, akkor is erős közösségi életről olvashatunk. Most, a Vajdaságban, Vojvodinában, Banatsko Karađorđevoban, magyarul Pálmajorban rendezték meg a II. Šujica Petar emlékversenyt, amelyre mintegy 31 kutyavezető jelentkezett. Az Agro Jager News a helyszínről tudósított.

II. Šujica Petar emlékverseny megnyitója Banatsko Karađorđevoban

Az előzetes jelentkezések miatt három bírót kértek fel, hogy ütemesen lehessen levezényelni a II. Šujica Petar emlékversenyt. A felkérést végül Žika Mitrović, Novica Spasojević és Milan Mirić kaphatta meg. Banatsko Karađorđevo a Bánátban helyezkedik el, viszonylag közel húzódik a román határ. Olyan sík vidék ez, mint nálunk a Hortobágy, annyi különbséggel, hogy az asztal simaságú a tájon a termőföld olyan, hogy szoktuk mondani itthon is, hogy elég csak rászórni az ilyen földre a magot, az akkor is terem. Annyira egyenes, annyira sík a táj, hogy vonalzót lehetne tenni a horizontra. Hány kilométerre lehet az a gabonasiló – érdeklődöm, amelyre egyöntetűen érkezik a válasz: 25 km!

 

Forrás: Frommer Fegyverbolt, Budapest. https://frommerfegyverbolt.hu/

Az aszály itt sem végzett félmunkát. Az emberemlékezet óta nem látott forróság ezt a vidéket sem kímélte. Menni kell reggelizni és szólnak hozzám szerbül, magyarul, van, aki angolul, amonnan németül kérdezték, hogy akár úgy is beszélhetünk. „Negoram srbski” – (Nem beszélek szerbül)– Nem baj, beszélhetünk magyarul is – mosolyog rám egy kedves hölgy.

Kora reggeli nevezés Banatsko Karađorđevoban

Sokan vagyunk. Meglehet, hogy 50-nél többen is, de a nagy vadászháznak megsem kottyan, amely bent a faluban, a falu szívében, szépen takarosan szigetelve és ahogy kell, zöldre festve várja a folyamatosan érkező vadászokat. Aki Szerbiába indul vadászni, tudnia kell, hogy Szerbia vendégszeretete magasan messze teljesít. Aki kijön vadászni, hajtani, segíteni, annak ott a helye az asztalnál is. Senki nem maradhat ki és az államtitkár mellett ott ülnek a falubéli hajtók is. A szokás maga az élő törvény!

Reggeli Banatsko Karađorđevoban, a II. Šujica Petar emlékversenyen

A reggelire már tegnap óta készültek és hajnalban már sült a pljeszkavica és a csevap is, de volt ott sült szalonna, kolbászok, és persze disznósajt. Sajtok, túró, savanyúság, éppen csak a tányérainknak volt egy-egy zsebkendőnyi hely. Nem lehetett kívánni olyat, amit ne hoztak volna elő. Milyen bicskád van? Ez meg az enyém! Üdvözlünk Szerbiában! Gyere! Együnk!

Vadászház Banatsko Karađorđevoban, a Vajdaságban

A beiratkozás sorsolással kezdődött és régi barátokra emlékezve egy percre, néma főhajtással indították el a 2022/20023-as szezont. A versenyt nem más, mint Šujica Petar, a társaság nagy tiszteletben álló elnöke tiszteletére szervezték meg, idén már második alkalommal. A kalapok kerültek a kézbe. A régi elnök, a jó barát hangja még a vadászházban visszhangzik. A megemlékezés még fáj, hiszen még a legkisebbek is ismerték, hát még azok, akikkel együtt küzdöttek azért, hogy legyen vadászház, hogy megmaradjon a társaság! Jó földek, de gazdálkodni is kell és van úgy, hogy már éltében tudja mindenki, hogy nagy elnöke van a társaságnak. Šujica Petarra így emlékeznek. Ő ilyen volt – mondta valaki mellettem, s ha nem is párásodtak be a szemek, de egy-egy torokköszörülés elárulta, hogy hiányzik a régi jó barát…

Megelevenedik az udvar Banatsko Karađorđevoban

Menjünk mi is és megelevenedik az udvar. A 31 vizsla, amelyek eddig szoborként ültek a gazdáik mellett, tudták, hogy indulunk és szinte vitték a vadászokat: majd tudják ők, melyik autó az övék! Így keresi majd a kakast is! Úgy legyen- tette mellé egy másik vadász és kézszorításokkal, kölcsönös drukkolással, végül három felé vált a csapat!

Indulás előtt – Banatsko Karađorđevo

Az Agro Jager Newsnak Djurdjica Maric szervező, kiemelte, hogy a verseny szervezési munkájában Dragan Nikolić vállalta fel a legnagyobb feladatot, hiszen az LD “Papo” Banatsko Karađorđevoból (Pálmajor) fogadta a versenyt, továbbá Trivun Ćulum – LD “Banatski Despotovac” -tól vett még részt ebben az egész napos programban. Így hárman sikerült megszervezni a II. Šujica Petar emlékversenyt, amelynek a verseny lebonyolítása jelentette az egyik nagy kihívást, miközben nagyon sokan dolgoztak azon, hogy a vendégek jól érezzék magukat Banatsko Karađorđevoban. Sokan dolgoztak, hogy legyen reggeli és sokan dolgoztak azon, hogy az ebéd, majd az esti hidegtálak, a zenészek és egyáltalán a vendéglátásra mindenki büszke lehessen a faluban. Ennek az összefogásnak az eredményét élvezhette mind az, aki nevezett és megmérettette magát ebben az erős mezőnyben.

Csak egyszer engedjenek innen ki!

Ezek a versenyek nagyon fontosak és jelentős eseménynek számítanak, hiszen ilyenkor nemcsak a kutyák, hanem a kutyavezetők is versenyeznek és egymástól, a bíróktól is értékes tapasztalatokat szereznek. Tanulnak és mi több látjuk egymás kutyáit is, hiszen kellenek a    kölykök is. Vannak kiemelkedően jó felépítésű, jó adottságú, jó orrú kutyák, amelyek alapjai lehetnek a szerbiai vadászkutyások bázisának.

Régi vadászok, régi vadászatokról mesélnek a vadászház fényképei!

Összefoglalta, hogy a helyszínt a Lovačko društvo “PAPO 1923” biztosította. Újvidéktől keletre, mintegy 80 kilométerre vagyunk, ahol mezei nyúllal, fácánnal és az őzzel gazdálkodnak. Fürjvadászataik messze híresek, arra mindenképpen érdemes majd visszatérnem – invitálnak. Egyébként a faluban él Nemanja Svorcan is, aki elkötelezett dúvadvadász és csak ebben az évben 230 aranysakált ejtett el. Nemanja bólogat, itt ül előttem, ezt a terepjárót ő vezeti és mikor megállunk, fényképek is kerülnek elő.

Népszerűek a vadászkutyás-programok Szerbiában

A kutyás rendezvények nagyon kedveltek Szerbiában és a támogatók szívesen ajánlottak fel díjakat is. Így az USR Jamura, Mesna zajednica Banatsko Karađorđevo, Firma ŽarVel- hrana za pse i mačke “Gosbi”, Fima Aćanski vállalta, hogy díjakkal és további anyagi támogatással segítik a versenyt, hogy a nevezési díjakat leszorítsák és a vendéglátáshoz hozzájáruljanak.

Milan Mirić, kutyabíró lapunknak értékelte a versenyt: a terep adottságok, az egész éjszaka tartó hosszú és kiadós esők megnehezítették a helyszínek megközelítését, miközben nem kedvezett a mezei munkának sem. Mind a három esetben magas fűben, sok helyen derékig érő füves, itt-ott gyékényes, helyenként felbukkanó nád között rendezték meg a versenyt.

Az utolsó eligazítás a területen!

A kutyavezetők feladata az volt, hogy megtalálják a területen a fácánokat. Lehetőleg a kutyáknak meg kellett állni a vadat és meg kellett várni, míg a vadat felugrasztotta a vezetője. Annak ellenére, hogy sokféle vadászkutyával neveztek, alapvetően elvárható, hogy a kutya visszahívható legyen, fajtától függően a vadász körül keressen, megállja a vadat, vezényszóra bevárja a vadászt. Miközben a lövésre nem ijedhet meg és a lőtt vadat szabályszerűen kell behoznia, átadnia. A feladat bár egyszerűnek tekinthető, a nehézsége mégis az apró részletek külön-külön teljesítésében rejlett. A bíróknak egymás bírálatában meg kellett bízni és a vadászháznál összesítették és állították fel a végső rangsort.

A verseny igazi pillanatai Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter

A verseny minden résztvevője emléklapot vehetett át és a díjátadó után a vendégek és a szezonnyitó tiszteletére vacsorát adtak, amely alatt a helyi együttes húzta a talpalávalót.

  1. Šujica Petar emlékverseny végső eredménye alapján végül az első díjat Milan Veskov, a második díjat Miljan Vujević, míg a harmadik díjat David Jović vehette át!

Az első díjat Milan Veskov, a második díjat Miljan Vujević, míg a harmadik díjat David Jović vehette át.

A vadászat végén, vacsorára káposztás csülköt tálaltak fel, amelyet levében hosszú ideig főztek, mindaddig, míg a csontról le nem vált a hús és azt szálasan szét nem lehetett szedni. A csülök mellé, a levébe, aztán kockára vágott savanyú káposztát adtak, összefőzték és úgy kínálták. A nehéz füstölt hús és a savanyú káposzta mellé további köretként pedig egészben főtt krumplit szolgáltak fel, amelyet éppen csak annyi vízben főztek meg, hogy a sorban összerakott krumplit ellepte.

Vacsora Banatsko Karađorđevoban

Szerbiából, Dr. Szilágyi Bay Péter jelentkezett
Fotó: Agro Jager News

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

Tovább olvasom