Keressen minket

Vadászat

Születésnapi ajándék

Közzétéve:

Feltöltő:

Idén úgy alakult, hogy születésnapom – ami egyben ünnepnap is volt idén – hétfőre esett, így egy hosszú hétvégét tudtam édesapám vadászterületén eltölteni. Már pénteken megérkeztem a csereháti erdőkbe és egy rövid megbeszélés után kiválasztottuk a megfelelőnek vélt területet.

Este időben elindultunk célunk felé, azonban megérkezéskor kellemetlen meglepetés ért minket. Az erdő szélén lévő földeken mezőgazdasági munkálatokat végeztek, ami olyan kakofóniával járt, hogy a környéken élő összes élőlény nyugodtabb tájakra emigrált, ám ha már idáig eljöttünk, felültünk a lesekre.

Már ekkor eldőlt, hogy holnap nem ide fogunk beiratkozni. A gépek monoton muzsikája persze megtette áldásos hatását, még egy árva madarat sem láttunk. A megbeszélt idő előtt jóval elhagytuk leseinket és a vadászházba visszavonulva búfelejtésre adtuk fejünket.

Másnap a vadászmesterrel konzultálva egy olyan vadföldet néztünk ki magunknak, ahol több hektáron volt még lábon álló kukorica. Semmit sem bíztunk a véletlenre, ezért még délelőtt terepszemlét tartottunk a helyszínen. Mivel biztató nyomokat láttunk, hamarjában megbeszéltük a haditervet.

Este kicsit késve, 18 óra előtt néhány perccel értem a lesemhez, amely az országút közelében volt. Mire kipakoltam hátizsákomból az összes kellékemet, már erősen kezdett szürkülni. A sötétedés közeledtével megjöttek az esőfelhők is és elkezdett szemerkélni az égi áldás. Áldottam is az égieket az időjárás miatt, de végül a maradás mellett döntöttem.

Az eső hol szemerkélt, hol elállt, nem volt annyira zavaró, mint először gondoltam. A telihold is néha kikacsintott a felhők közül, ilyenkor fényárban úszott a domboldal és a völgy. Sajnos a szél kavargott a völgyben, ami szintén nem nekem kedvezett. 19 óra körül már beállt a teljes sötétség. A szórványos csapadék ellenére kellemes, az évszakhoz képest jóval melegebb idő volt, így még maradásra bírtam magam.

Időközben a nagyobb fellegek továbbvonultak és a hold is hosszabb ideig ontotta fényét.

Nem sokkal 20 óra előtt arra lettem figyelmes, hogy tőlem kb. 70 méterre, a jobbra lévő völgy irányában megjelent a kukoricatábla és a gazos rész közötti tiszta sávban egy fekete folt és szép lassan közeledett a tengeri felé. A keresőben is megnéztem az ismeretlent és örömmel állapítottam meg, hogy egy nagyobb disznó az.

Vállamhoz vettem a puskámat és a céltávcsőben is megkerestem a jószágot, ami ekkor már a kukoricában, de a tábla szélén állt. A gyakori látogatásnak köszönhetően már ritka volt a kukorica, így a céltávcsőben is jól láttam a foltot. A biztonság kedvéért – mert mégiscsak a szárak között állt – a lövés előtt felkapcsoltam a puskalámpát. A disznó felnézett, megcsillantak a szemei.

Azt tudni kell, hogy ezen a területen jobban állják a lámpát az országutak miatt, több váltó is azokon vezet keresztül. A következő másodpercben már dörrent a lövés és rögtön utána hallottam a blattot ért lövedék becsapódásának hangját.

A disznó hatalmas vágtába kezdett a gazos irányába, felfelé a domboldalon. Gyorsan újra töltöttem és lámpafény mellett a céltávcsőben követtem futását. Úgy 100–120 méteres vágta után felborult. A következő másodpercekben újra talpra állt és elindult. Pár méter után megint eldőlt. Most már hosszabb ideig volt fekve, de ismét felállt, azonban már nem ment tovább. Biztos voltam a találatban, ám sicher ist sicher, újból céloztam és lőttem. A lövés után a disznó eltűnt a fűben, még a keresőtávcsőben sem láttam sehol.

Miután elcsendesedett a környék megcsörgettem apámékat és mondtam nekik, hogy utánkereséshez kérem segítségüket, mert lőttem egy nagyobbacska süldőt. Miután apám és barátunk, Hopi megérkeztek, elmeséltem nekik a történteket és a lestől indulva a vad feltételezett irányába haladtunk. A keresést nagyon megnehezítette a közel méteres növényzet. Többször bemértem a leshez viszonyítva a rálövés helyét, de csak nem sikerült megtalálni a disznót.

Már-már feladtuk volna a kutatást, amikor Hopi rátalált az akkorra már kimúlt zsákmányra. Bizony még én is meglepődtem a méretein. Súlyát 100 kilóra, de inkább többre becsültük, a korát három évesre. Az agyarakból pár centi állt ki. (Ezen a területen jellemző, hogy a kanok már fiatalon nagy testtömegűek, azonban sajnos aránylag kis agyarakat növesztenek még idősebb korban is.)


A képen Hopi barátom (jobb oldalt) és jómagam az elejtett disznóval

Az első lövés blatton találta, a 7×64-es, 11 grammos Sako Hammerhead szinte teljesen amortizálta a tüdőt és a másik oldalon távozott. A második lövés kevéssel a fültő alatt érte.

Elővettük a kötelet, ám a disznót nem tudtuk megmozdítani, saját erőnkből esélyünk sem volt kihúzni a gazosból. Terepjáró hiányában Hopi bevállalta, hogy a réten bejön a Wagon R-rel a disznóhoz. A terepezéshez nem szokott kiskocsi jól vizsgázott, egy fennakadáson kívül simán elért a célhoz.

Hárman közel tíz percig birkóztunk a jószággal, míg a megnagyobbított csomagtérbe valahogy beszenvedtük. Kifelé menet a kocsi még egyszer megfeneklett, de némi manuális rásegítéssel megoldottuk a problémát.

Mérleg hiányában sajnos a pontos súlyát nem tudtuk lemérni. A kifőzött nagyagyarak 12 centisnek bizonyultak, azóta már a szobám falán díszelegnek. Apám meg is jegyezte, hogy ennél szebb születésnapi ajándékot kevés vadász tudna magának elképzelni. Tény és való, hogy Diana jóvoltából igen szép ajándékban részesültem azon az őszi estén.

Vadászat

Aranyérmes trófeák Sárosfőn

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt.

Published

on

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt. A trófeamustra állományában a szeptemberben elejtett bikák közül 118-nak az agancsát láthatták a résztvevők – adta hírül a vármegyei hírportál.

Fotó: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

A veol.hu beszámolója szerint a kiállított trófeák jól tükrözték a Bakonyerdő Zrt. gímbikaállományának minőségét. A látványos méretű, érmes trófeák mellett, számos érdekes, torz agancs és nem kívánatos, úgynevezett selejt is helyet kapott a trófeamustra állományában.

A hagyományos szezonértékelő találkozón Varga László vezérigazgató és Pölöskei Balázs vadgazdálkodási osztályvezető köszöntötte az esős idő ellenére szép számban összegyűlt kollégákat és vendégeket.

Varga László vezérigazgató örömét fejezte ki, hogy a kollégákon kívül számos visszatérő vendég érkezett a rendezvényre. Elmondta, hogy a pandémiás időszakban elindult szakmai munka eredményei egyre markánsabban látszanak, ami a szakszemélyzet munkáját dicsérik. Az erdőgazdaság szeptemberi vadászati teljesítményéről úgy fogalmazott, a tervet kissé túlteljesítve zárták a hónapot, a gímbika szezon száz millió forintot meghaladó bevételt hozott a társaságnak.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Pölöskei Balázs osztályvezető elmondta, a szeptember szokatlan módon indult a nagy hőséggel, majd a csapadékos, viharos szeles időjárás nehezítette a körülményeket, ennek ellenére a tervezett mennyiségű és minőségű vadat sikerült terítékre hozni. Mindez számokban azt jelenti, hogy 130 vendégvadászt fogadtak az erdészetek, zömében német ajkúakat, köztük 43 hazai vendéget is. A bérvadászok 150 bikát hoztak terítékre a bőgésben. Ezek közül három aranyérmes, 21 ezüstérmes és 61 bronzérmes bika került bírálatra eddig.

Pölöske Balázs arról is szólt, komoly kihívás előtt állnak az erdőgazdaságok, hiszen a társadalmi és gazdasági nyomás miatt előírás a vadlétszám jelentős csökkentése, így a gímszarvasoké is. Ezért a következő időszakban folytatódik a szarvasvadászat immár a szakszemélyzet által. Hangsúlyozta, a vadbiológia és a vadgazdálkodás kéz a kézben jár. A kevesebb vad, egymásra és a környezetére is kisebb hatással van.

A trófeamustra jó hangulatban telt és kiváló lehetőséget nyújtott a baráti beszélgetésekre, a szakmai tapasztalatok és élmények megosztására is.

Forrás: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Három a magyar igazság!

Published

on

Bozsolik Dániel élménybeszámolója:

A kánikulát követő hidegfront okozta lehűlés meghozta az idei bőgés kezdetét vadászterületünkön. Először szeptember 10-én találkoztunk, ezen a napon 8 bika hallatta hangját környékemen. Naplemente után négy fiatal bika (egy bőgve) jelent meg a dombélen, ahol a legények egymásnak feszülve tesztelték fejdíszüket. Egyikőjük jobb szára érdekes képet mutatott, osztott középágúnak vélelmeztem, azonban a folyamatos harc miatt nem tudtam egyértelműen elbírálni.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Fordult a szelem, úgy döntöttem nagyot kerülve alulról rájuk cserkelek. Félúton járva egy elhagyatott szőlőből kilépett egy harmadik agancsú bika, melynek bal szárát látván a keresőtávcsövet gondolkodás nélkül puskára váltva terítékre hoztam.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Másodjára, szeptember 25-én, ismét a lucernatáblára esett a választásom, ez alkalommal a szarvasok várt kiváltó helyétől nem messze, egy diófán helyezkedtem el. Az erdőből 200 m-re öt bika váltott ki, köztük a rendellenes agancsot viselő.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Folyamatosan mozgásban volt, míg a legnagyobb bika visszazavarta őt az erdőbe. Pár perccel később néhány reccsenés hallatszott az erdőből: hátha, visszajön. Szív kalapál, majd .. megjelenik két süldő a keresőtávcső túloldalán, túrkáltak, mintha tudták volna, ma szabadon garázdálkodhatnak.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Harmadjára: elmélyedve figyeltem a disznók munkáját, mikor megpillantottam szemem sarkában a kiszemeltet, miközben kb. 70 m-re nyugodtan legelt. Az egyre erősödő szürkület miatt már csak az alkalmas pillanatra vártam, majd keresztbe fordult..

Írta és fényképezte: Bozsolik Dániel

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Tovább olvasom

Vadászat

III. Takács Tibor Emlékverseny

Jótékonysági Koronglövő Versenyt szerveztek Takács Tibor emlékére

Published

on

Jótékonysági Koronglövő Verseny Takács Tibor emlékére. A verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Harmadik alkalommal rendezte meg a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Fejér Vármegyei Területi Szervezetével karöltve, a Takács Tibor Koronglövő Versenyt. A nevezési díjak az alapítvány számlájára folynak be.

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12. napján, életének 57. évében hunyt el. (Fotó: VADEX Zrt.)

A Soponya és Aba közötti Sportlőtér október 11-én adott helyet az előre meghirdetett gyorsított korongvadászatnak. Szép számmal jelentkeztek a megmérettetésre, összesen 21-en indultak a dobogós helyezésekért, vadász- és sportlövő kategóriában. A kiírásban a szervezők a verseny céljaként fogalmazták meg a vadászati kultúra ápolását, a szakmai sport- és baráti kapcsolatok erősítését, a versenyzési lehetőség biztosítását.

Fotó: OMVK

Tarró István, a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány elnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd a Soponyai Sportlőtér vezetője, Szolga József elmondta, hogy a verseny lebonyolítása a FITASC és a MVE szabályai szerint történik.

Fotó: OMVK

Alapítvány a hivatásos vadászok megsegítésére

A vármegyei vadászkamara jótékonysági céllal hozta létre a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítványt: – Az idei esztendőben is több, arra rászoruló hivatásos vadászt támogattunk gyerekeik beiskolázásakor, vagy éppen egy életpálya lezárásaként, nyugdíjba vonulásakor. Jövőre, a közhasznú jogállás megteremtésével, lehetővé válik a személyi jövedelemadó 1 %-os felajánlása az alapítványunk számlájára.

Fotó: OMVK

Reméljük, hogy a rendezvények, egyéb felajánlások bevétele fedezetül szolgál a jelenleginél is több, arra érdemes hivatásos vadász megsegítésére. Minden fórumot megragadunk ahhoz, hogy tudatosítsuk, milyen támogatásban részesülhetnek a hivatásos vadászok munkavégzés közben elszenvedett baleset, tartós betegség esetén. Céljaink között szerepel elhunyt hivatásos vadászok gyermekeinek pártfogásában, esélyegyenlőségük megteremtésében, anyagi helyzetük javításában való részvétel. További célunk hivatásos vadászok lakhatásának elősegítése, nyugdíjas, illetve idős hivatásos vadászok gondozása, támogatása. A mai, Takács Tibor személye előtt tisztelgő, rá emlékező, alapítványi koronglövő verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és fáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember, az ütést is, meg a simogatást is – fogalmazott Tarró István, az alapítvány kuratóriumi elnöke.

Fotó: OMVK

Takács Tibor emlékezete

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12.-én, életének 57. évében hunyt el. Az életerős vadászembert legyőzte a koronavírus. Évtizedes munkájának eredménye, hogy a cég legjobb gímbikái ma már a fehérvárcsurgói kertből kerülnek ki, ugyanígy a szikaszarvas-gazdálkodás és a pisztrángtelepítés kidolgozása, a Gaja-völgy megújulása is Tibor érdeme.

Fotó: OMVK

A gyorsított korongvadászat dobogós helyezettjei:

Vadász kategóriában (országos versenyen nem indulók): I. Zángó Zoltán II. Szekeres Gábor III. Szabó Máté

Sportlövő kategóriában (országos versenyen indulók): I. Házi Gergely II. Csákány Csaba III. Komáromi Ferenc (pályasúlyozással)

Különdíjban részesült: Molnár Istvánné sportvadász

Forrás: OMVK

Tovább olvasom