Keressen minket

Vadászat

Első vadászatom

Közzétéve:

Feltöltő:

Az ősz már tarkára festette az erdő fáit, és itt-ott már hullottak a falevelek, mint megannyi könnycsepp, amely az elmúlt meleg napokat, a nyarat siratja.

Tudták vagy csak érezték ezt az erdő vadjai és madarai is. A lombkorona lehullásával kitárulkozott a táj, eltűntek a rejtekadó zöld lombok. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak képzeletemben, miközben kinéztem a rohanó autóbusz ablakán. Szülőfalumba utaztam a Mecsek déli, lankás völgyeiben meghúzódó Szilágyra, édesanyámékhoz látogatóba.

Unokabátyám várt rám, aki már régebb óta vadász, és tudomására jutott, hogy jómagam is levizsgáztam és a vadászok soraiba szeretnék lépni. Közölte, hogy két hét múlva, november 5-én kezdődik náluk a fácánvadászat, szeretettel vár. Ha tehettem volna, már azonnal indultam volna! Hiszen időközben megvásárolt puskám már a fegyverszekrényben várta, hogy összeismerkedjünk.

Lassan, de elérkezett a számomra máig is piros betűs ünnepnap. Előző este összekészítettem mindent, amire szükségem lehet – talán még többet is. Reggel az ébresztőórát nem kellett felhúzni… Az első vadászatot mostani lakóhelyem határában, Romonyára tervezték. A találkozóra érkezett vadásztársak mindegyikét régóta ismertem, az esélyekről, a meghajtandó területről, a várható időjárásról – merthogy nagy, szürke hófelhők közeledtek – folyt a diskurzus.

Mint kezdő vadász, a hajtósorban kaptam helyet. Sajnálatomra unokabátyám terepjárójával az elálló, idősebb vadászokat fuvarozta a felállítási helyükre, bár jobban szerettem volna, ha az első vadászatomon mellettem jön. Azért némi büszkeség is eltöltött, úgy éreztem, bíznak bennem.

Időközben szállingózni kezdett a hó, felállt a hajtósor, elkezdődött az első hajtás. Szívem a torkomban dobogott, miközben a két lőszert a fegyver csövébe csúsztattam. Az első meghajtott rész sással benőtt fiatal nyáras volt, néhol elég magas talajvízzel. Az a kevés madár, ami volt benne, az is nehezen kelt szárnyra.

Néhány puskalövés azért azt bizonyította, hogy él a területen vad. A lövések hangerejét mintegy csillapítandó, lassan elkezdett havazni. Talán ez adta meg a kellő hangulatot a vadászathoz.

Tapostuk, törtük a sást, s ha nehezen is, de azért haladtuk előre. Talán harminc méterrel előttem kelt nagy robajjal szárnyra egy kakas, de mire vállhoz kaptam a fegyvert, már messze járt. Többen is kérdezték, miért nem lőttem? –

– Messze volt –– válaszoltam. Valószínűleg én bámészkodtam el.

Tőlem balra az ötödik puskás, ezt a hibát már nem követte el, és megtörte a színes madár röptét. Az elállók felől erős fegyverropogás hallatszott, mint később kiderült, rókák próbáltak sikertelenül megszökni a közeledő zaj elől. Vadásztunk tovább a frissen hulló hóban. Néhány sporttárs aggatékán már volt madár.

A terep elég nehéz volt, a sásost hol nád, hol embernyi gazos tarkította, a csizmám telehullott magokkal. Egyre nehezebb, kényelmetlen és fárasztó lett a járás, jólesett néha megállni, és az otthonról hozott kávéval, szendviccsel, gyümölccsel pótolni az elhasznált energiát.

Közben egy magas gazos vadföldhöz értünk, reménykedtem, itt talán több lesz a madár, és én is eredményes leszek, hiszen ez nagyon kedvező hely a fácánnak, de még a rókának is. Csak néhány lépést tettünk benne, máris felrebbent az első kakas. Szomszédom meg is lőtte, nekem csak a látvány maradt. De sebaj, gyerünk tovább.

Nem sokáig kellett várnom, felrepült egy újabb kakas a jobb oldali szomszédom előtt. Igen sportszerűen – mivel már függött fácán az aggatékán – fel sem emelte a fegyverét. A madár balra felém repüIt, de késlekedésem ismét egy másik vadászt juttatott sikerhez. Hiába, az első hajtás, az első vadászat, ilyenkor még nem olyan gyorsak a reflexek. Így tehát még mindig nem büszkélkedhettem vadászzsákmánnyal, holott már a hajtás felén túl voltunk.

Én azért még bíztam a kiszámíthatatlan vadászszerencsében, bár a sok „elpuskázott” lehetőség miatt már nem is volt olyan szép a behavazott táj. Úgy éreztem, még a fekete ruhás varjak is károgva hirdetik balszerencsémet.

A sors végül megkönyörült rajtam. Előttem emelkedett, alig tíz méterre, egy színes tollú fácánkakas. Még volt időm körbepillantani, a többiek arcáról leolvasható volt: „„Mire vársz? A tiéd!” – Mintha ezt sugallta volna az arckifejezésük.

Szinte csukott szemmel húztam meg az elsütőbillentyűt, mintha a lövéstől vagy a hibázástól félnék.

Alig hittem a szememnek, amikor láttam, hogy a gyönyörű madár röpte megtörik a levegőben és élettelenül esik vissza az eddig számára búvóhelyet nyújtó, immár ravatallá változott gazosba.

Meghatódva, boldogan léptem oda életem első vadászzsákmányához. Lassan letérdeltem mellé, levettem a kalapom, és halkan köszöntem meg neki. Igen neki, a vadnak, és ezt javaslom minden vadásztársamnak, hisz a vad a legdrágábbat adja azért, hogy mi vadászok szenvedélyünknek hódoihassunk… a legdrágábbat: AZ ÉLETÉT! Látva ezt vadőr barátom kérdőn nézett rám. –Az első fácánom –– válaszoltam az el nem hangzott kérdésre.

A vadászat után Hubertus nevében fácánvadásszá avattak az alábbi mondattal: „„A vadászok sorába léphetsz, a vadat és a természetet óvjad és védjed!”

Siettem haza, hogy a nap örömeit megoszthassam a családommal, a kakas legszebb begytollait apám tűzte a kalapomra. Szeretem a havazást, de számomra ilyen szépen még nem hullott a hó.

Vadászat

Aranyérmes trófeák Sárosfőn

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt.

Published

on

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt. A trófeamustra állományában a szeptemberben elejtett bikák közül 118-nak az agancsát láthatták a résztvevők – adta hírül a vármegyei hírportál.

Fotó: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

A veol.hu beszámolója szerint a kiállított trófeák jól tükrözték a Bakonyerdő Zrt. gímbikaállományának minőségét. A látványos méretű, érmes trófeák mellett, számos érdekes, torz agancs és nem kívánatos, úgynevezett selejt is helyet kapott a trófeamustra állományában.

A hagyományos szezonértékelő találkozón Varga László vezérigazgató és Pölöskei Balázs vadgazdálkodási osztályvezető köszöntötte az esős idő ellenére szép számban összegyűlt kollégákat és vendégeket.

Varga László vezérigazgató örömét fejezte ki, hogy a kollégákon kívül számos visszatérő vendég érkezett a rendezvényre. Elmondta, hogy a pandémiás időszakban elindult szakmai munka eredményei egyre markánsabban látszanak, ami a szakszemélyzet munkáját dicsérik. Az erdőgazdaság szeptemberi vadászati teljesítményéről úgy fogalmazott, a tervet kissé túlteljesítve zárták a hónapot, a gímbika szezon száz millió forintot meghaladó bevételt hozott a társaságnak.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Pölöskei Balázs osztályvezető elmondta, a szeptember szokatlan módon indult a nagy hőséggel, majd a csapadékos, viharos szeles időjárás nehezítette a körülményeket, ennek ellenére a tervezett mennyiségű és minőségű vadat sikerült terítékre hozni. Mindez számokban azt jelenti, hogy 130 vendégvadászt fogadtak az erdészetek, zömében német ajkúakat, köztük 43 hazai vendéget is. A bérvadászok 150 bikát hoztak terítékre a bőgésben. Ezek közül három aranyérmes, 21 ezüstérmes és 61 bronzérmes bika került bírálatra eddig.

Pölöske Balázs arról is szólt, komoly kihívás előtt állnak az erdőgazdaságok, hiszen a társadalmi és gazdasági nyomás miatt előírás a vadlétszám jelentős csökkentése, így a gímszarvasoké is. Ezért a következő időszakban folytatódik a szarvasvadászat immár a szakszemélyzet által. Hangsúlyozta, a vadbiológia és a vadgazdálkodás kéz a kézben jár. A kevesebb vad, egymásra és a környezetére is kisebb hatással van.

A trófeamustra jó hangulatban telt és kiváló lehetőséget nyújtott a baráti beszélgetésekre, a szakmai tapasztalatok és élmények megosztására is.

Forrás: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Három a magyar igazság!

Published

on

Bozsolik Dániel élménybeszámolója:

A kánikulát követő hidegfront okozta lehűlés meghozta az idei bőgés kezdetét vadászterületünkön. Először szeptember 10-én találkoztunk, ezen a napon 8 bika hallatta hangját környékemen. Naplemente után négy fiatal bika (egy bőgve) jelent meg a dombélen, ahol a legények egymásnak feszülve tesztelték fejdíszüket. Egyikőjük jobb szára érdekes képet mutatott, osztott középágúnak vélelmeztem, azonban a folyamatos harc miatt nem tudtam egyértelműen elbírálni.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Fordult a szelem, úgy döntöttem nagyot kerülve alulról rájuk cserkelek. Félúton járva egy elhagyatott szőlőből kilépett egy harmadik agancsú bika, melynek bal szárát látván a keresőtávcsövet gondolkodás nélkül puskára váltva terítékre hoztam.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Másodjára, szeptember 25-én, ismét a lucernatáblára esett a választásom, ez alkalommal a szarvasok várt kiváltó helyétől nem messze, egy diófán helyezkedtem el. Az erdőből 200 m-re öt bika váltott ki, köztük a rendellenes agancsot viselő.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Folyamatosan mozgásban volt, míg a legnagyobb bika visszazavarta őt az erdőbe. Pár perccel később néhány reccsenés hallatszott az erdőből: hátha, visszajön. Szív kalapál, majd .. megjelenik két süldő a keresőtávcső túloldalán, túrkáltak, mintha tudták volna, ma szabadon garázdálkodhatnak.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Harmadjára: elmélyedve figyeltem a disznók munkáját, mikor megpillantottam szemem sarkában a kiszemeltet, miközben kb. 70 m-re nyugodtan legelt. Az egyre erősödő szürkület miatt már csak az alkalmas pillanatra vártam, majd keresztbe fordult..

Írta és fényképezte: Bozsolik Dániel

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Tovább olvasom

Vadászat

III. Takács Tibor Emlékverseny

Jótékonysági Koronglövő Versenyt szerveztek Takács Tibor emlékére

Published

on

Jótékonysági Koronglövő Verseny Takács Tibor emlékére. A verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Harmadik alkalommal rendezte meg a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Fejér Vármegyei Területi Szervezetével karöltve, a Takács Tibor Koronglövő Versenyt. A nevezési díjak az alapítvány számlájára folynak be.

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12. napján, életének 57. évében hunyt el. (Fotó: VADEX Zrt.)

A Soponya és Aba közötti Sportlőtér október 11-én adott helyet az előre meghirdetett gyorsított korongvadászatnak. Szép számmal jelentkeztek a megmérettetésre, összesen 21-en indultak a dobogós helyezésekért, vadász- és sportlövő kategóriában. A kiírásban a szervezők a verseny céljaként fogalmazták meg a vadászati kultúra ápolását, a szakmai sport- és baráti kapcsolatok erősítését, a versenyzési lehetőség biztosítását.

Fotó: OMVK

Tarró István, a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány elnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd a Soponyai Sportlőtér vezetője, Szolga József elmondta, hogy a verseny lebonyolítása a FITASC és a MVE szabályai szerint történik.

Fotó: OMVK

Alapítvány a hivatásos vadászok megsegítésére

A vármegyei vadászkamara jótékonysági céllal hozta létre a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítványt: – Az idei esztendőben is több, arra rászoruló hivatásos vadászt támogattunk gyerekeik beiskolázásakor, vagy éppen egy életpálya lezárásaként, nyugdíjba vonulásakor. Jövőre, a közhasznú jogállás megteremtésével, lehetővé válik a személyi jövedelemadó 1 %-os felajánlása az alapítványunk számlájára.

Fotó: OMVK

Reméljük, hogy a rendezvények, egyéb felajánlások bevétele fedezetül szolgál a jelenleginél is több, arra érdemes hivatásos vadász megsegítésére. Minden fórumot megragadunk ahhoz, hogy tudatosítsuk, milyen támogatásban részesülhetnek a hivatásos vadászok munkavégzés közben elszenvedett baleset, tartós betegség esetén. Céljaink között szerepel elhunyt hivatásos vadászok gyermekeinek pártfogásában, esélyegyenlőségük megteremtésében, anyagi helyzetük javításában való részvétel. További célunk hivatásos vadászok lakhatásának elősegítése, nyugdíjas, illetve idős hivatásos vadászok gondozása, támogatása. A mai, Takács Tibor személye előtt tisztelgő, rá emlékező, alapítványi koronglövő verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és fáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember, az ütést is, meg a simogatást is – fogalmazott Tarró István, az alapítvány kuratóriumi elnöke.

Fotó: OMVK

Takács Tibor emlékezete

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12.-én, életének 57. évében hunyt el. Az életerős vadászembert legyőzte a koronavírus. Évtizedes munkájának eredménye, hogy a cég legjobb gímbikái ma már a fehérvárcsurgói kertből kerülnek ki, ugyanígy a szikaszarvas-gazdálkodás és a pisztrángtelepítés kidolgozása, a Gaja-völgy megújulása is Tibor érdeme.

Fotó: OMVK

A gyorsított korongvadászat dobogós helyezettjei:

Vadász kategóriában (országos versenyen nem indulók): I. Zángó Zoltán II. Szekeres Gábor III. Szabó Máté

Sportlövő kategóriában (országos versenyen indulók): I. Házi Gergely II. Csákány Csaba III. Komáromi Ferenc (pályasúlyozással)

Különdíjban részesült: Molnár Istvánné sportvadász

Forrás: OMVK

Tovább olvasom