Keressen minket

Vadászat

Egy terelés emlékei

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

A hétvégén, hirtelen jött betegségemből alig lábadozva, s bár még eléggé gyengén, de szívemre hallgatva, feleségem óvó és méltán féltő szavai ellenére, részt vettem és elfogadtam egy Zalabéri terelésre szóló meghívást.

Reggel, miközben készülődtem, és feleségem korholó szavait hallgattam, eszembe jutott és elgondolkodtatott ez az elszántság. Feltettem magamnak a kérdést: te valóban normálisnak tartod ezt a helyzetet? Normális az, ha az ember egy enyhébb szívroham után három nappal elmegy az erdőbe vadászni?

Akkor is, és most is úgy éreztem, hogy ez bizonyos mértékben, ha csak nem egészében, felelőtlenség volt részemről. Elsősorban szeretteim és barátaim miatt, másodsorban meg a magam egészsége miatt! Mégis odahúzott a szívem.

Érdekes, vadászni akkor vadászok, amikor éppen kedvem és időm van. Terelésre, hajtásra is van bőven lehetőségem, ki sem tudom igazán használni a mindet, mégis valahogy minden ellenérv ellenére el kellet, hogy menjek. Ismerem a területet és jó esélyeket láttam az aznapi vadászatot illetően.

A hivatásos vadász valamint a társaság elnöke igen jó munkát végzett. Időben le lett zárva az érintet terület. Intenzív és célirányos etetéssel a vad a kijelölt sűrűkbe szokott és ott is maradt. A megelőző bejárás is arra engedett következtetni, hogy a disznók és szarvasok benn vannak a kijelölt erdőrészben.

A hivatásos vadászt jól ismerem, most is első látásra látszott magabiztos viselkedésén, nincs kétsége afelől, hogy jó eredményekre számít. Kitűnő volt már az eligazítás előtti hangulat is, jó volt a szervezés, és az idő is kegyesnek mutatkozott, habár a szél olykor-olykor megmutatta magát: – Hé, én is itt vagyok, én is vadászni akarok!

Barátaim, akik reggel értem jöttek, most is sokszor és aggódva kérdezték tőlem:
– Hogy érzed magad?
– Aránylag jól – hangzott a magabiztos válasz!

Fel voltam szerelkezve mindennel! Vadászszék, meleg ruha, forró tea, mobiltelefon és a nikkelezett önbizalom, mind-mind a birtokomban volt. Jöhetett hát a vadászat.

Az eligazításon, a már sokadszorra hallott és kötelező, de egyáltalán nem felesleges intelmek és tanácsok meghallgatása közben figyeltem a résztvevő vadászok arcát. A kép vegyes volt.

Volt, aki új vadászként, riadt szemekkel, de alig titkolt nyugtalansággal fogadta a nyitott léniákon leállóknak szóló figyelmeztetést, hogy összelövést, egyáltalán lövést egymás irányába ne tegyenek a vadászok. Voltak magabiztos, “régi motorosok” is, akik bizony nem igazán akceptálták a szerintük felesleges időhúzást. A legtöbbünkön persze látszott az egészséges izgalom, ami természetes velejárója ennek az eseménynek.

A köszöntők után, miközben egy kedves vadászhölgy, elnökünk felesége kiosztotta a kötelezően előírt narancssárga kalapszalagokat, nevünk felolvasása mellett kihúztuk a felállási sorszámainkat. Akik ismerték a területet, azok tetszési indexe azonnal leolvasható volt, akik nem rendelkeztek ilyen ismeretekkel, azok kíváncsian kérdezgették a kijelölt felvezetőket, mire számíthatnak?

– Az egy jó hely, ez is jó, ott valószínűleg visszatörő disznók, vagy csak szarvasok jönnek stb., stb. – hangzottak el a válaszok.

A sorszámom kihúzása után már tudtam, hogy igazi „krémbe” juttatott a szerencse, Diána kegyeibe fogadott! Örültem, mert már azt is tudtam, hogy a lőállásom közvetlen közelében fogok leszállni az autóról. Egy lépést nem kellett gyalogolnom. Ez egyébként vadászéveim alatt eddig még soha nem fordult elő velem, furcsállottam is egy kicsit.

A lőállásomat elfoglalva elém tárult egy frissen kitisztított fiatalos, hátam mögött szintúgy jól belátható sorok látszottak. A Tél megtette már hatását és gyenge erővel bár, de kopasztani kezdte az erdőt. Ennek ellenére, még rengeteg olyan alacsony növésű bokor és cserje volt, amely mögött a disznók jó takarás mellett meglóghattak. Mindemellett a kitisztítás alatt álló fiatalos remek kilátásokra adott okot! Később aztán, mint azt az én eredményességem is bizonyította, a kitisztított fasorok közé helyenként ledepózott nyesedékág viszont kiváló menekülési lehetőséget biztosított a disznóknak.

Jó takarás mellett ferdén, a tisztított fasorokhoz képest átlósan áttörve érkeztek a fiataloshoz, hol egyenként, hol párosával, néha többen is. Az első disznó érkezését már jó előre jelezték a madarak, majd én is és a jobbra tőlem leálló fiatal vadász is hallottuk közeledését. Egyedül jött és amint azt gondoltam, egy jól megtermett kan ugrott a teljes takarásból kettőnk közé, esélyt sem adva arra, hogy lövést adjunk le rá.

Egyrészt nem is lőhettünk volna, hiszen mindketten a nyiladékon álltunk, másrészt a bokrok és a nyesedékhalmok között egészen a nyiladék széléig csak a közeledését hallottuk, másrészt az átugrás után is a jól bevált taktikát követte, és a nyesedékek takarásában szépen elfutott. Egy elismerő kalaplendítéssel nyugtáztuk méreteit, és teljesítményét. Egy kicsit irigykedve hallgatóztam, mikor hangzik el egy becsapódással járó lövés a mögöttünk leállók felől? Nem volt lövés, a kan valószínűleg meg tudott szökni.

Jellemző az esetre, hogy a hajtósor hangjait mi még csak nem is hallottuk, jóval később, mintegy fél óra múlva érkeztek felénk az első hangfoszlányok. Ezt az esetet nem tartom rendkívüli esetnek a vadászéletem során bekövetkezett történések között, csupán okulásként írom le mások számára, hogy mint mindig, most is a meglepetés erejével, a vaddisznó rendkívüli életösztönével győzött le engem, a vadászt! Örülök neki!

A már említett emberi hangfoszlányok megérkezése előtt, jól megfigyelhető volt az erdőlakók reakciója az emberi jelenlétre, és a készülődő eseményekre. Lőállásunk elfoglalása közben a varjak erős nemtetszésüknek adtak hangot, arról már nem is beszélve, hogy őkelme, az erdő hírnöke, a szajkó, folyamatosan és rendületlen erővel fújt riadót minden élő és mozgó erdei lakónak. Ebbéli tevékenységében az sem zavarta, hogy már mindenki tudott a rossz hírekről.

Merengésemből a madarak hirtelen elröppenése riasztott fel. A közeledés hangjaiból egyértelműen szarvasok jöttek, akik a nyiladék előtt jó takarásban megállva figyelték a szokatlan jeleket. Két alkalommal is lett volna lehetőségem lövést leadni, de ebből az egyik alkalom egy tehén érdeklődő és eléggé óvatlan kimozdulása volt, amelyre fegyverem fel sem emeltem! Szabad szemmel is jól láttam a jól fejlett egészséges és kétségkívül vemhes tehenet. Ünő volt vele, de ő olyan takarásban állt, hogy lövésre nem is gondolhattam.

Röviddel ezután pedig ismét egy űnő fejét láttam a célkeresztben pár pillanatig, de mivel az űnő feje mögött ott állt egy tehén is, így most sem lehetett szó, lövésről. Közben az események kezdtek felgyorsulni, lövések zaja, becsapódó lövedékek hangja jutott el hozzám, a szomszédomra is érkezett egy disznó közben és köszönhetően a jó pozíciónak, illetve a fiatalember jó lő készségének sikerült is a disznót egy lövéssel megállítania.

Szinte perceken belül újabb disznók érkeztek a nyiladék felé, számomra sajnálatosan megint rossz pozicióban. Nem tudtam a nyiladékra lövést tenni, ahogy a szomszédom sem, bár mindketten észleltük, hogy a süldőt vezető koca, erősen sebzett állapotban, lelassulva ugrott tovább! Szomszédomnak szerencsére az elfutó disznó egy pillanatra újból megállt és sikerült terítékre hoznia.

Később a zsigereléskor beigazolódott a gyanúnk, az előhasú koca bal első lábba teljesen szét volt roncsolódva egy korábbi lövéstől. Biztos vagyok benne, hogy ezt a sebzést nem élte volna túl. A jól elhelyezett blatt lövés viszont azonnali halált okozva, megszabadította őt szenvedéseitől.

Eszembe jutott közben persze az is, mi van akkor, ha nem áll meg erre a pillanatra a koca, mi van akkor, ha el tud a puskák elől menekülni? Valószínűleg egy elvérzés okozta súlyos szenvedéses haláltusa várt volna rá.

Hirtelen újabb és újabb lövések zaja ért hozzánk, kisvártatva a szomszédomra újabb disznó érkezik. Jóllehet hallani az őt fogó kutya ugatását és a kutya fájdalmas jajveszékelését egy jól irányzott odavágás után. A szomszéd vadásznak Diána valamiért kedvezni akart, a disznó kijött egy tőle balra eső tisztásra, és hátrafordulva várta a kutya újbóli támadását. Ekkor érte a lövés, amitől azonnal tűzberogyott. Kalapemelésem tisztelettel fogadta ifjú vadásztársam.

Közben a terelővonal odaért hozzánk, rövid információcsere után továbbmentek a mögöttünk lévő erdőrész felé. Egy ideig még visszatörő disznóra, szarvasra vártunk, de aztán lefújták a vadászatot.

Felszerelésem összeszedése közben ráeszméltem, hogy mennyire elfáradtam, szinte remegnek a lábaim, hiszen az odakészített vadászszékre rá sem ültem .A rám tört fáradtság ellenére lementem gratulálni ifjú vadásztársamnak, segítettem neki a zsigerelésnél, majd a gépkocsira is felraktuk a disznókat és indultunk be a faluba a fogadónál előkészített terítékhez.

Beérkezve, és saját rakományunkat leadva, szembesültünk a közös eredménnyel. Nyolc disznó, három kan, egy koca, négy süldő és egy szarvasünő fekszik a terítéken. Szép és jó hangulatú vadászaton vettem részt, amely szakszerűségről, jól szervezettségről tett tanúbizonyságot .

A terítéknél tábortűz mellett tett jelentést a vadászatvezető, a vezetőség részéről az ügyvezető köszönte meg mindenkinek a fegyelmezett magatartást és a vadászatot. Kedves kötelességének eleget téve elnök úr felavatta, az egyik fiatal vadászembert, aki élete első disznóját lőtte meg Zalabéren. A ceremóniát követően a vadászklub minden résztvevőt meghívott a vendéglőben ízlésesen megterített asztalhoz egy kellemes vacsorára és beszélgetésre. Sajnos ezen a vacsorán már nem vehettem részt, feleségem és gyerekeim értem jöttek és hazaparancsoltak az ágyba.

Mielőtt azonban elindultunk volna hazafelé, két kiskorú gyermekemnek, kisfiamnak és kislányomnak megmutattam a terítéket a tábortűz mellett. Láttam csodálkozó szemükben a vegyes érzelmeket, a vad iránti sajnálatot, ugyanakkor a büszkeséget is, amelyre, mint apjuk, én lennék az illetékes. Már az autóban hazafelé jövet, a kissé hosszúra nyúlt csendet kislányom halk és lényegre törő kérdése törte meg:
– Apa, fáj még ezeknek a vaddisznóknak az, hogy lelőttétek őket?
– Nem, nem fáj már nekik kislányom – volt a rövid és nem igazán őszinte válasz!

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.