Vadászat
Első vadászatom
Az ősz már tarkára festette az erdő fáit, és itt-ott már hullottak a falevelek, mint megannyi könnycsepp, amely az elmúlt meleg napokat, a nyarat siratja.
Tudták vagy csak érezték ezt az erdő vadjai és madarai is. A lombkorona lehullásával kitárulkozott a táj, eltűntek a rejtekadó zöld lombok. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak képzeletemben, miközben kinéztem a rohanó autóbusz ablakán. Szülőfalumba utaztam a Mecsek déli, lankás völgyeiben meghúzódó Szilágyra, édesanyámékhoz látogatóba.
Unokabátyám várt rám, aki már régebb óta vadász, és tudomására jutott, hogy jómagam is levizsgáztam és a vadászok soraiba szeretnék lépni. Közölte, hogy két hét múlva, november 5-én kezdődik náluk a fácánvadászat, szeretettel vár. Ha tehettem volna, már azonnal indultam volna! Hiszen időközben megvásárolt puskám már a fegyverszekrényben várta, hogy összeismerkedjünk.
Lassan, de elérkezett a számomra máig is piros betűs ünnepnap. Előző este összekészítettem mindent, amire szükségem lehet talán még többet is. Reggel az ébresztőórát nem kellett felhúzni Az első vadászatot mostani lakóhelyem határában, Romonyára tervezték. A találkozóra érkezett vadásztársak mindegyikét régóta ismertem, az esélyekről, a meghajtandó területről, a várható időjárásról merthogy nagy, szürke hófelhők közeledtek folyt a diskurzus.
Mint kezdő vadász, a hajtósorban kaptam helyet. Sajnálatomra unokabátyám terepjárójával az elálló, idősebb vadászokat fuvarozta a felállítási helyükre, bár jobban szerettem volna, ha az első vadászatomon mellettem jön. Azért némi büszkeség is eltöltött, úgy éreztem, bíznak bennem.
Időközben szállingózni kezdett a hó, felállt a hajtósor, elkezdődött az első hajtás. Szívem a torkomban dobogott, miközben a két lőszert a fegyver csövébe csúsztattam. Az első meghajtott rész sással benőtt fiatal nyáras volt, néhol elég magas talajvízzel. Az a kevés madár, ami volt benne, az is nehezen kelt szárnyra.
Néhány puskalövés azért azt bizonyította, hogy él a területen vad. A lövések hangerejét mintegy csillapítandó, lassan elkezdett havazni. Talán ez adta meg a kellő hangulatot a vadászathoz.
Tapostuk, törtük a sást, s ha nehezen is, de azért haladtuk előre. Talán harminc méterrel előttem kelt nagy robajjal szárnyra egy kakas, de mire vállhoz kaptam a fegyvert, már messze járt. Többen is kérdezték, miért nem lőttem?
– Messze volt – válaszoltam. Valószínűleg én bámészkodtam el.
Tőlem balra az ötödik puskás, ezt a hibát már nem követte el, és megtörte a színes madár röptét. Az elállók felől erős fegyverropogás hallatszott, mint később kiderült, rókák próbáltak sikertelenül megszökni a közeledő zaj elől. Vadásztunk tovább a frissen hulló hóban. Néhány sporttárs aggatékán már volt madár.
A terep elég nehéz volt, a sásost hol nád, hol embernyi gazos tarkította, a csizmám telehullott magokkal. Egyre nehezebb, kényelmetlen és fárasztó lett a járás, jólesett néha megállni, és az otthonról hozott kávéval, szendviccsel, gyümölccsel pótolni az elhasznált energiát.
Közben egy magas gazos vadföldhöz értünk, reménykedtem, itt talán több lesz a madár, és én is eredményes leszek, hiszen ez nagyon kedvező hely a fácánnak, de még a rókának is. Csak néhány lépést tettünk benne, máris felrebbent az első kakas. Szomszédom meg is lőtte, nekem csak a látvány maradt. De sebaj, gyerünk tovább.
Nem sokáig kellett várnom, felrepült egy újabb kakas a jobb oldali szomszédom előtt. Igen sportszerűen mivel már függött fácán az aggatékán fel sem emelte a fegyverét. A madár balra felém repüIt, de késlekedésem ismét egy másik vadászt juttatott sikerhez. Hiába, az első hajtás, az első vadászat, ilyenkor még nem olyan gyorsak a reflexek. Így tehát még mindig nem büszkélkedhettem vadászzsákmánnyal, holott már a hajtás felén túl voltunk.
Én azért még bíztam a kiszámíthatatlan vadászszerencsében, bár a sok elpuskázott lehetőség miatt már nem is volt olyan szép a behavazott táj. Úgy éreztem, még a fekete ruhás varjak is károgva hirdetik balszerencsémet.
A sors végül megkönyörült rajtam. Előttem emelkedett, alig tíz méterre, egy színes tollú fácánkakas. Még volt időm körbepillantani, a többiek arcáról leolvasható volt: „Mire vársz? A tiéd!” – Mintha ezt sugallta volna az arckifejezésük.
Szinte csukott szemmel húztam meg az elsütőbillentyűt, mintha a lövéstől vagy a hibázástól félnék.
Alig hittem a szememnek, amikor láttam, hogy a gyönyörű madár röpte megtörik a levegőben és élettelenül esik vissza az eddig számára búvóhelyet nyújtó, immár ravatallá változott gazosba.
Meghatódva, boldogan léptem oda életem első vadászzsákmányához. Lassan letérdeltem mellé, levettem a kalapom, és halkan köszöntem meg neki. Igen neki, a vadnak, és ezt javaslom minden vadásztársamnak, hisz a vad a legdrágábbat adja azért, hogy mi vadászok szenvedélyünknek hódoihassunk a legdrágábbat: AZ ÉLETÉT! Látva ezt vadőr barátom kérdőn nézett rám. Az első fácánom – válaszoltam az el nem hangzott kérdésre.
A vadászat után Hubertus nevében fácánvadásszá avattak az alábbi mondattal: „A vadászok sorába léphetsz, a vadat és a természetet óvjad és védjed!”
Siettem haza, hogy a nap örömeit megoszthassam a családommal, a kakas legszebb begytollait apám tűzte a kalapomra. Szeretem a havazást, de számomra ilyen szépen még nem hullott a hó.
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login