Keressen minket

Vadászat

A jutalombak

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Az elmúlt hétvégén az esős idő miatt a kinti munkáim meghiúsultak, ezért más dolgom nem lévén a könyvespolcomat rendezgettem, és a trófeáimat takarítgattam le. A tevékenység számomra inkább szórakozás, mint munka, mert mindkettővel szívesen bíbelődöm.

A felposztózott gereznák portalanítása után az őzagancsok kerültek sorra. Egyenként törölgettem át sikeres vadászataim megbecsült emlékeit és tisztításuk alatt lelki szemeim előtt újra lejátszódott elejtésük minden pillanata.

Legutolsónak egy öreg bak agancsa került le a nappali faláról. Ez a trófea számomra talán a legkedvesebb mindegyik közül. Ám ezt csak halkan merem kimondani, mert a többiért is keményen meg kellett dolgoznom, hogy a kanapé fölötti falra kerülhessenek. Még valamelyik megorrol rám és egy óvatlan pillanatban a fejemre pottyan, miközben a kényelmes ülőalkalmatosságon olvasgatok!

Mindegyikért meg kellett dolgoznom, van olyan, amelyikre tizenkét hajnalt áldoztam, de akad olyan is, amiért egy egész hétvégén hajnalban és este szorgalmasan etettem a tömérdek szúnyogot az erdei nyiladékon.

A mutatós trófeát forgatva döbbentem rá, hogy elejtésének körülményeit naplóm néhány tőmondatán kívül Feri barátom és az én emlékeim őrzik. Kezemben a trófeával gondolataim visszaszárnyalnak a két évvel ezelőtti május végére….

Azon a héten egyik neves egyetemünk levelezős hallgatójaként az utolsó szigorlatommal és a következő napi, erdei élőhely-fejlesztési vizsgával voltam elfoglalva. Miután a sikeres vizsga után becsuktam magam mögött a jeles eseménynek helyt adó előadóterem ajtaját, mérhetetlen boldogság töltött el, mivel ez a tanév végét is jelentette. Nagyot fújva lazítottam a nyakkendő szorításán és próbáltam válaszolni a számonkérés előtt álló évfolyamtársaim kérdéseire.

Lassan elfogytak a kérdések és miután bekapcsoltam a zsebemből előhorgászott telefont, a feleségemet próbáltam felhívni. A telefon szorgalmasan kicsengett, de ő nem vette fel. Majd egy kicsit később újra hívom….

Alighogy befejeztem a hívást megcsörrent a kis ketyere. Feri barátom hívott.
– Szevasz Zolika! Levizsgáztál? – szegezte nekem a kérdést. – Ki tudsz jönni holnap hajnalban?
– Hát persze!
– Jó, akkor negyed ötkor itthon várlak, mert a vizsgádat egy hajnali vadászattal illik megünnepelni! De el is köszönök, mert még rengeteg dolgom van! Szevasz! –– A készülék pittyenése jelezte, hogy cimborám befejezte a velem való társalgást.

A szószaporítás fölösleges lett volna, holnap majd elmesélek neki mindent. Beálltam a menzán kanyargó sorba… Az ebédet rövid idő alatt bekaptam, sietnem kellett, hiszen még majdnem kétszáz kilométeren keresztül kell a pedált taposnom!

* * *

Hajnalban érkeztem barátomék házához, cimborám Artúr névre hallgató hatalmas termetű labrador kanja már a terepjáró platóján trónolt, nem akarván kimaradni a mai vadászatból.

–– Tegnapelőtt hajnalban a nagy vadföldön beugrott előttünk egy kis testű, de korosnak tűnő bak, az agancsot azonban nem volt időm tüzetesebben megnézni –– mondta Feri. – Ma megint ott kezdjük a vadászatot, hátha kint lesz.
Mire az erdő széléhez értünk már pirkadni kezdett. Az úton egy magányos ünő ugrott át, majd a szálerdőben megállt és az elsuhanó autót bámulta.

A vadföld szélénél megálltunk és távcsöveink végigpásztázták a tájat. Mivel nem láttunk mozgást, tovább gurultunk az erdő szélén, lefelé a domboldalon. Feri hirtelen fékezett és a völgy közepe felé nézett… A felkelő Nap első sugarai szinte bearanyozták a legelésző két őzet.

Óvatosan kicsúsztam az autóból és minden eshetőségre készen csőre töltöttem a 7×64-es Mausert. A suta állt közelebb, a bak pedig a domboldal csenevész vadrózsabokrai közül méregetett bennünket. A kocsi takarásában a plató végéhez osontam, míg társam a volán mögül figyelte a nyakát nyújtogató bakot. A plató sarka megfelelő támasztási lehetőséget kínált az esetleges a lövéshez.

Szerencsémre a szellős kilátóhelyén kíváncsiskodó Artúrt egy óvatos kézmozdulattal sikerült elfektetni. A fegyelmezett kutya mozdulatlanul hasalt az egyik kukoricazsák mellett, és csak remegő orrcimpái jelezték, hogy feszülten figyel.

Feltámasztottam a puskát és a céltávcsövön keresztül néztem a bakot. Nem fiatal, sötét, ághiányos agancsú a vörös dalia.
–– Nem gyerekbak, a korral nincs gond, nincs egy ága sem, olyan 200–220 grammos lehet. Ha tetszik, akkor lődd meg… – – suttogja Feri a nyitott jobb oldali ajtón.

Nagyon tetszett…, gyönyörködésre viszont nincs időm, mert a bak egyre gyanakvóbban nyújtogatta a nyakát. A testének hátsó részét a vadrózsa takarta, így a nyaktövén állapodott meg a szálkereszt. Átfordítottam a biztosítót, majd halkan kattant a gyorsító….

A távolság 100–120 méter, vettem egy nagy levegőt és megnyomtam az elsütőbillentyűt.

Durván robbant bele a kora reggeli madárdal hangjaiba a Mauser öblös hangja. Pár pillanatra hatalmas csend ül a tájra. Majd, mintha semmi sem történt volna, az erdő tollas dalnokai tovább folytatták a megszakított koncertet.

Pedig nagyon is történt!

A bak eltűnt a vadrózsa tövénél, a suta pedig hosszú másodpercekig egy helyben tanácstalankodott. Kiléptem a plató sarka mögül. Meglátott és hatalmas szökellésekkel pillanatok alatt eltűnt a dombtető mögött.
–– Szép lövés volt, megvan! –– szólalt meg cimborám miközben kiszállt az autóból.

Vártam egy kicsit, majd újratöltöttem és elindultam a bak felé. Közben számoltam a lépéseket. 108, 109, 110, 111, 112 …– ekkor megpillantottam a bokor tövénél a vörös testet. Kezem önkéntelenül a tarkómra tolt kalapért nyúlt, és az öreg, kopott fejfedőmet szorongatva hosszú másodpercekig meghatódva mozdulatlanul álltam. Majd a tekintetem az agancsra siklott. Talán a kirobbanó örömöm tette, de akkorát kurjantottam, hogy visszhangzott a szemben levő domboldal!
–– Gyere ide gyorsan! –– kiáltottam Ferinek.

Valószínű, hogy a közöttünk levő távolságot rekordidő alatt tette meg, mert pillanatokon belül mellettem állt. Néhány másodpercig szótlanul csodálta a zsákmányomat, majd szó nélkül felém nyújtotta hatalmas jobb kezét.

–– Sok bakot lövettem eddig, de ilyennel még én is ritkán találkoztam! – törte meg a csendet.
–– Egyedülálló a trófea, jó volt a lövés és tökéletes volt a kísérő! –– folytatta azzal a hamiskás mosollyal, ami csak neki van.
–– Ezt a ma hajnali vadászatot és ez az irigylésre méltó trófeát szerintem úgy is veheted, hogy a szeszélyes vadászszerencse ezt szánta neked jutalmul a sikeres vizsgáidért!– – fordult felém
–– De nélküled nem sikerült volna! –– válaszoltam.
–– Ma reggel a lehetőség megteremtése és a bírálat az én dolgom volt és úgy mondanám, hogy ez meg az én ajándékom –– veregetett hátba barátom.
–– Akkor ez a trófea jutalombak néven kerül majd be az őzagancsaim közé! –– vigyorodtam el.

Azt, hogy milyen a trófea szavakkal nehéz leírni,
a fotók viszont önmagukért beszélnek.

Pilisi Parkerdő Rt. galgamácsai vadászterülete, 2003. május 31.
Elejtő: Juhász Zoltán
Kísérő: Sas Ferenc kerületvezető vadász

Megnéztük tüzetesebben a zsákmányomat. A feltűnően kis testéről Feri barátom határozottan felismerte a tegnapelőtt hajnalban látott bakot. Korát mindketten legalább 8–9 évre becsültük. A lövés oda ment, ahová szántam és a 11,2 grammos nehéz lövedék egy félökölnyi sebet szakítva távozott a másik oldalon.

Átvettem a töretet és a bak szájába raktam az „utolsó falatot”, és vég nélküli fényképezésbe fogtam…. Majd megfogtuk a zsákmányomat és a tárva-nyitva hagyott ajtókkal magára hagyott terepjáróhoz vittük. Lenyitottam a platót és a kutya egy hatalmas lendülettel a bak mellé ugrott. Megszaglászta zsákmányomat majd farkcsóválva rohangált az autó körül.

–– Te is örülsz, én is örülök, és még a kutya is, de ez így van rendjén! –– mondta nevetve barátom, majd egy határozott parancsszóval visszaküldte a négylábú vadásztársunkat a helyére. Betettük zsákmányomat az autóba és elindultunk. A hazafelé vezető úton még két szórót kellett feltölteni és ellenőrizni….

A bakot a vadkamránál megmértük. Csak a zsigerei hiányoztak és így mutatott 13,2 kg-ot a mérleg. A korbecslésünk jó volt, mert a trófeabíráló-bizottság is kilencéves kort és nagykoponyával 290 grammos súlyt állapított meg.

A trófeával kapcsolatban sokszor tépelődtünk egy kérdésen: Az emlékezetes hajnal előtt két évvel, egy komoly műtétből felgyógyulva csak júliusában kezdtünk barátommal őzbakra vadászni. Akkor láttunk ugyanezen a területrészen egy nagyon erős, sötét agancsú hatos bakot. Feri egyszer még üzekedéskor találkozott vele, aztán abban az évben már nem került szem elé. A következő évben szintén kétszer sikerült megpillantani ugyanitt, de olyan rövid időre, hogy az agancsot tüzetesebben nem tudta megnézni.

Én váltig állítottam, hogy az általam terítékre hozott bak azonos a két évvel korábban látott bakkal. Barátom más véleményen volt és van ma is, úgyhogy ezen mindig jókat szoktunk vitatkozni.

* * *

Áttörölgettem a kedves trófeámat és visszakerült a helyére. Feri barátommal azóta számtalan őzbakos élményünk volt, de annak a május végi hajnalnak az emléke a mai napig mindkettőnkben elevenen él.

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.