Vadászat
A Dráva ártéri erdőiben
Már nem első alkalommal indultunk Krisztián barátommal Siklós melletti vadászterületére. Néhány éve ismerkedtünk meg, néhányszor voltam már a vendége. Reggel indultunk, aznapra az etetők, sózók, feltöltése illetve fegyverbelövés, majd délután a terület másik részén esti les volt kitűzve célul.
Miután a munkát elvégeztük jöhetett a szórakozás. Vaddisznót szerettünk volna lőni, legalábbis én. Eddig sajnos csak olyan élményben volt részem, amit nem könyvelhettem el teljesen az enyémnek, ugyanis hajtásban már lőttem disznót, de csak sebzettet. Érthető, hogy vágytam már arra, hogy ne kelljen osztoznom másokkal a sikerben, csak az örömben.
Elindultunk hát arra a területre, ahova beiratkoztunk. A vadászmester háza mellett vitt az utunk, éppen indulóban volt valahova, néhány szóra megálltunk. Amikor megtudta, hogy még nem lőttem disznót, Zoltán így szólt barátomhoz: ültesd a szórómra a vendéged. Még hozzátette, hogy igyekezzek időben felülni a lesre, mert azon a részen a vad korán mozgásban van, mivel nincs zavarva.
Leértünk az említett helyre, az én helyem az ártéri erdőben délre, barátom a művelt földeken, tőlem északra ült egy lesre. November volt, de a nap még magasan fent járt, amikor elfoglaltam a helyem. Szeretek kiérni még világosban, legalább be tudom tájolni magam.
A szóró körülbelül 40 méterre volt tőlem, a már megszokott erdei vendégek, gerlék rigók, cinkék, néha egy-két mátyás madár már vacsoráztak a terített asztalról. Sürgésük-forgásuk szinte teljesen lekötötte a figyelmem, közben az erdőbe lassan kezdett belopózni az alkonyat. A színpad is kiürült, átengedve a helyet komolyabb művészeknek.
Balra tőlem kb. fél hektáros nádas, a többi szálerdő. A nád felől mintha valami neszt hallottam volna, majd egy perccel később nagy csörtetéssel elindult a vad. Hangjából ítélve csak disznó lehetett, ha jól hallom, kettő. Ezek aztán tényleg korán elindultak, de nem jöttek a szóróra, mögöttem elhaladva a nád takarásában kiértek a szálerdőbe, ahol már nem láthattam őket. Reménykedtem, hogy talán barátom állására mennek, és neki szerencséje lesz.
Vártam és hallgattam a sötétségbe borult erdő sokszor sokat mondó zajait. Vártam mikor csattan a lövés a másik irányból, ám helyette elnémított mobiltelefonom hívásjelzője villant meg. A vonal túlsó végén barátom suttogó hangja szólt: tőlem lőtávolon kívül két disznó futott át a gáton, figyelj, hátha feléd mennek.
Ahogy csak tudtam füleltem, meresztettem a szemem, de távcső nélkül nem sokat láttam. Az erdőből egy halk ágpattanás hallatszott, utána süket csend. Próbáltam távcsövezni a szórót, amelyen a ráöntött kukorica sárgállott, a látási viszonyok igy elég jók voltak.
Körbepásztáztam a tisztást körülvevő erdő szélét, úgy, hogy a lencse fele a kukoricán, a másik fele a bokrokon legyen. Azt gondoltam, ha valami jön, így könnyebben észreveszem. Hirtelen megállt kezemben az optika, mintha valami feketedne a bokrok alatt, ami az előbb még nem volt ott. Annyira erőltettem a szemem, hogy szinte már fájt. Legszívesebben még a les kosárból is kihajoltam volna, hogy többet lássak, de nem kellett. Felismertem a vendéget, disznó, és nem is kicsi.
Mint egy szellem úgy mozgott, zaj nélkül. Egy ekkora test hogy képes erre, ezt csak ők tudják. Az erdő szegélye nyújtotta árnyékot kihasználva elkezdett körbe járni, valami áruló jelet, szagot vagy hangot akart fogni. Azt a néhány pillanatnyi időt kihasználva míg mozgott vállhoz emeltem a fegyvert, és már céltávcsövön keresztül kísértem, így vártam, mikor kezd el csemegézni.
Belépett a kukoricára, testalkatából láttam, hogy kan. Rávilágítottam a lámpával, időm nem nagyon volt gondolkodni, mert féltem hogy elugrik. A szálkereszt a lapockáján állt, itt volt a nagy lehetőség. Idegeim pattanásig feszültek, amikor elengedtem a lövést.
Az erdő sötét csendjét kettévágta a nagy csattanás, egy pillanatig semmit sem hallottam, majd nagy csörtetést és a végén egy reccsenést.
Következtek a kétkedések. Ez volt talán a halálvágtája és eldőlt a sűrűben, vagy átugrott egy bokron és világgá ment?
Barátom közeledő lámpajelzései rántottak vissza a valóságba. Az első kérdésre mindjárt jött is a második. Mire lőttél? Eltaláltad?
Elmeséltem a történteket és vártunk jó fél órát, ami nekem fél nap volt. Aztán odamentünk a rálövés helyére, ahol sem vért, de még golyó vágta szőrt sem találtunk.
Elindultunk az elugrás irányába, és láttuk, hogy néhány lépés után a vad elkezdett vérezni. Ahogy tovább haladtunk a vérzés egyre erősödött, húsz lépés után már a nyom mindkét oldalán vérzett. Ez jó jelnek mondható, tehát a lövedék átütötte a vad testét. Amerre haladt, a fák törzsét is összekente, jól követhető nyomot hagyva maga után.
Egyre növelve a tempót a rálövés helyétől harminc méterre találtunk rá a ravatalán. Kalaplevéve léptem oda hozzá, nagyon örültem ennek szép élménynek és sikernek. Barátom átadta a töretet és gratulált, ígéretét betartva avatott vaddisznóvadásszá.
Egy idősebb vadásztól hallottam: a vadászat a lövés pillanatáig szórakozás, utána munka. Igazat kellett neki adnom, vissza volt a zsigerelés, utána kihúztuk a disznót egy tisztább részre, ahol autóra került, majd a hűtőházba. Agyarai 14 cm hosszúak, épek és egészségesek, zsigerelt súlya 97 kg volt.
Köszönet érte az önzetlen vadászmesternek és Krisztián barátomnak.
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login