Vadászat
A kömlői vadkan
Vaddisznó vadászata Kömlőn
Kömlő a Tisza-tótól tíz kilométerre, Besenyőtelek és Tiszanána között helyezkedik el. Ott kezdeném a történetem, hogy megköszönném vadásztársaim, a Kömlői Földtulajdonosok VT. támogatását, ugyanis tavaly október közepétől közöttük hódolhatok e gyönyörű szenvedélyemnek.
November végén két barátom segítségével építettünk egy magaslest, én pedig elkezdtem egy szóró kialakítását. Szorgalmasan hordtam a kukoricát, majd silót, aztán megint kukoricát. A téli hónapok jóformán az etetéssel teltek, vadászat nem igazán sikerült úgy, ahogy én szerettem volna. Egyrészt a hideg időjárás, másrészt a munka sem engedte. Aztán a tavasz már ígéretesebbnek látszott, a hét napjain legalább háromszor, de volt hogy többször is vittem az ennivalót a szóróra. Figyeltem mozgást, mikor ette föl és mi volt rajta, a lábnyomokból próbáltam következtetni. Volt ott minden állat, de nagy disznóra még gondolni sem mertem.
Aztán jött a május, egyre melegedett az idő, a madarak zengték be a tájat. Számomra nincs szebb, mint egy éjszakai vaddisznó lesvadászat. A pitypalatty szünet nélkül szól, lengedező szellők hol meleget, hol pedig hűvösebb levegőt hoznak. Így volt ez május 16-án is.
Korábban végeztem a munkával, kezdtem tervezni az esti vadászatot. A szórón tapasztaltak arra engedtek következtetni, hogy valami nagyon szeret ott megjelenni. Kettesben indultunk Norbival, a szomszédom fiával, aki most végzi az erdészeti szakiskolát.
Nyolc óra volt, amikor a leshez értünk. A srácot fölküldtem, hogy gyorsan fölpakoljunk, én meg a kukorica- és zabkeveréket egy vödörrel kiöntöttem a szóróra. Megyek vissza, amikor Norbi halkan megszólal.
– Miklós bácsi, jól látok? Muflonok itt?
– Jól látsz, fiam – mondom neki, kiszöktek a tepély-pusztai vadaskertből. Mikor fölértem, én is megcsodáltam őket, a kosok mert kettő volt a csapatban gyönyörű csigákkal felénk fordultak és pazar látványt nyújtva elkápráztattak bennünket.
Nem sokkal azután, hogy elhelyezkedtünk, elvonultak. Úgy harmincan lehettek, nem kis bánatára a földtulajdonosnak, mivel a búzatáblát taposták. Na, de mi másért jöttünk!
Lassan kezdett sötétedni, már amennyire ilyen holdállásnál ez lehetséges. Az időjárás gyönyörű, csak az a francos szél ne kavarogna. Mondtam is a gyereknek. Figyelmem egyszer csak a szóró melletti bokros részre tévedt, most meg én nem akartam hinni a szememnek. Akkora fekete árnyat pillantottam meg, hogy beleborsózott a hátam. Aki látott már ilyet, az tudja, milyen érzés ez.
Felkaptam a keresőtávcsövet, hogy jobban szemügyre vegyem, Megláttam hatalmas alakját és rögtön tudtam, hogy ez egy nagy kan. Akkora szőrös fülei voltak, mint egy medvének. Csak az elejét mutatta, azt sem sokáig. Talán szagot kapott, mert a szórót megkerülve angolosan távozott a nagy fűben.
Feltűnt nekem, hogy a fű magas, én pedig a disznó egész hátát és fejét láttam .A puskát mégsem emeltem, lehet hogy a meglepetésemben, de inkább megnéztem, hogy kivel állok szemben.
– Elment –mondtam Norbinak de bemutatkozott. Tudtam, hogy ha elmegyünk, vissza fog jönni, de ma már nem várom meg.
– Pakolunk és megyünk – mondom a srácnak. Majd holnap este úgy jövünk ki, hogy ha kell, reggelig maradunk. Az ilyen vad nagyon óvatos és ravasz tud lenni.
Másnap Norbi helyett az apja, Feri, régi jó barátom jött velem. Fél nyolc is elmúlt amikor elhelyezkedtünk. Suttogva beszélgettünk már régen találkoztunk, de közben azért figyeltünk, nehogy meglepetés érjen bennünket. Megint tíz óra körül járhatott az idő, a hold fényesen világított nappali világosságot produkálva, a szelünk kitűnő, a szóró felől gyengén, de fújt.
Bakok riasztottak messze távol, szép erős mély hangú bak volt az egyik. Ám amire vártunk, az nem akart megjelenni. Mondtam is a barátomnak, lehet hogy most nem jön, vagy ha mégis, biztos hajnalban. A távcsövet azért le sem vettem a szememről.
Úgy tizenegy körül járhatott az idő, amikor megláttam a fiatal nyárfás között hatalmas fejét, szőrös füleit. Teste kiemelkedett a nagy fűből. Megállás nélkül a szóró felé tartott, de a bokrok közt eltűnt.
A szívem a torkomban annyira dobogott, hogy talán Feri barátom is hallotta. Pár perc elteltével félig kiállt a bokros szélére, majd megint eltűnt. Ez még egy párszor megismétlődött, közben a hold elé bárányfelhők úsztak és kissé homály fedte be a tájat.
Valahogy a disznó is tisztában lehetett ezzel, kicsit bátrabb lett Kimerészkedett, és én teljes egészében megcsodálhattam. Egy őzbak, gondolom megérezte a disznószagot, a lestől nem messze borzalmasat vakkantott, még én is megijedtem. Ekkor a disznó behúzta a csíkot a bokrok közé.
Átkozott légy te őz, gondoltam magamban, és mintha fogott volna az átok, elinalt a bak. A távcső szinte a szememhez nőtt. Borsózott a hátam az izgalomtól, de ebben valószínűleg a hideg is közrejátszott.
A következő pillanatban megint kijött, de most meg sem állt a szóróig. Ekkor már nyúltam az öreg 7×64-eshez, a távcsövet Feri barátom kezébe nyomtam, hogy ő is figyelemmel kísérje a dolgokat. A céltávcsővel már rajta voltam a disznó hatalmas, fekete testén, közben kérdezgettem a barátomat hogy, eszik-e már a disznó? Azt felelte, igen.
Az agyamon átszaladt, csak akkor engedd útjára a lövedéket, ha meggyőződtél a vadról, lőhető vagy sem. Nincs más hátra, lámpát rá. Mintha vezényeltek volna neki, jobbra át, máris szembefordult. A két szeme közé próbáltam helyezni a szálkeresztet.
Eldördült a lövés, a lámpa fényénél láttam, amint oldalra veti magát. Tehát nem lőttem a szeme közé, mert akkor nem ugrik el, az biztos. De akkor hová lőttem, kérdeztem magamat. Gyorsan Ferinek szegeztem a kérdést, ő azt mondta, éppen a távcsövet vette el a szeméről, nem látott semmit. Egy rövid csörtetést hallottunk, aztán azt se.
Na, pakoljunk össze, aztán még várunk egy kicsit és megnézzük a rálövés helyét. Lementünk a lesről, a kocsiból elővettem az aksis nagy lámpát és irány a szóró.
A puska a kezemben, a rajta levő lámpával én mentem előre. A földön kerestem a vért és már kezdtem elkeseredni, amikor följebb világítottam. Spriccelt vér tárult elém. Már láttam is a vércsapát, amerre elindult. A nagy fű és a sötétség miatt a keresést abbahagytuk, megbeszéltük, hogy hajnalban korán kijövünk.
Hajnali egy óra volt hogy hazaértünk, mondanom sem kell, egy percet sem aludtam.
Eljött a négy óra, már pirkadt, indulás a tetthelyre. Most már hárman eredtünk a sebzett disznó nyomába. Mentünk a nagy fűben, a kis nyárfásban elég szépen volt vér. Jó magasan volt a kenés, amiből arra következtettem, valahol a vállát érhette a lövedék. Lement egy nagy árokba és itt már meg is feküdt, nagy tócsa vért hagyva maga után. Innét egyenesen fölfelé vette az irányt, bele egy búzatáblába, ott megint pihent, és most találtam először habos vért. Újra irányt változtatva visszafordult, egy ároknak indult, és már egyre kevesebb volt a kenés.
Az árokban megmutatta a lábnyomát, ami nem egy nagy disznó csülkének látszott, de utána se vér se nyom. Ekkor már hasig el voltunk ázva, ezer szúnyogcsípésen túl, remények nélkül, hogy ezt a disznót már nem fogjuk megtalálni. Mindent átgondolva eldöntöttem, ide tapasztalt vadkereső és jó csapázó kutya kell!
Felhívtam telefonon a vadőrünket, Nagy Norbit, segítsen, és ajánljon valakit. Sajnos, akire számítottunk, annak a kutyáját most hasította fel egy kan. Van egy közös barátunk, akinek nagy tapasztalata van, ő a Veréb Jóska. A bátyámnak van egy mondása ritka ember az, akinek a foglalkozása is ugyanaz, mint a hobbija”. Na, ő ezek közé tartozik. Ők ketten régi jó barátok, én onnét ismerem őket, hogy kissrác koromban Jóska mindig ígért nekem egy kiskutyát.
Jóska mobiltelefonon nem volt elérhető, a számtalan próbálkozás után vonalas telefonját csörgettem meg. Ekkor már déli egy óra volt. Felvette a telefont, mondom neki a bajom. Azt mondja, hogy délelőtt is ezt csinálta, nagyon elfáradt. Nekem azért eljön, legyek húsz perc múlva nála.
Délután három órakor értünk a területre, ekkor már öten voltunk plusz a négy kutya. Iszonyatos hőség volt, attól tartottam, hogy vihar lesz és odavész az összes nyom. Jóska azt mondta, az utolsó elfekvéstől induljunk. Nem sokkal később ott álltunk az árokparton az égig érő csalán közepette. Minden négyzetmétert lekerestek a kutyák, nem találtak semmit. Már kezdtem beletörődni, hogy nem lesz meg a nagy disznó, Jóska azonban nem adta fel és kerestük tovább.
Egy fiatal akácos volt előttünk, Jóskával kellő távolságra együtt mentünk és az egyik kutyával egyszerre pillantottuk meg egy őzetető közelében a disznót. Jóska óva intett attól, hogy odamenjek, majd a kutya először megvizsgálja. A kan már nem adott életjelt. Közelebb mentünk, megláttam az agyarait. Olyan boldogság öntött el, amilyet még sohasem éreztem.
Mindenki nagyon örült, hogy megvan a disznó, nem kell tovább keresni. Itt szeretném társaim fáradozását megköszönni. Igaza volt egy vadásztársamnak, a vadkeresés fizikailag és szellemileg is felkészült embert kíván. De a szakértelem és a jó kutya is elengedhetetlen, mert nélküle sem szabad elindulni, egy ilyen vadat sarokba szorítani. Gondolni se jó rá, mit tud csinálni, ha egy nem várt irányból támad.
Hát így történt, örök emléket hagyva bennem. Az nagy agyarak 17 cm, a kicsik hossza 10,5 cm, szép egyformák. A trófea már a falon díszeleg mindenki csodálatára.
Agro Jager News
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
You must be logged in to post a comment Login