Vadászat
A fogfájós disznó
Háromszor találkoztunk, és minden alkalommal éreztem, hogy valami nincs rendben ezzel a disznóval. Ideges viselkedése, rapszodikus megjelenései, ok nélküli meg-megugrásai szöges ellentétben álltak a nagyobb disznóknál általánosan tapasztalható óvatos, lopakodó jellegű mozgással, gyanakvó fülelgetéssel. Mindig egyedül járt, nem csatlakozott a szóróra járó kisebb kondához, sőt úgy tűnt, a kiszórt takarmány sem izgatta különösebben.
Először holdfény nélküli havas, de nem hideg estében a kényelmetlen lesülésen kucorogva figyeltem fel rá, amikor szinte vágtában robbant ki az akácos sűrűből, és fejét furcsán lóbálva törtetett a szóró felé. Megdöbbenésemre azonban hozzá sem nyúlt a kukoricához, hanem a néhány lépésre terpeszkedő dagonyához ugrott, és mohón inni kezdett, illetve nekem úgy tűnt, hogy a vizet inkább szürcsölte. Hosszú percek teltek el, de nem hagyta abba az ivást. Sajnos a sötét háttérben nem tudtam megállapítani, hogy kan-e, vagy egyedül járó koca az „én disznóm”, ami persze még egyáltalában nem volt az enyém. – De fene szomjas ez a vándor, pedig még egy szemet sem vett fel a kukoricából! – füstölögtem magamban. Mivel azonban kocát most január végén már semmiképp sem akartam lőni, tovább vallattam a kereső távcsővel, gondolván hátha mégis kan az illető. Ennek eldöntésére sajnos kevés volt a fény, itt a hó sem segített. Úgy okoskodtam hát, hogy várakozásra játszom, esetleg egy havas rész felé mozdul a vad, és akkor el tudom bírálni biztonságosan. A magányos fekete csuhás azonban mást gondolhatott, mert váratlanul beugrott a dagonyába, és nagy locsogás közepette annak túlsó oldalán kikapaszkodva egyetlen rugaszkodással eltűnt a bodzás bozótban.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Csalódottan hallgattam az egyre halkuló zörgést, és biztosan tudtam, hogy ez a disznó ma már nem jön vissza. Arra nézve, hogy miért hagyott faképnél, semmiféle elképzelésem nem volt. Szagomat nem vehette, hiszen a nyugati szél pontosan felőle fújt, zajt nem csaptam, még csak nem is mozogtam, hogy megláthatott volna. A lesülés magasságát figyelembe véve ez a lehetőség teljesen kizárható volt. Másik disznótól vagy más vadtól sem ijedhetett meg, hiszen a közel százéves, aljnövényzet nélküli bükkösben látó- illetve hallótávolságig semmiféle vad nem mozgott.
Második randevúnkra úgy két hét elteltével, a több napos jeges esőt követő, elviselhetően hideg estén került sor. A bükkös vastag avarpaplanát még fagyos, maradék zúzmara borította, lépéseimtől – hiába óvatoskodtam –, harsogott az erdő. A vizes, itt-ott még jeges magasleshez érve azonnal láttam, hogy semmi értelme a felkapaszkodásnak, hacsak nem akarok egy nagyot zuhanni, jobb esetben az ülésen gatyáig elázni. Így hát jobb híján a les mellett posztoló hatalmas bükk terpeszei közül elkotortam az avart, és szerencsére kéznél lévő vadászszékemre kuporodva vártam a jó szerencsét, vagyis inkább múltkori „ismerősömet”.
Esélyeim itt a talajon jóval szerényebbek voltak, de hát szelem jó, és ugye sohasem lehet tudni… A látási viszonyok kielégítőnek tűntek, a foltokban még megmaradt zúzmara és pici holdfény együtt egészen jó képet adott a kereső távcsőben. Éppen elrendeztem vackaimat, amikor megmozdult mögöttem az erdő. Népes bikarudli érkezett a szőlők felől, és valószínűleg a közeli akácfiatalos lehetett az úti céljuk, ahol a rengeteg szederlevélből akartak lakmározni. Távcső nélkül is jól láttam őket, fiatal bikák, spíszertől a tizesig minden akadt közöttük. Nem sok időm maradt a gusztálásra, máris szelemet kapták, és olyan vágtába kezdtek, hogy tán nem is maradt fa lábon amerre elrohantak. Aztán lassan helyreállt a világ rendje, és olyan csend szakadt rám, hogy szinte nyomasztó, az előbbi dübörgés után.
Vagy egy óráig nem is változott semmi, lábam fázni kezdett a fagyos avaron, egyre inkább foglalkoztatott a hazamenés gondolata. – Még tíz percet adok magamnak! – döntöttem, de mint annyiszor az életben, most sem tőlem függtek a bekövetkező események. Alig rámoltam el időmérőül is szolgáló telefonomat, harsogó avarzörgést hallottam balról, majdnem a hátam mögül. Arra tekertem a nyakam, és már láttam is a nagy fekete gombócot, amint rézsút előttem igyekezett a szóró irányába. Kapkodni kezdtem, bár jobb lett volna nem mozdulni, ugyanis a disznó egyre közelebb oldalazott felém, alig tizenöt méterre keresztben trappolt el előttem útban a szóró felé. Furcsa mód nem kapta el a szagomat, én pedig ilyen közelről szabad szemmel is megállapíthattam, hogy múltkori ismerősöm bizony termetes kan, és néhány télen már sikerrel elkerülhette a disznóhajtás veszedelmeit.
– Most meglövöm! – sutyorogtam csak úgy magamnak, és némi fészkelődés után térdemre támasztott fegyverrel igyekeztem megcélozni a disznót, „aki” már úgy, mint az előző alkalommal, a dagonya szélén forgolódott. Jó a céltávcsövem, de a kép, amit láttam azért csak gyengébb a kereső produkciójánál. A távolság ideális, azonban a kan folyton izgett-mozgott, fejét rázta, azt is nehezen láttam, hogy éppen hol van az eleje. Aztán eljött a pillanat, amikor viszonylag nyugodtan, keresztben megállt, a piros pont a lapockáján, én pedig megérintettem a gyorsított billentyűt.
Az öreg bükkös többszörösére erősítette a dörrenést, én semmit sem láttam a torkolattűztől. Miközben ismételtem és a céltávcsővel keresgéltem, az öreg fákról apró jégdarabok hullottak a nyakamba. Néhány pillanatnyi csend, aztán meghallottam a jól ismert egyenletes zörgést, a távolodó disznó búcsúüzenetét. Magamba roskadva üldögéltem a széken, majd jó idő múlva felkapcsolt lámpával a rálövés helyére baktattam. Jól sejtettem! Nincs itt egy fia disznó sem, az elugrás helye egyértelműen árulkodott. Most már két lámpával kerestem, de sem vér, sem vágott szőr nem mutatkozott az egyre táguló körben.
Szerencsére a bodzásban megmaradt a havas zúzmara, ebben hamar megtaláltam a menekülő disznó nyomát, amit hosszan, könnyen követni tudtam. Ha lenne találat, itt már biztosan vérezni vagy feküdnie kellett volna. Még jó ideig kajtattam a sűrűben minden eredmény nélkül. Tetszik vagy nem, tudomásul kellett vennem, hogy a szinte biztosnak látszó zsákmányt annak rendje-módja szerint eltoltam. Az, hogy hova lőttem, igazából érdektelen, és tudtam, hogy nem a fegyver a hibás, a „vége” volt gyenge a mai estén. Lógó orral baktattam kifelé az erdőből, és egyre az járt a fejemben, hogy ezzel a disznóval többé nem fogok találkozni.
Néhány nap múlva meglepődve tapasztaltam, hogy pesszimizmusom alaptalannak bizonyult. A szóró feltöltésekor a dagonya sáros oldalában azonnal megláttam a kan már jól ismert nyomait. Várakozásommal ellentétben a rossz lövéssel nem riasztottam el a disznót, és várhatóan a továbbiakban is látogatni fogja megszokott etető- és ivóhelyét. Fokozódó izgalommal vártam a holdfényes estéket, bízva abban, hogy legközelebb sikerül az, amit egyszer már elpackáztam. Szorgalmasan koptattam a les kemény ülődeszkáját, és gyönyörködtem a holdfényes bükkösben, ahol a hatalmas fák sima, ezüstszürke törzse gótikus katedrálisok sejtelmes hangulatával vette körül leshelyemet. Felajzott lelkiállapotban vártam a magányos lovagot, de bizony nem történt semmi, a szokásos őzkavalkádon kívül nem akadt látogatója a szórónak.
Néhány nap kihagyással, túl a teliholdon, fogyó optimizmussal ismét rászántam magam a lesre. A szokott időnél korábban, már szürkület után a magaslesen ücsörögtem, abból a régi igazságból kiindulva, hogy a disznó akkor és ott jön, amikor és ahol akar. Elmélázva hallgattam az erdő apró neszeit, ekkor alattam a völgyben felcsendült szülőfalum harangjának jól ismert hangja.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
– Ejnye de későn harangoznak, hiszen már fél kilenc is elmúlt! – Persze már rég nem Gyula bácsi húzza a kötelet, őhozzá órát lehetett igazítani. Automata vezérléssel működik az ódon hangszer, aminek frissen csengő – és nem kongó – dallamára ébredtem gyermekkoromban, este pedig a harang figyelmeztetett, hogy ideje véget vetni a játéknak, és hazaballagni a szülői házba. Az emlékezés magával ragadott, és fülembe tolult a határőrőrsön, később pedig erdészházak mélyén baráti társaságban némi itóka mellett annyiszor énekelt régi, szép katonanóta: „Harangoznak a mi kis falunkban…”
Emlékeimből halk ágpattanás riasztott fel, amit a dagonya mögötti bozótosból érkező halk motoszkálás követett. – Persze, megint az őzek – gondoltam, de azért készenléti állapotba rendeztem magam. Múlt az idő, a Hold már magasan szórta fényét az erdőre, de nem történt semmi. Jobb híján a les két oldalán elterülő szálast távcsövezgettem, hátha látok valami mozgást az aljnövényzet nélküli bükkösben. Miután nem mozdult semmi, ismét a szóró felé fordítottam a gukkert, és nem akartam hinni a szememnek. A sáros gödör szélén felém fordulva, mozdulatlanul állt a kan, majd oldalát mutatva felkapott néhány szem kukoricát, és beugrott a bodzásba.
Engem ekkor már a vadászláz vacogtatott, kapkodva kerestem a pozíciót a lövéshez, közben a fegyver agyát sikeresen a deszkához koppantottam. – Még elugrasztom! – dobbant belém, de a kan, kanságának minden külső jelét bemutatva már ismét kint forgolódott a szabad térségen.
Próbáltam célba venni, ám megismétlődött az előbbi jelenet: rövid, kapkodó falás, majd vágta a sűrűbe. Ekkorra már összeszedtem magam, és a következő kiugráskor nyaktövére húzva a piros pontot, ujjam a gyorsított ravaszra görbült.
A dörrenés után mély csend támadt, a disznó felől sem hallatszott egy pisszenés sem. Ismételtem, és a céltávcsőbe pillantva azonnal láttam, hogy itt már nincs további teendő. Disznóm ott feküdt mozdulatlanul ahol a golyó érte, valószínűleg a lövéssel azonnal elszállt belőle az élet. Adtam magamnak időt a megnyugvásra, közben arra gondoltam, hogy érdemes lett volna mérni a vérnyomásomat az előző tíz percben. Nagyra becsült háziorvosom bizonyára elszörnyedt volna az eredményen, és melegen ajánlotta volna a hasonló kardiológiai erőpróbák mellőzését.
Megnyugodva lépegettem zsákmányom felé, melynek megtört szemén tompán csillant a lámpa fénye. Aztán mellé guggolva beletúrtam dús, szürke sörtéjébe, és éreztem, hogy ennél többet nem adhatott ma nekem ez az erdő. Örömömet nem rontotta, hogy a legalább négy éves kan mindkét nagyagyara törött, a végek tompára csiszolódtak. Meglepett viszont, hogy a bal felső kisagyar szintén törött, és csak a fogíny tartotta a helyén.
Később az orrcsont levágásakor kiderült, hogy a betört fogtő körül erős gyulladás alakult ki, a csonk iszonyú bűzt árasztott, amit még a kifőzéssel sem tudtam megszüntetni. Ez a probléma magyarázhatta a disznó furcsa viselkedését. A bizonyára nagy fájdalom késztethette arra, hogy ormányát a vízben áztassa, csak kapkodva tudott néhány szem kukoricát felvenni, és a gyakori fejrázás is a nagy fájdalom következménye lehetett. Bár súlya közel járt a mázsához, egészében leromlott állat benyomását keltette. Lövésemmel valószínűleg nagy kínoktól szabadítottam meg, ezen túl pedig mutatós trófeával és maradandó vadászélménnyel gazdagodtam.
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login